Miért van az, hogy a szólásgyűjtemények nem is foglalkoznak egy-egy szólás eredetével? Talán nem ismerik a választ? Vagy éppen kézenfekvőnek gondolják? Házi szakértőnk találgatásokba fog...

A magyar gyerekeknek tehát még viszonylag könnyű dolguk van sok más embertársukhoz képest. Az más kérdés, hogy az iskola képes-e ellátni azt a feladatát, hogy segítsen nekik.

A hétköznapi nyelvhasználat tojik arra, hogy mit írnak a szótárak. Szakmai körökben persze általában a szótárban található értelmezésnek megfelelően szokták használni a különböző kifejezéseket.

A 18. században még léteztek a „foganodik”, „foganszik”, „foganzik” igék (ezek a „fog-” tőből képzett „fogan-” tő származékai). A 19. századra azonban – legalábbis nyomtatott szövegekben – teljesen kiszorította őket a „fogamzik”.

Ez aztán az olvasói kérdés! Mi része, és mi nem része a magyar nyelvtan rendszerének? Házi szakértőnk keresi a kulcsot...

A „megnyerő külső” kifejezés is arra utal, hogy a külső megjelenés feltétele annak, hogy mások bizalmát megnyerjük – vagy sokszor talán elegendő is hozzá.

Az oksági viszonyok talán a legelvontabbak, amikről egyáltalán beszélni szoktunk: szinte semmilyen közvetlen tapasztalatunk nem lehet róluk. Nem csoda tehát, hogy az ilyen amúgy is nagy gondolati erőfeszítést igénylő tartalmak kifejezésébe sokan bele...

Az utóbbi időben olvasóink egyre furább dolgokra figyelnek fel. Péternek egy olyan jelentésváltozás szúrt szemet, mely lényegében már a 19. században lezárult.

Nagyon nehéz egy-egy kifejezésről megállapítani, hogy van-e olyan helyzet, amelyikben kerülik az anyanyelvi beszélők, és ha igen, pontosan milyen helyzetek azok. Megdöbbentő a nyelvvédők magabiztossága, amikor egy-egy kifejezésről kinyilatkoztatják, ...

Olvasónk műhelytitkokra kíváncsi. Munkánkban nincs semmi titok, ám levelében akad néhány homályos részlet. Elfásultunk volna, túlságosan is cinikusak lennénk? Igyekeztünk önvizsgálatot tartani.

Bizonyos értelemben csak keveréknyelvek vannak a világ nyelvei között. A pidzsin és a kreol nyelveknek sem a keverék volta a lényeges, bár tény, hogy ezek mindig kevert szókincsűek.

Kényes téma, és nagyon diplomatikusan kell fogalmaznunk. A párosítgatás ingoványos terület. Izgalmasabb az az eset, amikor nem párok, hanem egy hármas figyelhető meg.

A történet a közepén kezdődik, az előzmények ugyanis nem világosak. Minden bizonytalan, ingadozik és lebeg. Legalábbis így érezzük. Annak viszont nem mindig van jelentősége, hogy mibe mit érzünk bele.

Az eredeti mongol–tibeti kifejezésben a dalai nyilván valamiféle jelzőként (vagy inkább összetételi előtagként) szerepel, de vajon mondhatjuk-e, hogy akkor magyarul is az?

Az iskolásoknak nem okoz súlyos gondot, hogy a „házi feladat” kifejezést két szóba írják, mert így is ejtik, viszont eszükbe sem jut (hacsak nincsenek már teljesen összezavarva a rengeteg hibás kiírás és a sok kivétel miatt) két szóba írni a „háziass...

Ha én egy új ételkreációmat el akarnám nevezni, és azt szeretném, hogy népszerű legyen (és különösen, ha egy jellegzetesen francia összetevője is lenne), én is francia valaminek hívnám.

Egy szónak nagyon sok jelentése lehet. És akkor sem kell megijedni, ha egy szót új jelentésben, újszerűen kezdik használni. Akár napi szinten is.

Olvasónk annyira fel van háborodva „kedvenc szörnyszülötteinek” használatán, hogy szerinte ezek ellen „igenis fel kéne lépni, lásd még zéró tolerancia”. Ilyen fokú vehemenciát még nyelvvédő-nyelvbíráló beszélőknél is ritkán tapasztalunk. De mik ezek ...

Szegény Bálint nevű olvasónk úgy tartaná helyénvalónak, ha a neve V-vel kezdődne, és nem érti, miért sújtotta a sors azzal, hogy B-vel kezdődik.

A kocka egy térbeli testre utal, míg az illető papírok felülete (gyakorlatilag) kétdimenziósnak, síknak tekinthető, tehát nem lehetnek rajta kockák, csak négyzetek. De épeszű ember nem gondolhatja, hogy ha valaki kockás füzetről beszél, akkor tényleg...

Az időjárásról úgy beszélünk, mint ami közlekedik, jön és megy. Maga a szó is így keletkezett: időJÁRás. Ráadásul mintha felülről jönne – nyilván azért, mert mi az atmoszféra legalján élünk.

A világ számos pontján, és egészen biztosan a latintól függetlenül használják a többes számú alakokat magas rangú személyek saját magukról beszélve. Egy sor észak-indiai nyelvben az idősebbek többes számmal utalnak magukra, ha fiatalabbakhoz beszélne...

Nincs olyan nyelve a világnak, amelyben ne lennének sajátos nyelvi eszközei annak, hogy az emberek kérdéseket tegyenek fel egymásnak, és hogy azokra válaszokat adjanak. Ami a válaszokat illeti, minden nyelvben van mód arra is, hogy a megszólított röv...

Nem hangzik görögösen vagy latinosan, nem hasonlít görög és latin szavakra: de latinos-görögös a végződése. Tréfás képzésről van szó.

A „nemzeti” szert tett egy olyan politikai-ideológiai felhangokkal rendelkező jelentésre is, amilyenre a „népi” szó is: egyesek arra használják, ami „igazán” közel áll a nép (esetünkben a magyar nép) szívéhez, nem „idegenszerű”, nem „nemzetietlen”.

Vagy inkább „nem látszik”? Mi a kettő között a különbség, és miért? Megméretik, megmérődik, megmérettetik, megméretődik, mi több, megmérettetődik a két alak.

Lehet, hogy ezzel némelyik olvasónk számára rá tudunk világítani fontos különbségekre. De azt nem tudjuk elérni, hogy akik szándékosan, a politikai vagy egyéb érdekeiknek megfelelően keverik a kifejezéseket, jobb belátásra térjenek.

Lehet, hogy van olyan, hogy egy szó nem jelent semmit, és csak divatból használják. De Ön tudna erre egy meggyőző, egyértelmű példát mondani?

Mindenkinek lehet ötlete, hogy hogyna reformálná meg a helyesírást. A szabályokat könnyű bonyolultabbá tenni, de a legnagyobb baj az, hogy már így is túlbonyolítottak. Ráadásul az MTA a helyiekre sincs tekintettel.