Ki beteg?
Egy terhes buszvezetőnek is lehet felesége, habár nem ez a tipikus eset.
Az utóbbi időben többször írtunk olyan mondatokról, melyek különbözőképpen értelmezhetőek attól függően, hogy milyen szerkezetet tulajdonítunk neki. A mondatban ugyanis a szavak csak egymás után következhetnek, de magunkban hierarchikus viszonyba rendezzük őket – a mondatokat csak így tudjuk értelmezni. Most Nóra nevű olvasónk hasonló mondatra lett figyelmes a Népszabadság Online egyik cikkében.
Ennek a cikknek a bevezetőjét én 2 olvasás után is úgy értelmeztem, hogy a férfi volt beteg, a felesége meg terhes. Aztán kiderült, mindkettő az asszony.
(Forrás: Wikimedia Commons / Kevin.B / GNU-FDL 1.2)
A Nóra által kétszer is félreértett mondat a következő:
Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy súlyosan beteg és várandós feleségét ápoló buszvezetőnek munkatársai a franciaországi Nizzában.
A mondat valóban kétféleképpen értelmezhető, attól függően, hogy milyen szerkezetűnek véljük. Nóra így olvasta:
Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy [[[súlyosan beteg] és [várandós feleségét ápoló]] buszvezetőnek] munkatársai a franciaországi Nizzában.
Eszerint a buszvezető szóhoz két egység kapcsolódik – az iskolában úgy kellett volna mondanunk: két minőségjelzője van –, a (súlyosan) beteg és a (várandós feleségét) ápoló. (Egyes elemzési módszerek szerint a mondatrész csak egy szó, mások szerint egy teljes szószerkezet – ezt jelezzük itt most zárójelekkel.)
A cikk folytatásából azonban nyilvánvaló, hogy a buszvezető szerencsére jó egészségnek örvend, és a felesége az, aki terhessége alatt agyvérzést kapott. Ebből tudhatjuk, hogy az újságíró más szerkezetet szánt a mondatnak:
Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy [[[[súlyosan beteg] és [várandós] feleségét] ápoló] buszvezetőnek] munkatársai a franciaországi Nizzában.
Eszerint a mondatot az iskolában úgy kellett volna elemezni, hogy a buszvezetőnek csak egy minőségjelzője van, a (súlyosan beteg és várandós feleségét) ápoló, az ápolónak egy tárgya, a (súlyosan beteg és várandós) feleségét, és ennek a feleségnek van két minőségjelzője a (súlyosan) beteg és a várandós.
Kérdés, hogy hibázott-e az újságíró, és elkerülhette volna-e a félreértést a mondat szerkezetének egyszerű módosításával. Van, amikor segít a jelzők felcserélése – itt azonban, úgy tűnik, nem:
Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy várandós és súlyosan beteg feleségét ápoló buszvezetőnek munkatársai a franciaországi Nizzában.
Az ugyan egyértelmű lett volna, hogy a feleség súlyosan beteg, de a várandós még nagyobb zavart okozott volna: a mondat szerkezete így is kétértelmű lett volna, ráadásul mivel várandós csak nő lehet, arra kellett volna gondolnunk, hogy egy nőnek van felesége – ami ugyan nem zárható ki, de kevésbé tipikus. És persze felmerült volna a kérdés, hogy kitől van a gyerek (ami persze akkor is lehet kérdés, ha a buszvezető férfi, de ebben az esetben mégsem tolakszik annyira elénk). A szórend tekintetében tehát még mindig a jelenlegi megoldást kell szerencsésebbnek tartanunk. Sokkal egyszerűbb megoldás, ha elhagyjuk az ést:
Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy súlyosan beteg várandós feleségét ápoló buszvezetőnek munkatársai a franciaországi Nizzában.
Ebben az esetben fel sem merül az, hogy a súlyosan beteg ne a (várandós) feleséghez tartozna. Valószínűleg éppen ez az oka, hogy Nóra éppen a nem kívánt szerkezetet tulajdonította a mondatnak: mivel és nélkül a mondat egyértelmű, feltételezzük, hogy az és éppen azért került oda, hogy jelezze: a jelző nem az őt követő szerkezethez, hanem egy később megjelenő elemhez tartozik.
(Forrás: Wikimedia Commons / Punx / GNU-FDL 1.2)
Bár fentebb azt láttuk, hogy szórendi cserével az eredeti mondat nem javítható, észre kell vennünk, hogy az és elhagyásával egyértelművé tett mondat szórendi megváltoztatással ismét kétértelművé tehető:
Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy várandós, súlyosan beteg feleségét ápoló buszvezetőnek munkatársai a franciaországi Nizzában.
Ebben az esetben a jelzők sorrendje eltér a semlegestől, ezért vesszővel kell elválasztani a másik jelzőtől (beszédben pedig a mondat dallamával és ritmusával jelezzük, hogy a jelző nem a „természetes helyén” van). Csakhogy mind szóban, mind írásban ugyanez a jele annak, ha a jelző egy később következő elemhez kapcsolódik. Így ebben az esetben a mondat megint kétértelmű, és értelmezhető úgy is, hogy a buszvezető várandós.
Szerintem meg teljesen egyértelmű, hogy a feleség beteg és várandós. Ezt onnan gondolom, hogy ha a buszsofőr lenne beteg, akkor úgy lenne írva, hogy súlyosan beteg [vessző] és váradós feleségét ápoló. Vessző nélkül mellérendelő viszonyban érzem a beteget és várandóst, amelyek a feleséghez tartoznak. Ezért mondom mindig, hogy sok ilyen kisiskolai-nyelvtani mondatelemzős, grammatikai vergődés elkerülhető, ha a kiejtést vennék alapul. Ezt a két értelmet jól lehet érzékeltetni kiejtésbeli tagolással, hanglejtéssel, szünettartással. Csak ehhez túl kéne látni a kisiskolás, magyartanítói szinten.
Az a baj, hogy sokan nem értik, hogy a beszélt nyelv az elsődleges, és erről megfeledkezve csak az írásbeli nyelvet elemzik, ami pedig a szóbeli kommunikáció és a nonverbális nyelvi elemek kontextusából kiszakítva sokszor nem érthető meg. Az írott nyelv a szóbelinek csak hiányos kivonata. Persze, néha meg lehet szívni, ha csak olvassuk a szöveget, és nem tudjuk, hogy a szerző azt hogyan olvasná fel, de azért vannak támpontok.
Szerintem meg a jelzők cseréjével igenis elkerülhető a félreértés, legalábbis egy józan paraszti ésszel gondolkodó olvasó számára. Méghozzá pontosan azért, mert várandós csak nő lehet, és ugyanígy egy -- józan paraszti felfogású -- olvasónak _vélhetően_ elsőre az jut eszébe, hogy felesége általában férfinek szokott lenni, tehát róla szól a mondat.