A rejtélyes Dalai Láma
Az eredeti mongol–tibeti kifejezésben a dalai nyilván valamiféle jelzőként (vagy inkább összetételi előtagként) szerepel, de vajon mondhatjuk-e, hogy akkor magyarul is az?
János nevű olvasónk tele van kérdésekkel a Dalai Lámával kapcsolatban. Az első kérdése ennek a kifejezésnek a helyesírására vonatkozik:
A dalai láma úgy viselkedik, mint a római pápa? A viccet félretéve: a „Dalai Láma” helyesírása érdekelne. Vagy „Dalai láma”? Esetleg „dalai láma”?
Itt a nyesten is változatos módokon szerepel, hol kisbetűvel, hol nagy kezdőbetűkkel. Más oldalakon előfordul, hogy csak az első kezdőbetű nagy: „Dalai láma”
Melyik lenne a helyesen írt?
Az Osiris Helyesírásában dalai láma szerepel. Mindenképpen javasoljuk olvasóinknak, ellenőrizzék, helyes-e így. (A szerk.)
Nem vagyok a magyar helyesírás szakértője, és nem találtam a választ sem a szabályzatban, sem pedig az MTA ezzel foglalkozó oldalán, ezért nem tudok választ adni a kérdésre.
A második kérdés érdekesebb számomra, ez a névelőhasználathoz kapcsolódik:
A másik kérdésem is ide kapcsolódik: A „Dalai Láma” nem jelzős szerkezet, azaz nem olyan, mint a „római pápa” hanem ez az ő neve. Ennek ellenére majdnem mindenhol határozott névelővel szerepel, holott ez nevek előtt nem szokás. Ferenc pápa elé sem teszünk névelőt, de a római pápa elé igen.
Azt mondta Ferenc pápa.
Azt mondta a római pápa.
Azt mondta Orbán Viktor.
Azt mondta (a) (D/d)alai (L/l)áma?
Ha a Dalai nem név, akkor kisbetűvel kellene írni névelővel, ha meg név, akkor nagybetűvel, de névelő nélkül. Szerintem a római pápa hatására mondják hibásan (a) Dalai Lámát. Mi erről a véleményetek?
János abból indul ki, hogy a Dalai Láma szerkezet előtt csak akkor lenne indokolt a határozott névelő, ha jelzős szerkezet lenne (akármit jelentsen is ez). Ha azonban név (akármit jelentsen is ez), akkor nem állhat előtte határozott névelő. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű.
A Dalai Láma kifejezés nem „név” abban az értelemben, ahogy a Ferenc vagy az Orbán Viktor nevek (vagyis nem névadás útján jutott hozzá). A jelenlegi (tizennegyedik) Dalai Láma születési neve Lhamo Dondrub, papi neve pedig (angolos átírásban) Tenzin Gyatso (magyar kiejtése kb. [tencin tyac-ho]). Ezek valóban nevek, és nem is tennénk eléjük határozott névelőt. A dalai láma kifejezés azonban beosztást, rangot jelöl, és csak azért írjuk nagy kezdőbetűkkel (legalábbis én így írom), mert mindig csak egyetlen ember tölti be ezt a hivatalt, és mert elég szokatlan ahhoz, hogy a nagy kezdőbetűkkel felhívjuk a figyelmet arra, hogy egy egyedi személyről van szó. Olyan ez, mintha a mindenkori pápára írásban úgy hivatkoznánk, mint a Pápa vagy akár a Római Pápa – függetlenül attól, hogy mit ír erről az akadémiai helyesírás, én ezeket is teljesen elfogadhatónak tartanám. És ha a Római Pápa szokásos egyházi megjelölését használjuk, akkor kifejezetten tanácsosnak tartom a nagy kezdőbetűket: a Szentatya. Ehhez hasonló kifejezés a Dalai Láma is, és ez indokolja a határozott névelő használatát.
(Forrás: Wikimedia Commons / Rédacteur Tibet / GNU-FDL 1.2)
Hogy a Dalai Láma jelzős szerkezet-e, azt elég nehéz lenne eldönteni. A láma önmagában is használatos főnév, ’tibeti buddhista pap’ értelemben használjuk. (Egyébként vándorszó, a tibeti bla-ma ’tanító, (fő)pap’ szóból ered.) A dalai viszont csak ebben az egy kifejezésben fordul elő a magyarban. (A mongol dalaj ’tenger’ szóból származik – hogy miért írják világszerte i-vel, azt nem tudom megmondani.) Az eredeti mongol–tibeti kifejezésben a dalai nyilván valamiféle jelzőként (vagy inkább összetételi előtagként) szerepel, de vajon mondhatjuk-e, hogy akkor magyarul is az? A Dalai Láma hangsúlyozását tekintve (normális esetben mindkét elemén főhangsúly van) nem az összetett szavakra, hanem a jelzős szerkezetekre hasonlít. De ennek a határozott névelő használata szempontjából nincs jelentősége.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (29):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Szerintem ami mindkettőjük számára jár, a legmagasabb megbecsülés jele, az "Őszentsége" előtag, a Római Pápának és a Dalai Lámának is, mutatja, hogy a tisztelet jele nyilvánul meg a nagy kezdőbetűs írásmódban annak ellenére, hogy nem személynév, hanem a maga idejében egyedülálló és legmagasabb vallási tisztség a saját kultúrájában.
Ha nem írják is ki mindig az előtagot, mindkét kultúrában közismert és elismert személyek határozott névelővel.. :)
ezért amikor leírom "a", ez a porszem egy világot jelent, és egy percben éltem évezredet.
ami a határozott névelő kérdését illeti: amennyiben mint az országa vezetőjére hivatkozunk rá, úgy megilleti a határozott névelő használata, hiszen ez közjogi titulus is. Ne spóroljunk ezen, hiszen az elvett országáért cserébe csak ez jár neki.
Ha nem ilyen minőségben említjük, akkor tetszőleges a névelő használata is (lásd bővebben 26.)
"Szerintem a római pápa hatására mondják hibásan (a) Dalai Lámát. Mi erről a véleményetek?"
szerintem Buddhát nem igazán érdekli hogy kicsi vagy nagy betűvel írják le a nevét, így a magyar helyesírás szabályai nem tudnak örök érvényű választ adni adni erre a kérdésre. Kérdés, hogy örök érvénnyel kívánjuk-e a magyar helyesírás szabályait rögzíteni, avagy hagyunk-e némi mozgásteret - Buddhának.
A kérdés tehát az: János levele releváns kontextus-e a páli kánonban? :)
@LvT: Addendum. A klasszikus tibeti <-ai> → modern <-e> alakulásra példa a kl. <bsztan-pai nyi-ma> → m. <tenpe nyima> [tɛ̃.pɛ: ɲi.ma] ’a tan napja’ névelem / titulus is. Az <-i> a tibetiben a genitivusz ragja, így a <dalai lama> kifejezésben az első tag formálisan egy fiktív szó birtokos esetű alakja, ahogy a magyarban pedig formálisan egy fiktív helynév melléknévi formája.
.
@Fejes László (nyest.hu): >> s a mongol is szolgál meglepetéssel <<
A mai mongol <ай> kettőshangzó ejtése a források többségében [ai̯], de mint a belinkelted mutatvány is demonstrálja, a halhában sokszor inkább [æe̯̯], amely lazább artikulációnál [ε]-vé is egyszerűsödhet.
@Fejes László (nyest.hu): >> Bár úgy látom, p. a tibetiben inkább tálai <<
A tibeti legalább annyira fragmentált nyelv, mint a kínai, amelyet szintén csak az írás tart egyben. Így biztos lehet olyan dialektust találni, ahol így ejtik. Már ha ez nem a klasszikus nyelvutánzása.
Mivel azonban a lhaszai, azaz a dalai láma történeti székhelyének nyelvváltozata vált a nyelvjárások feletti sztenderddé, én ezt vettem, erről pedig azt mondja a Wikipedia, hogy „Sources vary on whether the [ɛ̈] phone (resulting from [e] in a closed syllable) and the [ɛ] phone (resulting from [a] through the i-mutation) are distinct or basically identical. Phonemic vowel length exists in Lhasa Tibetan, but appears in a restricted set of circumstances. Assimilation of Classical Tibetan's suffixed vowels—normally ‘i (འི་)—at the end of a word produces a long vowel in Lhasa Tibetan; this feature is sometimes omitted in phonetic transcriptions. In normal spoken pronunciation, a lengthening of the vowel is also frequently substituted for the sounds [r] and [l] when they occur at the end of a syllable.”
Tehát a hosszú magánhangzók vagy két magánhangzó összeolvadásából, vagy a szótagzáról /r/ vagy /l/ nyújtó hatására keletkeznek, egyébként rövidek maradnak: tehát az első szótagi magánhangzó [fonémikusan] rövid. Az /a/ hang /i/ előtt nyílt /e/ lesz, ez plusz az összeolvasás az <ai>-ból hosszú [ε:]-t ad. Ezért gondolom [ta.lε:]-nek a mai lhaszai ejtést.
@LvT: Á, értem, köszönöm... Bár úgy látom, p. a tibetiben inkább tálai, és a mongol is szolgál meglepetéssel: forvo.com/word/%D0%B4%D0%B0%D0%BB%D0%B0%D0%B9/ (en.wikipedia.org/wiki/Voiced_alveolar_lateral_fricative)
@LvT: Na, akkor "az internetnek" mégsem érdemes hinni (még jó, hogy itt is megkérdeztem), én a tibeti karaktereket nem tudtam kiolvasni, de ezek szerint ez akkor blama, nem lama. :-)
A klasszikus mongolra nem is gondoltam...
@Irgun Baklav: Na, időközben azért sikerült megtalálnom, hogy a dalai lama a tibeti írás hivatalos magyar átírása szerinti írásmód lenne, a láma meg ehhez képest tér el. Szóval az átadó nyelv helyesírása akkor ezt takarja. :-)
@Fejes László (nyest.hu): Azt az új AkH. egyik előnyeként reklámozta az MTA, hogy rugalmasabb, a kiejtéshez közelibb lett néhány szó helyesírása. Pl. eddig ezek szerint volt sarlatanizmus, satanizmus is a samanizmus mellett, még jó, hogy sosem néztem ezeket meg a szótárban...
@Irgun Baklav: >> Nem egészen értem, hogy a [sztalin] mitől pejoratívabb, mint a [sztálin] (persze egy "tömeggyilkos diktátor" neve önmagában is hordoz negatív konnotációt), de itt inkább a kiejtés a változékony, az íráskép szerintem kevésbé. <<
Direkt azt írtam, hogy „*számomra* pejoratív értékű”: ennek szociolektális háttere van: az ismerőseim közül, akik megszenvedték az 50-es éveket, a legtöbben rövid /a/-val ejtették. Ezt azért ejtettem, mert ez az a rövid /a/-s ejtés egy meghatározott csoportra jellemző (vagy legalábbis az én nézőpontomból), ugyanígy a rövid /a/-s <samanizmus>, <lamaizmus> egy másik meghatározott csoportra jellemző: az előbbi a volt kulákokéra, az utóbbi a volt kutatókéra. Azt, hogy hogyan írjuk a szavakat, kompetitív kérdés. Mivel a <Sztálin> egyetlen szó, így a kompetíció csak egyféle normatív írásbeli alakot eredményezhet. De ha eljátszunk azzal a gondolatkísérlettel, hogy a <Sztálin> alapszót és az <-izmus> képzős származékát olyan eltérő populációk használják, mint a <láma> : <lamaizmus> párt*, akkor már itt is elképzelhető, hogy a két alak írásmódját eltérő tradíciók határozzák meg. — Míg a <láma> a köznyelvben is fel-felbukkanó szó, a <lamaizmus> nem tört ki szakemberek és az erősen érdeklődő laikusok köréből.
.
>> De ejti valaki a lamaizmust APhI /'lɒmɒizmuʃ/-ként? […] A samanizmusnál viszont (ha lehet hinni a tudósításoknak) épp a kiejtés nyomán cserélték le az a-kat á-ra. <<
Hát persze, ezért írják <lamaizmus>-nak. Magam erről személyes tanúságot nem tudok tenni, mert nem használom ezt a szót. A <samanizmus>-t azonban használom, és azt rövid /a/-kkal ejtem. Itt azért változott meg az íráskép, mert a kodifikátorok átértékelték, hogy a plebsz vagy az elit ejtésváltozatát támogatják. A <lamaizmus>-ra (és írásváltozataira) 2 ezer, a <sámánaizmus>-ra és írásváltozataira 20 ezer google-s találat van. Ez mutatja, hogy egy nagyságrenddel kevesebb plebejus /á/-zás van a <lamaizmus>-nál, mint amennyi a <samanizmus>-nál volt: ezért még nem képvisel akkora tömeghatást, hogy a hagyományos alakot leváltsa.
.
>> A dalai láma kifejezésnél szerinted melyik az átadó nyelv? <<
Első fokon nyilván a német, ill. a betűejtett angol. Ezek mögött azonban a klasszikus mongol áll: így végső soron akár átadó nyelvnek tekinthetjük a klasszikus mongolt – annak hagyományos latin betűs <dalai lama> átírását tekintve. A halhában (leginkább ezt értjük mai mongol alatt) a kifejezés <далай лам>, ejtve [ta.ɮai ɮam] kb. /talaj lam/, a tibeti írásmód <ཏཱ་ལའི་བླ་མ་>, amely a klasszikus nyelvi állapotot adja vissza, és /ta.lai.bla.ma/-ként betűzhető át, ahol az <ai> két külön hang, nem pedig a kettőshangzó jelével van írva mint <ལཻ་>. Azt sajnos nem tudom pontosan megmondani, hogy modern lhaszai nyelvjárásban az előtagot hogy kell kiejteni, de ha nem hagyományosan /talai/ [ta.la.i] marad, akkor úgy vélem, /tale/ [ta.lε:] lesz belőle. Az utótag ejtése ma /lama/ [la.ma]. (Természetesen a zenei hangsúlytól eltekintettem.)
@Irgun Baklav: Ja némi magyarázat ahhoz, hogy miért a kiejtést kérdezem, amikor te a helyesírást említetted: tudtommal a tibeti nem latin betűs írás...
@LvT: Nem egészen értem, hogy a [sztalin] mitől pejoratívabb, mint a [sztálin] (persze egy "tömeggyilkos diktátor" neve önmagában is hordoz negatív konnotációt), de itt inkább a kiejtés a változékony, az íráskép szerintem kevésbé.
A samanizmusnál viszont (ha lehet hinni a tudósításoknak) épp a kiejtés nyomán cserélték le az a-kat á-ra. Ennyiben szerintem kicsit sántít a reális - realizmus (nominális - nominalizmus, fatális - fatalizmus stb.) párhuzam is, mert azokban is más a kiejtés. De ejti valaki a lamaizmust APhI /'lɒmɒizmuʃ/-ként?
@LvT: A dalai láma kifejezésnél szerinted melyik az átadó nyelv? A mongol vagy a tibeti? Ha az utóbbi, akkor a dalait ott is ~dalajnak ejtik? Ha a mongol, akkor a láma ott is ~lama?
@Fejes László (nyest.hu): >> „pontosabban a <first lédi>-vel” Ez engem közelebbről is érdekelne... <<
Ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy a <dalai láma> kifejezés két szavának írásmódja ellentmondó: az elsőt az átadó nyelv helyesírása szerint írjuk, a másodikat pedig a magyaros ejtésnek megfelelően. Azaz <dalai láma> = <dalai lama> × /dalaj láma/.
.
>> bár az abszurd talán még pontosabb lenne. Már ha meg akarunk maradni a szalonképes kifejezések körében <<
Non indignari …
@LvT: „pontosabban a <first lédi>-vel” Ez engem közelebbről is érdekelne...
@LvT: „Paradox módon a <lamaizmus> a helyesírási norma szerint rövid <a>-val írandó” Igen, itt a paradox egészen pontos kifejezés, bár az abszurd talán még pontosabb lenne. Már ha meg akarunk maradni a szalonképes kifejezések körében. :)
@LvT: Az előbb mellényomtam a tableten.
... a szaknyelvi hagyományhoz igazodhatott, míg az alapszó írásmódja követte a szélesebb körben elterjedt ejtést. Az /a/ : /á/ ejtésváltozat több helyen is megfogható, hogy messzire ugorjak példáért, említeném a köznapi <Sztálin> melletti, idősebbektől hallható, számomra pejoratív értékű <Sztalin>-t. Itt is könnyen rögzülhetett volna a <Sztálin> : <*sztalinizmus> pár. -- Közvetlenül nem függ össze, de mégis a felszínen hasonló jelenség a <reális> ~ <realizmus> típusú rövidülés.