Miért férfi a Nap?
Nemrégiben Napfivérekről adtunk hírt, olvasónk pedig megkérdezte, hogy miért lenne éppen „fivér” a Nap.
Kommentelőnk, Janika a következő kérdést tette föl a Napfivérre bukkantak? címmel általunk is közölt MTI-hírrel kapcsolatban:
Azt vajon miből állpították meg a felfedezők, hogy fivérről van szó és nem nővérről?
Bár a cikkben a semleges "sibling" szerepel, a címben ennek ellenére mégis "brother"-nek nevezték.
Bennünk ez a kérdés nem vetődött föl, nem gyanakodtunk csúf hímsovinizmusra, mivel teljesen természetesnek vettük, hogy a Nap férfi, azaz hímnemű. És nemcsak az újlatin nyelvekben megjelenő nyelvtani nemére gondolunk, hanem arra is, hogy az európai kultúrában, mitológiákban a Nap általánosan hímnemű princípium. (Míg a Föld vagy a Hold egyértelműen női.)
A görög mitológiában Apollón a Nap, a fény, a ragyogás istene. Állandó jelzője a Phoibosz, azaz ’fénylő, ragyogó’. Római változatában : Phoebus Apollo a neve. Talán ezzel is összefüggésben állhat, hogy az újlatin nyelvekben, ahogy a latinban is, hímnemű az égitestet jelölő szó. Latinul sol, solis, franciául soleil, olaszul sole, spanyolul sol – mind hímnemű szó. Igaz azonban, hogy nem minden európai nyelvben hímnemű a Nap: németül nőnemű: die Sonne, a szláv nyelvekben pedig, például oroszul (солнце [solnce]) vagy csehül (slunce [szlunce]) pedig semleges nemű.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Az eredetileg angol nyelvű cikkben tehát meglepőnek semmiképp nem mondanánk a brother, azaz fivér szó használatát. Annál is inkább, mivel a Napfivér (és a Holdnővér) Assisi Szent Ferenc híres Naphimnuszának azóta sokszor, sokféleképpen földolgozott képe:
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.(Sík Sándor fordítása)
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (25):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@challengeofusenglish: Ma az angolban gyakorlatilag csak természetes nemek vannak (tehát nem nyelvtani nemek) és csak a személyes névmások egyes szám harmadik személyében.
-hoppá - az "eset"-ből "esett" lett...... :)
@szigetva:
Szerintem is más esett, de a gyerekeim szerint, akik nagyon "bátor" nyelvi helyesírási reformokat vezetnének be, mindkettő csak a diákok bosszantására kitalált hülyeség. Az LY-t ők nagyon hamar kidobnák.
:)
@challengeofusenglish: A mondjuk egészen más eset, mert ott jól érezhető a kapcsolat a mondom, mondás stb. szavakkal. Az ly-s szavak viszont csak nagyon ritkán állnak ilyen kapcsolatban más szavakkal, amikben a helyén [l] áll (egyet tudok: vetélytárs~vetélkedő). (Olyan alternációk vannak, hogy [juk]~[luk], de ez meg általában beszélők közötti váltakozás, egy adott beszélő tehát nem feltétlenül van tudatában.)
@szigetva:
Érdekes a nemek kérdése az angolban. Tudom valaha a főneveknek volt neme és ennek már csak egy-két maradványa van meg, mert a hajóra (ship) láttam már írott szövegben "she"-vel visszautalni. (ha jól emlékszem).
Van-e esetleg még más maradványa a mai angolban az egykori nemeknek?
@El Vaquero:
Otthon élénk viták vannak a gyerekeimmel. hogy kell-e egyáltalán az LY. Engem is eleget gyötörtek vele annak idején.
Az az igazság, hogy nincs észérvem az LY mellet:
- régen volt kiejtésbeli eltérés - na és? Ma van?
- megszokás, na meg hülyén mutatna az hogy, juk a lyuk helyett - megszokás kérdése
- a régi könyvekben, internetes cikkekben úgyis LY marad és ez kavarodást okozna - miért? mindenki megszokná egy idő után, hogy ha LY-t lát az az könyv, dokumentum a régi időkből származik
- aki már LY-hoz van hozzászokva, annak nehéz lenne áttérni az anélküli írásmódra - és az ilyen vaskalaposok miatt szívatják a mai diákokat
És különben is, amikor Te voltál diák, akkor is ugyanezt mondtad?
:)
Szerintem még ez a helyesírási reformjuk (LY) még hagyján. De amikor azt szorgalmazzák, hogy a mondjuk helyett a kiejtést követve mongyuk-ot írjunk, abból még nagyobb kavalkád lenne. Erről még parázsabb vitáink vannak. :)
@Janika: Az angol sun és son szavak homonimák: két szó, aminek VÉLETLENÜL azonos az alakja, a nyelvtörténeti változások eltörölték a köztük korábban meglevő különbségeket. Az óangol sunne ’nap’ egyébként nőnemű volt…
www.etymonline.com/index.php?allowed_in_frame=0&search=sun
www.etymonline.com/index.php?allowed_in_frame=0&search=son&searchmod
@Janika:
"A SON és SUN szavak elég hasonlóak, kiejtésben még inkább."
Elkezdtem próbálgatni. Úgy találtam, hogy én teljesen ugyanúgy ejtem mindkettőt és leellenőrizem, hogy jól teszem-e egyáltalán.
1. Megnéztem az amerikai szótárakban (Webster, Longman Amerikai angol szótára)
Teljesen megegyezik.
2. Azután megnéztem az Oxford szótárban és Országh László Angol - Magyar szótárában is.
És ugyanúgy jelzi mindkét szó kiejtését.
Mindegyik hangosszótár ugyanúgy ejti mindkét szót.
Az IPA jeleivel: /sʌn/. (Szigetva jeleivel nem tudom. :) )
@El Vaquero: Azért nem csak a spanyolban van ilyen hang, tudtommal minden újlatin nyelvben megvan, csak másképp írják (olasz <gli>, portugál és provanszál <lh>, katalán és galiciai <ll>, francia <ill>, de már a franciában is sima [j]-nek ejtik). Tudtommal a délolaszban is eltűben van a palatolaterális ejtése.
@mederi: jajj, mert aztán tényleg szegényebbek lennénk, ha nem lenne írásban LY. Szerintem még így válságban is mindenki örül, hogy nincs munka, a gazdaság visszaesik, de legalább LY van, éljen. Az amerikaiak nem is tudják, hogy miből maradnak ki.
Egyedül a spanyolok tudnak csak együttérezni velünk, náluk van, csak LL-nek írják (és LY-os hangértékkel ejtették), és már arrafelé is beleolvadt szinte mindenhol a sima j-be, ami Y-nal írnak, ritkábban I-vel.
Én amondó vagyok, hogy hőmérsékletét tekintve a Nap nő, erejét tekintve hímnemű volt, azonban az erejéből (később "oldalbordájából") jött/ jön létre hője ("nőisége"), vagyis végsősoron úgy nő, hogy eredendően férfi (" férfias nő").
(Az isteneknek mint tudjuk, sokszor nemük sem volt a mitológiákban, hiszen örökké éltek. Zeusz pl. ugyan férfi volt, de a füléből minden további nélkül kipattant egy gyermeke, Hérára nem is volt szükség.. Ha, ha, ha..)
-A kiindulás feltehetően az lehetett, hogy "megállapították" azt hogy:
a NAP "ÉL-ő", mely abból a következtetésből ER-edt, hogy "ÉR-ő", vagyis a fénye és melege mindekit "EL-ÉR", és a Földön mindenfajta "ÉL-et" tőle "ER-ed".
- (Nem kell mindjárt azt mondani, hogy persze, mert a magyarból nőtt ki minden fűszál, hanem hogy a magyar mint toldalékoló nyelv megőrizte a ki tudja milyen nevű ős nép, és népek szavait..)
/Egyrészt: További kultúrákban, ahol mint istenséget meg is személyesítették a Napot, valószínűleg "nem tudtak, vagy nem akartak ő" hangot kimondani, helyette "o"-t mondtak, ugyanakkor szóeleji "h"-t szívesen alkalmaztak, erő=(h)ero..
/Másrészt: Mint tudjuk, a legrégebbi kultúrák feltehetően "anya jogúak" voltak, ezért feltehető, hogy először a Napot nőneműnek vélték.
Valószínű az előbbiek alapján:
erő----Hérá (görög istennő)
erős-----hérosz (hős, életerős férfi és nő is, mint az amazonok)
-Térjünk vissza a Nap nevéhez:
(eről-ködik mint Her(r)-old (férfi név), szép mint Hel(l)éna
(Hel(l)-éne), és talán a heraldika is rokon szó, ami képileg fejezi ki egy "erős, gazdag, "fényes" család erejét").
'"Hél" él, Hér(e(l))/hell elér..'
Lefordítva talán: A Nap él, lesüt (melegít)/ elér minket.
-A "hely" és a "helyes kislány" kifejezéseink is nagyon régi gyökerűek lehetnek, és rokonnak gondolom a "Héliosz", vagyis Nap szóval. A helyes kislány jelentése mint tudjuk, ragyogó szépségűt jelent. Mondjuk azt is meséinkben, hogy "szép Ilona olyan szép volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem"..:)
-Az állatok a magyarban ellenek (szerintem régen az emberek is), a franciában "ell" nőnemű "ő", aki szülhet.( Így érnek össze a dolgok.)
Megjegyzés:
Fontos, hogy az "LY"-t hangtani változások miatt ne tüntessük el, mert azzal az emberiség is (nagy szavak, de igaz) szegényebb lesz szerintem!!.:)
@Sultanus Constantinus: köszi :-)
@Janika: Nem, a "sun" az indoeurópai *sHowl-nak egy -n végű függő esetéből származik, a "son" pedig egy *seuH- tőből. Ezek nagyon rövid szavak és a két leggyakoribb mássalhangzót tartalmazzák, tehát nagyon nagy az esély a véletlen egybeesésekre.
Még egy érdekssség:
A SON és SUN szavak elég hasonlóak, kiejtésben még inkább.
Talán ez is arra vezethető vissza, hogy a Nap a férfi?
Nem gondoltam volna hogy az ártalmatlan kérdésemből ilyen cikk lehet :-)
Amúgy a másik cikkben is de itt is leírom, nem az volt akérdés, hogy a Nap miért férfi, hanem az, hogy a Nap testvére miért az. Egy fivérnek lehet lánytestvére is nem? Nem Brother Sun-t írtak, hanem Sun's brothert.
Amúgy érdekes gondolatok jutottak az eszembe. Ha lánytestvér lenne, akkor valószínűleg sistert írtak volna, amit mi a fivér mintájára talán nővérnek fordítunk. A nővér azonban idősebb lánytestvért jelent: Tehár amikor mondjuk a brother sun, sister moon párost lefordítjuk napfivér, holdnővérre akkor kis csalást követünk el, ugyanis belekódoljuk, hogy a Hold az idősebb és a Nap a fiatalabb.