0:05
Főoldal | Rénhírek
Több dolgok vannak földön...

Ég és ég

Olvasónk talán égőnek érezte, hogy nem tud válaszolni külföldi ismerőse kérdésére, ezért fordult hozzánk. Pedig vannak kérdések, melyre a választ legfeljebb az ég tudja – de inkább ő sem.

Fejes László | 2015. május 11.

Korábban már írtunk olyan szavakról, mint a fej, a fog, a nyúl, a szív, a dob, a fél vagy az él: ezekben az a közös, hogy különböző szófajú szavakként – általában igei és valamilyen névszói formában egyaránt használatosak, de jelentésük között általában nem látszik összefüggés. Általában azt találtuk, hogy mindez csupán a véletlennek köszönhető, és az azonos alakú szavak között nincs összefüggés.

Egy újabb hasonló szóval kapcsolatban keresett meg minket névtelenségét szigorúan őrző olvasónk:

Egy lengyel barátom szegezte nekem a kérdést, hogy mivel tudnám magyarázni az ,,ég” (lángol) és ,,ég” (mint égbolt) szavak azonos alakúságát. A Czuczor-Fogarasi szótár az előbbit hé-ég, vagy hévég alakból származtatja, az utóbbi elemzésekor azonban egyértelmű elemzést nem ad, inkább csak párhuzamokat ad más nyelvekből. A tudomány mai állása szerint mi lehet az oka az alaki egyezésnek?

Két dolgot kell előre bocsátanunk. Az egyik, hogy ahogyan korábban számtalanszor láttuk, az ilyen azonos alakúságot semmivel nem lehet magyarázni, hacsak nem a véletlennel – kérdés persze, hogy az tekinthető-e magyarázatnak. A másik az, hogy a Czuczor–Fogarasi szótár végtelenül elavult, szakemberek számára tudományos érdekességként forgatható, de semmiképpen ne abban próbáljunk magyarázatot találni szótörténeti kérdéseinkre.

Ég és ég
Forrás: Wikimedia Commons / Cs california / CC BY 3.0

Az ég ige és az ég főnév egyaránt finnugor eredetű. Az ige megfelelői csak a hantiban és a komiban vannak meg – van egy idevonható szócsalád a mariban is, de ez csuvas jövevény is lehet. Az ige rekonstruált töve *äŋɜ-, ahol az ä a mai magyar [e]-hez hasonló, de annál kissé nyíltabb hang, az ɜ pedig valamilyen magánhangzó (vagy e, vagy ä).

A főnév megfelelői szintén kevés nyelvben vannak meg, a finnben ’időjárás’, a komiban ’levegő’ jelentésben – ez utóbbi jelentés lehet az eredeti, a 14–15. században még a magyarban is megvolt (a 16. században ’lehelet’ jelentésben is használták). A főnév rekonstruált töve *säŋe, azaz az igéétől abban tér el, hogy az elején egy s [sz] áll. Az ilyen finnugor szó eleji [sz]-ek a magyarban eltűntek. Az tehát, hogy a két tő ragozatlan alakokban egybeesik (de ragozva már nem, l. égek vs. egek), e hangváltozás eredménye, mely véletlen, nem magyarázható a szavak jelentésével.

Azt javasoljuk, hogy ha egy lengyel szegez nekünk ilyen kérdést, akkor „szegezzünk vissza”. Kérjük, magyarázza meg, hogy droga miért lehet egyszerre ’út’ és ’drága, kedves’, vagy hogy a dam hogy jelentheti azt is, hogy ’adok’, meg azt is, hogy ’hölgyeknek a ..., hölgyeké’. Értelmesebb választ, mint amit adni tud, tőlünk se várjon.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (4):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
8 éve 2015. május 14. 04:57
4 Krizsa

II. rész. Az újszülött fej tejet fej – E magyar szó-páros rokonait, a finnben és a héberben ismét csak P kezdőhaggal kereshetjük. A finn pee (pää) = fő / fej, a héber pe = száj, píja = szájacska, szopóka. A magyar és a héber gyöknyelvben tehát a fej és a fejés szintén összetartozó fogalmak – az ősi kép a szopás.

Fél /tőle/ és az ½ /fele rész/ – Rokonszavaikat – finnben és a héberben – ismét csak P-vel kereshetjük. A finn pula=baj (félni kell), pieli = a fele. A héber polet=menekül (fél tőle), pela=darab, pelah=szelet. A fél tőle és a fele (ált. a része) tehát mindhárom gyöknyelvben összetartozó fogalmak.

/Ki/nyúlik és nyúl /állat/ – Sem a finnben, sem a héberben nincs Ny betű, de a kiejtésben, az Ny hangot mindhárom nyelven előállítja az N lágyulása. A finn nuoli = nyíl, nuojla = nyal – a héber n’ale = felülmúl, felemelkedik (kinyúlik). Aki már látott nyulat felemelkedni, vagy futni, tapasztalhatta, milyen hosszúra képes „elnyúlni” a teste. Az NyL gyök flektálása mindhárom nyelven teljes (vagyis minden magánhangzót felvesz): 1. nyal, nyál, nyel, nyél, nyíl, nyol-tesz (8), nyől, nyúl(ik), nyúl. 2. finn: neule = tű, nouli = nyíl, nielle = lenyel, neli = vágta, galopp (kinyúló test). 3. héber: nil = indigócserje, n’ale = felülmúl, nilwe = hozzátartozó (nyél, nyelv), nilhac = nyomul (nyíl), nilchah = lelegelte (lenyel), nil’asz = összegyúrt (nyál-asz).

Szí-szív és a szív – A finn szieni = szivacs (rostos, szívó), szüden (südän) = szív (testrész). A héber szivi = rostos (szivacs), szovev = forgat, szivuvi = körbeforgó (a szív munkája). Látjuk, hogy a szívás és a szív mindhárom nyelven összetartozó fogalmak – és rokonszavak.

8 éve 2015. május 13. 17:15
3 Krizsa

Az összes, a cikkben felsorolt azonos alakú ige és főnév (a cikk állításával ellentétben) mind értelmi kapcsolatban van egymással. (Megj.: néhány ezer éve még nem is váltak szét a szófajok, tehát nincs is értelme megkülönböztetni őket.) A bizonyítás a három (finn-magyar-héber) gyöknyelv segítségével történik. A legősibb gyöknyelvből, a finnből azonban még hiányzik a zöngés G – csak utólag, későn került bele a zöngés D – hiányzik a zöngés B – és az F foghang. Emiatt a finnből csak néha, és szerencsés esetben kereshetünk rá a G-re az ősi K hangelőddel, csak T-vel a D-re, csak P-vel az F-re vagy a B-re. A magyar és a 4ooo éves héber nyelv mássalhangzói azonban már közösek, ezért (az F-et kivéve) általában nincs szükség a cserékre.

Ég és ég/bolt/ – a héber og=körülvesz. Az égbolton izzó Napot és a villámok „tüzi-jelenségét” az ember párhuzamba állította a földi tüzekkel, ahol égéskor a tüzelőanyagból „eső” és olajcseppek izzadnak ki. Bizonyíték: számtalan nép mondái. Úgy gondolták, hogy a tüzes égbolt is hasonló kell, hogy legyen. A finn rokonítás, a latinban is későn megjelenő G miatt, várhatóan sikertelen volt.

Élő és éle (eleje, élessége) – A finn elé = él, ellö=élőlény, ele (älä)=te ne! nehogy! A héber el =erő, Isten, ole=felemelkedik, nő, ál!=ne, nehogy! Láthatjuk, hogy az élőlényt, és a ragadozó „eleje”: feje-fogai általi fenyegetést mindhárom nyelvben XL alakú gyökszavak fejezik ki. Bebizonyítottuk, hogy az ősi gyöknyelvekben az élő és „éle, „éles” fogalmak összetartoznak.

/El-, szét/dob és dob /ami dobol/ – Finnben nem kezdődhet szó (még nem képződött gyökszó) a D-vel. A héber dobéa=bőség (szétdob), dabur=darázs, dvora=méh, dobra=tutaj (dobog, dübörög), dibur = beszéd. Régebben dobolás előzte meg a falvakban (hogy mindenki kijöjjön a házakból és odafigyeljen) – a közérdekű hirdetményeket, amiket "kidoboltak". A dobálás és a dobolás tehát a magyar és a héber gyöknyelvben egyaránt összetartozó fogalmak.

Fog(a), fogó, megfog és a fog segédige (lesz majd...) – A finnben nincs F hang (G sem) – de az F a héberben sem lehet kezdőhang. (A finn fog-a = hammas (hamm-hamm). A magyar fog, fogó és megfog szavak rokonait tehát a héberben is csak P kezdőhanggal lehet keresni. Megvan: a héber pogéa = odaér, megtámad, pagúa = sérült, péga = baj, szerencsétlenség (lesz ebből). A magyar és a héber gyöknyelvben a foggal megfogás tehát egyaránt az ősi képre megy vissza: a ragadozó foggal ragadja meg, ejti el az áldozatát.

Következik a feje, a tejet feji – fél tőle / a fele – nyúlik és nyúl (állat) – szívja és szíve. Ezek az azonos alakú szavak természetesen szintén összetartozó fogalmak.

8 éve 2015. május 12. 21:24
2 huncsambocsange

izzik szikráz

tüze süt

szikkaszt és tikkaszt

sugara szúr

lángja éget

8 éve 2015. május 12. 21:12
1 huncsambocsange

aigh ég aighi égi

ég heveg hév hő

.

centi gyújt lánkra lobbant

.

cikk"@ dam hogy jelentheti azt is, hogy ’adok’, meg azt is, hogy ’hölgyeknek a ..., hölgyeké’.

.

AD > ang. add, lat. addare, dare

> perzs. dar (>szl. dar 'ajándék' datyj 'adni')

addendum 'hozzáadatott', addiktum 'hozzáfúződő', additional, additive, advance

:perzs. darsh, ang. dare durste dear durst, szl. drasus drisit druzate

.dam davam dava davame davate davaju

.darujem darujesh daruje darujeme darujete daruju

egyik szláv ja daruju oni daruju másik szláv ja darujem mi darujem

.

doma dame damo