Miért férfi a Nap?
Nemrégiben Napfivérekről adtunk hírt, olvasónk pedig megkérdezte, hogy miért lenne éppen „fivér” a Nap.
Kommentelőnk, Janika a következő kérdést tette föl a Napfivérre bukkantak? címmel általunk is közölt MTI-hírrel kapcsolatban:
Azt vajon miből állpították meg a felfedezők, hogy fivérről van szó és nem nővérről?
Bár a cikkben a semleges "sibling" szerepel, a címben ennek ellenére mégis "brother"-nek nevezték.
Bennünk ez a kérdés nem vetődött föl, nem gyanakodtunk csúf hímsovinizmusra, mivel teljesen természetesnek vettük, hogy a Nap férfi, azaz hímnemű. És nemcsak az újlatin nyelvekben megjelenő nyelvtani nemére gondolunk, hanem arra is, hogy az európai kultúrában, mitológiákban a Nap általánosan hímnemű princípium. (Míg a Föld vagy a Hold egyértelműen női.)
A görög mitológiában Apollón a Nap, a fény, a ragyogás istene. Állandó jelzője a Phoibosz, azaz ’fénylő, ragyogó’. Római változatában : Phoebus Apollo a neve. Talán ezzel is összefüggésben állhat, hogy az újlatin nyelvekben, ahogy a latinban is, hímnemű az égitestet jelölő szó. Latinul sol, solis, franciául soleil, olaszul sole, spanyolul sol – mind hímnemű szó. Igaz azonban, hogy nem minden európai nyelvben hímnemű a Nap: németül nőnemű: die Sonne, a szláv nyelvekben pedig, például oroszul (солнце [solnce]) vagy csehül (slunce [szlunce]) pedig semleges nemű.
Az eredetileg angol nyelvű cikkben tehát meglepőnek semmiképp nem mondanánk a brother, azaz fivér szó használatát. Annál is inkább, mivel a Napfivér (és a Holdnővér) Assisi Szent Ferenc híres Naphimnuszának azóta sokszor, sokféleképpen földolgozott képe:
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.(Sík Sándor fordítása)
"Kegyes Földanya,
Kegyes Napapa,
Kegyes Holdanya,
Kegyes Vízanya,
Kegyes Ősapák,
Kegyes Ősanyák,
Kegyes Istenek,
Kegyes Szellemek,
Áldozatunk fogadjátok,
Amit kérünk, megadjátok!
Előttetek fejet hajtunk,
Fogadjátok hódolatunk!"
:)
a görög mitológiában valójában Helios a nap istene.
@Avatar: renhirek.blogspot.hu/2009/08/fohajtas-es-hodolat.html
@Molnarerik: Is. „Apollo has been variously recognized as a god of light and the sun, truth and prophecy, healing, plague, music, poetry, and more”http://en.wikipedia.org/wiki/Apollo Egyébként Helios is férfi, szóval a lényegen ez nem változtat.
@Fejes László (nyest.hu): "Egyébként Helios is férfi, szóval a lényegen ez nem változtat."
És ugyanabból az indoeruópai tőből is származik, mint a latin Sol.
@Fejes László (nyest.hu): Ugyan ebből a szempontból tényleg mindegy, de egyébként nem:
"Helios was described as a foolish and evil god crowned with the shining aureole of the Sun, who drove the chariot of the sun across the sky each day to earth-circling Oceanus and through the world-ocean returned to the East at night"
"Helios is sometimes identified with Apollo: "Different names may refer to the same being," Walter Burkert observes, "or else they may be consciously equated, as in the case of Apollo and Helios."
In Homer, Apollo is clearly identified as a different god, a plague-dealer with a silver (not golden) bow and no solar features.
The earliest certain reference to Apollo identified with Helios appears in the surviving fragments of Euripides' play Phaethon in a speech near the end (fr 781 N²), Clymene, Phaethon's mother, laments that Helios has destroyed her child, that Helios whom men rightly call Apollo (the name Apollo is here understood to mean Apollon "Destroyer").
"Despite these identifications, Apollo was never actually described by the Greek poets driving the chariot of the sun, although it was common practice among Latin poets.. Therefore, Helios is still known as the 'sun god' - the one who drives the sun chariot across the sky each day."
en.wikipedia.org/wiki/Helios
Többet nem akarok idézni, a szöveg lényege, h Apollónt csak a rómaiak tartották a Nap istenének, a görögöknél Helios végig megmaradt a napszekér hajtójának.
@MolnarErik: „The earliest certain reference to Apollo identified with Helios appears in the surviving fragments of Euripides' play ” Tehát már a görgök is azonosították a kettőt. Most jöhetsz a napszekérrel, de arról a cikk nem beszél, sem a korábbi kommented. Ellenben a „Helios is sometimes identified with Apollo” teljesen értelmetlenné teszi a cikk „A görög mitológiában Apollón a Nap, a fény, a ragyogás istene” állításával szemben azt a kritikádat, hogy „a görög mitológiában valójában Helios a nap istene”.
Ha semes zoráh-at = a Nap süt (ragyog-at) - a héber Napot nőnemben ragozzuk. Annál is inkább, mert az SMS váz értelme: simus = használat, szolgálás. Tehát a Nap szolgál minket (az életet).
A Napnak néhol még bajsza is volt (a heftalita hunok Napistene Indiában), ez is nemre utaló jel, mint Conchita-nál.
webshop.animare.hu/i/product/64/646/64678_1a.jpg
@Fejes László (nyest.hu): Helios, ógörög szó, jelentése nap. Nap, fényes tűzkorong, amely a földi megfigyelő számára reggel és este között keletről nyugatra áthalad az égen. Helios, görög isten, gyak a Nap antropomorfizált verziója. Lángoló tűzszerekén minden nap reggel és este között keletről nyugatra áthalad az égen. Ettől napisten, de vannak egyéb dolgai, tulajdonságai stb-i is, amelyeket idővel a nála egyre népszerűbbé váló Apóllonra ruháztak át a görögök, de nem ezektől volt Helios napisten, hanem a fent említettektől, amit a görögök számára mindig Helios csinált (ugye az, h Phaeton apjából Apollón lett Helios helyett, elég másodlagos a napistenség szempontjából). Amikor felnéztek a görögök a napra, mindig Heliost látták a tűzszekerén, sohasem Apollónt (ezt jelenti, h valójában Helios a Napisten). A wikipedia azért említi Apollont napistenként, mert a latinoknál már tényleg ő volt a tűzszereket hajtó atropomorf nap.
" Apollo was never actually described by the Greek poets driving the chariot of the sun, although it was common practice among Latin poets.. Therefore, Helios is still known as the 'sun god' - the one who drives the sun chariot across the sky each day"
Benéztél valamit, van ilyen, végül is nyelvész vagy nem vallástörténész, de ragaszkodni hozzá elég ciki.
De, hogy a konkrét témánál maradjunk, egy érdekes dolgot ír erről (a nap neméről) Kerényi Károly (aki - mily meglepő - szintén Heliost tartotta a görög napistennek, még egy könyvet is írt róla [A Nap leányai]) Görög Mitológia c. könyvében (127 old):
"Nem volt eleve kizárva, hogy a Napot anyaistenségnek tartsuk. Nyelvünkben lehetséges volt még egy Hélia, "nap" jelentésű njői név is, a Nap egyik leányának, Phaethón testvérének a neve; mert sok isteni leány és asszony volt Hélios családjában.
Hélios maga számunkra mégis elsősorban atya volt....
Nemző atyánk, akiből szünet nélkül fakadnak életünk napjai. Minden reggel megajándékoz bennünket életünk egy napjával, hacsak nem akar egy bizonyos napot, vagy nem akarja összes hátralévő napunkat visszatartani. Így tartotta vissza Odysseus hazatérése napját igen sokáig, Odysseus társaiét viszont örökre."
Sose gondoltam voplna, h ezt jelenti a "hazatértük napját ő elorozta."
Kerényi egyébként ezt az Apollón dolgot is nagyon költőien fogalmazza meg:
"Inkább kölcsönadták [Helios és Selene] arany és ezüst sugaraikat más istenségeknek, akik legalább annyira voltak emberiek, mint égiek. Ezek az istenségek - Zeus és Héra, Apollón és Artemis, hogy csak néhányat említsek - bármennyire is napszerűnek és holdszerűnek tűntek fel, számunkra az égitestek fölött álltak. Olyan képi nyelven közölték az emberekkel az élet titkait, ahogyan a Nap, a Hold és más csillagok maguk sosem lettek volna képesek."
Nem gondoltam volna hogy az ártalmatlan kérdésemből ilyen cikk lehet :-)
Amúgy a másik cikkben is de itt is leírom, nem az volt akérdés, hogy a Nap miért férfi, hanem az, hogy a Nap testvére miért az. Egy fivérnek lehet lánytestvére is nem? Nem Brother Sun-t írtak, hanem Sun's brothert.
Amúgy érdekes gondolatok jutottak az eszembe. Ha lánytestvér lenne, akkor valószínűleg sistert írtak volna, amit mi a fivér mintájára talán nővérnek fordítunk. A nővér azonban idősebb lánytestvért jelent: Tehár amikor mondjuk a brother sun, sister moon párost lefordítjuk napfivér, holdnővérre akkor kis csalást követünk el, ugyanis belekódoljuk, hogy a Hold az idősebb és a Nap a fiatalabb.
Még egy érdekssség:
A SON és SUN szavak elég hasonlóak, kiejtésben még inkább.
Talán ez is arra vezethető vissza, hogy a Nap a férfi?
@Janika: Nem, a "sun" az indoeurópai *sHowl-nak egy -n végű függő esetéből származik, a "son" pedig egy *seuH- tőből. Ezek nagyon rövid szavak és a két leggyakoribb mássalhangzót tartalmazzák, tehát nagyon nagy az esély a véletlen egybeesésekre.
@Sultanus Constantinus: köszi :-)
Én amondó vagyok, hogy hőmérsékletét tekintve a Nap nő, erejét tekintve hímnemű volt, azonban az erejéből (később "oldalbordájából") jött/ jön létre hője ("nőisége"), vagyis végsősoron úgy nő, hogy eredendően férfi (" férfias nő").
(Az isteneknek mint tudjuk, sokszor nemük sem volt a mitológiákban, hiszen örökké éltek. Zeusz pl. ugyan férfi volt, de a füléből minden további nélkül kipattant egy gyermeke, Hérára nem is volt szükség.. Ha, ha, ha..)
-A kiindulás feltehetően az lehetett, hogy "megállapították" azt hogy:
a NAP "ÉL-ő", mely abból a következtetésből ER-edt, hogy "ÉR-ő", vagyis a fénye és melege mindekit "EL-ÉR", és a Földön mindenfajta "ÉL-et" tőle "ER-ed".
- (Nem kell mindjárt azt mondani, hogy persze, mert a magyarból nőtt ki minden fűszál, hanem hogy a magyar mint toldalékoló nyelv megőrizte a ki tudja milyen nevű ős nép, és népek szavait..)
/Egyrészt: További kultúrákban, ahol mint istenséget meg is személyesítették a Napot, valószínűleg "nem tudtak, vagy nem akartak ő" hangot kimondani, helyette "o"-t mondtak, ugyanakkor szóeleji "h"-t szívesen alkalmaztak, erő=(h)ero..
/Másrészt: Mint tudjuk, a legrégebbi kultúrák feltehetően "anya jogúak" voltak, ezért feltehető, hogy először a Napot nőneműnek vélték.
Valószínű az előbbiek alapján:
erő----Hérá (görög istennő)
erős-----hérosz (hős, életerős férfi és nő is, mint az amazonok)
-Térjünk vissza a Nap nevéhez:
(eről-ködik mint Her(r)-old (férfi név), szép mint Hel(l)éna
(Hel(l)-éne), és talán a heraldika is rokon szó, ami képileg fejezi ki egy "erős, gazdag, "fényes" család erejét").
'"Hél" él, Hér(e(l))/hell elér..'
Lefordítva talán: A Nap él, lesüt (melegít)/ elér minket.
-A "hely" és a "helyes kislány" kifejezéseink is nagyon régi gyökerűek lehetnek, és rokonnak gondolom a "Héliosz", vagyis Nap szóval. A helyes kislány jelentése mint tudjuk, ragyogó szépségűt jelent. Mondjuk azt is meséinkben, hogy "szép Ilona olyan szép volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem"..:)
-Az állatok a magyarban ellenek (szerintem régen az emberek is), a franciában "ell" nőnemű "ő", aki szülhet.( Így érnek össze a dolgok.)
Megjegyzés:
Fontos, hogy az "LY"-t hangtani változások miatt ne tüntessük el, mert azzal az emberiség is (nagy szavak, de igaz) szegényebb lesz szerintem!!.:)
@mederi: jajj, mert aztán tényleg szegényebbek lennénk, ha nem lenne írásban LY. Szerintem még így válságban is mindenki örül, hogy nincs munka, a gazdaság visszaesik, de legalább LY van, éljen. Az amerikaiak nem is tudják, hogy miből maradnak ki.
Egyedül a spanyolok tudnak csak együttérezni velünk, náluk van, csak LL-nek írják (és LY-os hangértékkel ejtették), és már arrafelé is beleolvadt szinte mindenhol a sima j-be, ami Y-nal írnak, ritkábban I-vel.
@El Vaquero: Azért nem csak a spanyolban van ilyen hang, tudtommal minden újlatin nyelvben megvan, csak másképp írják (olasz <gli>, portugál és provanszál <lh>, katalán és galiciai <ll>, francia <ill>, de már a franciában is sima [j]-nek ejtik). Tudtommal a délolaszban is eltűben van a palatolaterális ejtése.
@Janika:
"A SON és SUN szavak elég hasonlóak, kiejtésben még inkább."
Elkezdtem próbálgatni. Úgy találtam, hogy én teljesen ugyanúgy ejtem mindkettőt és leellenőrizem, hogy jól teszem-e egyáltalán.
1. Megnéztem az amerikai szótárakban (Webster, Longman Amerikai angol szótára)
Teljesen megegyezik.
2. Azután megnéztem az Oxford szótárban és Országh László Angol - Magyar szótárában is.
És ugyanúgy jelzi mindkét szó kiejtését.
Mindegyik hangosszótár ugyanúgy ejti mindkét szót.
Az IPA jeleivel: /sʌn/. (Szigetva jeleivel nem tudom. :) )
@Janika: Az angol sun és son szavak homonimák: két szó, aminek VÉLETLENÜL azonos az alakja, a nyelvtörténeti változások eltörölték a köztük korábban meglevő különbségeket. Az óangol sunne ’nap’ egyébként nőnemű volt…
www.etymonline.com/index.php?allowed_in_frame=0&search=sun
www.etymonline.com/index.php?allowed_in_frame=0&search=son&searchmod
@El Vaquero:
Otthon élénk viták vannak a gyerekeimmel. hogy kell-e egyáltalán az LY. Engem is eleget gyötörtek vele annak idején.
Az az igazság, hogy nincs észérvem az LY mellet:
- régen volt kiejtésbeli eltérés - na és? Ma van?
- megszokás, na meg hülyén mutatna az hogy, juk a lyuk helyett - megszokás kérdése
- a régi könyvekben, internetes cikkekben úgyis LY marad és ez kavarodást okozna - miért? mindenki megszokná egy idő után, hogy ha LY-t lát az az könyv, dokumentum a régi időkből származik
- aki már LY-hoz van hozzászokva, annak nehéz lenne áttérni az anélküli írásmódra - és az ilyen vaskalaposok miatt szívatják a mai diákokat
És különben is, amikor Te voltál diák, akkor is ugyanezt mondtad?
:)
Szerintem még ez a helyesírási reformjuk (LY) még hagyján. De amikor azt szorgalmazzák, hogy a mondjuk helyett a kiejtést követve mongyuk-ot írjunk, abból még nagyobb kavalkád lenne. Erről még parázsabb vitáink vannak. :)
@szigetva:
Érdekes a nemek kérdése az angolban. Tudom valaha a főneveknek volt neme és ennek már csak egy-két maradványa van meg, mert a hajóra (ship) láttam már írott szövegben "she"-vel visszautalni. (ha jól emlékszem).
Van-e esetleg még más maradványa a mai angolban az egykori nemeknek?
@challengeofusenglish: A mondjuk egészen más eset, mert ott jól érezhető a kapcsolat a mondom, mondás stb. szavakkal. Az ly-s szavak viszont csak nagyon ritkán állnak ilyen kapcsolatban más szavakkal, amikben a helyén [l] áll (egyet tudok: vetélytárs~vetélkedő). (Olyan alternációk vannak, hogy [juk]~[luk], de ez meg általában beszélők közötti váltakozás, egy adott beszélő tehát nem feltétlenül van tudatában.)
@szigetva:
Szerintem is más esett, de a gyerekeim szerint, akik nagyon "bátor" nyelvi helyesírási reformokat vezetnének be, mindkettő csak a diákok bosszantására kitalált hülyeség. Az LY-t ők nagyon hamar kidobnák.
:)
-hoppá - az "eset"-ből "esett" lett...... :)
@challengeofusenglish: Ma az angolban gyakorlatilag csak természetes nemek vannak (tehát nem nyelvtani nemek) és csak a személyes névmások egyes szám harmadik személyében.