Az elnök lemondása: derült égből?
Olvasónk az iránt érdeklődik, hogy mi a különbség tartalmilag két mondat között. A válaszhoz szakértőnknek előbb azt kell tisztáznia, mit is jelent az, hogy „tartalmilag”. Írásából az is kiderül, hogy Arisztotelész nem azt nevezte alanynak és állítmánynak, amit az iskolában annak nevezünk, és hogy vannak olyan állítások, amelyek nem valamiről állítanak valamit.
János nevű olvasónk kérdi:
Mi pontosan a különbség az Az elnök lemondott és a Lemondott az elnök mondatok között tartalmilag?
Attól függ, mit értünk azon, hogy „tartalmilag”. Hagyományosan a mondatok tartalma szigorúan logikai fogalom, vagyis a mondatokban megnyilvánuló állításokra vonatkozik. Méghozzá csak azok az állítások számítanak bele a tartalomra, amelyek a mondatban „leírt” helyzetről mondanak valamit. Nos, ebből a hagyományos szempontból János két mondatának ugyanaz a tartalma. Mindkettő az elnök lemondására vonatkozó állítást fogalmaz meg, aminek lehet vizsgálni a logikai tulajdonságait: igaz akkor, ha az elnök valóban lemondott, és hamis máskor, különböző dolgok következnek belőle, mások ellentmondanak neki, és így tovább.
Persze mindenki tudja, hogy a mondatok nemcsak arra valók, hogy állítsunk velük. Vannak kérdések és felszólítások, kérések és felkiáltások. A jelentéstannak (idegen szóval a szemantikának) nyilván ezeknek a jelentéséről is mondania kell valamit, márpedig ezeknél az igaz, a hamis és a többi logikai tulajdonság nem tűnik nagyon lényegesnek. De ebbe most nem megyek bele, hiszen azok a mondatok, amik János kérdésében szerepelnek, nem ilyen jellegűek, hanem állító mondatok.
Még a sima állító mondatoknál is nehézséget okoz, és ezért tettem fent idézőjelbe, hogy a mondatok mit is „írnak le”. Arisztotelésztől örököltük azt a felfogást, hogy az állító mondatok a világról (az igazi vagy valamilyen elképzelt világról) tesznek állításokat, annak egy részét írják le. Arisztotelész szigorúan a mondatok logikai tartalmára összpontosított, és nem foglalkozott olyan szavak használatával, jelentéstanával, mint a sőt, a talán vagy a hátha. Ezeket nehéz összehozni a „leírás” fogalmával, legalábbis a hagyományos értelemben. Az ilyen szavak példája is mutatja, hogy a mondatok és a világ között sokkal bonyolultabb viszonyok is vannak, mint amelyekről Arisztotelész beszélt.
(Forrás: Wikimedia Commons / Luis Alberto Costales Cazar)
Arisztotelész főleg olyan mondatokkal foglalkozott, amelyek – az ő kifejezésével – alanyból (szubjektumból) és állítmányból (predikátumból) állnak. (Ugye ismerősek ezek az elnevezések? Hát persze, az iskolában ma is ezeket használják. Az értelmezésük egy kicsit eltorzult az idők során, de végső soron Arisztotelésztől erednek.) Ő azt nevezte alanynak, „amiről állítunk valamit”, és azt állítmánynak, „amit állítunk róla”. Így János első mondatában (Az elnök lemondott) az alany az elnök, mert róla állítunk valamit, az állítmány pedig az, hogy lemondott, mert ezt állítjuk róla.
A modern nyelvészeti szakirodalom az Arisztotelész-féle alanyt inkább logikai alanynak vagy lélektani alanynak nevezi, mert az alany szót az ’az ige alanyesetű bővítménye’ értelemben használják, márpedig az Arisztotelész-féle alany nem mindig alanyesetű. Például abban a mondatban, hogy Pistát elütötte a vonat, a tárgyesetű Pistát fejezi ki a lélektani alanyt, mert Pistáról állítunk valamit (azt állítjuk róla, hogy elütötte a vonat). A lélektani alanyt kifejező szerkezetet topiknak szoktuk nevezni. Az Arisztotelész-féle állítmány modern neve lélektani állítmány, a mondatnak az a része, amelyik ezt kifejezi, a komment nevet viseli.
János első mondata tehát egy topikból (az elnök) és egy kommentből (lemondott) áll. Az ilyen szerkezetű mondatokat a szakirodalom kategorikus mondatnak nevezi. A második mondatában látszólag csak a szórend más: Lemondott az elnök. Valójában a mai felfogás szerint ennek a mondatnak teljesen másmilyen a felépítése, mint az elsőnek. Ebben nincs topik, nincs lélektani alany, amiről mondunk valamit, egy tényállást (azt, hogy lemondott az elnök) úgy állítunk, hogy nem bontjuk fel két részre, arra, amiről állítunk valamit, és arra, amit állítunk róla. Az ilyen mondatokat ma thetikus mondatoknak nevezzük.
(Forrás: MTI / Kovács Attila)
Bevezettem tehát két idegen szót, amivel János példamondatainak a szerkezetét jellemezhetjük, de mire jó ez? Miben különböznek a kategorikus és a thetikus mondatok? Mi ennek a különbségtételnek a jelentősége? A jelentéstani szakirodalomban (szerintem nagyon szerencsétlen kifejezéssel) a mondatok információs szerkezetéhez sorolják a kategorikus–thetikus megkülönböztetést. Valójában arról van szó, hogy egy szövegrészben vagy beszélgetésben milyen szerepet tölt be az illető mondat, illetve hogy a különböző részei hogyan utalnak a mondat szerepére a beszélgetésben.
Közelebbről arról van szó, hogy a mondat topikja általában arra utal, hogy miről készülünk beszélni a következő szövegrészben, tehát mintegy felkészíti a hallgatóságot arra, hogy miről lesz szó. (Ez a hagyományos értelemben bizony nem túlságosan logikai természetű funkció, nem sok köze van az igazsághoz-hamissághoz meg a következményekhez.) Mondok egy példát:
1. A magyar kormányzópártnak a második évében néhány kellemetlensége adódott. A köztársasági elnök lemondott.
Itt az első mondat topikja (a magyar kormányzópártnak) jelzi, hogy a következő szövegrész a magyar kormányzópártról fog szólni, a második mondat topikja (a köztársasági elnök) pedig arra utal, hogy a továbbiakban az illető párt egyik prominens tagjáról, a köztársasági elnökről lesz szó. (Azt nem mondja ki nyíltan a szöveg, hogy mi köze a köztársasági elnöknek a kormányzópárthoz. Ezt az áthidalást a hallgatóságnak kell elvégeznie, és a beszélő feltételezi, hogy képes rá.)
A topik használata nem kötelez arra, hogy még hosszasan róla beszéljünk. A fenti példánál is lehetséges, hogy a köztársasági elnökről szóló szövegrész ezzel a mondattal véget is ér. Ebben az esetben a hallgatóság arra számít, hogy a következő mondat a kormányzópárttal (sőt, valószínűleg a kellemetlenségeivel) kapcsolatos további részletről lesz szó. Ugyanakkor a második mondat azt is illusztrálja, hogy a topik (a köztársasági elnök) nemcsak a következő szövegrész tárgyát jelöli ki, hanem – éppen az áthidaló információn keresztül, vagyis azáltal, hogy a köztársasági elnök a kormányzópárt magasrangú politikusa – az előző szövegrészhez fűződő viszonyára is utal.
A topik használata tehát megkönnyíti a hallgatóság tájékozódását az egymást követő mondatok egymáshoz való viszonyában. De mikor használunk thetikus mondatot, vagyis olyat, ami nem topikból és kommentből áll? Nézzük csak:
(2) a. Képzeld, mi történt! Lemondott az elnök! b. Képzeld, mi történt! Az elnök lemondott! (3) a. Kigyulladt a raktár! b. ?A raktár kigyulladt!
Biztos, hogy én inkább a (2a) változatot használnám, mint a (2b)-t, de elképzelhetőnek tartom, hogy valaki az utóbbit kimondja. Az olyan mondatok is lehetnek kategorikusak, amik semmilyen módon nem kapcsolódnak a megelőző szövegrészhez, mintegy „derült égből” jönnek, de a thetikus mondatok kifejezetten erre valók. A (3a–b) mondatok esetében még élesebbnek érzem a különbséget. A (3b)-t kifejezetten furcsának tartanám, ha valaki ezzel toppanna be az ajtón, tehát „derült égből” ezzel a kategorikus felkiáltással indítana.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pöllö / GNU-FDL 1.2)
Összefoglalva: a kategorikus mondatok (pl. Az elnök lemondott) arra valók, hogy egy folyamatos szövegbe zökkenőmentesen beilleszkedjenek, természetesen gördítsék tovább a téma alakulását, mert a topik utal arra is, hogy miről fog szólni a következő szövegrész, de egyben összeköti azt az előző szövegrész témájával is. Ezzel szemben a thetikus mondatok (pl. Lemondott az elnök) arra valók, hogy önmagukban álló megnyilatkozások legyenek, megelőző és következő szövegrész nélkül. Ezért nincs szükség arra, hogy topik szerepű szerkezetet tartalmazzanak.
Na, persze utánanéztem az "információs szerkezetnek" és világos, hogy pont arról van szó, amire alább gondoltam: hogy az angol mondattal szembeállítva...
s például, hogy hogyan kell fordítani oda-vissza.
Akármi legyek, ha hallás utáni nyelvtanulással ez nem könnyebben "válik vérré".
Meg hányan kell, hogy szakszerűen fordítsanak magyarról angolra? Mert az elolvasás-megértéshez becsszó, hogy mindez nem kell. Mindenkinek van egy szakmája? Jó. (Nem mindenkinek, de mondjuk). A szakcikkek korlátlan fordítása szükséges dolog, ebben nincs magyarkodás és nincs mese. Kezdődik az egyetemmel, aztán a munkahelyeken.
Tanár csak 7 évig voltam, utána gyógyszervegyész. Ehhez folyamatosan, gyorsan kell olvasni a szakcikkeket: esetünkben németül és angolul. Mivel úgyis előre tudjuk, hogy mi várható abban a szövegben, de ha nem tudnánk, a képletekből akkor is azonnal kiderül, még néhány hónap se kell a tökéletes megértéshez. És ha szakcikket akarunk írni? Azt úgyis mindenki átnézeti szakmai és / vagy nyelvi lektorral.
Emiatt kell az egész magyar társadalomnak összehasonlító jelentéstudományt tanulni az iskolában?
Most már azt is tudom, hogy miért éreztem magam itt az első perctől "otthon". Mert a héberben a szórend is ugyanolyan, mint a magyarban: KÖTETLEN. Lehet, hogy a finnben is?:-). Mert ha igen, aki ez is gyöknyelvi sajátosság.
Ani koná pereg la-ugá. (Én) Veszek (vásárolok) mákot a sütihez.
Pereg ani koná la-ugá. Mákot veszek a sütihez (és nem lekvárt).
La-ugá ani koná pereg. A sütihez mákot veszek (a levesbe meg...).
Az olvasó kérdése: "Mi pontosan a különbség az
"Az elnök lemondott" és a
"Lemondott az elnök" mondatok között tartalmilag?
***********
Vagy MONDAT, vagy mondat szövegkörnyezetben.
Van tartalm kólönbség.
Szerintem a nyelvtani elemzés nem tartalmazhatja a szövegkörnyezetet, csak azt, amit a mondat önmagában kifejez.
S a magyar nyelv "belső logikája" következtében ez szükségtelen is.
Az a kérdés, hogy a kötött szórendű nyelvekben mi mindenre lehet még szükség az elemzéshez, az illető nyelv, vagy esetleg az összehasonlító nyelvészet problémája.
A mondat önmagából való elemzésének lehetőségét a magyarban a (majdnem) korlátlan szórend teszi lehetővé. Konklúzió: a magyar nyelv egy-két dologban mégis logikusabb.
A két mondat tartalma így különbözik.
1. az első mondat: as is.
2. a második: Az elnök az adott helyzetben mást is csinálhatott volna, de ezt választotta.
***********
Még egy példa:
Azt nem szeretem. Nem szeretem (azt). Nem azt szeretem.
1. Több dolog közül pont azt nem.
2. Már ismert dologról van szó és én nem szeretem. Itt az "azt" nem mondjuk ugyan, de beleértjük.
3. Valami más dolgot (-kat) szeretek, de azt - nem.
Laci, tudnál-e ajánlani valami könyvet erről a modern mondattanról, vagy általánosabban a modern nyelvtanról? De nem egyetemi tankönyvet, mert azon biztosan nem rágom át magam, de szerintem a magyartanárok többsége sem, hanem valami rövidebb ismeretterjesztőt.