Honnan jön a dzsal?
Nyelvi kérdésekben általában nem lehet ránézésre ítélni. Olvasónknak ötlete támadt, ezért házi szakértőnkhöz fordult – neki viszont szintén olyan szakértőhöz kellett fordulnia, aki járatosabb az adott témában. A szavak eredetének vizsgálatakor ugyanis rengeteg olyan adatot kell figyelembe venni, mely nem túl könnyen hozzáférhető.
B. Csabát a magyar szlengben használatos dzsal szó eredete érdekli. Érdekes feltételezéssel áll elő:
Filológiából a gyalog szó életrajzáról kell esszét írnom. A gyal- előtag ősi finnugor eredetű (’lábat’ jelent). Namármost, engem az érdekelne, hogy ezt a szót a romungro (magyarországi) cigányok átvehették-e, mint jövevényszót, egész konkrétan a dzsal ’megy’ kifejezésre gondolok. Nálunk a dzsal a szlengben honosodott meg, eredeti jelentésével. Tehát beszélhetünk-e a gyal- előtag ilyetén körforgásáról, t.i. a romungro nyelv tőlünk vette át, hozzánk pedig később visszaáramlott a szlengbe?
A rövid válasz: nem. És mielőtt a hosszabb válaszba belefognék, a szokásos szóhasználati helyesbítések. Először: a gyal- nem „előtag,” (mert előtagról csak összetett szavak esetében szoktunk beszélni), hanem tő. Másodszor: a romungro kifejezés nem azt jelenti, hogy ’magyarországi cigány’. A magyarországi cigányok egy része (a beások) egy újlatin nyelvet, egy régi román nyelvjárásból származó nyelvet, a beást beszélik (ha még beszélik). A többi cigány népcsoport a romani nyelv különböző változatait beszéli (sajnos sokan inkább beszélték). A romani is indoeurópai nyelv, akárcsak a beás, de csak nagyon távoli rokona: az indoiráni nyelvek ind ágába tartozik, vagyis újind nyelv, akárcsak a hindi, a pandzsábi vagy a gudzsaráti. A romani beszélőknek azt a csoportját nevezzük romungrónak, akik legkorábban települtek a Kárpát-medencébe. Ők beszélik (beszélték) az ún. romungro (magyar cigány, kárpáti cigány) nyelvváltozatot, Magyarországon, Szlovákiában, Erdélyben és a Vajdaságban. A később betelepülő cigányok nyelvváltozatait összefoglalóan oláh cigánynak nevezzük. Ide tartozik például a lovári vagy a kalderás. Az oláh cigány nyelvváltozatok között a lovárinak van a legnagyobb presztizse, ezért sokszor tévesen lováriként azonosítják magukat más változatok és kevert változatok beszélői is. (A magyarországi cigány nyelvekről egyébként többször volt szó már a Nyesten is.)
(Forrás: Wikimedia Commons)
Csaba legnagyobb tévedése az, hogy a dzsal ’megy’ igéről azt feltételezi, hogy azt csak a magyarországi cigányok használják. Éppen ellenkezőleg: ennek az igének különböző változatai minden romani nyelvváltozatban léteznek, Írországtól Perzsiáig az egész hatalmas területen, ahol csak cigányok élnek. Ez is mutatja, hogy ha ilyesmire kiváncsi az ember, akkor a legjobb szakértőkhöz fordulni, ahogy Csaba tette. A felszíni hasonlóság (itt a gyal- tőhöz való hasonlóság) általában nem jelent sokat, különösen ilyen rövid szavak esetében. Ráadásul a romaniban a -l az igék végén a jelen idejű egyes szám harmadik személyű végződés (dzsal ’ő megy’), tehát maga az igető csak a dzsa-.
És mivel én sem vagyok az indoeurópai nyelvtörténet szakértője, én is segítséget kértem, például keresgéltem Turner összehasonlító indoiráni szótárában. De végül kedves kollégám, Tálos Endre segített, aki ennek a területnek (is) az egyik legjobb szakértője. Ő mondta el nekem a szó teljes történetét, ami egyébként nem is olyan bonyolult.
(Forrás: Wikimedia Commons / Deutsches Bundesarchiv, Schmidt)
A feltételezett indoeurópai alapnyelvben (az ún. proto-indoeurópaiban) volt egy *ja- ’jön’ tő, amelynek minden olyan ind nyelvben, amely a romanival közelebbi kapcsolatban áll, dzsa- tő felel meg. (A csillag itt annak a jele, hogy kikövetkeztetett alakról van szó. Arra utal, hogy egy nem dokumentált adatot tételezünk fel – ebben az esetben egy olyan nyelvből, a proto-indoeurópaiból, amelyből semmi sem maradt fenn, ha egyáltalán létezett ilyen egységes nyelv. A nyelvtörténetben fel szoktuk tételezni, hogy a rokon nyelveknek mindig létezett egy közös ősük.) Ez a hangváltozás tipikus esete annak, amelyről a Nyesten korábban részletesen írtam: az erősödésnek. A j > zs > dzs változás nagyon gyakori erősödési folyamat, amely megfigyelhető például a latin j > francia zs, olasz dzs vagy a spanyol j > nyelvjárási zs, dzs változásokban. A szótag vagy a szó eleje pedig különösen kedvelt színhelye az erősödésnek. Hasonló a története a romani dzsuv- ’tetű’ < *júká szónak is.
Más érdekességei is vannak a dzsal igének. Például az, hogy a múlt időben gel- a töve (ismerős lehet például a Gelem, gelem lungone dromenca sorból, a nemzetközileg elfogadott cigány himnusz kezdősorából). Ez a tő történetileg egy másik igető múlt idejű alakja. Ezt a jelenséget, amikor ugyanannak a tőnek különböző alakjai más-más tövekből származnak, szuppletivizmusnak nevezzük. A ’megy’ jelentésű igéknél ez elég gyakori, például az angolban a go ’megy’ múlt ideje went (a múlt idejű alak a wind ’teker, körbejár’, a wend ’tekereg’ és a wander ’vándorol’ igék tövéből származik), vagy a spanyolban a va ’megy’ múlt idejű alakja fue (a latin fuit ’volt’ alak megfelelője). A gel- tő a proto-indoeurópai *kwem- ’jön’ tőből származik – ugyanennek a tőnek a leszármazottja a német komm-, az angol come- és a latin veniō.
(Forrás: Wikimedia Commons / mirdsson2 / GNU-FDL)
Egy másik, a magyarral kapcsolatos érdekesség, hogy a dzsal azon nagyon kivételes igék egyike, amelyek a magyarba magyar képző hozzáadása nélkül kerültek át. Igetövek ilyen átvételére a honfoglalás előtti ótörök jövevényszavak (például gyúr- vagy csíp-) átvétele óta alig van példa. A magyar nyelvszokás alapján inkább a *dzsalozik vagy valami hasonló lenne várható. A romani igék általában úgy kerülnek át a magyarba, hogy a jelen idejű, egyes szám harmadik személyű alakot tekintjük tőnek (pl. szovel ’alszik’, kamel ’szeret’), mintha ezekben az -l végződést képzőnek tekintenénk. A dzsal azonban nagyon rövid, csak egy szótagból áll, tehát semmiképp sem lehetne a magyarban -l képzős szó. A másik hasonló kivétel a szintén romaniból átvett csór.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (34):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Krizsa:
Mellesleg nem tudom, a lapp elég északi és elég kis nép-e (30 ezren vannak), de van benne b, c, cs, dz, dzs, f, s, sz, valamint az angol zöngés és zöngétlen th-nak (görög dzeta és theta) megfelelő hang is.
Krizsa:
"A saját 4 év alatt kidolgozott munkámról van szó: könyvalakban 1084. oldal. S az összes anyagom, adatgyújteményem? Az háromszor annyi:-)."
Ja, hogy az úr gyakorló elembeteg?
Bocs, akkor nem szóltam.
Krizsa:
"melyik finnugor kisnyelvben van meg a c, b, g, f, sz, z mássalhangzó?"
Hogy ne kelljen nagyon messze menned, csak át Helsinkiből Tallinnba, ami talán 80 km, jó időben lászik is Helsinkiből, íme az észt ábécé:
A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, Š, Z, Ž, T, U, V, W, Õ, Ä, Ö, Ü, X, Y
És bár ezek egy része valóban csak idegene szavakban fordul elő (c, f, q, š, w, x, y, z, ž), az észtben sem létező hang, de a b, a g, az sz és a megvan benne (mellesleg az sz a finnben is, igaz, valami sz és s közötti hangként, lásd pl. a Helsinki városnevet, vagy mondjuk a susi = kutya szót, vagy a finnek kedvenc szavát, a sisut (lefordíthatatlan)).
Krizsa:
"S finnből nemrégen még nem 1, nem 2, hanem HAT mássalhangzó teljesen hiányzott."
Egyrészt a finn nem azonos a finnugorral, hanem csak egy a nagyjából 10 finnugor nyelvből, az, amelyik az ős-finnugortól a magyar mellett vélhetőleg a másik legtávolabb került nyelv.
Pl. a hozzá igen közeli észtben is vannak olyan hangok, amelyek a finnben nincsenek (pl. s és zs).
Másrészt az sem lehetetlen, hogy a magyarban jelenleg meglévő hangok egy része megvolt valaha a finnben is, csak valamiért kiveszett (nem példa nélküli, pl. a dél-amerikai spanyolból eltűnt a selypített sz (az e, i, y előtti c és z betűk ejtése), sima sz van helyette, és már jóval több beszélője van ennek a változatnak, mint az európai spanyolnak. Ha nincs ez a műszaki fejlődés, ami van, gondolok itt a rádióra, tévére, hangfelvételekre, akkor lehet, hogy a 2200-as évekre az egész spanyolban kiveszett volna.
Ahogy a magyarba meg kerülhettek be új hangok (minden bizonnyal ilyen pl. a gy és a ty, valószínűleg szláv kölcsönzésként) akár azután is, hogy vagy 3 ezer éve elváltak útjaink a finnekétől (a magyarba pl. utána került be az alanyi és tárgyas ragozás is, ami a finnben nincs).
"mintha ezekben az -l végződést képzőnek tekintenénk. A dzsal azonban nagyon rövid, csak egy szótagból áll, tehát semmiképp sem lehetne a magyarban -l képzős szó"
Francokat.
Túlmagyarázás.
A dzsal (kamel, szovel stb.) a magyarban az E/3 -l ragjával való megfelelésnek tűnik, ezért veszi át a magyar úgy, mintha E/3 alak lenne, mint ahogy az is, ami még inkább segíti ezt.
Szó sincs képzésről, kb. ugyanaz az eset, mint a hal (mint meghal) szó esetében, ahol a szógyök (hal-) azonos az E/3 alakkal. Ennek e formának megfelel a dzsal, ezért illeszkedik a magyarba.
A latin -is alakra végződő szavak is azért tűnnek magyarnak, és kerültek át változatlan formában a magyar nyelvbe, mert megfelelnek a magyar -is képzős szavaknak formailag, ráadásul még melléknevek (többnyire) a latinban is meg a magyarban is.
Sigmoid:
"A "koma" szó a tévesen képzett szónak vélt jövevényszó "komál"-ból keletkezett elvonással, vagy a "kamel" épp a létező "koma" szó hatására alakult át népetimológiai úton "komál" alakká?"
Egyik sem.
A koma (tudtommal) finnugor, míg a kamel ind eredetű. Van az egymástól nagyon távoli nyelvekben is egy csomó véletlen hasonlóság, mert a hangkészlete mindegyik nyelvnek véges.
A komál a kamelnek pár évtizedes egy ferdítése, a magyar koma szó alapján.
Ilyen alapon megkérdezhetnéd, hogy a spanyol cama (ágy) az angol come (jön szóból ered-e. Mert kb. ugyanaz az eset.
Krizsa
"Továbbá a vót legközelebbi rokona az élő észt nyelv (ami nyilván fiatalabb), de még abban sincs F és C!"
Bocsánat, de "C" van az észtben. "S", "CS" és "ZS" nincs.
Oroszul a kávét így kérik: "Pázáusztá cornoje kofí!"
Olyan, mintha sziszegve selypítenének, ha finnül beszélnek..:)
"Ezt azt sugallja, hogy egy totális etimológiai útvesztőben vagyunk."
Persze.
1. Tökéletesen elképzelhetetlen, hogy az emberi nyelvekben ne legyenek meg akár az állatvilágból is – s az előemberi, ősemberi kortól (1/2-1 millió év) – méginkább – velünkszületett mentális értelmek. S ha az emberiság egy faj, akkor ezek vagy nagyon hasonlóak, vagy univerzálisak.
2. Egészen vad elgondolás, hogy a nyelveket a "történelmi" párezer évből akarják származtatni. Az is, hogy közös nevezőre hozzák az újkori nyelvtanok (4000 évtől máig) és a "rövid" szóképződmények kialakulásának (min. 1 millió évtől) a jelentőségét a nyelvek rokonításakor. (S az egész rokonítás is - minek?)
3. A legvadabb (ez már debilis) elképzelés az, hogy a hangokat és kisebb morfémákat a különböző nyelvek random módon teszegették volna összevissza.
4. A hangok képzésének anatómia szerinti kutatása azért nem visz sehova, mert az eléggé lapos arc és a zöngeképzésre alkalmas gége ma már az egész emberiség sajátja. Tehát bárki képes megtanulni és begyakorolni bármely beszédhangot. Többször kérdeztem már itt, hogy MI A CÉL ezzel? Nincs válasz.
Mivel a nyelvészet nem képes ezekkel a tényekkel szembenézni, önkéntelenül (részben szándékosan is) igyekszik egybemosni minden határt:
hogy a zöngések átmehetnek zöngétlenbe is – így nem kell azzal foglalkozni, hogy az ember eredetileg csak a zöngétleneket tudta kiejteni, és a magánhangzókat sem (alig),
hogy – szerintük – az emberi hangok egyidőben jelentek meg: NEM, sőt egészen "újkoriak" is vannak: ö, ü, z/zs.
hogy az összetett hangok szerintük nem is összetettek – mert ha többszázra felszaporítják a hangokat, akkor nem kell foglalkozni a gyökjelenségekkel, amik így szétmaszatolódnak.
De igen, az összetett hangok elemi hangokra bonthatók, amik már elárulják a gyökvázak (mássalhangzó vázak) mentális jelentéseit stb.
A mai "hivatalos" nyelvészet a gyöknyelvész szerint egyáltalán nem képes etimológizálni és ebből a nyelvészetből kiút sincs.
@Krizsa: Ezt azt sugallja, hogy egy totális etimológiai útvesztőben vagyunk.
A JÖN. a JÁR s a GYAlOG összevissza keveredtt a nyelvekben. A jön eredtileg a születő, ammi lesz. a jár az erdőben, vagy akárhol mászkáló, a gyal meg a magyar (és sok más nyelvben) a golyó szóval rokon: elgördül, számúzetett, vándorló.
S a lábhoz, mint morfémához, egyik igének sincs köze.
De most legalább estig nem érek rá, kikpacsolok.
@Krizsa: A finnből hiányzó valamilyen hang még nem zárja ki a finnugor eredetet.
A cseremiszben '(g/j)al' a láb. A képzésben g és j közé eső hangot a görög gamma betűvel írják át fonetikusan.
A magyarban ezt az ősi tövet a 'gyalog' szó őrzi. Feltételezésem szerint a szó végén lévő 'g' hang a -lag, leg képző g-je lehet: gyal(i)lag = "lábilag" talán.