A deviszont viszontagságai
Vajon melyik az a kötőszó, amelyet méltánytalanul támadnak és felesleges szószaporítással vádolnak? S amely ennek ellenére összetett szóként, egybeírva mégis bekerült a Magyar nyelv nagyszótárába? Ez bizony a „deviszont”. A szerkezet ellen legtöbbször az a kifogás, hogy ugyanaz a benne található két elem funkciója. De hogy valóban így van-e, az kiderül a cikkünkből.
A Magyar nyelv nagyszótárának ötödik kötetébe egybeírva, összetett kötőszóként bekerült a deviszont. A hírt az Origo hírportál A tudomány meghajolt a deviszont előtt címmel közölte, ám az írás címe félrevezető volt, hiszen azt sugallta, hogy a nyelvtudomány eddig nem fogadta el ezt az alakot, s csak most változott meg a nyelvészet hozzáállása a jelenséggel kapcsolatosan. Ez azonban koránt sincs így. A de viszont szerkezetet ugyanis már több száz éve is használták neves íróink és költőink is, többek közt Verseghy Ferenc, Baróti Szabó Dávid és Karinthy Frigyes is.
(Forrás: 168 óra)
Deviszont akkor mégis miért és mióta kárhoztatják ezt az alakot? Szabó Tamás Péter nyelvművelés-történeti kutatásakor azt találta, hogy a II. világháborút követően egy 1954-es kiadványszerkesztési tanácsadóban jelent meg először a de viszont elítélése, a „mindenképpen kerülendő” megjegyzés kíséretében.
Ám nem csupán a de viszont szerkezetet ítélték el a nyelvhelyességi könyvek, hanem a de azonban alakulatot is. Például Balassa József a Helyes magyarság című munkájában „lomposság”-nak nevezte az ellentétes mondatnak a két kötőszóval való kezdését, míg Dengl János Magyar nyelvhelyesség és magyar stílus című 1937-es könyvében „helytelen”-nek minősítette a de azonban kettős kötőszó használatát. S ezeket a szerkezeteket a nyelvművelő, a stilisztikai és a retorikai munkák a mai napig helytelenítik, s a szófölösleg, az úgynevezett pleonazmus példájaként tekintenek az idézett alakokra. Ez a megbélyegzés Domonkosi Ágnes szerint abban a nyelvi mítoszban gyökerezik, amely szerint „azonos funkciók ismétlődése felesleges és kerülendő a nyelvhasználatban”. Azonban a de és a viszont a magyar nyelv történetének szinte minden szakaszában többféle szerepkörrel bírt. A funkciók bemutatása előtt nézzük, honnan származik a két kötőszó!
A de és a viszont eredete
A de a TESz. szerint ismeretlen eredetű, s a szó „eredetileg nyomósító határozószó, illetőleg bizonygatást kifejező indulatszó volt”. S ellentétet kifejező mondatokban, ráértéssel vált megszorító, fokozó, illetve ellentmondó ellentétes mondatok kötőszavává. A Magyar nyelv történeti nyelvtana az indulatszói, módosítószói jellegű partikulából való származtatást vallja, s az Etimológiai szótár is a bizonygatást kifejező de indulatszóból eredezteti a kötőszót. A de indulatszószerű használata a mai napig fennmaradt, ahogy azt például a De érdekes! vagy a De unalmas! mondatok is mutatják.
Az alakulat másik tagja, a viszont viszont megszilárdult ragos forma: a töve (visz-) ismeretlen eredetű, ehhez kapcsolódott két határozórag: az -n és a -t locativusrag. A régiségben a viszont-hoz még egy rag funkciójú -g nyomósító elem is járult, így jött létre a viszontag. A viszont a grammatikalizáció tipikus útját járta be: helyhatározószóból módhatározószóvá vált, majd kötőszó lett belőle. Eredeti jelentése a határozószói ’vissza’ volt, ebből egyfelől a kölcsönösséget, egymásra irányulást kifejező ’szemben, kölcsönösen’ jelentések, másfelől a ’megint, újra, ismét’ jelentések fejlődtek ki. A szembeállító kötőszói szerepe pedig a TESz. szerint a „a kölcsönösség kifejezéséből alakult”.
Ellentétek vonzásában
A de viszont szerkezet ellen legtöbbször az a kifogás, hogy ugyanaz a benne található két elem funkciója, így az alakulat redundáns. Ám a de és a viszont egymás melletti előfordulása nem puszta szófölösleg, a kifejezés ugyanis a részeihez képest többletjelentéssel bír, ahogy azt a Magyar nyelv nagyszótárának szócikke be is mutatja, amely négy jelentését közli a deviszont-nak. A szótár szerint a deviszont egyrészt a várakozásnak, elvárásnak nem megfelelő kijelentést vezeti be. Ezt a használati kört láthatjuk például Nagy Lajos Képtelen természetrajz című művének következő idézetében:
Ennek a különös állatnak csőre van, mint a madárnak és tojást tojik, de viszont négy lába van, mint az emlősöknek s a kölykeit, amikor már kikeltek a tojásból, a hasán hordja egy tarisznyaszerű bőrlebenyben s szoptatja őket.
Másrészt a deviszont megengedő mellékmondatban a nem várt következmény kiemelésére is használatos:
A hosszú hallgatás után Péter ugyan újra elkezdett írni, de viszont egyre nehezebben ment neki, s arra jutott, hogy itt az ideje befejezni írói karrierjét.
Az összetett kötőszó emellett szembeállító ellentétes viszonyban az egymást nem korlátozó kijelentések kapcsolására is alkalmas:
Péter hiteles, de viszont nem teljes életrajzot akart írni.
Ezen kívül hozzátoldó vagy fokozó kapcsolatos viszonyban is előfordul az is-sel együtt, s ilyenkor nyomatékosító és kiegészítő funkciója van:
A kutyák az ember legjobb barátai, de viszont szívesen ismerkednek más állatokkal is.
A példákból jól látható, hogy egyáltalán nem funkció nélküli, tautologikus kifejezés a deviszont.
(Forrás: demotiváló)
De térjünk vissza arra a kifogásra, amely szerint azért helytelen a szerkezet, mert ugyanazt jelenti a de és a viszont. Bár mindkét elem elsődlegesen ellentét jelölésére használatos, nem mindig azonos ellentétet fejeznek ki. A de az ellentétek közül tipikusan a megszorító (vagy más néven elvárástörlő) ellentétet jelöli, míg a viszont leggyakrabban a szembeállító ellentétet.
A két ellentét közt az a különbség, hogy a megszorító utótagú ellentétnél az első tagmondat tartalmát a második tagmondat korlátozza, vagyis törli az első tagmondat alapján létrejövő elvárásunkat. Például ha azt halljuk, hogy Tegnap Péter nagyon korán kelt, akkor azt feltételezzük a világról való tudásunk alapján, hogy Péter emiatt fáradt volt. Ám a Tegnap Péter nagyon korán kelt, de nem érezte fáradtnak magát mondatban láthatjuk ennek az elvárásnak a törlődését, amit a tagmondatok tartalmán túl a de kötőszó is jelez.
A szembeállító ellentétnél nincs ilyen korlátozás, ez ugyanis úgy állít egymással szembe két dolgot, hogy közben egyik érvényét sem zárja ki. Például: A kötőszók használata nem mindig logikus, viszont érdekes. Azonban csupán a kötőszó alapján még nem lehet egyértelműen eldönteni a logikai viszony pontos fajtáját, ugyanis mind a de, mind pedig a viszont más típusú kapcsolatokban is megjelenik.
A de a megszorító ellentéten túl még szembeállítást (pl. A magyar helyesírás nem egyszerű, de van benne némi logika), kizáró ellentétet (pl. Péter nem gyümölcsöt, de zöldséget ültetett az egyetlen virágcserepébe) és ellentétes hozzátoldást is kifejezhet (pl. Nemcsak Péter szereti a csokoládét, de Pál is). Sőt fokozásra, nyomósításra (pl. Boldog új évet kívánok mindenkinek. De különösen neked.) és megengedő árnyalat jelölésére is alkalmas. Ezeken túl az elem témaváltó funkciója is említésre méltó, amikor a kötőszó az előzményhez kapcsolódva a szót másra tereli. Például: Mondtad, hogy Péter felhagyott az írással. De hallottad-e, mi történt Jánossal?
A de-hez hasonlóan a viszont is gazdag szerepkörrel bír. A szó használati köre a kezdeti grammatikalizálódáson túl még a 20. században is változáson ment keresztül. A kölcsönösség kifejezésén, a ’viszonzásul’ jelentésen (pl. Én felsöprök, te viszont elmosogatsz) kívül az egymással párhuzamos helyzetekre is alkalmazták a viszont-ot, ám később ez a párhuzamosság is kezdett eltünedezni, s közönséges ellentétet jelöltek vele (pl. Én kitakarítottam, te viszont csak henyéltél), majd ez az ellentét is elhalványult, s kapcsolatos mellérendelő mondatokban is megjelent a viszont (pl. A szél is fúj, viszont a hó is szakad). Emellett más jelentéseket is ki tudott fejezni a viszont, például ’márpedig’ értelemben is elkezdték használni (pl. Tavaly ősszel nagyon kevés eső esett, a kertnek viszont ekkor is csapadékra lett volna szüksége), valamint magyarázó kötőszói szerepben is (pl. El vagyunk maradva a kert rendezésével, ennek oka viszont az utóbbi napok időjárása). Sőt olyan adatok is vannak Dénes Szilárd 1936-os Magyar Nyelvőrbeli írása szerint, amelyekben a viszont „már nemcsak kötőszó, hanem a gondolatfűzésben, előadásban való átmenet, fordulat jelzésére” szolgál. Vagyis témaváltó szerepben is használatos a viszont. Például: Érdekesek ezek a példamondatok, viszont lássuk most már a tanulságot!
(Forrás: Wikimedia Commons / Mary03101983 / CC BY-SA 3.0)
Ahogy az eddigi példák is mutatták, a de és a viszont funkciója egyáltalán nem azonos. Emellett azt is láthattuk, hogy számos szerepkörben megjelennek a vizsgált szavak külön-külön és együtt is. Ezekből a szerepkörökből most a klasszikus kötőszói előfordulásokat mutattuk be, azonban a de és a viszont nem mindig csupán textuális szerepüknél fogva vesznek részt a szöveg felépítésében, hanem beszélői attitűdöt is képesek kifejezni, vagyis diskurzusjelölők. Deviszont ez már egy következő cikk témája lesz.
Felhasznált irodalom
Balassa József [é.n.]: Helyes magyarság, Genius Kiadás, Budapest
Benkő Loránd (főszerk.) 1967–1984: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV, Akadémiai Kiadó, Budapest
Benkő Loránd (főszerk.) 1991: A magyar nyelv történeti nyelvtana I, Akadémiai Kiadó, Budapest
Dénes Szilárd 1936: Viszont, Magyar Nyelvőr 65, 91–94.
Dengl János 1937: Magyar nyelvhelyesség és magyar stílus, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest
Domonkosi Ágnes 2007: Nyelvi babonák és sztereotípiák: a helyes és a helytelen a népi nyelvészeti szemléletben, In: Domonkosi Ágnes – Lanstyák István – Posgay Ildikó (szerk.): Műhelytanulmányok a nyelvművelésről, Gramma Nyelvi Iroda – Tinta Könyvkiadó, Dunaszerdahely–Budapest, 141–153.
Farkas Vilmos 1958: Ellentétes mondatok, Magyar Nyelv 54, 270–278.
Ittzés Nóra 2014: A magyar nyelv nagyszótára V, MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest
Szabó Tamás Péter 2008: Diakrónia a nyelvhelyességi szabályok közvetítésében, In: Büky László – Forgács Tamás – Sinkovics Balázs (szerk.): A nyelvtörténeti kutatások újabb eredményei V, Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék, Szeged, 215–226.
Zaicz Gábor (főszerk.) 2006: Etimológiai szótár, Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, Budapest
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (21):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Közbiztonság Szilárd: "nem én kezdtem"
Hát gyakorlatilag leidiótáztál az MTA-tól a Nyest szerzőiig egy rakás embert, majd utána engem is. De mindegy, hagyjuk, remélem, azóta lement kicsit a vérnyomásod.
Továbbra is várom, hogy mitől lesz nálad egy nyelvi jelenség magyartalan. Milyen kritériumoknak kell megfelelnie valaminek, hogy magyaros legyen? Azt már tudjuk, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézete nem mérvadó, de azt, hogy cserébe mi az, azt nemtom.
@Közbiztonság Szilárd: Hehe, egy pillanatig hezitáltam, hogy ez most vajon rövid vagy hosszú u, aztán valami miatt a hosszú tűnt jónak, meg amúgy is tökmindegy milyennel írjuk, szóval hosszú lett. Mondom én hogy túl okos vagy hozzánk, nem vagyunk rá méltók hogy ránk pazarold az idődet! :P
Ez a deviszont-ozás Csernus szavajárása. Sosem használom, pedig nem magyartalan, parallel az éspedig-gel és a mertugyanis-sal. A cikkben említett deazonban mellett a pediglen hasonló még, csak annak az összetételi tagjai elhomályosultak.
Abban egyetértek a cikkel, hogy de viszont kicsit témaváltó jellegű, nem csak ellentétet fejez ki. De viszont :D annyi jelentéstöbblettel nem bír, mint a cikk meg a hivatkozott szótár állítja, egyszerűen csak egy stilisztikailag más, alternatív forma, amelybe a használói néha többet látnak bele jelentésügyileg is.
@hhgygy: Nem a többség, de jelentős sokaság...
@Közbiztonság Szilárd: A kultúráltat bizony a többség második hosszú ú-val írja, esetleg gondolkodjál azon, hogy miért lehet ez. Merhogy úgy ejtjük?
@aphelion:
Ja, főleg kultúrált...
Biztos ez is helyes, mert sokan így írják a magyar anyanyelvűek.
Be kellene venni ezt is a deviszont mellé a nagyszótárba, nem is tudom, hogy maradhatott ki eddig.
És jöhetne mellé az -al/el rag is, hisz azt is sok magyar anyanyelvű használja a -val/vel helyett.
@hhgygy:
Nem én kezdtem...
Persze nyilván úgy kezdődik a kocsmai verekedés is, hogy valaki visszaüt.
@Közbiztonság Szilárd: Túl művelt vagy hozzánk, meg túl kultúrált, sajnos nekünk hiába magyarázol!
@Közbiztonság Szilárd: Ezzel a hanggal másutt kéne próbálkozni.
@nadivereb:
Imádom, amikor az idióták ezzel az érvvel próbálják védeni a magyartalan, hibás nyelvhasználatot, nákolást, suksükülést, leszeszezést.
Gondolom, te is olyan műveletlen vagy, mint akik használják.
@Közbiztonság Szilárd: "Mindegyik mondat teljesen helyes simán csak de-vel is. Illetve úgy helyes, a de viszont-tal ellenben magyartalan."
Elnézést, hogy megzavarlak a szélrózsa minden irányába történő fröcsögésedben, de meg tudod mondani, hogy mitől lesz "magyartalan" bármi, amit magyar anyanyelvűek tudatosan használnak?
Nem találom meggyőzőnek egyik példát sem, szerintem sem ad semmi többletet a deviszont a de vagy viszont helyett a fenti példamondatokvan
"A példákból jól látható, hogy egyáltalán nem funkció nélküli, tautologikus kifejezés a deviszont."
A példákból jól látható, hogy a magyar nyelvet csak hézagosan ismerő dilettánsok írnak cikkeket a nyestre.
Mindegyik mondat teljesen helyes simán csak de-vel is. Illetve úgy helyes, a de viszont-tal ellenben magyartalan.
Hopp, deviszont-szerű.
Ugyanis olyan szó nincs önmagában, hogy szerű, mégis az önálló szó írásmódját alkalmazzák rá a seggfejek a toldalék írásmódja helyett.
Arról nem is beszélek, hogy az -i képzőre más szabály vonatkozik, mint a többire. Mi a ferde faszért vajon?
Kb. az összes módosítás agyatlan baromság az új szabályzatban.
Logika nulla.
Ésszerűség nulla.
@MolnarErik:
Ez mondjuk mára lehet, hogy értelmetlen, de egy megmaradt archaikus szerkezet. Ami a deviszontról nem mondható el.
@Krizsa:
Hagyjuk ezt a Badinyi-Jós-féle elmebeteg baromságot.
A halálnak halálával halsz egyébként nem azt jelenti, haladóvá válsz, hanem azt, hogy szörnyű halált halsz.
Az ómagyarban az ilyen birtokos ragos szóismétlés egyszerűen fokozást jelentett. A halálnak halála mellett vannak olyanok is, hogy világnak világa. lelkemnek lelke stb. Mára a hétköznapi beszédből nagyrészt kiveszett, csak néhány kifejezés maradt meg sajátos jelentésben.
Ostoba faszok kerültek az MTA Nyelvtudományi Intézetébe.
Ezt tükrözi a szabályzat 12.kiadása is, agyatlan és átgondolatlan, a magyar nyelvvel szembemenő módosításokkal. Gondolom, ez is valami Fidesz által oda benyomott faszfej társaság, remélem, ha Orbánékat leváltják, ezeket a barmokat is, és valami értelmes csapat visszaállítja a rendet, és a deviszont szerű förmedvényeket is kukázza.
Valamint esetleg elmondja az idiótáknak valaki, hogy a szerű nem szó, hanem képző, ezért nem ugyanazt jelenti az ésszerű (logikus) és az észszerű (agyhoz/észhez hasonló). Bár észről beszélni ezeknek a buta seggeknek az esetében kimondottan eufemizmus.