Leleményesek voltak,
félmeztelenül fotózták a modellt
És közbe’ tényleg!
Pál nevű olvasónk kérdezi:
Erről a nyelvi „leleményről” – Félmeztelenül fotóztuk Palvin Barbarát – mi a véleményetek?
Nem igazán értjük, Pál miért teszi idézőjelbe a lelemény szót, hiszen valóban leleményességről van szó: a 444 újságírói a mondat kétértelműségét használják ki – illetve azt, hogy a mondatok értelmezésekor a világról való ismereteink alapján választjuk ki a valószínűsíthető jelentést.
A címben szereplő félmeztelenül az iskolai nyelvtan szerint állapothatározó, azaz azt fejezi ki, hogy egy másik mondatrész által jelölt személy (vagy dolog) milyen állapotban volt (van, lesz) a mondat által ábrázolt esemény idején. A kérdés az, hogy melyik az a mondatrész, amelyhez a félmeztelenül kapcsolódik. Ennek jelölésére nincsen nyelvi eszköz – próbáljuk csak meg variálni a szórendet, a mondat mindig kétértelmű marad! –egyedül a nyelven kívüli ismereteinkre tudunk támaszkodni. Általában az az érdekes, hogy a fotómodell miként volt felöltözve, a fotós ruházata ritkán számít – éppen ezért eleve úgy értjük a mondatot, hogy az állapothatározó a tárgyra vonatkozik.
Nem igazán értjük azt sem, mivel kapcsolatban kíváncsi a véleményünkre Pál. Azzal kapcsolatban, hogy a nyelv megenged magának ilyen kétértelműségeket, nem nagyon lehet véleményünk. Ez tudományos tény, amiről éppen úgy nem lehet véleményünk, mint arról, hogy apóknak nyolc lába van, vagy hogy oxigénre van szükségünk az életben maradáshoz.
Pál talán arra kíváncsi, hogy sajtóetikai szempontból mi a véleményünk az ilyen eljárásról. Hiszen felmerülhet az, hogy bár a cím értelme megfelel a cikk tartalmának, a 444 mégis becsapja olvasóit: éppen annak tudatában választja a címet, hogy azt félre fogják érteni. Ezt az érvelést némiképpen képmutatónak tartjuk, hiszen a sajtóban természetes dolog, hogy a megpróbálják felhívni a figyelmet a tartalomra – ilyenkor belefér némi túlzás is. Különösen igaz ez azért, mert számtalan esetben az olvasók nem olvasnák el azokat a cikkeket sem, amelyek egyébként érdeklik őket.
(Forrás: Wikimedia Commons / Stellas 2 / CC BY 2.0)
Ráadásul itt sajátos esettel van dolgunk. A cikk tartalma ugyanis nem az a nem túl jó minőségű kép, amit bemutatnak – hanem maga a szóvicc, a nyelvi játék. Erre pedig nem is hívhatják fel a figyelmet másképp, mint hogy kissé becsapják az olvasót. Ráadásul a szójáték nem csupán vicces, hanem elgondolkodtató is. Bizonyára nem egy társaságban gondolkodtak el azon, hogy miért becsapós a mondat. Ezzel tehát a 444 sokkal értékesebb tartalmat kínált, mint egy modell félmeztelen képét.
Az oly tökéletesen logikus magyar nyelvben, hogy fordulhat elő egy ilyen kétértelmű borzalom?!
A nyelvművelőknek azonnal lépni kéne az ügyben, hogy kigyomlálják ezt a magyar nyelv logikai tökéletességéhez méltatlan dudvát.