Az eltűnt nővér nyomában
Lehet valakinek a húga a nővére, a nővére a nénje? Házi szakértőnk elárulja olvasónknak, hogyan változott a lánytestvérek viszonya a magyar nyelv története során.
Az emberi nyelvek sokféle rendszert használnak a rokonsági kapcsolatok megjelölésére. Sokszor régi hagyományokat őriznek ezek az elnevezések. A családi viszonyokkal kapcsolatos szokások kulturális meghatározottsága miatt nem ritka az ilyen részrendszerek megváltozása, gyakoriak a szókölcsönzések is ezen a területen, mert a népek sokszor a szokásokat is átveszik egymástól. És formailag is sokszor furcsák a rokonságnevek, például a magyarban sokuknak gyakorlatilag csak birtokosra utaló alakjaik vannak, például van öccse, bátyja, de alig van öcs (öccs?) és báty (régi: bátya).
De a rokonságnevek rendszerének megváltozása nem mindig függ össze a szokások változásával. Krisztián nevű olvasónk kérdése éppen egy olyan, viszonylag friss változásról érdeklődik, amiben aligha van szerepe néprajzi jellegű változásnak.
Tegnap egy ismerősömtől megkérdeztem, hogy hogy van a nővére, mire azt válaszolta, hogy „nem a nővérem, hanem a húgom”. Rosszul tudom, hogy a nővér a lánytestvért, a fivér pedig a fiútestvért jelenti? Valahogyan úgy él bennem, a népmesékből, hogy az idősebb asszonyok a fiatal lányokanak mondták azt, hogy „húgom”. Persze tudom, hogy a fiatal lánytestvérre is azt mondjuk, talán épp ezért, hogy „húgom”, de ennyire helytelen lenne a lánytestvért „nővérnek” nevezni, hogy az emberek kijavítják, ha valaki így mondja? A „nővér” tényleg kizárólag az idősebb lánytestvért jelenti?
Valóban úgy van, ahogy Krisztián írja: a nővér a mai standard magyar nyelvben tényleg csak az idősebb lánytestvért jelenti. Az szerintem teljesen független ettől, hogy bizalmas, kedveskedő megszólításként is élt a húgom (például népmesékben). Ez csak olyanféle szóhasználat, mint amikor valaki fiacskámnak szólít valakit, aki valójában nem a fia, vagy néninek valakit, aki valójában nem a nagynénje.
Nem tudhatjuk, mitől változott meg a nőtestvérek elnevezésének rendszere, de az kiderül a régi szövegekből, hogy a húg csak a 16. századtól kezdte azt jelenteni, hogy ’fiatalabb lánytestvér’, azelőtt úgy általában ’lánytestvért’ is jelenthetett, és valószínűleg nem volt külön magyar szó, ami kifejezetten ’fiatalabb lánytestvért’ jelentett volna. Tehát a következő volt ezeknek az elnevezéseknek a története:
fiatalabb bármilyen korú idősebb 1. húga nénje 2. húga nővére nénje 3. húga lánytestvére nővére (nénje)
A nénje szót azért tettem zárójelbe az utolsó sorban, mert majdnem biztos vagyok abban, hogy a magyar nyelvterület egyes részein még használják ’idősebb lánytestvér’ értelemben, én is találkoztam már vele, bár inkább csak irodalmi művekben. Nem könnyű megmondani, hogy mikortól mondhatjuk egy ilyen szóra, hogy már „kihalt”, a nénje szerintem éppen határeset ebből a szempontból.
Ennek az újabb változásnak sem tudunk semmit sem az okairól. Lehet, hogy azzal kezdődött a folyamat, hogy a nénje kezdett kimenni a divatból. De vajon miért? Talán mert túl sok félreértésre adott alkalmat. A ’nagynéni’ jelentésű néni szó nagyon hasonlít rá (és azonos is az eredetük), és a birtokosra utaló alakjaikban egybe is esnek. Vagyis lehet, hogy a néném, nénje stb. alakokat túl gyakran összetévesztették azzal, amit ma úgy mondunk, hogy nagynéném, nagynénje (esetleg nénikém, nénikéje). De ez csak spekuláció, a lényeg az, hogy ma már néném helyett a standard alak a nővérem, és a nővére szót már nem használjuk általában ’lánytestvére’ értelemben. (Persze ha nem utalunk birtokosra, akkor a nővér továbbra is jelent ’lánytestvért’ úgy általában, hiszen ha azt mondjuk, hogy Ők nővérek, azt értelemszerűen nem úgy értjük, hogy ’ők egymás idősebb lánytestvérei’.)
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (16):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Bonyolítja a helyzetet, h. régebben az öcs szónak volt 'húg, fiatalabb lánytestvér' jelentése is, lásd Zrínyi Ilona egyik levelében "öcsémként" említi húgát - aki apáca volt -, Judit-Petronellát:
" Uramtól Ő Kegyelmétől { vagyis Thökölytöl } értvén, hogy innen Horvát Országban fognak valamely török rabok menni sanczokkal { sarcukkal , azaz fogságból való kiszabadulásukért fizetendő váltságdíjjal } együtt, és Kegyelmed felé leszen útjok. Nem tartván az én nemzetemhez és familiámhoz Kegyelmedet is idegennek, kívántam ezen levelem által Kegyelmedet atyafiságosan köszönteni. Istentől jó egészséget és hazánkkal együtt boldogabb állapotot kívánván Kegyelmednek az új esztendőben. Azonban Zágrádban lévő Apácák Klastromában lévén nékem is öcsém { értsd : húgom } , Kegyelmedet kérem, bizonyos embere által jártassa meg, mind azon öcsémnek s mind egyéb atyámfiainak életi állapotjokról ez illy sanczokért bejáró török rabok által tudósítani ne nehezteljen , Kegyelmed jó akaratját s atyafiúságát igen kedvesen veszem . Uram Ő Kegyelme is ajánlván Kegyelmednek atyafiságos szolgálatját, úgy én is Asszonyomnak ő Kegyelmének , Kegyelmed kedves házastársának . Ajánlom ezzel Istennek Szent oltalmába Kegyelmedet. "
( Rubicon 2014/ 2. szám 29. old. )
Egyébként gyanítható, h. az öcs szónak az eredeti értelme általánosabban volt 'fiatalabb testvér' , és csak később szűkült le a ' fiatalabb fiútestvér' jelentésre. Ezt az is erősítheti, h. a szó finnugor eredetű ( * ećɜ ), és a rokonnyelvi megfelelőiben a szónak 'a férj húga' ( udmurt ) és az obi-ugor nyelvekben 'húg' ( ill. a hanti egyes nyelvjárásaiban öcs is ) jelentése van.
@Pasinszki: Az sem rossz :)
7 Sultanus Constantinus
Kis adalék a nyalvi bonyodalmakhoz: Valamelyik fiam vetette föl még apró korában: Ha a lakodalomban a menyasszony anyja örömanya, akkor a menyasszony miért nem örömlány?
@tenegri: Én szívesen újjáéleszteném személyes szóhasználatomban a cikkben szereplő 2. korszakot (húga, nővére, nénje) a szimmetria mániám miatt az öccse-fivére-bátyja mellé (igen, én még használom a fivért, pedig az is kihalóban van), de a nővér bármilyen korú leánytestvérre használata annyira szembe megy a környezetem nyelvi konszenzusával, hogy senki nem értené meg. :(
@Janika: @tenegri: Akkor megnyugodtam. :)
@Atlasz: Akkoriban született a húgom, mi igenis használtuk a szót. Mások is Budapesten.
Nagybácsira, nagynénire sok helyen mondják: bátya, bátyus, néne, nénje.
Testvér gyermekére használják a kisöcsém, kishúgom szót, mintegy a nagybácsi, nagynéni negáltjaként. Ezzel megkölönböztetve az unokabáty/öccs/nővér/húgtól, ahol a lényeg, hogy ugyanannak a nagyszülőnek az unokái vagyunk. Másod-unokatestvérnél pedig a dédszülők közösek.
@Sultanus Constantinus: Kétlem, hogy lehetne egyetlen és eredetinek minősíthető rendszert megnevezni, s még inkább, hogy érdemes lenne vmiféle ilyennek tartott rendszert feltétlenül követendőnek tartani. A TESz szerint az unoka szónak a mai jelentésén túl volt 'unokatestvér' jelentése is (13. századi adat), s a mai unoka- előtagú elnevezések (-báty, -öcs, -húg, -néne) mind erre a jelentésre alapozott nyelvújítási kifejezések (18. század).
@Janika: már bele is zavarodtam: unokahúgnak hívhatják a testvéred lánygyerekét is... :-|, ez valóban borzasztó
@Sultanus Constantinus: a helyzet még kacifántosabb.
unokanővér lehet a nálad idősebb női unokatestvér, mint ahogy az unokahúg is lehet a nálad fiatalabb unokatestvér.
ugyanakkor unokahúgnak hívhatják az unokatestvéred lánygyerekét is, függetlenül attól, hogy nálad idősebb vagy fiatalabb.
és akkor még nem is beszéltünk a másod-harmad unokatestvérekről, unokanővérekrtől :-)
és ha már van unokatestvér, akkor nem logikus hogy legyen nagyszülő-testvér :-)
@tenegri: Tkp. csak rácsodálkoztam, hogy a nyelv működése még ennyire minimálisan sem logikus, ahogy várnánk (már ha ez történetileg tényleg igaz). De természetesen nem akartam én azon változtatni, ahogy eddig használtam.
@Sultanus Constantinus: Még mindig nem értem miért hitted el a "felhomályosítóknak", hogy az általad használt rendszer helytelen? Ettől még persze ugyanúgy helyes az övék is, de miért érezted úgy, hogy le kell cserélned a sajátodat (amit amúgy számtalanul használnak mások is) az övékre?
@tenegri: Ha jól értem, az eredeti jelentésben az én unokahúgom a testvérem lánygyereke lenne, az unokatestvérem pedig valamelyik szülőm testvérének a gyereke, függetlenül attól, hogy milyen idős és milyen nemű. Csak nekem valahogy az "unokatestvér" olyan semmitmondó és távolságtartó, ezért inkább unokahúgomnak hívom. :)
@Sultanus Constantinus: " Aztán felhomályosítottak, hogy az unokatestvér tök mást jelent, mint az utóbbiak."
Na de miért hitted el? :)
Én pl. meg voltam győződve arról, hogy a testvér lehet húg, nővér, ill. öcs, báty, úgy az unokatestvér pedig lehet unokahúg, unokanővér, unokaöcs, unokabáty. Aztán felhomályosítottak, hogy az unokatestvér tök mást jelent, mint az utóbbiak. Én ennek ellenére inkább unokahúgomnak hívom a 20 éves lány unokatestvéremet, hiszen simán a lányom is lehetne.
Ne feledkezzünk meg arról sem a hogy a nővérnek elég széles jelentésköre van: nővér lehet ápolónő, apáca is.