Mivel nem kezdünk mondatot?
„Háttal nem kezdünk mondatot.” – Dehát ez a mondat is „hát”-tal kezdődik! A sokak fejében szabályként élő tévhitet figurázza ki a kép, amit bemutatunk.
Többször írtunk már arról, hogy hány tévhit él a magyar anyanyelvűekben azzal kapcsolatosan, hogy mi mindennel nem kezdünk mondatot. Előkelő helyen szerepel a tiltólistán a hát, a de, az és, a ha stb.
A beszélők ezekből az általános iskolában hallott (és félig-meddig azért elfelejtett vagy átalakított) arany igazságokból egész nyelvhasználati kiskátét állítanak össze magukban. Ennek az egyes pontjait más beszélőkön aztán rendszeresen számon kérik, saját beszédükkor azonban el-elsiklanak felette.
És [sic! egy nyelvészeti portálon!] éppen ez leplezi le ezeket a szabályokat. Megjegyezhetetlenek, mert ellenkeznek a hétköznapi tapasztalattal és az intuícióval. Éppen ezt ragadja meg zseniálisan vicces módon a Régészet című Facebook-oldalon közzétett kép.
(Forrás: Facebook)
Hát, igen, ezek szerint a mondatkezdetként nem használatos mondatkezdő elemek problémája nem új keletű. Már az ókori Egyiptomban is küszködhettek vele az írnokok...
Nekem is volt egy magyartanárom alsóban, aki következetesen vitte az "éssel nem kezdünk mondatot" vonalat. Ugyanő a mássalhangzókat nem volt hajlandó a nevükön említeni, és "bö" meg "cö" (stb.) betűkről beszélt.
Akkor csak éreztem, de most már tételesen be tudnám neki bizonyítani, melyik miért butaság, de nem vagyok haragtartó típus. :-)
Na, ez aztán egy nagyon szakmai, rettentő virtuóz és cizellált cikk. Szerintem ezt több tudományos munkában is idézni fogják :D