Valószínűtlenül arab eredetű szavak
Ha házi szakértőnk azzal kezdené, hogy a Börzsöny nevének köze van Brazíliához, olvasóink biztos azt hinnék, hogy a Pilis szívcsakrájához méltó elméletet próbál felállítani, vagy ő is az indián–magyar rokonság híve lett. Azért persze erről szó sincs...
Nem tudom, ki hogy van vele, engem csodálattal tölt el, amikor megtudom, hogy egy-egy egészen közönséges szónak távoli, kalandos az eredete. Nem az ismert vándorszavakra gondolok, mint amilyen az articsóka (< arab (al-)qaršuːf, a régi spanyol alcarchofa közvetítésével), amik ide-oda vándorolnak Európa szinte minden nyelvét megjárva, hanem azokra, amelyeknél nem is gyanakszunk ilyen távoli eredetre. (Ettől persze még lehetnek vándorszavak, mint alább látjuk.) Ezúttal az arab eredetű szavakkal foglalkozom (leszámítva a vándorszavakat), G. T. olvasónk kérdésével kapcsolatban:
Ezt olvastam egy cikkben: „Szinte biztos. hogy bitó vár a Mészáros gúnynevű terroristára. [...] A most 24 éves elkövetőt, a Kaszab (Mészáros) gúnynéven emlegetett pakisztáni Mohammed Adzsmal Amírt első fokon 2010 májusában ítélték halálra gyilkosságért, India elleni háborús cselekményekért, összeesküvésért és terrorizmusért.” Kicsit utánakeresve kiderült, hogy az illető mozgalmi neve valóban Kaszab (Kasab, Qasab, Qassab), és, ami meglepő, hogy ez urdu nyelven valóban ’mészárost’ jelent. A kaszab ’mészáros’ valaha a magyar nyelvben is létezett, ebből mára leginkább csak a kaszabol ige maradt meg. Kérdésem: véletlen-e ez, vagy van rá valami magyarázat?
Az arab szavak
átírásáról és kiejtésérőlAz átírásnál nagyjából a nemzetközi nyelvészeti szokásokhoz igazodom, tehát például az [sz] hangot s betűvel, a [s] hangot pedig š betűvel jelölöm. Az arab kiejtésben a legnagyobb nehézséget az ún. „torokhangok” okozzák, így a ʔ gégezárhang (olyan, mint amit a németben két magánhangzó között ejtünk, ha két külön szóelemhez tartoznak, mint a bearbeiten szóban az e és az a között). Aztán van egy nagyon hátul, a garat összeszorításával képzett (vagyis faringális) [h]-szerű hang, amelyet ħ betűvel jelölünk, és ennek zöngés változata, amelynek jele ʕ. A q-val jelölt hang nem torokhang, csak igen hátul, a lágy szájpadlás környékén képzett [k-szerű hang. Ennek réshang-változatát, amely hasonlít a német Ach-Lauthoz (amit Bach nevének végén hallunk), x betűvel jelöljük.
Végül egy sor olyan mássalhangzó van, amelyeknek hagyományos neve: emfatikus képzésű mássalhangzók. Ezeket különböző tájszólásokban eltérő módon ejtik, a legáltalánosabb az a kiejtés, ami egyfajta kettős hangképzéssel valósul meg: a mássalhangzó ejtésével egyidejűleg a garat összeszorul (ezt faringalizált ejtésnek nevezzük). A d, s, t mássalhangzók emfatikus megfelelőit ennek ellenére nem a faringalizálás jelével (a felső indexbe tett ʕ jellel) írom, hanem a hagyományos ḍ, ṣ, ṭ betűkkel. Egyébként az emfatikus és a faringális mássalhangzókat a legkönnyebben arról lehet felismerni, hogy az előttük és mögöttük álló magánhangzókat sajátos hangszínnel ejtik (a magyar fül számára rekedtesnek tűnik ez a hangszín). A hosszúságot egyöntetűen az IPA (a Nemzetközi Fonetikai Ábécé) hosszúság-jelével (ː) jelölöm.
Olvasónk a fején találta el a szöget, éppen úgy van, ahogy mondja, a régi kaszab ’mészáros’ szó valóban az arab qaṣːaːb ’mészáros’ szóból ered. Akár vándorszónak is nevezhetnénk, legalábbis a mi környékünkön, hiszen a Balkán-félsziget szinte minden nyelvében megtalálható valamilyen kasap-féle formában. Mint a legtöbb szó, amiről itt szó lesz, ez sem közvetlenül az arabból, hanem a török hódoltság idején a törökből (az ún. oszmán-törökből) került a környék nyelveibe.
Az oszmán-törökből átvett szótöveknél mindig azt tapasztaljuk, hogy ezeket a szavakat különböző balkáni nyelvek is átvették. Valójában arról van szó, hogy a török hódoltság idején Magyarországon nem volt komoly magyar–török kétnyelvűség. Ez egyrészt azért volt, mert a török megszállók nem erőltették rá a török nyelv használatát a meghóditott területekre, mint egyes más birodalmak a saját nyelvüket. Másrészt viszont azért is, mert Magyarországon még a török birodalmat képviselő megszállók között is igen kevés volt a török anyanyelvű. A birodalom a Balkán-félszigeten (különösen a mai Szerbia és Bosznia-Hercegovina területén) toborozta a Magyarországra küldött katonáit. Legfeljebb a nagyobb uraságok tartoztak valóban a török etnikumhoz.
Néhány szó még az arab nyelvről. Közismert, hogy a sémi nyelvekben, így az arabban is, a szótöveket úgy lehet jellemezni, hogy milyen mássalhangzókból állnak; a különböző alakjaik nagy része (ezek közé a magyar szóhasználat szerint „ragozott” és „képzett” alakok egyaránt tartoznak) ennek alapján már kitalálható. (Itt persze sok mindent leegyszerűsítettem, mert persze rengeteg kivételes alak van. Például a leggyakoribb főneveknek külön meg kell tanulni a többes számú alakját, ezek tehát nem találhatóak ki pusztán a tő mássalhangzóiból.) A legtöbb szótő három mássalhangzóból áll, de vannak két- és négymássalhangzós tövek is. Például az a szótő, amelynek származékaiból a magyar haramia és hárem szavak erednek, a ħ-r-m mássalhangzókkal jellemezhető. Ez a tő az alapja például a ħarama ’megtilt’, a ħaraːm ’tiltott dolog/hely’ (a külön megtanulandó többes szám: ħurum), az iħtirama ’tisztel’ szavaknak. (A haramia török, majd szerb vagy horvát közvetítéssel került a magyarba, a hárem pedig, ami eredetileg ’idegenek számára tiltott helyet’ jelentett, vándorszó.) De például két mássalhangzóból áll a b-n tő, amelyből a ’fiú’, ’fia’, ’lány’, ’lánya’ jelentésű szavak származnak (a nevekben gyakori bin elemből ismerhetjük, pl. bin Laden), és négy mássalhangzós a töve a már említett qaršuːf ’articsóka’ szónak, mert valószínűleg valamilyen nem sémi nyelvből származik.
Néhányat ragadtam csak ki azokból az arab eredetű magyar szavakból, amelyekről talán nem is gondolnánk, milyen hosszú utat jártak be, és csak olyanokat, amelyek valamilyen szempontból érdekesek. Legtöbbjük török és déli szláv (szerb vagy horvát) közvetítéssel került a magyarba a török hódoltság idején vagy később.
(Forrás: Wikimedia Commons / Antissimo / CC BY-SA 3.0)
- Igen érdekes és tisztázatlan a története a börzsöny (régi alakja: berzseny) szónak. Ez egy vörös növényi festékanyag neve (lehet, hogy egyes növényeket is neveznek így, nem tudom). Valószínűleg egy nyelvjárási olasz verzino vagy versino szóból származik, ami ugyanilyen festékanyagot jelentett, és feltehetően a régi arab wars szóból származott, ami egy vörös nedvet termelő fafajta vagy sáfrányféle neve volt. Mindez azonban igen bizonytalan. Ami még bizonytalanabb, hogy ugyanez a szótő van-e a ’parázs’ jelentésű francia braise (és a spanyol vagy portugál brasa) szó mögött, amelyeknek eredete szintén vitatott, de sok helyen olvastam, hogy ezek is származhatnak az arab wars szóból. Ha így lenne, az azért lenne különösen érdekes, mert akkor Brazília neve is ebbe a rokonsági körbe tartozna. A portugál brasil ugyanis a brasa származéka, és nem kizárt, hogy az ország egy fafajtáról (Caesalpinia echinata) kapta a nevét, amelyik ott honos, és szintén vörösessárga a festékanyaga. Tehát ha mindez igaz, akkor visszajutottunk egy növényi festékanyagtól egy másik növényi festékanyagig.
- Gyász. Ez a szó azért érdekes, mert nem a török hódoltság idején, hanem jóval korábban került a magyarba (tehát nem oszmán-török jövevényszó), és könnyen lehet, hogy az ótörökbe még a mohamedán vallás előtt került, legalábbis ha igaz, hogy az arab yaʔs ’kétségbeesés’ szó átvétele.
- Harács(ol). A harács eredetileg egy adófajtát jelentett, amit a muszlim hódítók a muzulmán hitre nem áttértektől szedtek be. A története azért érdekes, mert lehet, hogy nem is arab, hanem inkább perzsa szónak kellene mondanunk. Nem tudom pontosan, de valamelyik olvasó majd biztosan elmondja, hogy a perzsából került-e az arabba, vagy fordítva, esetleg egyik sem. Mindenesetre a perzsa (farszi) nyelvben a xaraːdž szó ’adót’ jelent, az arab x-r-dž tő viszont a ’kívül’ és ’távozás’ fogalmakkal kapcsolatos dolgokat jelent (a xaradža ige például azt, hogy ’távozik’). A mai arabban tudtommal nincs xaraːdž szó, de ettől még lehet, hogy a perzsa szó az arabból származik.
Harács
(Forrás: Wikimedia Commons / Szajci) - Kátrány. Az ’articsóka’ jelentésű qaršuːf szóhoz hasonlóan furcsa, négy mássalhangzós töve van az arab eredetijének (q-t-r-n): qatraːn ’kátrány’. Talán már az arabban is kölcsönzés volt.
- Mámor. Az arab maħmuːr szó jelentése ’részeg’, ennek töve ħ-m-r. A mámor egyetlen érdekessége, hogy főnév, annak ellenére, hogy a szó, amelyből ered, melléknév. A nyelvtörténészek szerint az történt, hogy a magyarok eleve mámoros alakban kezdték használni a szót (a 17. században), mert képző nélkül nem érezték „melléknévnek”. (Hasonló történt a kocsmáros, mészáros szavak történetében, az -ár végű töveket nem érezték „eléggé foglalkozásnévnek”. Nemrégiben a mentős is így alakult ki, a mentők számomra érthetetlen okból tiltakoznak ellene, pedig mindenki így hívja őket, és nincs benne semmi rosszalló.) A mámor szótő csak száz évvel később jelent meg először.
- A zseb szó (törökül cep) [dzsep] szintén oszmán-török eredetű, de a török az arabból vette át: džayb ’ruha öblös része, kebel, zseb’.
Cifra palota, Kecskemét
(Forrás: Wikimedia Commons) - Akár vándorszónak is tekinthetnénk a cifra szót, bár nem abban a jelentésében, amellyel a magyarban rendelkezik. Végső forrása az arab ṣifr ’üres; nulla’ szó, amely a szanszkrit śūnya (kb. [súnja]) szó tükörfordításaként jött létre: a szanszkritban is az eredetileg ’üres’ jelentésű szóval jelölték a 0 számértéket. Ebből származik a késői latin cifra ’szám, jel, titkos jel, nulla, köröcske’ jelentésű szó. A magyar cifra ebből származik, a TESz szerint eredetileg ’köröcskékkel díszített’ volt a jelentése. Szintén az arab ṣifr szótövet őrzik a zéró és a sifríroz ’titkosírással kódol’ szavak is, de ezek szerintem nem a latin cifra közvetítésével jöttek létre. A zéró ugyanis az olaszból terjedt el (valamilyen *zefro-féle alakból), de ez nyilván nem a latin cifra folytatása, mert a latin k hangból (így ejtették eredetileg a c betűt) elölképzett magánhangzó előtt az olaszban nem lett z vagy dz, csak cs hang. Ugyanígy a sifríroz töve, a francia chiffre ’szám, nulla, titkos jel’ (ejtsd: sifr) nem lehet a latin cifra származéka, csak közvetlenül az arab ṣifr-é, mert a franciában meg sz hang lett az elölképzett magánhangzó előtti latin k hangból, nem pedig s. A szó цифра [cifra] alakban bekerült az oroszba is, ahol ’számjegy’ jelentésben használják. Ebből képzik ’digitális’ jelentéső szót, így például a digitális fényképezőgép цифровая камера [cifrovaja kamera].
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (21):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
A "cifra" díszítés jelentése magyarul "írásos, rajzolatos".
A "cifrálkodás" többnyire túlzott mértékű "öndíszítkezés"-t jelent, ami a mesék világában inkább szépséget, gazdagságot jelent.
- Közismertek az erdélyi írásos díszpárnák (speciális öltéssel kialakított gyönyörű, "folyamatos virág" rajzolatok) és az országszerte valamikor nagyon elterjedt keresztszemes hímzések is (csupa x öltésekből kialakított többnyire virágokat ábrázoló rajzolatok).
A magyarban szerintem a nullához nincs köze a cifrának..:)
@Buxoro: Ha természetesen ugyanazok a gyökök (= mássalhangzó vázak) százai, akkor aligha lehet azon vitatkozni, hogy a héber és az arab különböző eredetűek volnának.
A legrégibb(-nek ismert) afro-sémi nyelvek i.e. 6000, Afrika nyelvei voltak (és maradtak).
Utána i.e. 2600-tól az akkád, Mezopotámia,
párhuzamosan az ugariti sémi nyelv, kb. az is i.e. 2000, kihalt.
Mezopotámiából származik a héber, i.e. 1500-1300 (-tól tudunk róla).
Utána a terület LINGVA FRANCIÁJA volt a tálanként változó arám (ami olyan, mint a héber tájnyelve).
Most ezer év szünet.
A mai Jemen területéről indult az óarab az i. e. 2-400 táján.
A gyökök az akkád és a többi sémi nyelv között még nem tömegesen, de azóta olyannyira (s a nyelvtanok is annyira) hasonlóak, hogy a héber-arám-arab minden kétséget kizáróan rokonnyelvek.
Csakhogy a héber az, ami legalább 1000 évvel régibb az óarabnál.
@Krizsa: függetlenül attól, hogy az arab nem a héberben ered (a többiek szerint) természetesen ugyanaz a gyök. Őssémi kétgyökű szó, a protosémi *bin-re megy vissza. A legtöbb sémi nyelvben ilyen-olyan formában megtalálható.
Lásd ezt a jó kis etimológia-oldalt: starling.rinet.ru/cgi-bin/query.cgi?flags=eygtnnl&basename=\data\sem
A Meaning sorba beírva, hogy "son", elsőként adja ki. (A második a szinonim bar, ami amúgy az arabban speciel nincs meg.)
@Buxoro: Természetesen BN, sőt az arab előnyelvében, a héberben bén = fiú, fia, között, ...részből áll, ...éves. (Ennyi mindent jelent). S a héber aba = apa (Abaújfalu:-) - de nem ájin-nal (torokmagánhangzó), hanem aleffel. A héberben nem a torok-, hanem a lágy mássalhangzók közös betűjele az alef.
Még két párhuzam: a héber bat többesszáma banot = lány, lányok, s bní = a fiam.
@Diosder: "nos, valójában az ibn vagy bin szavak nem két mássalhangzóból álló tövek" - bocsáss meg, de ez sajnos tévedés.
A fiú szó arabul lényegében bn(u). Az ibn szóban leírt alif egy kötő hamza, ami ejtéskönnyítésként szerepel azokra az esetekre, ha előtte nem mgh állna - pl. mondat elején, pauzális alak, felszólítás után, mert ekkor valóban 'ibn(u) módon realizálódik. De pl. elég jól mutatja a valóságot, hogy a hagyományos nevekben írásmódja (bn), alif nélkül, ami jelzi, hogy nem volt rá szükség. Vagy pár példa: fiacskám: bunayyi - hol az a bizonyos első gyök? Törzsnevek: Banú xy - itt sincs hamza. Az ibn szó az iszm szóhoz hasonlít. Vagy pl. nézd a többesét: abná', ami 'af3ál alak - ha hamza lenne az első gyöke, akkor a két szó eleji hamza maddává olvadna össze, mint az amal - ámál, athar - áthár szavaknál.
És a bint szó is a bn-gyökökből ered, a -t jól ismert nőnemszuffixum (ld. tá' marbúta, múlt idejű E/3 -at ragja, ép nőnemű tbsz -át végződése. Hogy képző vagy jel, azt nemigen tudom), és lám, ebben sincs hamza.
"De például két mássalhangzóból áll a b-n tő, amelyből a ’fiú’, ’fia’, ’lány’, ’lánya’ jelentésű szavak származnak (a nevekben gyakori bin elemből ismerhetjük, pl. bin Laden), és négy mássalhangzós a töve a már említett qaršuːf ’articsóka’ szónak, mert valószínűleg valamilyen nem sémi nyelvből származik."
Nos, valójában az 'ibn', vagy 'bin' szavak nem két mássalhangzóból álló tövek. A b-n előtt ugyanis van egy 'hamzá'-nak nevezett mássalhangzó is, ezt magyar ember akkor mondja ki, amikor pl. a 'fa alatt' szókapcsolatban a két 'a' hang között egy pillanatra a torka megfeszül és megáll a levegő kiáramlása. Ez egy mássalhangzó, tehát az említett szavak töve: hamza-b-n.
Kálmán László:
"Igen érdekes és tisztázatlan a története a börzsöny (régi alakja: berzseny) szónak. Ez egy vörös növényi festékanyag neve"
Krizsa:
" Mert a Börzsöny fiatal vulkáni hegység."
A "kiütéses" más néven "pörsenéses" (b=p) szavak szerintem kapcsolódnak a vörös kifejezéshez (is), hiszen a pörsenések szétszórtan helyezkednek el, és pirosak. A korábban vulkáni kopár felszín is hasonló lehetett, lassan "berzenkedett" "BERZSENNYÉ", talán éppen egy pirosas, sárgás levelű növény kezdte el a vidék "pezsdít-ését", KÉSZTETTE "pezsdülésre" a vidéket..:)
A "perzsa" perzsel összefüggés és a "pörsenéses", gyulladt terület a perzsákkal hozza össze szerintem a "Berzseny" elnevezést, ha "b=p".
Nem tudok arabul, tehát arab szavakkal nem foglalkoztam., Csak annyiban, hogy feltételezem az azonos (hasonló) gyökök létezését ott is. (Mint bármely gyöknyelvben - a magyarban is.)
De itt Izraelben a közelemben is élnek - 30 év alatt még nem láttam részeg arabot. Nem túl gyakran vásolok náluk, de azért előfordul. Tehát amennyire én tudom, nem is árulnak alkoholt a boltjaikban.
A (nem vallásos) zsidók, főleg az utóbbi 10-15 évben, már inkább isznak, de nappal zsidót se lehet látni, se inni, s főleg nem részegen - mert az itt nagy szégyen.
Az éjszakai életben, diszkókban és a nagyobb ünnepségeken persze lehet látni. S már megjelent az ittas vezetés problémája is. Ezzel szemben mind a kábítózás, mind pedig az orvos által rendelt kábítószer típusú gyógyszerezés (depresszió, "hiperaktív" gyerekek, műtétek után, nyugtalan öregek, vagy egyszerúen csak folyton panaszkodó akárkik számára) kifejezetten elterjedt dolog.
@Buxoro: Nem beszélve a misztikus "részegségről", ami a szúfi költészet egyik fő témája. (Bár nekem erős a gyanúm, hogy nem egyszer csak kapóra jött, hogy az Istentől való megrészegülést misztikusan is lehet értelmezni.)
Alapvető megjegyzésem, hogy nem szerencsés tőnek nevezni a sémi (és a hasonló) nyelvek gyökeit, bár ismeretterjesztés gyanánt magyarázatként bevethető.
A kharádzs szó nagyon régi, az arab hódítások (7. század 30-as évei) idejéről létezett, földadó jelentésben. Ma feltehetően ilyen formában nem létezik, bár nem lehetetlen. Perzsául sem gyakori (egy másik arab szót, a málijátot használják = eredetileg málijját, "pénzes dolgok").
A cikk átírásához annyit, hogy a harám és a mahmúr gyökeiknél nem ugyanazt a h-t kéne használni (az első IPA-ilag helyes, a másodiknál viszon x kéne).
Az meglehetős naivitásra vall, hogy a borfogyasztást az egyik kommentben megtagadja az araboktól. :) Az arabok egy viszonylag kis része még mindig keresztény, akik között nyilván vannak részegesek; a múltban még többen voltak. És hát az iszlám nem tartotta vissza a népeket attól, hogy olykor-olykor istenesen berúgjanak (uralkodók előszeretettel, de a köznép is). Az arab költészetből erősen hiányoznának a borversek, ha nem tudnák, milyen is az élmény... Az csak a modern korok következménye, hogy mindenki nagyon komolyan igyekszik venni az alkoholizálás tiltását (vagy erős titkolását...)
@Pesta:
A SZEFER az SZ-P/F-R váz származéka: könyv, szerző, irodalom... de a a héberben egyértelműen a SZÁMOLÁS műveletére vezet vissza. Az pedig még régebbről a magyar szép (jóllakott baba), a szopás - szepeg, szipog - szavakhoz, vagyis a ritmusossághoz:-). S tényleg, a héber szafá, szfatáim = ajak, két ajak, szipeg = felszívta.
ZAFÍR A Z nagyon új hang (talán csak 6-8000 éves:-), az S/Sz utódhangja. Ezért összehasonlítás ismét az SZ-P/F-R vázzal lehetséges. A művelet ritmusossága jelenik meg a héber szapár = borbély szóban, s a zefír: hajat borzoló, könnyű szellőcske.
Van még a zafír, a kék korund, héberül ez is "sz"-szel: szapiír.
Ösztönös nyelvérzékre utal, hogy "erről-ez" jutott az eszedbe.
@Galván Tivadar:
Kösz. A lexikon szerint így is van. Mindkét szó.
Én azonban az ostffyasszonyfai (Vas m.) nagyanyámtól hallottam, hogy megy ki a disznókhoz, a kut? kat?-rincájukhoz... a n betű, úgy emlékszem, benne volt a szóban.
@Krizsa: "katrinca (ól)" Talán a "kutricá"-val tetszik keverni, a katrinca az valami női blúzféleség.
Valószínűtlenül arab eredetű szavak
Először erre reagálok a cikkből: "... úgy van, ahogy mondja, a régi kaszab "mészáros" szó valóban az arab "mészáros" szóból ered. ...a Balkán-félsziget szinte minden nyelvében megtalálható valamilyen kasap-féle formában. Mint a legtöbb szó ... ez sem közvetlenül az arabból, hanem a török hódoltság... az ún. oszmán-törökből került a környék nyelveibe. Az oszmán-törökből átvett szótöveknél mindig azt tapasztaljuk, hogy ezeket ...a különböző balkáni nyelvek is átvették. Például az a szótő, amelynek származékaiból a magyar (megjegyzés: nem, egyik sem magyar) haramia és hárem szavak erednek, a h-r-m mássalhangzókkal jellemezhető."
Válasz: A héber HRM váz értelmei: hegyes (szúr), sarló, tiltott, pusztulás, nagy baj.
KASZÁLÁS. A héber koesz = haragszik, dühös, kiszúah = gaz írtás, kaszálás, ma-szret = karcolótű, ma-szrek = fésű, ma-szor = fúrész (mind "műszer"). Hehe, úgy láccik, a héberek is az oszmán-töröktől vehették az egész cak-pakot, mint végig az egész Balkán, s még a magyarok is. Na, persze arab közvetítéssel.
Gyerekek, én az ilyen körkörös magyarázatokat már a nagyközönség szándékos becsapásának tartom. Hiszen világos, hogy ugyanazok a mássalhangzó-vázak százával-ezrével, s végig "az egész vonalon" hasonló jelentéseket hordoznak. S az is elképzelhetetlen, hogy amire én 3 évi kellemes tűnődés, jobbra-balra lapozgatás közben egymagam rájöttem, arra, hogy az 1-2 mássalhangzós gyökvázak az emberi faj genetikusan beírt értelmei, arra tízezer nyelvész 150 év alatt se jött volna rá. Szerintem régesrég rájöttek és letagadják.
DE MIÉRT? Hisz ma már nincsenek elnyomók... akkor miért? Mert már megírták a maguk 2-200 tudományos cikkét, már 20 éve beásták magukat a könnyen szerzett fizetésbe, státusz, pozició, külföldi utazások, stb. Elképzelni sem lehet, hogy az indoeurópai nyelvészet (a teljes létszámának bárhol), bármelyik "munkatársa" magára vegye a 150 éves kudarcot és elmenjen az építőiparba. Ez 20 év mulva nem várható. Kijelentik, hogy ők a "tudomány" és egyelőre ez elég. Tehát azt kell tudni, hogy egyetlen (ez esetben államilag) szponzorált intézmény sem változik meg belülről, önszántából soha. Az orvost nem a beteg, hanem elsősorban a saját fizetése és jogi biztonsága, a gyógyszergyárakat CSAK a piacképesség – s a tudományos intézményeket és személyzetüket szintén CSAK ezek a szempontok vezérlik.
BÖRZSÖNY Bocsánat, a Börzsöny hegység nevéig a cikk magyarázata alapján még nem jutottunk el. Hol van a Börzsönyben "piros fa"?
A vér, var, bor szavakhoz valóban megvannak a hasonló héber szavak (s már "megszoktuk", hogy nálam majdnem mindenre megvannak, hiszen azt állítom, hogy többezer a rokonszavaink száma:-), s akkor az értelem, bár nem egy festő-fa, mégis lehet "vörös"? Csakhogy a héber BRS váz értelme már nem égés, hanem borzasság és kefe – s a BRZ vázé: vas, megvasal / vízcsap.
Ebből gondolom, hogy Brazilia és Börzsöny egyaránt bőséges vízet jelent. Esőerdőket ott, 340 forrást a Börzsönyben. Habár... azt is el tudom képzelni, hogy "vörös" értelem is helyes (s azt is, hogy mindkettő). Mert a Börzsöny fiatal vulkáni hegység. Működés közben ugyan aligha láthatta a Homo (csak a hominida emberelőd), de a kihűlt vulkánokra is ráismerhetett az ősember. Mert szerintem a Ság hegynél is ráismert – hiszen a Ság neve azt jelenti, hogy "ordítozó" hegy.
GYÁSZ A héber gsziszá = haldoklás – mégiscsak jobban hasonlít:-). (Megjegyzés: Gy – de csak a betű – nincs a héberben).
HARÁCSOL. "A harács eredetileg egy adófajtát jelentett... lehet, hogy nem is arab, hanem inkább perzsa szónak kellene mondanunk."
Válasz: A perzsa természetesen már előbb megvolt, mint a héber nyelv, az arab meg utána. Szal a "héberidő" középen van. Lássuk: hurcá = lerótt, leszámolt, haruc = igyekvő, rovátkás, és (régies szóval) arany. (Megjegyzés: Cs – de csak betű – szintén nincs a héberben.)
KÁTRÁNY "...furcsa, négy mássalhangzós töve van az arab eredetijének (q-t-r-n). Talán már az arabban is kölcsönzés volt."
Válasz: hát ez biztosan a TÖMJÉN. Akkor "kátrány", amikor kicsorog a bemetszett fákból. Az N nyilván rag, pont úgy, mint a magyarban: kotor-áni. A KTR váz magyarul kotor / bekerít, kóter, katrinca (ól) – héberül: tömjén, pipázás, gőz, (mozdony is) / bekeríti, bevádolja.
MÁMOR "...ennek a töve h-m-r. ...Hasonló történt a kocsmáros, mészáros szavak történetében, az -ár végű töveket nem érezték "eléggé foglalkozásnévnek".
Válasz: Kezdjük ott, hogy a legmodernebb pár évtized előtt az arabok egyáltalán nem, a zsidók pedig kizárólag ünnepeken, s csak bort ittak – de a vallásosak ma is olyan keveset, mint egy kismadár. Tehát mámorról aligha lehetett szó.
Az arab beszédet ugyan nem értjük (héberek), de szerintem csak azért nem, mert a kiejtésünk alaposan "elment" egymástól. A héber / arab számok, gyökök, szavak, jelentései azonban több, mint gyakran hasonlóak. Ezért szerintem a közismert HMR gyök az arabban is ugyanazokat a jelentéseket hordozhatja, amit a héberben: pezseg, forr, kipirul, komoly, súlyos, anyagi, szamár – (hamar) odajut. Végül mindezek "esszenciájaként" a MMR váz felvehette a MÁMOR jelentést is? Persze. S a legtöbb értelmet mi is beleértjük a "mámorba" – mi, magyar anyanyelvűek.
A korcsmáros-kocsmáros (aminek közel-távol sincs héber rokona:-) tényleg jövevényszó lesz a magyarban (ez nagy ritkaság, hogy én ilyesmit elismerjek), de a "mészáros" nem az. Csakhogy az MSZR váz (mészár-, műszer) NEM foglalkozásokat jelent, hanem foglalkozások eszközeit: a héber maszor = FŰRÉSZ – a P/F változó hang – s a pores = elválaszt (magyarul per-es).
ZSEB A Z/Zs az emberi beszéd legújabb mássalhangzói – nincs hozzászólásom.
CIFRA A héber CP/FR váz értelmei: cipor = madár, cofár = kürtöl, c'firá = koszorú (kör), cipóren = köröm, karom (körkörös, de hegyes is), szegfű (köralakú, de borzas is).
A héber ZR gyök: zar'ón = mag, zerá = szétszór, ondó, zaáruri = parányi. A ZR gyök alapértelme tehát: eleinte kicsi, ZÁRT, hogy szinte semmi, de nagy dolog (ZRÍ, ZÖRÖG, ZŰR) lehet még belőle.
A matek nulla fogalmának "végső forrása" pedig nem arab, hanem az időszámítás előtti indiai matematikusok.
@Avatar: Jogos az észrevétel, köszönjük, pótoltam.