0:05
Főoldal | Rénhírek
Nem jelent semmit?

Divatos szónak tűnik

Lehet, hogy van olyan, hogy egy szó nem jelent semmit, és csak divatból használják. De Ön tudna erre egy meggyőző, egyértelmű példát mondani?

Kálmán László | 2015. augusztus 7.

Már szinte megszoktuk, hogy vannak olvasóink, akik arról kérdezik a véleményünket, hogy egy-egy kifejezés divatba jött. Kell-e újra elmagyaráznom, hogy minden nyelv minden kifejezése, kifejezésmódja úgy keletkezett, hogy egyszer divatba jött? Vajon aki az új divatokat helyteleníti, az azt találná jónak, ha egyáltalán nem jönnének létre új kifejezések az anyanyelvében? Nem hiszem. Talán inkább azt szeretné, ha éppen azok nem terjednének el, amiket kifogásol? De miért éppen azok ne, és mások igen? (Erre néha azt válaszolják az olvasók, hogy éppen azok, amiket kifogásolnak, új félreértéseket eredményezhetnek. Csakhogy minden nyelvben mindig elég sok félreérthető kifejezés van, az ilyesmi a természetes nyelvektől egyáltalán nem idegen, és ha zavaróvá válik egy-egy ilyen, akkor a beszélők előbb-utóbb kiküszöbölik.)

És ha a bajuszfestés jön divatba?
És ha a bajuszfestés jön divatba?
(Forrás: Wikimedia Commons / Jorge Royan / CC BY-SA 3.0)

Szóval általában nem értem az új divatok kifogásolását, de amit most egy magát nem megnevező olvasónk kérdez, az különösen zavarba hozott, mert szerintem nem is új divatról beszél.

Divatba jött a tűnik ige igekötő nélküli használata. Szerintem igekötő nélkül nem jelent semmit. Mi az önök véleménye?

Egy gyors pillantás a magyar történeti korpuszra, és láthatjuk, hogy a tűnik igét nagyon régen (talán mindig is) használták igekötő nélkül. (Hiszen az igekötők eleve késői fejlemények, a tűnik ige pedig ismeretlen eredetű, de igen régi szó.) Például itt van egy részlet Földi János költeményéből, 1786-ból, amit Buda várának visszavételének századik évfordulójára írt:

El-vész minden más szín néző szemeinkbe:

Piros szinek tűnik meszsze eleinkbe:

Tény, hogy a tűnik igét igekötő nélkül régen inkább vagy az ’eltűnőben van’ értelemben használták, vagy pedig a szemébe tűnik vkinek állandósult kapcsolatban, de találunk a Földi Jánoséhoz hasonló ’feltűnik, előtűnik, látszik’ értelemben való használatot is.

A mai magyar nyelvhasználatban a tűnik igekötő nélkül feltétlenül a látszik szinonimájának tekinthető, bár vannak olyan beszélők, akik valóban csak igekötős kapcsolatokban használják. Nem tudom, hogy ebben mennyi szerepe van annak a régi nyelvművelő babonának, ami szerint a tűnik nem használható igekötő nélkül – a nyelvész számára az ilyen „tilalom” egyszerű abszurditásnak tűnik, körülbelül olyan, mintha én most kitalálnám, hogy a bennünket helyett csak a minket alak használható (vagy fordítva). Vagyis hasraütésszerű, valakiknek az egyéni ízlését tükröző diktátum az ilyen, amire semmiféle indok nincs, sem a nyelvhasználat, sem a praktikum területén, sem semmilyen más területen, de még olyasmit se lehet mondani (aminek szintén semmi jelentősége nem lenne), hogy az egyik a régebbi vagy az „eredeti” használat.

Egyébként ha már indoklást keresünk, a tűnik igekötő nélküli használata jól érthető és megindokolható. Az ’eltűnőben van’ jelentése ugyanis már gyakorlatilag kihalt (nemigen mondunk olyat, hogy ifjúkori heve már tűnik), viszont a feltűnik igekötős változat nagyon gyakori a ’kirí, figyelmet kelt’ értelemben, ezért sok félreértésre ad okot, ha valaki ugyanezt a feltűnik igét ’látszik’ értelemben használja. Lehet, hogy éppen ezt a félreérthetőséget küszöbölik ki úgy a beszélők, hogy inkább az igekötő nélküli tűnik igét használják ’látszik’ értelemben.

Különösen érdekesnek találom olvasónknak azt a vélekedését, hogy a tűnik igekötő nélkül „nem jelent semmit”. Arról, hogy mit jelent valamit jelenteni, nem is olyan régen értekeztem ezeken a hasábokon. Az ottani fejtegetésemből nyilván világos, hogy ha egy nyelv beszélői egy kifejezést valamilyen értelemben használnak, akkor az már ebből a tényből következően, és csak ettől „jelent valamit”. Nem tudok értelmet tulajdonítani sem annak, hogy egy kifejezés a használatától függetlenül „jelentene valamit”, sem pedig annak, hogy használják, de „nem jelent semmit”. Érdeklődéssel várom, hogy olvasóink tudnak-e akár az előbbire, akár az utóbbira (a tűnik eseténél meggyőzőbb) példát hozni.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (11):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
9 éve 2015. augusztus 10. 15:44
11 lcsaszar

Lehet még rágódni a jelentéseken: "nekem úgy tűnik (régiesen: előttem úgy tűnik fel)" - az én kissé bizonytalan véleményem szerint, pl. nekem úgy tűnik, hogy ma nincsenek olyan sokan - szerintem ma nincsenek olyan sokan, de lehet, hogy tévedek. "Úgy tűnik" - általános vélekedést fejez ki, pl. úgy tűnik, ez a kifejezés eltűnőben van - különböző források erre utalnak.

9 éve 2015. augusztus 10. 13:41
10 gorilla

Érdekes, hogy máskor pont az a baj, hogy újabban túl sok igekötőt használnak. Itt meg az hogy nem használnak igekötőt. Elképesztő :)

9 éve 2015. augusztus 10. 13:27
9 Fejes László (nyest.hu)

@Guildenstern:

Nem az a baj, hogy említi a szinonimákat, hanem hogy azt írja, hogy „ne feledkezzünk meg” róluk, ami azért elég vicces, különösen a látszik esetében. A nylevhasználók nyilván nem feledkeznek meg e szavakról, és teljesen más kérdés, hogy használják-e őket, vagy mikor.

Ráadásul a sejlik viszont pl. már más is sugall (a bizonytalanságot), a rémlik viszont már más jelentésű is (nem úgy tűnik, hanem úgy emlékszem, ráadásul ez is bizonytalanságot sugall).

Sosem állítottam olyat, hogy nincs választékosabb vagy kevésbé választékos stílus. Az viszont, hogy valaki szerint „igényességet, olvasottságot, tájékozottságot jelez a gazdagabb szókincs”, nem ízlés, hanem értékítélet. Ízlés az, hogy melyik szó tetszik vagy nem, melyiket tartjuk választékosnak vagy sem (függetlenül attól, h tetszik-e) stb. Ha úgy gondoljuk, hogy a nyelvhasználata valakit minősít, az egy álláspont, vélemény, világnézet, de nem ízlés.

Megjegyzem egyébként hogy az idézetben sehol nem szerepel, hogy választékos beszédben kerüljük stb. Az viszont szerepel, hogy fel igekötővel választékosabb, tehát a kötet ilyen esetekre az „alkalmasnak, kívánatosnak, lehetségesnek, szükségesnek stb. tűnik fel” használatot ajánlja, ami ma már nem választékos, hanem egyenesen furcsa (jobb esetben modorosan régieskedőnek, rosszabban egyszerűen hibásnak érezheti a magyar nyelvhasználók többsége). Ajánlani tehát szerintem hiba, persze kétségtelen, hogy ez a véleményem az ízlésemen alapul, de fel lehet mérni, mit gondolnak erről más nyelvhasználók.

Ezzel szemben szerepel az, hogy „divatszó”, ami megbélyegzés, ráadásul azt, amit sugall, nem támasztja alá. (Nem is igazán lehet, hiszen ez azt feltételezi, hogy a divatja elmúlik – ami persze annyiban kétségtelen, hogy előbb vagy utóbb minden változik, de ez a „divat” még eltarthat néhány száz évig, a kifejezést viszont ilyen esetekben nem használjuk.)

Röviden: egyáltalán nem az a baj, hogy szinonimákat ajánl, hanem az, hogy milyen körítéssel teszi.

9 éve 2015. augusztus 10. 12:42
8 lcsaszar

tulajdonképpen

9 éve 2015. augusztus 8. 13:26
7 shanditiredum

@Galván Tivadar: az angolban nem is csoda.

de az nem is mértékadó.

9 éve 2015. augusztus 8. 08:29
6 Guildenstern

@Fejes László (nyest.hu): Miért baj az pontosan, hogy a szócikk megemlíti a szinonímákat és bátorít azok használatára? Értem és el is fogadom az okfejtést, hogy nincs helyes meg helytelen nyelvhasználat, amit a nyelvhasználók használnak, az helyes. Az is OK, hogy Fejes László szerint nincs szép vagy csúnya, választékos vagy kevésbé választékos nyelvhasználat, mert ezek a jelzők egyéni ízlést tükröznek. De ez a megállapítás Fejes László egyéni ízlését tükrözi, mások ízlése szerint meg igényességet, olvasottságot, tájékozottságot jelez a gazdagabb szókincs, ezért az tetszetősebb. Az ő ízlésük talán "nem helyes"? És mivel a nyelvet mindannyian tanulás útján sajátítjuk el, a magam részéről egyáltalán nem tartom "szégyennek", ha itt-ott ráirányítják a figyelmet arra, hogy egyes, a köznyelvben széles körben elterjedt szavaknak, kifejezéseknek vannak szinonímái.

9 éve 2015. augusztus 7. 10:37
5 Galván Tivadar

Oh, hát minden nyelven megvan ez; az angol nyelvterületen már játékot is alapítottak rája, a "bullshit bingó" kulcsszavakkal tessék guglizni.

9 éve 2015. augusztus 7. 10:27
4 mederi

A "tű*"/"tűm" ("az én tűm")--->"tűn" (jelentése "a tű hegyén")..

(Hasonló: "tő*"/-->"tőn"=>tövön/"-től", "tőr", "tőm-->tövem", stb.-)

-Ha a szótő "tű*-", akkor magyarázható a szituáció is...

A "tű-z" "tü-ske" "tűz" (=szikrája szúrkál, melege magához tűz/köt), a tűz

"tü-sszög" (=pattognak a szikrái), szikrái "el-tűznek" (hasonulás után==>el-tűnnek)..

-És már megint a szleng zseniális "visszanyúlása" a tőhöz..

"Na tűzz el innen!==Na tűnj el innen!" (A szlengnél a mássalhangzó-hasonulás ellenkező irányú).

9 éve 2015. augusztus 7. 09:26
3 Krizsa

@Fejes László (nyest.hu): Az okfejtő, elgondolkozó hozzászóló megszégyenítése KIKÖZÖSÍTÉSSEL azonos. Tehát felhívást jelent a közlő (és az általa közölt ismeretek) szabad, ezúttal már bármilyen "ok és indok nélküli", a szövegkörnyezettől is teljesen függetlenített - további megszégyenítésére. Erre példa az én valódi nevem 3 éve tartó szüntelen - szabad (mert soha nem moderált) piszkolása. Vagyis "szitokszóvá" alakítása.

9 éve 2015. augusztus 7. 08:58
2 Fejes László (nyest.hu)

@Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató: „Mivel azonban a (valamilyennek) tűnik az utóbbi időben divatszóvá vált, ne feledkezzünk meg szinonimáiról, az (úgy) látszik, rémlik, tetszik, sejlik, ill. az úgy vélem, látom, gondolom stb. kifejezésekről se!”

A szavak ám nem tamagocsik, hogy nem szabad róluk megfeledkezni, hanem etetni kell őket, hogy el ne pusztuljanak! Hogy nem szégyell valaki ilyesmiket leírni?

9 éve 2015. augusztus 7. 08:36
1 Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató

Tájékoztatásul: [kéretlen reklám] tűnik szócikke a következő:

tűnik

Alapjelentése: ‘(fokozatosan v. észrevétlenül) eltűnik, láthatatlanná válik’. Pl.: a távolság ködébe tűnik a part vonala; hová tűnt ez a kutya? Igekötővel is: eltűnik, feltűnik, letűnik.

A hagyományos elébe tűnik, szemébe tűnik, eszébe tűnik szókapcsolatban és a feltűnik igekötős származékban a tűnik ellenkező irányú mozgást fejez ki, azaz kb. ‘felbukkan’ az értelme. Nem lehet tehát pusztán idegen nyelvi hatásnak tulajdonítani (vö. német scheinen), hogy a tűnik igét jó néhány évtizede ‘valamilyennek látszik’ jelentésben is használják: úgy tűnik, hogy v. mintha; olybá tűnik; alkalmasnak, kívánatosnak, lehetségesnek, szükségesnek stb. tűnik; valóságos csodának tűnt, hogy elutazhat Amerikába.

A régebbi nyelvművelők többsége szerint ilyen szerepben csak az igekötős feltűnik ige kifogástalan. E vélekedés azonban nincs összhangban a nyelvi tényekkel; mai nyelvérzékünk szerint a helyes éppoly helyes, mint a feltűnik, bár az utóbbi – viszonylagos ritkasága miatt – csakugyan választékosabb.

Mivel azonban a (valamilyennek) tűnik az utóbbi időben divatszóvá vált, ne feledkezzünk meg szinonimáiról, az (úgy) látszik, rémlik, tetszik, sejlik, ill. az úgy vélem, látom, gondolom stb. kifejezésekről se!