Hát szóval tulajdonképpen mik is azok a diskurzusjelölők?
A beszédtöltelék, a töltelékszó, a megakadásjelenség és a kötőszó a nyelvészet közismert fogalmai közé tartoznak. De milyen viszonyban áll ezekkel a terminusokkal a diskurzusjelölő? Egyáltalán mit jelöl? Melyek a leggyakoribb diskurzusjelölők a magyarban és mire használatosak? És hogy viszonyulnak hozzájuk a beszélők? A kérdésekre választ kap cikksorozatunkból.
A spontán, kötetlen beszédre más szabályszerűségek érvényesek, mint az írott kommunikációra. Sok nyelvi babona – például, hogy hát-tal, és-sel, vagy kötőszóval nem kezdünk mondatot – abból ered, hogy a beszédhez és az íráshoz más nyelvi eszményt társítanak, utóbbit formálisabb stílusúnak és kötöttebb normájúnak tartják. A szóbeli kommunikációnak vannak olyan elemei, amelyek aktívan részt vesznek a beszélgetés szervezésében, összekötik az egyes részeket, szerepet játszanak a beszélőváltásban, valamint a beszélők érzelmi állapotáról is információkat adnak. Ilyen többek között a hát, a szóval, a deviszont, a persze és az ugye is. Ezeket az elemeket másként ítélik meg a nyelvművelők és másként a diskurzuselemzéssel, illetve a beszédkutatással foglalkozó nyelvészek, s más névvel is illetik őket.
A nyelvművelők általában töltelékszavaknak, jelentés nélküli, kerülendő, fölösleges elemeknek tartják a hát-hoz, az ugyé-hez és a perszé-hez hasonló szavakat, amit az is mutat, hogy a 2005-ös kiadású Nyelvművelő kéziszótár a beszédtöltelék címszó alatt szerepelteti őket. Ám a töltelékszavaknak is van valamilyen szinten tartalmuk. A spontán beszédet kutatók ezeknek a szavaknak a beszéd tervezésében betöltött szerepét emelik ki, s megakadásjelenségnek tartják őket, mivel megtörik a folyamatos beszédet. Legtöbbször időnyerést, gondolkodást, hezitálást fejeznek ki. Hát … ööö ... tulajdonképpen … szóval mindenki találkozott már ilyen és ehhez hasonló mondatkezdetekkel, ugye? A diskurzuselemzők pedig ugyanezeknek a szavaknak a beszélgetés részeinek az összekötésében betöltött szerepét emelik ki, amellett, hogy számos többletinformációt is képesek jelölni. Kifejezhetik a beszélő bizonytalanságát, csodálkozását, ellenérzését, kétkedését vagy örömét is. Azaz például egy hát is számos beszélői attitűdöt jelölhet, amit ráadásul nem mindig egyformán értelmeznek a beszélgetés résztvevői.
(Forrás: i3.ytimg.com)
Terminusok tengerében
A diskurzuselemzéssel foglalkozó szakirodalmakban igen változatos terminusokat használnak a hát, szóval, persze, ugye, tulajdonképpen, úgymond stb. szavakra. Nevezik őket bevezető szóknak, pragmatikai kötőszóknak, metainformációs operátoroknak, társalgásszervező elemeknek, konnektoroknak, árnyaló partikuláknak, modális partikuláknak, diskurzuspartikuláknak és diskurzusjelölőknek is. Az eltérő megnevezések különböző elméleti megközelítéseket képviselnek, s a vizsgálandó elemeknek más és más tulajdonságait emelik ki: a kapcsoló funkciót domborítja ki a konnektor és a metainformációs operátor, a formalizálható szemantikai tulajdonságokat a modális partikula és a diskurzuspartikula elnevezés, míg a többi kifejezés a szócsoport funkcionális szerepköreire utal.
Ám akármelyik terminust is nézzük az előbb felsoroltak közül, mind valamilyen szerepkörrel ruházza fel a kérdéses elemeket. Míg a nyelvművelő irodalmak beszédtöltelék, töltelékszó, henye szó megnevezése funkciótlanságról, feleslegességről árulkodik, s nemkívánatos elemeknek bélyegzi meg ezeket a szavakat. Ez a stigmatizáció érhető tetten sok helyen még ma is az iskolai oktatásban, gondoljunk csak a „hát-tal nem kezdünk mondatot!” tiltásra. Pedig igenis kezdünk hát-tal mondatot, s ez a kezdés sok mindenről árulkodhat.
Beszédes diskurzusjelölők
A látszólag minden funkció nélküli elemek széles jelentéskörrel bírnak, ahogy azt a funkcionális megnevezések közül való diskurzusjelölő terminus is mutatja. Ez az elnevezés arra utal, hogy a fogalom alá tartozó szavak a diskurzus működésére vonatkozó információkat jelölnek. De pontosan mit is jelent ez? Hát azt, hogy jelezhetik a beszélgetés részeinek az összetartozását, jelölhetik az egymáshoz való viszonyukat, kifejezhetik a kommunikáció szereplői közti kapcsolatot, a diskurzusdarab és a beszélő közti viszonyt, valamint a tágabb kontextusra is utalhatnak. Nézzük meg ezt egy példa segítségével!
Képzeljük el a következő szituációt: két ismerős, Anna és Bella rég nem látta egymást. Anna elújságolja Bellának, hogy új munkahelye van, ráadásul épp a születésnapján tudta meg, hogy felvették a megpályázott állásra. Ezt az információt Anna a Na de gondold el, micsoda öröm volt! megjegyzés kíséretében közli barátnőjével. Itt a na és a de is diskurzusjelölők: a diskurzus adott részlete és a beszélő közti viszonyt jelölik, ugyanis nyomatékosító, érzelemkifejező funkciójuk van, fokozó szerepet töltenek be a mondatban, s emellett még a beszélő attitűdjét is jelzik.
A diskurzusjelölők a beszélgetés irányításában is fontos szerepet töltenek be: képesek jelölni a szó átadását, a beszédjog megtartását és a szó átvételét is.
(Forrás: Wikimedia Commons)
A diskurzusjelölőket talán azért tartják sokan töltelékszószerű elemnek, mert azt érzik, hogy nem befolyásolják a mondat tulajdonképpeni tartalmát. S ebben igazuk is van. Hiszen lényegileg ugyanazt fejezi ki az Igazad van és a Hát igazad van kijelentés, azonban érezhető, hogy a hát használatával a beszélő mégis jelez valamilyen többletet. A diskurzusjelölők érzelemkifejezésre rendkívül alkalmasak, ugyanis emocionális és expresszív funkciójuk van. A jelentésük meghatározását azonban az nehezíti, hogy nem fogalmi, hanem úgynevezett műveleti jelentéssel rendelkeznek, azaz mindig csak a konkrét beszédhelyzetben lehet egyértelműen megmondani, mit is fejeznek ki. Sőt, ugyanannak a szónak is lehet diskurzusjelölői és nem diskurzusjelölői használata, ahogy azt például a Tényleg nem egyszerű meghatározni a diskurzusjelölőket és a Tényleg, mit is mondtál ezekről a kifejezésekről? mondatok is mutatják. Az elsőben a tényleg szónak fogalmi jelentése van, a valóban, csakugyan, igazán szavakkal egyenértékű, s nem diskurzusjelölő. Míg a második mondatban nem a fogalmi jelentésében szerepel a szó, hanem közbevetésszerűen használatos, a beszélgetés egy korábbi témájához kapcsol vissza, s diskurzusjelölőként viselkedik.
(Forrás: Schirm Anita)
A diskurzusjelölők tulajdonságai
A diskurzusjelölők jellemzőit Furkó Bálint Péter 2007-es munkája alapján a következőképpen lehet megadni. Szemantikai és pragmatikai tulajdonságaik közé tartozik, hogy nem nyúlnak bele a megnyilatkozás propozicionális, lényegi tartalmába. Műveleti jelentéssel rendelkeznek, így sokféle funkcióval bírnak, s a szerepköreik erősen kötődnek a kontextushoz. Formális és szintaktikai jellemzőjük, hogy opcionálisak, azaz ha elhagyjuk őket a mondatból, annak a jólformáltsága nem sérül. Hiszen ugyanolyan értelmes az Ez érdekes és a Hát ez érdekes mondat is. A diskurzusjelölők szintaktikailag függetlenek, változó hatókörrel bírnak, azaz vonatkozhatnak egy szóra, egy szószerkezetre, egy mondatra, egy bekezdésre, de akár egy egész szövegre is. Gyakran – de nem kizárólagosan – bevezető pozícióban állnak. Elsődlegesen a beszédhez kötődnek, de a szövegösszetartó szerepük miatt természetesen az írott szövegeknek is elengedhetetlen részei. Magas a gyakoriságuk a beszédben, s általában megbélyegzik a használatukat.
Fontos megjegyezni, hogy a diskurzusjelölők nem grammatikai, hanem funkcionális, pragmatikai kategóriát alkotnak. Éppen ezért a diskurzusjelölőség nem köthető egyetlen szófaji osztályhoz sem. Szinte minden szóosztály képviselteti magát a diskurzusjelölők közt. Vannak köztük kötőszók (és, de, sőt, vagyis), határozószók (akkor, aztán), igék (vágod? tudod?), partikulák (csak, -e), módosítószók (talán), névmások (így, ilyen) és interakciós mondatszók is (nos, naná). De úgynevezett szupraszegmentális diskurzusjelölők is léteznek, ilyen az intonáció; és nem verbális eszközök is szolgálhatnak erre, ilyenek a hümmögések vagy a különböző kézmozdulatok és szemmozgások. Hiszen a beszélői vélekedést sokszor – akár akaratunkon kívül is – szavak nélkül jelezzük.
(Forrás: Wikimedia Commons / Dave C / CC BY-SA 2.0)
A kutatás a TÁMOP 4 2.4.A/2-11-1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Ahogy ebből az elméleti fejtegetésből is kiderült, a diskurzusjelölők egyértelműen szükségszerű részei az írásnak és a beszédnek is. Ám különféle műfajú szövegekben (beszélgetésekben, vitákban, parlamenti beszédekben, az osztálytermi kommunikáció szövegtípusaiban, tankönyvekben, blogbejegyzésekben, tweetekben) kissé más és más kommunikációs stratégiát képesek kifejezni, de hát tulajdonképpen ez már a cikksorozat egy következő részének a témája lesz.
Felhasznált irodalom
Furkó Bálint Péter: The pragmatic marker – discourse marker dichotomy reconsidered – the case of well and of course. Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadója, Debrecen, 2007.
Schirm Anita: Partikula és/vagy diskurzusjelölő? In: Keszler Borbála – Tátrai Szilárd (szerk.): Diskurzus a grammatikában – grammatika a diskurzusban. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009, 304–311.
Drága feleim ne idétlenkedjünk, hogy tudományos előadáson ne lenne helye a diskurzusjelölőknek. A dögunalmas előadásokon csakugyan nincs. De ugyan bizony hallgassátok már meg Öveges professzor előadását! Vagy az enyémet... :-D
@Sultanus Constantinus: Nekem volt 1 tanárom, akinek az volt a kedvenc szava-járása, h "Hát akkor most izé lesz a dolog." :)
@Sultanus Constantinus: a te példádban valóban gáz, ám nem a szavak miatt hanem azért mert valószínűleg hiányzik az előadóból a tárgyi ismeret,
Megfelelő magabiztossággal és tudásháttérrel ezeket brilliánsan lehet alkalmazni egy előadás során. Nyilvánvaló, hogy ez a meggyőzés egyik eszköze. Tudás kell hozzá kéremszépen.
@Sultanus Constantinus: spontán beszédben nem gáz. Az előadás nem teljesen spontán, arra illik készülni. Írásban is jobb kerülni a töltelékeket, hacsak nem szépirodalmi hangulatfestés a célja.
@Pierre de La Croix: @Janika: Mindkettőtökkel egyetértek, de nem is azt írtam, hogy egyáltalán nem fogadhatóak el ilyen szavak, hanem pl. képzeljétek el az alábbi fiktív előadásrészletet:
"Hát ööö ez azt jelenti gyakorlatilag adott esetben, hogy tulajdonképpen hát hogy is mondjam, tehát ugye gyakorlatilag arról van szó, hogy ....."
Én már hallottam nem egy ilyen "előadást", és ilyenkor van az, amikor elalszik az ember, mielőtt az előadó végig tudná mondani, hogy (gyakorlatilag tulajdonképpen) mire is gondolt. :)
@Sultanus Constantinus: egy előadónak nemcsak az a feladata hogy tárgyilagosan elmondja a témát, hanem folyamatosan fenn kell tartania a hallgatóság figyelmét, azaz színesen kell előadnia, bármilyen száraz is a téma. Ez nagyon nehéz. Ebben kéremszépen márpediglen igenis szerepet kaphatnak ezek a ”töltelékszak” is. Persze nem szabad túlzásba vinni, de ha a hallgatóság készül átfordulni a másik oldalára, akkor jól jöhetnek. Ugyebár :-)
Pl:
- a végeredmény: 0
- nocsak, 0 jött ki.
@Sultanus Constantinus: "Szerintem a "nyelvművelők" sem a kötetlen társalgásra gondolnak, ahol természetesen semmi baj nincs a töltelékszavakkal"
Ilyenekre gondolnak
(De, ilyenekre gondolnak pedig :) )
" semmi keresnivalója" ...
Vitatkoznék. Egyébként azért létezik sok "rossz" előadó, mert hiányzik a retorika oktatása. Ami úgy tűnik nem mostanában lesz bevezetve, mert a többség szerint egy álmosító géphang bőven elég bármilyen témánál. Vajon nem éppen ezért népszerűek az áltudományok és a holdkórosok?
epa.oszk.hu/00000/00022/00049/01290.htm
Mj.: Természetesen egy tudományos előadásnál az érzelmeknek csak kiegészítő, ámde hasznos szerepet kell játszaniuk. Főleg ha ismeretterjesztésről van szó (Egyébként ez az egyetlen, amit irigylek az angolszász tudományosságból és hiányolok - legalábbis napjainkban, kb. 1948-tól - általában a mi "germán, kontinentális" tudományunkból)
Nevezhetjük őket akárminek is, egy biztos: ha pl. egy tudományos előadásban valaki túl sok ilyet használ, halmozottan egymás után, az csak az előadó felkészületlenségéről vagy gyenge előadói képességéről tanúskodik, nem másról. Szerintem a "nyelvművelők" sem a kötetlen társalgásra gondolnak, ahol természetesen semmi baj nincs a töltelékszavakkal. Ám egy előadásban, amely elvileg egy jól megtervezett beszéd, semmi keresnivalója az olyan szavaknak, amelyek a beszélő érzelmeit fejezik ki, hiszen a téma szempontjából azok teljesen irrelevánsak. (Ahogy pl. a tv-híradóban sem használnak ilyen szavakat a hírekben.)