Fél és fél (és fél)
Aki fél, az sajátos lelkiállapotba kerül, tehát már nem egészen önmaga... csak egy fél. Jól hangzik, ugye? Olvasóink egy része számára biztosan – mi azért elmondjuk, mit gondol erről a tudomány.
Korábban már megvizsgáltunk több olyan szópárt, melyben egy ige és egy főnév azonos hangzású: fej, fog, nyúl, szív, dob... Ezúttal a fél ige és a fél számnév kapcsolatát vesszük szemügyre, ám igazán érdekes az utóbbi és a fél főnév viszonya lesz. Ebben az esetben is elég egy kis érzék az áltudományokhoz, hogy megtalálni véljük az összefüggést: aki fél, az sajátos lelkiállapotba kerül, tehát már nem egészen önmaga... Lássuk azonban, hogy mit mond a tudomány!
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a fél ige uráli eredetű, megfelelői a mari kivételével az összes uráli nyelvben megtalálhatóak, ráadásul a magyarral megegyező jelentésben (tehát az eredeti jelentés is ez lehetett). Eredeti alakja *pele- volt, a megfelelés teljesen szabályos, így az etimológia problémátlannak tekinthető.
Nem ilyen egyszerű a helyzet azonban a fél számnév, illetve főnév esetében. Ez is uráli eredetű, és itt is szinte minden jelentős uráli nyelvben találunk megfelelőt, kivétel azonban az észt, továbbá a finn adatok idetartozása is bizonytalan. Mivel a számnévi (’50%’) és a főnévi (’oldal’) jelentés is megtalálható szinte minden nyelvben, kézenfekvő a következtetés, hogy a szónak már az uráli alapnyelvben is mindkét használata megvolt. A finnben azonban csak összetételekben és továbbképzett szavakban fordul elő: suupieli ’a száj sarka’ (suu [szú] ’száj’), poskipieli ’állkapocscsont’ (poski [poszki] ’arc, pofa’), pielos ~ pielus ’szél, perem’, pieltää ’félrehajol’. A szó alakja az uráli nyelvben *pälä lehetett (az [ä] az [e]-hez hasonló, de annál nyíltabban, az [a]-hoz hasonló nyíltsággal ejtett hang), csupán a véletlennek (a hangváltozások szeszélyeinek) köszönhető, hogy a magyarban a két szó egybeesett.
(Forrás: Wikimedia Commons / Marcos T. Hernandez)
Azonban van egy meglepő csavar a történetben. Azt gondolnánk, hogy az ajtófélfa, kapufélfa stb. szavakban található fél elem ugyanaz, mint a fél ’oldal’ főnév. Meglepő módon azonban néhány finnugor nyelvben a magyar féllel hangtanilag is rokonítható szavaknak ’oszlop, rúd, pózna’ jelentésük van, egyes lapp nyelvjárásokban pedig szintén ’félfa’. Az könnyen érthető, hogy ezek a jelentések hogyan függhetnek össze. A rekonstrukció szerint a szó alakja a finnugor alapnyelvben *pele vagy *pēle [péle] lehetett – elképzelhető tehát, hogy ez már a finnugor alapnyelv idején egybeesett a fél igével.
(Forrás: Wikimedia Commons / Nevit Dilmen / CC BY-SA 3.0)
Ezzel azonban még mindig nincs vége a kalandoknak. A finnségi nyelvekben, a számiban és a mordvinban ugyanis van egy szó, melynek szintén ’fél, oldal’ (illetve ’rész’) a jelentése, ráadásul hangalakilag is hasonló az eddigiekhez: eredeti alakja *pula lehetett. Erről még az is elképzelhető, hogy bekerült a szláv nyelvekbe, és ott ma is ez a ’fél’ jelentésű számnév.
A hasonló jelentésű szavak történetük során folyamatosan hatottak egymásra, bizonyos hangváltozásaik a rokon jelentésű szavak hatásával magyarázhatóak.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (21):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Avatar: akkor azt nem tudod, h minden mese.
@SzabírHunOgur: Tökmindegy, gyerekem (én mindjárt 70 éves vagyok, tehát ezt szerettel írtam),
hogy mit teszel helyre, mert én a KÖZELMÚLT (Mezopotámiánál fiatalabb) történelemhez egyáltalán nem értek.
Ha azt akarod, hogy részben igazoljalak, jó. Az akkád már valóban SÉMI nyelv és kb. 30%-ra teszem a héber rövid (gyök) szavakkal való azonosságát. De a sumér nyelvbe is van már beáramlás a sémiből!... s annak %-a?. Azt a sumér csapnivalóan gyenge megfejtése miatt (az indoeurópai nyelvészet megfejtése - milyen lehet?) a sumérnál már nem tudom megbecsülni sem.
De mivel a magyar nyelv (nyelvtani szerkezet, ragok, szókincs) megdöbbentő rokonságban van még a héberrel is, felteszem, hogy a "héber-nyelv-ős" is a KM-ból mászkált le a délvidékre - csak végleg ottragadt.
Az elő- és az ősemberi ásatásokhoz azonban és azok tanulságaihoz a beszédképesség és a kultúra tekintetében már sokkal jobban értek.
A vallások egymásra fújdogálására meg magasról tojok. Mert ekkor (Mezopotámia idejében) a zsidó vallás még 1000-1500 évig, a keresztény 3000, az iszlám kb. 3500 évig nem is volt kitalálva sem. Naná, hogy Mezopotámia sztorijait vették át sorban... és Mezo honnan vette? Azt én már nem tudom. Aki be tudja bizonyítani, hogy az is a KM-ből való - szabad a pálya. Mert az ÍRÁS, az bizony szerintem is valószínű, hogy a KM-ből.
A gyöknyelvészet a gyöknyelvek
finn / magyar-akkád-héber-arab / dravida-szanszkrit
kialakulásáról szól, amik mind régibbek a világ mai nagy vallásainál.
Gyöknyelvészet G portál.hu
@Avatar:
Krizsa tanulmánya nem rossz, csak a helyére kell tenni! Ő nem heéber, hanem akkád nyelvi hasonlóságokat talált mely egyben héber is meg magyar is lévén az akkád vagy kudu nép elamita azaz szemita által leigázott szumírfajú nép. Ez szomszédja a Szubartui népnek, ami az Árpádi magyarság őse.
@Krizsa: Ne terelj, ne nekem szabd meg, hogy kitől mit kérdezzek, hanem válaszolj inkább. Máskor azon sírsz, hogy senki se foglalkozik a "tudományoddal", de ha rákérdezek, hogy mi hogy működik benne, akkor meg össze-vissza beszélsz válasz helyett...
@hun: Isten, ördög, pokol, mind csak a mesék világában léteznek. Persze a hiszékeny emberek ettől még félhetnek tőlük, mint a kisgyerekek a mumustól...
Az egész szavunk gyöke az egy. Mely két félből áll, fele-ség.
A pele egy vadállat, kár idekeverni!
@Avatar: nem Isten juttat a pokolba hanem a hét ördög.
@Fejes László (nyest.hu): szóval így. és arra reagálsz-e, h hogyan jön a főnévi/melléknévi egyezésből a magyar 'fél' igéről való elképzelés miszerint "elképzelhető tehát, hogy ez már a finnugor alapnyelv idején egybeesett a fél igével." (tehát???)
egyébként a cseremiszben úgy néz ki több maradt,
de 'félni' ott sincs csak 'felelni'.
klimala.web.elte.hu/18/09BereczkiGabor.pdf
@Avatar: Miért nem kérdezed ugyanezt a cikkírótól? Ott a finnugor nyelvekkel való összehasonlításnál szintén figyelembe vesznek - odaillő értelmű - továbbképzett szavakat is (pelga, pal-la: mert a megduplázott L is továbbképzést jelent). Lásd a cikkben csatolt linket. A tőszó eltérő értelmű továbbképzett szavait meg minek keverne oda bárki?
Sőt a FN nyelvészet még ahhoz sem tartja magát, hogy csak a magyar szónak megfelelő P/F-L vázat keresné, mert azt állítják, hogy az L hangot pl. a "fél tőle" esetében M, T, D, V és W-re is ki lehet cserélni (pov, puwi, pet, pide, pim, pimljam).
Az L hangot, ami mindig igeképző, még J vagy R igeképzőre (de már nagy körültekintéssel) volna lehetőség felcserélni. Másra nem.
Hogy milyen alapon lehet még a tőszó (nálam gyökszó) mássalhangzóját is elváltoztatni, holott L/M, L/D, L/T, L/V hangváltozások nem ismeretesek, azt már csak ők tudják.
@Krizsa: Az miért van, hogy a magyarnál nem sorolod az egyéb mássalhangzókkal kibővített szavakat, míg a hébernél igen?
Ha a hébernél ide kapcsolódik a "pelet", akkor a magyar "PiLács", vagy a "PoLc" mi a PéLóért maradt ki PéLdául?
@Janika: Istenfélő az, aki fél attól, hogy Isten evilági büntetésekkel sújtja, vagy a túlvilágon a pokolba juttatja, ha nem tartja meg a parancsait.
Szerintem talán:
1/ egyik a "fél(ni)"-nek gondolom "fa---fal(ni)" eredetű:
labilis "a/ e", "fal(ni) ("enni" jelentéssel)--fél(ni),
2/ a másik "fél (=vm. fele)" "fő---fől(ni)" eredetű:
labilis "ö/ e", "fő(l) (=főződik), föl(e)/ fele, fél---fölé/ felé.
-Az első esetben: az evéstől való félelem (talán hogy megzavarják),
a másodikban: a főzés során történő változások megfigyelése és "szavakba öntése" jellemző (följön a lé fölé a föle, /ha kifut: feljön kifelé a fele, és (le)csökken, "feleződik" a lé mennyisége)..:)
@hun: Többször figyelmeztettünk, hogy ne floodolj (ne írj egymás után több kommentet ugyanazon cikkhez, várd meg, míg más reagál). Most ismét négy kommentet írtál egymás után. Ez az utolsó figyelmeztetés. A következő lépés a figyelmeztetés nélküli letiltás lesz.
Aha, ja - és a héberben (is) miért kezdődik minden F-es magyar szó "hasonlója" P-vel? Mert a héberben, bár van nekik F hangjuk, de "elől" nincs. A héberben nem létezik szókezdő F.
Vajh miért nem? Mert a héberbe később került bele az afrikai F, mint a magyarba. Hát ez hogy lehet? Szerintem úgy, hogy az eurázsiai (közel-keleti) sémi nyelvek, amik 4-5000 évesek - mind fiatalabbak, mint a magyar (proto-) előnyelve. Az F (és a B/V) eredete Afrika.
Erre hang-statisztika a bizonyíték.
Nézz utána Te is - én már utánanéztem. Mivel a héber nyelv megváltoztatását 2000 éve tiltja egy kemény vallási parancsolat, a héber azóta sem (alig) változott. A 19. századi nyelvújításkor is csak nagyon kevest változott. Mégis megfelel a modern élet követelményeinek? Igen.
Ha a magyar nyelvet vizsgáljuk, először is mindent összeszedünk és nem ravaszkodunk, hogy mit van kedvünk finnugrálva kimagyarázgatni, mit nincs.
A szükséges alapfogalmak:
1. a P/F hangváltozás minden olyan nyelvben végbement, amelyekben mind a két hang megvan. De amelyekben nincs meg mind a kettő (északi "finnes" nyelvek), mivel a P az őshang - ott csak P lehet. 2. A magyar Ly=Li/j. 3. Az L kozmopolita, vagyis minden eurázsiai nyelven IGEKÉPZŐ.
A P/F-L összes magyar (-ban használt) gyökszava:
Pala, pálya (pálja), pele (mókus), póló (nem magyar, nem baj), pólya (pólia), puli
fal (eszik), fal (ház), falu
fél (tőle), fél-fele, felé, fel (igekötő)
fiola, filé (nem magyar)
folyó (folió), fólia (ez se magyar)
föle (tej), fölé, fől (étel)
fül (hall), fűl (melege van).
Tehát az első dolog, hogy nem csemegézünk, nem finn-szláv-török, stb ugrálunk, hanem az asztalra teszünk minden magyar szót.
Namost például a héberben (de biztos, hogy még többszáz eurázsiai nyelven hasonló a helyzet):
pelah = darab (pala), pilus = átjáró (pálya), pili = csodás, kiváló (puli), pilúah = felhasítás (pólya)
poleh = szeletel (fal, szétharapja), poleg = megoszt (házfal), pulah = kerület (falu),
polet = menekül (fél tőle), pela = darab (1/2), pilus = átjáró (felé), poleg = megoszt (fiola), peleh = szelet (filé), pil = elefánt (a füle:-), pelet = felvevő készülék (ez is a füle),
PLÁGA = PATAK (folyó, fólia),
palut = kivetett (a tej föle), pole = tetvez (föléhajlik), puál = el lett készítve, "szenvedő" (fől, fűl).
A P/F-L mássalhangzó váz (GYÖK) értelme: folyamatos, megosztást eredményező. Az ősi értelem pünktlich a folyóvíz, ami folyamatos és megoszt).
@hun: nekem ez nem nyilvánvaló.
istenfélő ember nem az, aki nem félti az istent, hanem az, aki tiszteli és hisz benne. (szerintem)
ven a fél, s a veni a fény, ahogy a fény az egésznek a fele