Melyik a magyar nyelv legegyszerűbb mondattani szabálya?
És miért ez a legbutább kérdés, amit föltehetünk?
A magyarról szokták azt mondani, hogy szabad a szórendje. Tudjuk, hogy van benne igazság, de azért sok megszorítás is van az elfogadható szórendekkel kapcsolatosan. Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy a kérdésekben hol van a helye a kérdőszónak. Igyekszünk a szabályt lépésről-lépésre fölfedezni; körülbelül úgy, ahogyan egy nyelvész csinálná...
Kérdésekkel foglalkozó sorozatunkban eddig elsősorban az eldöntendő kérdésekre, és azoknak is főleg a jelentésére koncentráltunk. Most egy ugrással a magyar kérdőszavas vagy más néven megválaszolandó kérdések mondattanánál termünk. Hogyan írhatók le a magyar kérdőszavas kérdések? Milyen szabályok alapján hozzuk létre ezeket a kérdéseket? Milyen kivételeket találunk közülük? – Ha az olvasó megfigyeli ezeket a kérdéseket, máris lehetnek ötletei...
Hol a kérdőszó helye?
Mielőtt az olvasó rávágná, hogy a mondat legelején, nézzünk inkább meg néhány kérdést, amelyek csak a szórendjükben különböznek egymástól!
(1) (a) Hova megyek el holnap?
(b) Holnap hova megyek el?
(c) *Hova elmegyek holnap?
(d) *Holnap hova elmegyek?
(e) *Holnap megyek el hova?
(Forrás: Wikimedia Commons / Drflet / CC BY-SA 3.0)
A fenti példák alapján azt elsőre is láthatjuk, hogy az a feltevés, miszerint a kérdőszóval kell kezdődnie a kérdő mondatnak, téves, hiszen a (b) példa nyelvtanilag tökéletes. Mi a közös akkor a nyelvtanilag helyes kérdő mondatokban? Láthatjuk például, hogy az (a) és a (b) mondat abban különbözik a (c)-től és a (d)-től, hogy az előbbiekben az igekötő az ige után áll, míg az utóbbiakban az igét megelőzi az igekötő. Ez tehát minden bizonnyal egy fontos szempont. Az is igaz azonban, hogy annak ellenére, hogy az (e)-ben az igekötő az ige után áll, a mondat mégsem grammatikus. Miben különbözik az (e) az (a)-tól és a (b)-től? Láthatólag abban, hogy míg az (e)-ben a kérdőszó az ige mögött áll, addig a nyelvtanilag kifogástalan mondatokban minden esetben megelőzi az igét. Ez is fontos szempontnak tűnik tehát.
Következő lépésként igyekezzünk tesztelni a feltevéseinket az adatokon! Az első feltevésünk tehát az, hogy
(i) Abban az esetben, ha a kérdőszavas kérdésben igekötős az ige, az igekötő nem állhat az ige előtt.
A második feltevésünket pedig a következőképpen fogalmazhatjuk meg:
(ii) A kérdőszavas kérdésben a kérdőszónak az ige előtt kell állnia.
Lássuk tehát, hogy ezek a feltevések igaznak bizonyulnak-e?
(2) (a) Mikor megyünk el nyaralni?
(b) *Mikor elmegyünk nyaralni?
(c) *Mikor nyaralni megyünk el?
(3) (a) Kik mennek moziba?
(b) *Kik moziba mennek?
(Forrás: Wikimedia Commons / Diego Delso / CC BY-SA 3.0)
A (2) és a (3) alatti példák igazolni látszanak a feltevéseinket, aminek nagyon örülünk. Sőt, nagyon jól látja az olvasó, hogy az eddigiek alapján le is egyszerűsíthetjük a feltevéseinket, és egybevonhatjuk őket! A fenti példák alapján a következőt mondhatjuk el a kérdőszavas kérdések szórendjéről:
(iii) A kérdőszavas kérdésekben a kérdőszónak közvetlenül meg kell előznie az igét.
Ez a szabály természetesen lefedi az igekötős igék esetét is: ha kérdőszó van a mondatban, az igekötő az ige mögé kell, hogy kerüljön, mert a kérdőszónak közvetlenül meg kell előznie az igét. Ez nagyon jól hangzik! Csakhogy adódik némi zűr, ha megfigyeljük a következő példákat...
(4) (a) Milyen könyveket vittél el?
(b) *Milyen könyveket elvittél?
(c) *Milyen vittél el könyveket?
(5) Hol nem jártatok még a nyáron?
(6) Mikor nem segítettem rajtad?
Bár úgy látszik, hogy a (4)–(6) példák mindent romba döntöttek hirtelen a nyelvtani szabályunkkal kapcsolatban, megnyugtatjuk az olvasót: ez nincs így, viszont sokkal körültekintőbben kell majd fogalmaznunk! Nem beszélhetünk majd kérdőszóról és igéről, hanem pontosabban kell definiálnunk ezeket az összetevőket.
(Forrás: Wikimedia Commons / nathan williams / CC BY 2.0)
Összetevők és össze-visszatevők
Úgy érezzük, hogy a fenti szabályunk valamilyen értelemben megragadja az igazságot, csak az a baj, hogy nagyon pontatlanul van megfogalmazva. Az mindenképp igaz belőle, hogy az igeközpontú mondatrészt közvetlenül meg kell, hogy előzze az a mondatrész, amiben a kérdőszó van.
Lássuk először a (4)-es példát! A (4b) hibássága minden várakozásunknak megfelel, a (4c)-nek azonban a szabályunk szerint jónak kéne lennie, míg a (4a)-nak rossznak. Úgy tűnik, hogy a [milyen könyveket] nagyon szorosan összetartozik; olyan szorosan, hogy szétbonthatatlanok, éppen ezért nem jó a (4c) mondat, és ugyanezért jó a (4a). Így lehetne tagolni ezt a kérdést:
(4) (a) [Milyen könyveket] [vittél el]?
És ilyen válaszokat lehetne adni rá:
(4') [Régi könyveket] [vittem el].
Egyáltalán nem lepődünk meg azon, hogy a válaszban sem lehet „szétszakítani” a [régi könyveket] szerkezetet, ez ugyanis egy nyelvtani összetevőt alkot, akárcsak a [milyen könyveket]. A szabályunkat tehát módosítanunk kell a következőképpen:
(iv) A kérdőszavas kérdésekben a kérdőszót tartalmazó kifejezésnek (összetevőnek) közvetlenül meg kell előznie az igét.
Ez azonban, már tudjuk, még mindig nem igaz, hiszen az (5)-ös és a (6)-os példákban a kérdőszót tartalmazó összetevő nem az igét előzi meg, hanem a tagadott igét. Sőt, ha még a (7)-est is hozzávesszük, akkor még azt sem mondhatjuk, hogy a tagadott igét előzi meg:
(7) Melyik könyveket nem Pista vitte el?
Mindezek alapján azt látjuk, hogy a szabályunk a következőképpen bonyolódik:
(v) A kérdőszavas kérdésekben a kérdőszót tartalmazó kifejezésnek (összetevőnek) közvetlenül meg kell előznie állító mondat esetén az igét, tagadó mondat esetén pedig a tagadószót.
(Forrás: Wikimedia Commons / Liam Quin)
De vajon tényleg igaz ez?
Az olvasóban jogosan merül fel a kérdés, hogy igaz-e mindez minden kérdőszóra? Mondhatnánk megnyugtatólag, hogy „hát persze!”, de akkor hazudnánk. Inkább úgy fogalmazunk, hogy a fenti szabály igaz a legtöbb kérdőszóra. Egészen pontosan két kivételesen viselkedő kérdőszó van a magyarban. De hogy melyek ezek, az már sorozatunk következő részéből fog csak kiderülni. Addig is lehet kísérletezni, és kommentben tippelni.A kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFIH támogatta, a K115922 nyilvántartási számú támogatási szerződés alapján.
További olvasnivaló
É. Kiss, Katalin 1992. Az egyszerű mondat szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan 1. Mondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest
Kálmán, László (szerk.) 2001. Magyar leíró nyelvtan. Mondattan I. Tinta Kiadó, Budapest
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (21):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@szigetva:
Bár a kérdésekben található kérdőszavakról és azok helyéről van szó a cikkben, azért talán fel lehet vetni a gondolatot, hogy kijelentő mondatban is lehet kérdőszó pl. időhatározó funkcióval..
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember."
A "Hol" itt pl. kérdő szó egy kijelentő mondatban? Biztosan nem.
Ennyit a kategóriákról.
@mederi: Úgy különösen nehéz választ találni, ha valaki a nyelvtani kategóriákkal nincs tisztában.
@szigetva:
Pontosabban " Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy a kérdésekben hol van a helye a kérdőszónak."..
Hát igen.. Azért is nehéz szabályt találni szerintem erre, mert a kérdőszó mibenléte is változó..
Pl. "Valahol láttam már ezt a filmet." Ez ugyan nem "valós kérdés" kifelé, mégis, van benne egy rejtett, "belső kérdés" (Valljon hol láttam már ezt a filmet?).. Azt gondolom, hogy az idők folyamán eltűnt/ átalakult vagy egységesen sosem létezett "határozatlan kérdőszavak" hatása a mondatok szórendjére valós lehet..
Másik példa:
-"Hová mész?" (Valós kérdés.)
-"Sehová!" / "Valahová!" (Durva válasz, ami a kérdés jogosságát megerősíti azzal, hogy a "*-hová" benne van, de nem akarja megmondani.)
-"Sehová nem mész?!/ Valahová mész?!" (Rendes választ vár.)
@mederi: A cikk a mai magyar nyelv szórendjéről szól.
Idővel az írásmód és az értelmezés is megváltozhat, ezért ma már elég furcsán hat..
@szigetva:
Menj vissza pár száz évet, akkor az volt..
-"Valljon el ment vala, hová?"
-"Tán a tó túlsó oldalára."
-"Teheték vala hová, le virágot?"
@mederi: Akkor mit jelent az idézőjeles "megengedő mód"?
Re 8: a "vala+kérdőszó" az nem kérdőszó. Ez a cikk a kérdőszavak mondatbeli helyéről szól. Tehát az eredeti hozzászólásod teljesen értelmetlen volt, hiszen nem kérdőszavas kérdéseket hoztál példának.
@szigetva: @aphelion:
A félreértés elkerülése végett a "megengedő módot" idéző jelbe tettem 11-es hozzászólásomban!!
A 8-as hozzászólásomban pedig igére vonatkozott!! 😝
@mederi: Csak úgy kíváncsiságból, te hányas voltál nyelvtanból? 😝
@mederi: Módja igéknek van, amiről te beszélsz, azok névmások. De térjünk vissza oda, hogy olyan kérdőszavas kérdéseket akartál írni, ahol a kérdőszó helyzete változtatható. Ez nem sikerült, mert nem kérdőszavas, hanem eldöntendő kérdéseket hoztál példának.
Jó, "megengedő mód" (ha a válasz pl. bárhová, bármikor), de a megengedésnek sokszor feltétele is van ("igen, de + 'feltétel' "/ "nem, bár ha + 'feltétel' ")..
@mederi: Feltételes mód sincs a mondataidban. Szerintem ne erőltesd.
Kiemelt mondatszerkezet "de" és "vajon" alkalmazásával.
Pl.
Eszünk, de mikor? (Mikor eszünk?)
Nem fejezték be, vajon miért? (Vajon miért nem fejezték be?)
@szigetva:
vala+kérdőszó (egybeírva) + feltételes mód.. :)
@mederi: Ezekben a kérdésekben nincsen kérdőszó, ezek eldöntendő kérdések.