0:05
Főoldal | Rénhírek

Él és él

Két szó, melynek az évezredek során alig változott a jelentése. Ráadásul alakjuk is mindig hasonló volt.

Fejes László | 2014. december 15.

Többször foglalkoztunk már olyan szópárokkal, melyek ugyanúgy hangzanak, de egyikük ige, másikuk főnév: fej, fog, nyúl, szív, dob, a fél esetében pedig még egy számnév is kiegészítette a párost. Az ilyen párok esetében időnként látatlanban feltételezhetjük, hogy esetleg történetileg összefüggenek, még akkor is, ha ma már nagyon eltérő a jelentésük – más esetekben ezt már eleve valószínűtlennek tartjuk. Az él ige és főnév inkább az utóbbiak közé tartozik, bár biztos akadnának kommentelőink, akik képesek lennének valamilyen nyilvánvaló összefüggést felfedezni – mondjuk azt, hogy az a kés, amelyik már tompa („nincs éle”, „nem éles”), az halott késnek tekinthető: „már nem él”.

Az igazság persze az, hogy a két szónak nincs köze egymáshoz. Az él ige uráli eredetű, az összes finnugor és szamojéd nyelvben megvan a megfelelője, egyedül a mordvin esetében van némi bizonytalanság: itt, úgy tűnik, az l r-ré vált, s ha így is történt, ez nagyon is elképzelhető, de a mordvinban szabálytalan változás. A jelentése is mindenhol az, ami a magyarban, csupán az obi-ugor nyelvekből veszett ki az eredeti tő, és itt a továbbképzett alakjai maradtak meg. Ezek jelentése a manysiban ’egészségesnek lenni’, a hantiban többféle származéka is él, ezek közül talán a legérdekesebb az, amely az ’élő’ jelentésből a ’friss’-en át az ’új’-ig jutott.

Ezzel szemben az él főnév csak az ugor alapnyelvig vezethető vissza, ott is csak a manysiban van megfelelője – ugyan szintén csak továbbképzett alakként van meg, de pontosan abban a jelentésben, amelyben ma a magyarban használjuk. Egyéb megfelelések híján a rokonítást bizonytalannak tartjuk, de a szó eredetére jobb magyarázat eddig nem merült fel, és a pontos jelentésbeli megfelelés is a rokonítás mellett szól.

Manysi kés
Manysi kés
(Forrás: rusknife.com)

A két szó jelentése tehát láthatóan ugyanaz volt, amíg csak vissza tudjuk vezetni őket. (Alakjuk is azonos vagy igen hasonló volt: az ige tövét az uráli korra *elä- alakban rekonstruáljuk, míg a főnév esetében az ugor korban a második szótag magánhangzója bizonytalan: ha nem ä volt, akkor e.) Arra azonban semmi nem utal, hogy ez nem a véletlen műve.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (5):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
4 éve 2014. december 19. 10:34
5 mederi

@mederi:

Az "éles elme" jelentése is "tiszta, világos (--->ragyogó)" gondolkodás, ami jó összpontosítási készséget (is) jelent egy gondolatmenet végigvitele során "pontról pontra", egy "él" mentén.. :)

4 éve 2014. december 17. 12:56
4 mederi

Szerintem a kés éle "ragyogása" mentén kapcsolódik átvitt értelemben az "él" -éhez..

-Eleinte mivel a fémeket nem ismerték, az "él" főnévi alakjának csak akkor lett volna értelme, ha valamilyen nyelvjárásban "h" nélkül is ejtették a "Hél"-t. Ez igen valószínű, ha kezdetben képekben gondolkoztak, amelyeket később kivetítettek azok mozgására (pl. "kél"), vagy átvitt értelemben is felhasználták (pl. "-él"..).

-A "(h)ell-eni" a hely (hell) szavunkban és az ell-eni (szülni), amit ma csak állatokra mondunk maradt fenn a magyarban...

A "helles jány" (helyes lány) jelentése: "szép, ragyogó szépségű" lány.

-A kés ragyogása és szabályos éle, átvitt értelemben jöhetett létre, és gondolom arra utal, hogy ha napfényben "világít mint a Nap", vagyis "hellesen" (helyesen) alakították ki "(h)éleszt"-ették (hevítették, formázták és élezték), keltették "(h)éled(t)"-re (életre), akkor

"(h)él"-(j)e" (=szépsége, ragyogása) is van... :)

4 éve 2014. december 17. 01:16
3 hovatovabb

@Sigmoid:

Él = élet

a Lél hegyén él.

ellensége a halál hercege, Baal.

.

"...a hantiban többféle származéka is él, ezek közül talán a legérdekesebb az, amely az ’élő’ jelentésből a ’friss’-en át az ’új’-ig jutott."

jó lett volna olvasni, h ők hogyan írják, meg mi hogyan írnánk.

.

a magyarban is az él. az 'éled'-től az "éltes"-ig jutott. az 'élénk'-en át elevenen az 'elve' az élettere.

.

és az él is nem éles hanem élces is.

.

magyarnak nem kell magyarázat, megmagyarázza a

4 éve 2014. december 15. 20:57
2 Krizsa

A finn / magyar / héber gyöknyelv

Természetes, hogy minden itt felemlített azonos alakú szó, eredetileg KÖZÖS értelemű ősszó volt. Tehát egyáltalán nem kellett a népeknek szomszédságban lenni ahhoz, hogy a legtávolabbi nyelvekben is hasonló maradhasson.

él, élő – finn: elo = élet, elää = él, olo = lét, ello = élőlény – héber: ole = nő(l), él = erő, Isten

él(e) – héber: áil = kos (szarv), olár = zsebkés ál = ne, nehogy! – finn: ele = te ne! (csináld)

(el)dob, dib-dáb – héber: duvdeván = cseresznye (kétszárú tiki-taki), dobéa = bőség(et dob)

dob(ol), dobog – héber: dabur = darázs, dvorá = méh, dibur = beszéd, dov = medve (morog)

(ki)nyúlik – finn: nuoli = nyíl – héber: n’ale = felülmúl

nyúl – n’ale = felemelkedik

szív(ja) – szivi = rostos, s’ivá = szívás

szív – héber: szivuv = körforgás, suv = ismét

magyar FX és FJ: fő, fej – finn PX gyök: pá = fej – héber PX gyök: pe = száj

magyar FJ: fej (szopik) – héber PJ gyök: píja = szopóka

fél – finn PL pelätä = fél, pelokas = félős – héber PL: polet = menekül (közmondás: aki fél, az ½ ember)

magyar FL gyök ½ – finn: puoli = ½, héber: pela = darab

fog – finn PK gyök: píkki = tövis, fog (eszközön)

magyar FG (meg)fog – héber PG: pogéa = megtámad (finn típusú igealak!) péga = baj, szerencsétlenség.

****

A finn szókezdő P hang MINDIG a héberrel egyezik és csak a magyarban változik (részben) F-re:-))).

4 éve 2014. december 15. 19:09
1 Sigmoid

>> bár biztos akadnának kommentelőink, akik képesek lennének valamilyen nyilvánvaló összefüggést felfedezni – mondjuk azt, hogy az a kés, amelyik már tompa („nincs éle”, „nem éles”), az halott késnek tekinthető: „már nem él” <<

Lol. :D

Na de szerintem lebecsülitek Krizsát és körét. Nyilvánvaló, hogy az "él" ige egyenesen a héber "él", azaz úr szóval rokon, hisz azt is mondják, hogy "az ÉLŐ Isten", ééérted!

És ha már az Isten előkerült, hát a kés éle egyenes... és ugye az egyenes az a végtelen, és mi végtelen még, hát nem az élő Isten?