A névelő és a létezés
Olvasónk érdekes nyelvi aszimmetriát fedezett fel a magyar kérdőmondatok egy bizonyos típusában. Ha a jelenséget megmagyarázni nem is, körbejárni azért körbe tudtunk. Izgalmas rejtélyek pedig még maradtak bőven...
Arról már írtunk korábban, hogy a magyarban a kérdő mondatok milyen szórendi szabálynak kell, hogy engedelmeskedjenek. Azt találtuk, hogy a kérdőszóknak (ki, mi, mikor, hol stb.) – kevés kivételtől eltekintve – közvetlenül meg kell előzniük az igét. Arról is írtunk már korábban, hogy mi történik akkor, ha több kérdőszó is van egy mondatban. De ezzel a magyar kérdő mondatok rejtélyes jelenségeit még mindig nem fejtettük meg teljesen!
Egy kedves olvasónk figyelt fel arra, hogy a magyarban a legegyszerűbb kérdéseket is igen változatos szórendekkel tudjuk mondani. Azt írta nekünk:
A Hol van a mama?, a Hol a mama? és a Hol van mama? kérdések mind teljesen jók szórendileg. Azt azonban nem lehet mondani, hogy *Hol mama?
Miért nem jó az utolsó mondat? Mi okozza ezt a különbséget? – kérdezi olvasónk. Ha az első három kérdés létezik, márpedig létezik, akkor mi a gond a negyedikkel? Az alábbiakban megkíséreljük megfejteni ezt az igen komoly rejtélyt.
Kezdjük az első kérdéssel és az ige nélküli párjával! – Az eddig megismertekhez képest ezek a kérdések is tartogatnak újdonságot.
(1a) Hol van a mama?
(1b) Hol a mama?
Az (1a) mondat nem okoz különösebb meglepetést: a kérdőszó közvetlenül az ige előtt áll, pontosan úgy, ahogyan elvárjuk. Az érdekessége abban rejlik, hogy nem „szokványos” igét, hanem létigét tartalmaz. Így míg a legtöbb hol kérdőszót tartalmazó mondatból nem lehet kihagyni az igét, addig a fenti mondatból a létige elhagyható:
(2a) Hol ettétek a pizzát?
(2b) *Hol a pizzát?
Azt is látjuk, hogy más kérdőszóval a dolog nem működik:
(3a) Mikor van a koncert? Merre van a mama?
(3b) *Mikor a koncert? *Merre a mama?
A magyarázat előtt azt is érdemes számításba vennünk, hogy a létige elhagyása kizárólag egyes szám harmadik személyben és jelen időben lehetséges:
(4a) Hol vannak a gyerekek?
(4b) *Hol a gyerekek?
(5a) Hol volt/lesz az esküvő?
(5b) *Hol az esküvő?
Persze tudjuk, hogy vannak olyan szerkezetek, amelyekben – a fentihez hasonlóan – nem jelenik meg a létige; ezek az úgynevezett összetett állítmányos vagy kopulás mondatok:
(6a) A baba okos.
(6b) A baba okos volt/lesz.
Fontos különbség azonban, hogy ebben a típusú szerkezetben jelen időben, egyes vagy többes (!) szám harmadik személyben tilos kitenni a létigét.
(7a) *A baba okos van. / *A baba van okos.
(7b) *A babák okosak vannak. / *A babák vannak okosak.
A kétféle mondat hagyományos mondattani elemzésében is különbség van: míg az (1a) mondatban a van az állítmány, a mama az alany és a hol helyhatározó, addig a (6a)-ban az okos az állítmány és a baba az alany, a (6b)-ben pedig az okos volt/ lesz az állítmány és a baba az alany.
Tehát ha megmagyarázni nem is sikerült a van elhagyhatóságát, azt láthatjuk, hogy létezik a létigének olyan használata, amikor nem tehető ki, és ez a használat természetesen kérdésekben is előfordul.
(8a) Ki az orvos? *Ki van az orvos?
(8b) Ki volt/lesz az orvos?
Azt láthatjuk tehát a Hol a mama? egyfelől hasonlít a rendes igés kérdésekhez, amilyen a (2a), másfelől azonban a kopulás mondatokhoz, azokon belül is a kopulás kérdésekhez, amilyen a (8a). Hogy miért pont a hol viselkedik így a kérdőszók közül? – Ez rejtély maradt – különösen, ha számításba vesszük a szinonim jelentésű, de nyelvtanilag másképp viselkedő (3)-as példát.
(Forrás: Wikimedia Commons / Henry Essenhigh Corke)
Most lássuk a második, a névelő nélküli mondatpárt, amelyben az aszimmetriát találtuk!
(9a) Hol van mama?
(9b) *Hol mama?
Olvasónk kérdése arra vonatkozott, hogy miért hagyható el az első verzióból a névelő, míg a másodikból miért nem. Gondolhatnánk, hogy a (9a) mondatban a mama szó azért használható névelő nélkül, mert olyan, mintha egy tulajdonnév lenne: aki ezt a kérdést felteszi, pontosan tudja, hogy ki az a mama, akiről szó van.
(10a) Hol van Juli?
(10b) *Hol Juli?
A (10a-b) példákból láthatjuk, hogy a mama tényleg úgy viselkedik ebben a szerkezetben, ahogyan a tulajdonnevek. De sajnos a helyzet nem ennyire egyszerű! Ugyanis más, nem tulajdonnévszerű főnevek is hasonlóan viselkednek:
(11) Hol van ágy? – *Hol ágy?
(12) Hol van só? – *Hol só?
A dolog tehát továbbra is misztikus. De azt legalább kimondhatjuk, hogy a névelő és a létige egyszerre nem hagyható el ebből a típusú mondatból. Feltehetjük azt is, hogy azért, mert van valami közös tulajdonságuk, amely a mondatot mondattá teszi; tehát ahhoz, hogy elfogadható mondatot kapjunk, legalább az egyiküknek szerepelni kell a mondatban. De hogy mi lenne ez a közös tulajdonság? – Ennek megfejtésére még várnunk kell.
További olvasmány
Kálmán László (szerk.): Leíró magyar nyelvtan. Mondattan I. Tinta Kiadó, Budapest, 2001., 112–121. oldal
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (31):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Egyébként nem hiszem, hogy prozódiai oka lenne a jelenségnek, mert elliptikus mondatban még az önmagában rossz "itt Mexikó" is elfogadható:
"Ez itt Amerika térképe. Itt van az USA, itt Mexikó, itt pedig Kanada."
Szerintem az itt, ott, hol stb. szavaknak ezekben a mondatokban lehet a helyhatározói mellett prezentatív jelentésük is, és ez a létige nélküli mondatokban jelenik meg igazán.
Tessék, itt (van) egy toll.
Nézd csak, ott (van) egy róka.
Ezt mutatja az is, hogy a létige nélküli változatban nem utalhat vissza helyet jelentő szóra az itt, ott.:
Ez a földrész Amerika. *Itt az USA. (mármint akkor rossz, ha az itt-en Amerikát értjük., "Itt van az USA." viszont jó ebben az értelmezésben)
Itt az USA, ahol mutatom. (a térképen) - nekem ez sem annyira jó, ennél jobbnak tűnik az "Itt van az USA, ahol mutatom". Bár nem is teljesen rossz az előbbi, de valamiért furcsa.
@zelig: Szerintem a "tele" jó példa, "Tele (van) az USA bevándorlókkal", de *"Tele Mexikó kivándorlókkal". Hmm.
@zelig: "lokatív névmási elem és követő alanyának hangsúlyos része között legalább egy szótag kötelező."
Szerintem ez az általánosításod hibás. Ha délután felhív egy amerikai ismerősöm, mondhatom neki, hogy
"Itt este van."
annak ellenére hogy a lokatív névmási elem és az azt követő hangsúlyos alany között nincsen egy szótag sem.
Viszont ugyanúgy rossz az *"Itt este" mondat ebben az esetben is.
@Grant kapitány: a tele érdekes lehet de a példád nem a legjobb névelő nélküli köznév soha se lesz jó. próbáljuk a mexikó vs az USA dolgot. a
@kalman: A (22-25) példák egy MNyr-cikken alapulnak, amit nagyon régen írtam.
Utánanéztem a könyvben, szerintem az ottani példák magyarázatával valami gond lehet, mert pl. a "betörő" az egyik mondatban nem fókusz, hanem kontrasztív topik.
@zelig: "lokatív névmási elem és követő alanyának hangsúlyos része között legalább egy szótag kötelező."
Ez nemcsak lokatív névmási elemre érvényes, pl.
"Tele a pohár." de: *"Tele pohár."
@zelig: *Hol is Karcsi?; *És már itt is Mexikó." (vo. hol is a Kaszpi to? es mar itt is a hatar. tokeletesek) -- nem egészen értelek, a zárójelben levő ("Hol is a Kaszpi-tó?") nekem is jó, de az első kettő nekem nem, ez volt a mondandóm, szerinted ezek jók?
@kalman: " *Hol is Karcsi?; *És már itt is Mexikó." (vo. hol is a Kaszpi to? es mar itt is a hatar. tokeletesek)
valoban az "is" nem elegseges de az is-es verziok sokkal kevesbe rossszak mint is nelkul. hat igen, mar itt is a gradualitas.... :)
@Grant kapitány: az mutatja, hogy a releváns párhuzamok nem támogatják a szintaktikai és jelentéstani általánosításokat.
A jelenség. Mikor hagyható el az E3 létige lokatív predikátum esetén?
( a *(van) jelölés azt jelenti hogy elhagyva rossz, kitéve jó)
Ezen a kontinensen *(van) Mexikó/az USA
- nem általánosíthatunk bármilyen lokatív főnévi csoportra
Mexikó/az USA itt *(van)
- nem általánosíthatunk névmásra szórend fontos
Itt/Hol (van) az USA
Itt/Hol (van) egy kés
Itt/Hol *(van) Mexikó/ágy
- a határozottság/határozatlanság ill. tulajdonnév/köznév jelentéstani megkülönböztetés sem elég jó.
a legjobb általánosítás felszíni-prozódiai-morfológiai:
lokatív névmási elem és követő alanyának hangsúlyos része között legalább egy szótag kötelező.
amiről nekem valamiféle prozódiai minimalitási megszorítások jutnak eszembe, de a lényeg hogy más általánosítás nem segit.
Ez talán a következő speciális mondatokat is magyarázza:
- sehol egy nyelvész
- itt (van) az! (vö. "megvan az", "eljött az" szerkezetek) - "az" hangsúlytalan
- hol is (van) az? ?*hol az? - "az" hangsulyos
@Grant kapitány: "Miben mutatja ez a jelenség, hogy prozódiai megszorításokról van szó? Úgy értem, mitől valószínűbb, hogy prozódiai mint hogy jelentéstani vagy mondattani?" - Hát azért valószínűbb, mert teljesen mindegy, hogy mi a névelő, és miért van ott. A "Mexikó" vs. "az USA" példája mutatja, hogy pusztán az számít, formailag jelen van-e névelő, hiszen tök önkényes, hogy melyik név előtt van névelő, melyik előtt nincs. (Mondjuk az viszont ellentmond annak, hogy csak prozódiai kritérium, hogy más hangsúlytalan elem nem felel meg: *Hol is Karcsi?; *És már itt is Mexikó. :)
@zelig: A (22-25) példák egy MNyr-cikken alapulnak, amit nagyon régen írtam.
"amely mutatja, hogy vannak felszíni (prozódiai) konstrukciós megszorítások, amelyeket összetevős-szerkezeti vagy jelentéstani/funkcióbeli általanosításokkal szinte lehetetlen megragadni."
Miben mutatja ez a jelenség, hogy prozódiai megszorításokról van szó? Úgy értem, mitől valószínűbb, hogy prozódiai mint hogy jelentéstani vagy mondattani?
@kalman: döbbenet, de én sem találom. Ez volt egy időben a kedvenc jelenségünk, amely mutatja, hogy vannak felszíni (prozódiai) konstrukciós megszorítások, amelyeket összetevős-szerkezeti vagy jelentéstani/funkcióbeli általanosításokkal szinte lehetetlen megragadni.
Sajnálom, hogy nem írtam bele a kérdések fejezetbe, de valóban a klasszikus 'itt van mexikó vs itt az egyesült államok' példa mutatja a jelenség nem kérdésspecifikus. A cikk jobban körüljárhatta volna a dolgot.
Ajanlom még a könyv első fejezet 22-25 peldakat az E3 létige-elhagyás es prozódiailag motivált defektivitás egy masik példájához: *betörő Karcsi (és nem Pista) vs uez múlt időben, más számszemélyben vagy névelős predikátummal jó.
@Grant kapitány: A "Sehol egy ágy" valóban érdekes megfigyelés. A "mindenhol/mindenütt" példával nem értek egyet, szerintem enélkül is lehet olyat mondani, hogy "Amerre csak nézek, gyerekek". (De attól még ez is érdekes.) Szóval a lényeg az, hogy ennek a cikknek a témája nem a kérdő mondatokhoz, hanem a magyar létige elhagyhatóságához kapcsolódik.
@Molnár Cecília: Persze, meg az sem, hogy *"Itt a New York". De ez független kérdés, attól van, hogy ezeknek a helyeknek a neve előtt sosincs névelő (*"Elutazott a Mexikóba", *"A New Yorkban született"). Viszont pl. a New York kávéház neve előtt lehet (mindig van) névelő, és az már jó is, hogy "Itt a New York" [értsd: a kávéház].