0:05
Főoldal | Rénhírek

Jó a madaraknak?

Az időjárásról úgy beszélünk, mint ami közlekedik, jön és megy. Maga a szó is így keletkezett: időJÁRás. Ráadásul mintha felülről jönne – nyilván azért, mert mi az atmoszféra legalján élünk.

Kálmán László | 2015. szeptember 22.

Furcsa őszünk van, frontok jönnek és mennek, ma például kifejezetten nyári nap köszöntött ránk. Most úgy látszik, még messze van az, amikor majd ránk köszönt az ősz. Nem, nem hibbantam meg (legalábbis nem teljesen), hogy az időjárásról írok, ráadásul ilyen költői szavakkal. De egy névtelen olvasónknak az a kérdése, amit megpróbálok megválaszolni, egy időjárásra vonatkozó kifejezésről szól. És az időjárás olyan érdekes jelenség, ami egyszerre nagyon hétköznapi (a szó szoros értelmében mindennapos), ugyanakkor bonyolult és elvont: a hőmérséklet, a páratartalom, a légnyomás, a felhőzet és más tényezők, meg mindezek változása együttesen alkotják. Nem csoda, hogy a nyelvi megragadása is nagyon sokféle eszközzel történik.

Hogy helyes? Az állítás alapesetben,hogy jó időtök van. Ezt helyes úgy leírni, hogy jó idő van rátok? (nógrádi születésű írta) Ez tájszólás vagy egy nyelvtanilag helyes állítás?

A „Hogy helyes?” kérdésre nem tudok válaszolni, hiszen annak, aki azt írta, hogy jó idő van rátok, annak nyilván így helyes, vagy így is helyes. (Azt kizárhatjuk, hogy csak véletlenül írta le, elgépelte, hiszen az interneten százával megtalálhatjuk ezt a kifejezést.) Hogy a nógrádi születése miatt írta-e, vagyis hogy tájnyelvi jelenségről van-e szó, azt sajnos nem tudom megmondani, nem hiszem, hogy erről készült volna tanulmány, és óriási véletlen lenne, ha valamelyik nyelvatlasz készítésénél éppen erre a kifejezésre rákérdeztek volna. Talán olvasóink többet tudnak róla, hogy hallották-e. De hogy nem lenne „helyes”, azt kizártnak tartom.

Jó a madaraknak?
Forrás: Wikimedia Commons / John Constable (1776–1837)

Szóval az időjárásról úgy beszélünk, mint ami közlekedik, jön és megy – maga a szó is így keletkezett: időjárás –, ráadásul mintha felülről jönne (nyilván azért, mert mi az atmoszféra legalján élünk), ezért egyáltalán nem csodálkozom a határozó használatán. Talán csak az a furcsa a kérdéses kifejezésben, hogy a van statikus jellegű (az időjárásnak nem a változására, hanem a pillanatnyi minőségére utal), míg a általában dinamikus jelentésű igékkel jár. De mindkettő alól vannak kivételek, vagyis léteznek olyan kifejezések a magyarban, amelyekben a nem dinamikus jellegű (pl. ráér), és olyanok is, amikor a van olyan határozóval fordul elő, amelyik más kifejezésekben nem statikus értelmezésű. Például az én nagymamám (aki egyébként turai születésű volt) mondott olyat, hogy elvan vagy odavan, abban az értelemben, hogy ’valahol máshol van’: A Gyuri elvan uszodába(n), A Kató odavan vásárolni.

És végül: arról a kifejezésről, amire olvasónk rácsodálkozott, eszembe jut egy hozzá nagyon hasonló, szintén az időjárással kapcsolatos, és szintén ritka kifejezés, az egyik legnehezebb magyar nyelvtörőből ismerem, amit még valamikor régesrégen hallottam: Jó a madaraknak, ha jó nyár jár rájuk.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!