0:05
Főoldal | Rénhírek
Láma neve, láma neve...

A rejtélyes Dalai Láma

Az eredeti mongol–tibeti kifejezésben a dalai nyilván valamiféle jelzőként (vagy inkább összetételi előtagként) szerepel, de vajon mondhatjuk-e, hogy akkor magyarul is az?

Kálmán László | 2015. október 20.

János nevű olvasónk tele van kérdésekkel a Dalai Lámával kapcsolatban. Az első kérdése ennek a kifejezésnek a helyesírására vonatkozik:

A dalai láma úgy viselkedik, mint a római pápa? A viccet félretéve: a „Dalai Láma” helyesírása érdekelne. Vagy „Dalai láma”? Esetleg „dalai láma”?

Itt a nyesten is változatos módokon szerepel, hol kisbetűvel, hol nagy kezdőbetűkkel. Más oldalakon előfordul, hogy csak az első kezdőbetű nagy: „Dalai láma”

Melyik lenne a helyesen írt?

Az Osiris Helyesírásában dalai láma szerepel. Mindenképpen javasoljuk olvasóinknak, ellenőrizzék, helyes-e így. (A szerk.)

Nem vagyok a magyar helyesírás szakértője, és nem találtam a választ sem a szabályzatban, sem pedig az MTA ezzel foglalkozó oldalán, ezért nem tudok választ adni a kérdésre.

A második kérdés érdekesebb számomra, ez a névelőhasználathoz kapcsolódik:

A másik kérdésem is ide kapcsolódik: A „Dalai Láma” nem jelzős szerkezet, azaz nem olyan, mint a „római pápa” hanem ez az ő neve. Ennek ellenére majdnem mindenhol határozott névelővel szerepel, holott ez nevek előtt nem szokás. Ferenc pápa elé sem teszünk névelőt, de a római pápa elé igen.

Azt mondta Ferenc pápa.

Azt mondta a római pápa.

Azt mondta Orbán Viktor.

Azt mondta (a) (D/d)alai (L/l)áma?

Ha a Dalai nem név, akkor kisbetűvel kellene írni névelővel, ha meg név, akkor nagybetűvel, de névelő nélkül. Szerintem a római pápa hatására mondják hibásan (a) Dalai Lámát. Mi erről a véleményetek?

János abból indul ki, hogy a Dalai Láma szerkezet előtt csak akkor lenne indokolt a határozott névelő, ha jelzős szerkezet lenne (akármit jelentsen is ez). Ha azonban név (akármit jelentsen is ez), akkor nem állhat előtte határozott névelő. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű.

A Dalai Láma kifejezés nem „név” abban az értelemben, ahogy a Ferenc vagy az Orbán Viktor nevek (vagyis nem névadás útján jutott hozzá). A jelenlegi (tizennegyedik) Dalai Láma születési neve Lhamo Dondrub, papi neve pedig (angolos átírásban) Tenzin Gyatso (magyar kiejtése kb. [tencin tyac-ho]). Ezek valóban nevek, és nem is tennénk eléjük határozott névelőt. A dalai láma kifejezés azonban beosztást, rangot jelöl, és csak azért írjuk nagy kezdőbetűkkel (legalábbis én így írom), mert mindig csak egyetlen ember tölti be ezt a hivatalt, és mert elég szokatlan ahhoz, hogy a nagy kezdőbetűkkel felhívjuk a figyelmet arra, hogy egy egyedi személyről van szó. Olyan ez, mintha a mindenkori pápára írásban úgy hivatkoznánk, mint a Pápa vagy akár a Római Pápa – függetlenül attól, hogy mit ír erről az akadémiai helyesírás, én ezeket is teljesen elfogadhatónak tartanám. És ha a Római Pápa szokásos egyházi megjelölését használjuk, akkor kifejezetten tanácsosnak tartom a nagy kezdőbetűket: a Szentatya. Ehhez hasonló kifejezés a Dalai Láma is, és ez indokolja a határozott névelő használatát.

A láma és a püspök – még ha nem is Rómáé
A láma és a püspök – még ha nem is Rómáé
(Forrás: Wikimedia Commons / Rédacteur Tibet / GNU-FDL 1.2)

Hogy a Dalai Láma jelzős szerkezet-e, azt elég nehéz lenne eldönteni. A láma önmagában is használatos főnév, ’tibeti buddhista pap’ értelemben használjuk. (Egyébként vándorszó, a tibeti bla-ma ’tanító, (fő)pap’ szóból ered.) A dalai viszont csak ebben az egy kifejezésben fordul elő a magyarban. (A mongol dalaj ’tenger’ szóból származik – hogy miért írják világszerte i-vel, azt nem tudom megmondani.) Az eredeti mongol–tibeti kifejezésben a dalai nyilván valamiféle jelzőként (vagy inkább összetételi előtagként) szerepel, de vajon mondhatjuk-e, hogy akkor magyarul is az? A Dalai Láma hangsúlyozását tekintve (normális esetben mindkét elemén főhangsúly van) nem az összetett szavakra, hanem a jelzős szerkezetekre hasonlít. De ennek a határozott névelő használata szempontjából nincs jelentősége.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (25):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
3 éve 2015. október 21. 22:38
25 LvT

@LvT: Addendum. A klasszikus tibeti <-ai> → modern <-e> alakulásra példa a kl. <bsztan-pai nyi-ma> → m. <tenpe nyima> [tɛ̃.pɛ: ɲi.ma] ’a tan napja’ névelem / titulus is. Az <-i> a tibetiben a genitivusz ragja, így a <dalai lama> kifejezésben az első tag formálisan egy fiktív szó birtokos esetű alakja, ahogy a magyarban pedig formálisan egy fiktív helynév melléknévi formája.

.

@Fejes László (nyest.hu): >> s a mongol is szolgál meglepetéssel <<

A mai mongol <ай> kettőshangzó ejtése a források többségében [ai̯], de mint a belinkelted mutatvány is demonstrálja, a halhában sokszor inkább [æe̯̯], amely lazább artikulációnál [ε]-vé is egyszerűsödhet.

3 éve 2015. október 21. 21:43
24 LvT

@Fejes László (nyest.hu): >> Bár úgy látom, p. a tibetiben inkább tálai <<

A tibeti legalább annyira fragmentált nyelv, mint a kínai, amelyet szintén csak az írás tart egyben. Így biztos lehet olyan dialektust találni, ahol így ejtik. Már ha ez nem a klasszikus nyelvutánzása.

Mivel azonban a lhaszai, azaz a dalai láma történeti székhelyének nyelvváltozata vált a nyelvjárások feletti sztenderddé, én ezt vettem, erről pedig azt mondja a Wikipedia, hogy „Sources vary on whether the [ɛ̈] phone (resulting from [e] in a closed syllable) and the [ɛ] phone (resulting from [a] through the i-mutation) are distinct or basically identical. Phonemic vowel length exists in Lhasa Tibetan, but appears in a restricted set of circumstances. Assimilation of Classical Tibetan's suffixed vowels—normally ‘i (འི་)—at the end of a word produces a long vowel in Lhasa Tibetan; this feature is sometimes omitted in phonetic transcriptions. In normal spoken pronunciation, a lengthening of the vowel is also frequently substituted for the sounds [r] and [l] when they occur at the end of a syllable.”

Tehát a hosszú magánhangzók vagy két magánhangzó összeolvadásából, vagy a szótagzáról /r/ vagy /l/ nyújtó hatására keletkeznek, egyébként rövidek maradnak: tehát az első szótagi magánhangzó [fonémikusan] rövid. Az /a/ hang /i/ előtt nyílt /e/ lesz, ez plusz az összeolvasás az <ai>-ból hosszú [ε:]-t ad. Ezért gondolom [ta.lε:]-nek a mai lhaszai ejtést.

3 éve 2015. október 21. 20:55
23 Fejes László (nyest.hu)

@LvT: Á, értem, köszönöm... Bár úgy látom, p. a tibetiben inkább tálai, és a mongol is szolgál meglepetéssel: forvo.com/word/%D0%B4%D0%B0%D0%BB%D0%B0%D0%B9/ (en.wikipedia.org/wiki/Voiced_alveolar_lateral_fricative)

3 éve 2015. október 21. 20:49
22 Irgun Baklav

@LvT: Na, akkor "az internetnek" mégsem érdemes hinni (még jó, hogy itt is megkérdeztem), én a tibeti karaktereket nem tudtam kiolvasni, de ezek szerint ez akkor blama, nem lama. :-)

A klasszikus mongolra nem is gondoltam...

3 éve 2015. október 21. 20:37
21 Irgun Baklav

@Irgun Baklav: Na, időközben azért sikerült megtalálnom, hogy a dalai lama a tibeti írás hivatalos magyar átírása szerinti írásmód lenne, a láma meg ehhez képest tér el. Szóval az átadó nyelv helyesírása akkor ezt takarja. :-)

@Fejes László (nyest.hu): Azt az új AkH. egyik előnyeként reklámozta az MTA, hogy rugalmasabb, a kiejtéshez közelibb lett néhány szó helyesírása. Pl. eddig ezek szerint volt sarlatanizmus, satanizmus is a samanizmus mellett, még jó, hogy sosem néztem ezeket meg a szótárban...

3 éve 2015. október 21. 20:31
20 LvT

@Irgun Baklav: >> Nem egészen értem, hogy a [sztalin] mitől pejoratívabb, mint a [sztálin] (persze egy "tömeggyilkos diktátor" neve önmagában is hordoz negatív konnotációt), de itt inkább a kiejtés a változékony, az íráskép szerintem kevésbé. <<

Direkt azt írtam, hogy „*számomra* pejoratív értékű”: ennek szociolektális háttere van: az ismerőseim közül, akik megszenvedték az 50-es éveket, a legtöbben rövid /a/-val ejtették. Ezt azért ejtettem, mert ez az a rövid /a/-s ejtés egy meghatározott csoportra jellemző (vagy legalábbis az én nézőpontomból), ugyanígy a rövid /a/-s <samanizmus>, <lamaizmus> egy másik meghatározott csoportra jellemző: az előbbi a volt kulákokéra, az utóbbi a volt kutatókéra. Azt, hogy hogyan írjuk a szavakat, kompetitív kérdés. Mivel a <Sztálin> egyetlen szó, így a kompetíció csak egyféle normatív írásbeli alakot eredményezhet. De ha eljátszunk azzal a gondolatkísérlettel, hogy a <Sztálin> alapszót és az <-izmus> képzős származékát olyan eltérő populációk használják, mint a <láma> : <lamaizmus> párt*, akkor már itt is elképzelhető, hogy a két alak írásmódját eltérő tradíciók határozzák meg. — Míg a <láma> a köznyelvben is fel-felbukkanó szó, a <lamaizmus> nem tört ki szakemberek és az erősen érdeklődő laikusok köréből.

.

>> De ejti valaki a lamaizmust APhI /'lɒmɒizmuʃ/-ként? […] A samanizmusnál viszont (ha lehet hinni a tudósításoknak) épp a kiejtés nyomán cserélték le az a-kat á-ra. <<

Hát persze, ezért írják <lamaizmus>-nak. Magam erről személyes tanúságot nem tudok tenni, mert nem használom ezt a szót. A <samanizmus>-t azonban használom, és azt rövid /a/-kkal ejtem. Itt azért változott meg az íráskép, mert a kodifikátorok átértékelték, hogy a plebsz vagy az elit ejtésváltozatát támogatják. A <lamaizmus>-ra (és írásváltozataira) 2 ezer, a <sámánaizmus>-ra és írásváltozataira 20 ezer google-s találat van. Ez mutatja, hogy egy nagyságrenddel kevesebb plebejus /á/-zás van a <lamaizmus>-nál, mint amennyi a <samanizmus>-nál volt: ezért még nem képvisel akkora tömeghatást, hogy a hagyományos alakot leváltsa.

.

>> A dalai láma kifejezésnél szerinted melyik az átadó nyelv? <<

Első fokon nyilván a német, ill. a betűejtett angol. Ezek mögött azonban a klasszikus mongol áll: így végső soron akár átadó nyelvnek tekinthetjük a klasszikus mongolt – annak hagyományos latin betűs <dalai lama> átírását tekintve. A halhában (leginkább ezt értjük mai mongol alatt) a kifejezés <далай лам>, ejtve [ta.ɮai ɮam] kb. /talaj lam/, a tibeti írásmód <ཏཱ་ལའི་བླ་མ་>, amely a klasszikus nyelvi állapotot adja vissza, és /ta.lai.bla.ma/-ként betűzhető át, ahol az <ai> két külön hang, nem pedig a kettőshangzó jelével van írva mint <ལཻ་>. Azt sajnos nem tudom pontosan megmondani, hogy modern lhaszai nyelvjárásban az előtagot hogy kell kiejteni, de ha nem hagyományosan /talai/ [ta.la.i] marad, akkor úgy vélem, /tale/ [ta.lε:] lesz belőle. Az utótag ejtése ma /lama/ [la.ma]. (Természetesen a zenei hangsúlytól eltekintettem.)

3 éve 2015. október 21. 18:31
19 Irgun Baklav

@Irgun Baklav: Ja némi magyarázat ahhoz, hogy miért a kiejtést kérdezem, amikor te a helyesírást említetted: tudtommal a tibeti nem latin betűs írás...

3 éve 2015. október 21. 18:27
18 Irgun Baklav

@LvT: Nem egészen értem, hogy a [sztalin] mitől pejoratívabb, mint a [sztálin] (persze egy "tömeggyilkos diktátor" neve önmagában is hordoz negatív konnotációt), de itt inkább a kiejtés a változékony, az íráskép szerintem kevésbé.

A samanizmusnál viszont (ha lehet hinni a tudósításoknak) épp a kiejtés nyomán cserélték le az a-kat á-ra. Ennyiben szerintem kicsit sántít a reális - realizmus (nominális - nominalizmus, fatális - fatalizmus stb.) párhuzam is, mert azokban is más a kiejtés. De ejti valaki a lamaizmust APhI /'lɒmɒizmuʃ/-ként?

@LvT: A dalai láma kifejezésnél szerinted melyik az átadó nyelv? A mongol vagy a tibeti? Ha az utóbbi, akkor a dalait ott is ~dalajnak ejtik? Ha a mongol, akkor a láma ott is ~lama?

3 éve 2015. október 21. 17:59
17 LvT

@Fejes László (nyest.hu): >> „pontosabban a <first lédi>-vel” Ez engem közelebbről is érdekelne... <<

Ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy a <dalai láma> kifejezés két szavának írásmódja ellentmondó: az elsőt az átadó nyelv helyesírása szerint írjuk, a másodikat pedig a magyaros ejtésnek megfelelően. Azaz <dalai láma> = <dalai lama> × /dalaj láma/.

.

>> bár az abszurd talán még pontosabb lenne. Már ha meg akarunk maradni a szalonképes kifejezések körében <<

Non indignari …

3 éve 2015. október 21. 08:57
16 Fejes László (nyest.hu)

@LvT: „pontosabban a <first lédi>-vel” Ez engem közelebbről is érdekelne...

@LvT: „Paradox módon a <lamaizmus> a helyesírási norma szerint rövid <a>-val írandó” Igen, itt a paradox egészen pontos kifejezés, bár az abszurd talán még pontosabb lenne. Már ha meg akarunk maradni a szalonképes kifejezések körében. :)

3 éve 2015. október 21. 08:37
15 LvT

@LvT: Az előbb mellényomtam a tableten.

... a szaknyelvi hagyományhoz igazodhatott, míg az alapszó írásmódja követte a szélesebb körben elterjedt ejtést. Az /a/ : /á/ ejtésváltozat több helyen is megfogható, hogy messzire ugorjak példáért, említeném a köznapi <Sztálin> melletti, idősebbektől hallható, számomra pejoratív értékű <Sztalin>-t. Itt is könnyen rögzülhetett volna a <Sztálin> : <*sztalinizmus> pár. -- Közvetlenül nem függ össze, de mégis a felszínen hasonló jelenség a <reális> ~ <realizmus> típusú rövidülés.

3 éve 2015. október 21. 08:18
14 LvT

@Irgun Baklav: Az én megítélésemben a "meg kell találni a modus vivendit" egyáltalán nem kevésbé köznyelvi, mint a "nem fogadta az államfő a dalai lámát". Ugyanakkor az a helyesírási szabály, hogy az idegenből átvett több tagú kifejezések helyesírása [a főszabály szerint] nem magyarosodik, nem érzékeny a nyelvi regiszterre, tehát szak- és köznyelvi kifejezések esetén is fentáll.

A <lamaizmus> annyiban párhuzama lehet a <samanimus>-nak, hogy vélhetően mindkettő esetén a szaknyelvi hagyományhoz igazondahott

3 éve 2015. október 20. 22:06
13 Irgun Baklav

@LvT: Igen, a statisztikában is van módusz mint középérték-mutató, de a modus vivendi latinosan írandó.

Viszont ezek mind szakkifejezések (ha nem szakkifejezés, akkor tüdőtuberkulózis v. tüdőgümőmór; megkülönbözetető jegy stb.) a dalai láma ezekkel szemben köznyelvi kifejezés.

A lamaizmust a-ját viszont nem nagyon tudom értelmezni. Ez nem ugyanaz a kategória, mint a samanizmus, amiből az új AkH-ban sámánizmus lett?

3 éve 2015. október 20. 22:02
12 szigetva

@Irgun Baklav: Kicsit közelebb is van ilyesmi: al-Baghdadi, Kuwaiti, Omani, amiben az -i pont az, ami. Nekem a "dalai" most is olyan, mintha mondjuk "kabai" vagy "szadai" lenne.

3 éve 2015. október 20. 21:21
11 LvT

@Irgun Baklav: >> elég fura lenne, ha a dalai (vagy a pancsen) lamában, mint több szóból álló, átvett kifejezésben a-val lenne, egyébként meg (a láma, lámakolostor, lámaizmus) szavakban meg á-val... <<

Paradox módon a <lamaizmus> a helyesírási norma szerint rövid <a>-val írandó, tehát lehetne olyan kimenetele is a dolgoknak, hogy nem a hosszú, hanem a rövid <a> irányába egységesülnek az alakok.

Ugyanakkor pl. az orvosi szaknyelvben természetes, hogy az amúgy a köznyelv hatására önmagukban magyarosan írt szakszavak többszavas kifejezésekben megtartják a latinos írásmódjukat, pl. <tuberkulózis>, de <tuberculosis bronchialis>, <tuberculosis intestini>. Más területen is biztos lehet példákat találni, vö. <differencia>, de <differentia specifica>.