Csempészek vadásznak
Szeretjük az egyértelmű, világos beszédet. Ne beszéljen senki félreérthetően! A nyelv csalafintasága, hogy miközben gyakrabban beszélünk félreérthetően, mint gondolnánk, általában mégse értenek félre minket. Hogy lehet ez? A cikkben többek közt ezt járjuk körül, a szavak, a szókapcsolatok és a mondatok világában. Kiderül, hogy a probléma inkább elméleti, mint gyakorlati. Nyelvészeti agytorna következik, több lépésben.
Bizonyára sokak számára ismerős lehet az okfejtés, mely szerint azért hibás azt mondani, hogy Én leúsznák öt kilométert, vagy azt, hogy Sopronba vagyok, mert a leúsznák, illetve a Sopronba egybeesik egy másik szóalakkal, ami mást jelent (Ők leúsznák az öt kilométert, illetve Sopronba megyek). A nyelvben pedig jobb kerülni a kétértelműséget! Mint ahogy már megírtuk, ez az érvelés több okból sem állja meg a helyét. Mindenesetre a következőkben megbizonyosodhatunk arról, hogy a nyelvben több a kétértelműség, mint gondolnánk, és mégis egész jól elboldogulunk vele!
(Forrás: wellnesstime.hu)
Sok értelme van
Persze világos, hogy amint a szavakat mondatokba tesszük, már nehezebb félreérteni őket. Ezért most egy picit csalni fogunk, és először izolált szavakat vizsgálunk. Nézzük először a következő, többértelmű szavakat tartalmazó szócsoportokat!
A) körte, toll, hét, nap, vár, bár, hát, elég, tűz, hat
B) fánk, korom, török, köröm, szemét, értem, érték, béget, élet, szerelem, érték, terem
Az A) csoportnál valószínűleg nem kellett sokat gondolkoznunk azon, hogy mi is lehet a két jelentés. Azt talán még hozzátehetjük, hogy a két jelentés kapcsolata nem minden szó esetében ugyanolyan. A körte és a toll esetében fennáll valamiféle hasonlósági kapcsolat a két szó jelentése között (a ’villanykörte’ és a ’gyümölcs’, illetve a ’madártoll’ és az ’írószer’ között). Ezért azt szokás feltételezni, hogy itt egyetlen szóról van szó, amelynek több jelentése van; ezt nevezik a nyelvészetben poliszémiának. Azonban a vár (’várkastély’ és a várni egy alakja), a bár (az ’ivó’ és a kötőszó), a hát (a ’testrész’ és a kötőszó), az elég (’tűzben elpusztul’ és a ’már nem kell több belőle’), a tűz (’ami ég’, és a feltűz ige igekötő nélkül) és a hat (a szám és a befolyásol-hoz közel álló jelentésű ige) egybeesése véletlen. Azt is mondhatjuk, hogy a nyelvünkben két vár, bár, hát, elég, tűz és hat szó van, eltérő jelentésekkel, amelyek formailag véletlenül egybeesnek. Ezt a jelenséget hvják a nyelvészetben homonímiának. A hét (a szám és a naptári egység), valamint a nap (égitest és naptári egység, itt írásban azért jelöljük a különbséget, hiszen az égitest a Nap) jelentéseinek kapcsolatára nehéz lenne azt mondani, hogy véletlen egybeesés, de talán azt is, hogy egy szó két jelentésével állunk szemben. Fogadjuk el tehát, hogy a kategóriáink között vannak átmenetek.
Nézzük meg most közelebbről a B) csoportot! Feltételezésünk szerint itt többet kellett gondolkozni azon, hogy mi is lehet a két jelentés. De vajon miért? Világos, hogy van a farsangi fánk, és a mi fánk a kertben, a korom a kéményben, és a saját korom, azaz, hogy hány éves vagyok, és még folytathatnánk. A nehézség abból adódik, hogy míg az A) csoportban a szavak szótári vagy leggyakrabban idézett alakjai estek egybe (ide tartozik az igék egyes szám harmadik személyű alakja is), a B) csoportban az egyik jelentéshez tartozó szóalak egy ragos forma, amelyet nem várunk izolált szavak esetében.
(Forrás: Wikimedia Commons / T.Voekler / CC BY-SA 3.0)
Ki, kinek, mit?
De akár az A), akár a B) csoportot nézzük, nehéz lenne azt állítani, hogy a szóalakok többértelműsége vagy egybeesése félreértésekhez vezethet. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy ugyanabban a mondatban mindkét jelentés lehetséges legyen. De mi történik a következő mondatban?
A csempésznél vadászok halásznak.
Tehát akkor ki is vadászik és ki halászik, és kinek? A rendkívül ötletes mondat(ok) trükkje arra vezethető vissza, hogy a magyarban az -ok és a -nak végződések is többértelműek. Az -ok, ha főnévhez járul, a többes számot fejezi ki, ha pedig igéhez, akkor az egyes szám első személyt; a -nak pedig kifejezheti egy főnév részes esetét, valamint az ige többes szám harmadik személyű alakját. Így aztán, ha azonos szótövű főnévhez és igéhez járulnak (vadász – vadászik, halász – halászik), kész a bonyodalom. Sőt, már egy homonim végződés is galibát okozhat, ha kétszer szerepel a mondatban eltérő funkciókkal:
Csempészek halásznak vadásznak.
Azaz, mit is csinálnak a csempészek és kinek a számára? De folytassuk is a nyelvészeti agytornát további érdekes példákkal!
(Forrás: Wikimedia Commons / U.S. Fish and Wildlife Service Headquarters / CC BY 2.0)
Rejtett szerkezetek
Hányféleképpen tudjuk értelmezni a következő szócsoportokat?
fekete kutyák és macskák
terebélyes fák és bokrok ágai
Bizonyára többféleképpen: vagy csak a kutyák feketék, vagy a macskák is, illetve vagy csak a fák terebélyesek, vagy a bokrok is, és vagy csak a bokrok ágairól beszélünk, vagy a fák ágairól is. Akárhogy is számoljuk, ez két jelentés az első mondat esetében, és négy a másodiknál. De min múlik itt a többértelműség? Egy szó többértelmű ezekben a szerkezetekben? – Nem, mintha a többértelműség itt nem a szavakon múlna, hanem magán a szerkezeten. Az a kérdés, hogy egy melléknevet (fekete, terebélyes) vagy a birtokviszonyt (ágai) két mellérendelt elem (kutyák és macskák, fák és bokrok) mindkét tagjára érvényesnek tartjuk, vagy csak arra, amelyikhez közelebb áll. Ezt például úgy mutathatjuk ki, hogy beleírjuk a szerkezetbe az „odaértett“, de ki nem mondott szavakat:
fekete kutyák és macskák;
fekete kutyák és (fekete) macskákterebélyes fák és bokrok ágai;
terebélyes fák (ágai) és bokrok ágai;
terebélyes fák és (terebélyes) bokrok ágai;
terebélyes fák (ágai) és (terebélyes) bokrok ágai
Vagy megpróbálhatunk egy matek óráról ismert módszerhez folyamodni, és a szerkezeteket többféleképpen zárójelezni:
(fekete kutyák) és (macskák);
fekete (kutyák és macskák)(terebélyes fák) és (bokrok ágai);
((terebélyes fák) és bokrok) ágai;
terebélyes (fák és (bokrok ágai));
(terebélyes (fák és bokrok)) ágai
(Forrás: Wikimedia Commons / Larry D. Moore / CC BY-SA 3.0)
A módszert megpróbálhatjuk bonyolultabb esetekre is alkalmazni. Például hányféle olvasata van a következő mondatnak?
A hegy tetejéről vágtató lovakról beszélgető férfiak integetnek.
Sok, még akkor is, ha elismerjük, hogy ezek közül nem mindegyik hat egyformán természetesnek. A többértelműség forrása a -ról/-ről toldalék, amelyet értelmezhetünk úgy is, mintha a beszélget igéhez tartozna (valamiről beszélget), és úgy is, mint helyhatározót. Ezért aztán elképzelhető, hogy a férfiak vágtatnak a hegyről és közben lovakról beszélgetnek, de az is, hogy a lovak vágtatnak a hegyről, a férfiak rajtuk ülnek, de közben valami másról beszélgetnek, és az is, hogy a férfiak a hegy tetejéről vágtató lovakról beszélgetnek, miközben nekünk integetnek (de a lovak nincsenek jelen), sőt, az is, hogy a férfiak a hegy tetejéről integetnek, miközben vágtató lovakról beszélgetnek, és így tovább... Zárójelekkel ismét megpróbálhatjuk jelölni, hogy mely részek tartoznak inkább egybe (az említett négy jelentés sorrendben):
((A hegy tetejéről vágtató) (lovakról beszélgető) férfiak) integetnek.
(A hegy tetejéről vágtató lovakról (beszélgető férfiak)) integetnek.
(((A hegy tetejéről vágtató lovakról) beszélgető) férfiak) integetnek.
((A hegy tetejéről) (vágtató lovakról beszélgető) férfiak) integetnek.
Azt a tanulságot tehát levonhatjuk, hogy egyes szókapcsolatok vagy mondatok többértelműsége nem csak egy adott szó többértelműségén múlhat, hanem azon is, hogy milyen szerkezetet tulajdonítunk az egyébként egyértelmű szavak csoportjának, azaz melyeket tekintjük szorosabban összetartozónak. Ezt megoldottuk, jöjjön a következő probléma!
Nem mindegy
De mi a helyzet a következő mondattal?
Az oroszlán simogatása veszélyes.
A két jelentés világos: vagy az oroszlán simogat minket, vagy mi az oroszlánt – és egyik sem tűnik jó ötletnek. De min múlik ez a két jelentés? Van olyan szó, amelyik többértelmű? – Nem találunk ilyet. Megpróbálhatjuk a mondatot többféleképpen zárójelezni, de akkor is arra jutunk, hogy az oroszlán simogatása szavakat mindenképpen összetartozónak kell tekintenünk, ezen nem segít a zárójelezés. Mitől függ tehát a több értelmezés?
(Forrás: Wikimedia Commons / John Storr)
Talán úgy tudnánk megfogalmazni, hogy a kétértelműség abból adódik, hogy az oroszlán simogatása birtokos szerkezetben az oroszlán lehet a simogatás alanya és tárgya is. Tehát a szavak szerkezetbeli funkciójából adódik a többértelműség. Ha a cselekvést egy nem tárgyas igéből képezzük, akkor a birtokost csak alanyként fogjuk tudni értelmezni: a ház fekvése kiváló. Ha viszont tárgyas igéből, akkor többnyire tárgyként: a dolgozatok kijavítása nagyon fárasztó. Gond akkor lehet, amikor olyan cselekvésre utaló tárgyas igét választunk, ahol a cselekvést nemcsak a tárgyon lehet végrehajtani, hanem elméletileg a tárgy is elvégezheti valaki máson. Ilyenkor a tárgyat/alanyt és az igéből képzett főnevet tartalmazó szerkezet kétértelmű lehet.
Mint láttuk, a nyelvben lépten-nyomon többértelműségekre bukkanhatunk, és ez nem csak a szavakon múlhat. De azért lássuk be: általában nem ettől értjük félre egymást!
Forrás
A Fiatal Nyelvészek Munkaközössége: Ember és nyelv kísérleti munkafüzet, Budapest-Pécs, 1978.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (30):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
tűz - tet-tüsz:
tet tűz teshi tüzes
ektüszin kitűzni
vár - vaar-vara:
ekvaarin kivárni vaaraath várt vaarild várakozás vaari türelmes vaarin várni
vara vár, város
hat:
hata tekintély hati hatékony hatin hatni hatozin határozni hatum hatoghum hatalom
hotu 6 khormkhusz, hotu ben tiz 60 hotuszaath 600 hotushi hatodik hotün hatszor
@szigetva: Ez a példa már OK :-) , bár itt azt hiszem ezen a hangsúlyozás sem javít sokat.
Egy régi kedvencem:
A pártállami időkben nyugati turisták érkeznek Magyarországra:
- .. és hogy megy itt a dolgotok a szocializmusban?
- nem panaszkodhatunk.
"A nyelv csalafintasága, hogy miközben gyakrabban beszélünk félreérthetően, mint gondolnánk, általában mégse értenek félre minket."
A humoriták sokszor tudatosan erre éptenek. Ez sok-sok poén alapja.
Hofi, 1975-ben:
" - A nagy vörös óriás.... na itt felkaptam a fejem, nemám sértegetni
merészel... naszóval, a nagy vörös óriás egyszer csak felrobban... és egy fehér törpe lesz belőle..."
I
@Janika: I'm a linguist, so I like ambiguity more than most people.
@szigetva: @Wenszky Nóra: "Pénteken még többfelé..."
Ha "még inkább" értelemben szertnénk használni, akkor a szóösszetételekre vonatkozó, sokat emlegetett mozgószabályt kell alkalmazni.
"Pénteken mégtöbb-felé ..."
Ebben az esetben nem lesz kétértelmű az írásmód sem.
@El Vaquero: Nem tudom a tudosító nevét, így nem tudok rákeresni sem. Most megnéztem az ATV oldalán három napra visszamenőleg az esti híradókat, de egyikben sem hallottam. Majd ha hallom ismét, megjegyzem, hogy melyik műsorban volt és megkeresem.
@mederi: Persze, tudjuk, hogy a nyelvvel kapcsolatban (is) nagyon sok téveszme van elterjedve a laikusok között.
@szigetva:
Jó, lehet hogy "szélmalom harcos" vagyok, tekintse "ellen súlynak" aki más véleményen van mint én. Szerintem nem vagyok egyedül a "-ban/ -ben"-el kapcsolatos, és a hozzá köthető egyéb álláspontommal sem.:)
@Yogi:
Köszönöm a meghívást, de nem tartom szükségesnek a "házi vizsgálódást"..:)
Talán valóban pongyolán beszélek én is, mint annyian, de:
-nem vagyok közszereplő, sem színész, és TV vagy rádió bemondó,
- írásban a szavak végéről betűket, csak akkor hagyok le, ha nagyon figyelmetlen vagyok.:)
@mederi: „Hahó! Félreértetted amit írtam” valóban figyelmetlenül olvasta, bocs. A „pongyola” ettől még egy nagy bullshit.
@szigetva:
-Hahó! Félreértetted amit írtam.:)
Nem azt mondtam, hogy félreérthető a "Sopronba vagyok", hanem:
"Valóban elég sokan mondják, hogy "Sopronba vagyok", ami nem félreérthető.." (a "szerintem sem" hozzáírása nélkül is pontos a mondatom úgy vélem, csupán nincs hozzátoldva a szószerinti kiemelés (="..").:)
-A "-ban/ -ben" kontra " -ba/ -be" nem csupán helyesírási kérdés, ez szerintem nem kétséges!..:)
//
Amikor folyamatosan haladok valami felé, csak akkor helyes a
"-ba/ -be", ha már állandósult a helyzetem valamiben, vagy folyamatosan mozgok benne, akkor "-ban/ -ben" a hagyományosan helyes toldalék.
Ez egyfajta belső nyelv-filozófiai kérdés, aminek hagyományát a "nyelvátvétellel tanulóknak" is szerintem meg kell tanulni és tisztelni kell (gondolok itt a kisebbségi családokból érkező gyerekekre, ahol a magyar nyelv-filozófia szerint pontatlan beszéd valamilyen formája, pl. a suksükölés is rögzült mint egyfajta "pongyola" beszéd)..
A magyar nyelv egy fontos "logikai elemének" kikoptatása nyelvünkből, jelenleg azon az alapon működik, hogy megengedően támogatjuk a többség "pongyola" beszédjét, akik magyarázat híján meg sem értik miért értékes a pontos artikulálás, és mi a lényege a magyarban.
-Nem az a kérdés, hogy félreérthető-e egy mondat, ha "pongyolán" beszélünk.
Vannak a nyelveknek olyan elemei, amelyek kifejezetten az adott nyelv "különleges specialitásai", és értékmegörzésük a nyelvhasználók tömegeit tanító pedagógusok feladata.
Munkájukat a nyelvészek szerintem ne "egyszerüsítsék le", elég ha segítik..!!
//Ha fáradtságos is megtanítani a többséggel, hogy miért érték egy-egy nyelvi sajátosság, megéri, mert ettől a "másságtól" vagyunk egyenrangúak a többi, szintén egyedi jegyekkel rendelkező nyelvekkel (pl. a főnevekhez rendelt nemek sok nyelvben hasonlóan speciálisak.)
-Korábban írtam arról valamelyik itteni cikk alatt, hogy 5-6 évvel korábbi alsótagozatos nyelvtankönyvet lapozgattam, és elképedtem, mivel tele volt idegen szakkifejezésekkel, ami szerintem arra nagyon jó volt, hogy elriassza a gyerekeket a nyelvtan tanulástól, ugyanakkor a -ban/ -ben és a -ba/ -be közötti különbségről egy szó sem esett!!
-A statisztikai alapú nyelvhasználatot szerintem nem szabad bumerángként használni, mert láthatóan visszaüt.
Diákjaink nemzetközi megítélése mindezt alátámasztja az olvasmányok megértésének területén..
//Mi is volna, ha a fizika, kémia, és matematika tanításunk tematikája és "állásfoglalása" is azon alapulna, hogy a többség mennyit tudott magáévá tenni belőlük tanuló évei alatt (A Nap keringene a Föld körül, amit egy "okoska leányzó" hangoztatott egy riportban, azt tanítanák?!)..
Megvonnánk a kiváló képességű reál érzékű tanulóktól azt a lehetőséget, hogy megtanítsuk a számukra fontos teljes és naprakész tananyagot, mert a többséget nem érdekli, esetleg föl sem fogja?!.._)
-Ne vonjuk meg az anyanyelvet minél pontosabban elsajátítani akaró és tudó tanulóktól sem annak lehetőségét, hogy tisztán lássanak, és pontosan adhassák tovább a nyelvi értékeket...
@Sultanus Constantinus: videót követel a nép erről az ATV-s dologról!
@Fejes László (nyest.hu): Én már régen hiányolok egy ilyen cikket. Sőt, írhatnál a mesterkélt mondatvégi hangsúlyozásukról, a mondatok összefolyásáról, érthetetlen fogalmazásukról is. Én már nem bírom hallgatni sokszor a tudosítókat.
(Ráadásul most az ATV-be, azt hiszem, betettek egy olyan tudosítót, aki úgy beszél, mintha egy lassított magnófelvétel lenne, persze szintén mesterkélt, mondatvégi hangúlyokkal. Hát ha valaki így szólítana meg engem az utcán, nem bírnám ki röhögés nélkül, az biztos. Meg kéne találni, kik felelősök azért, hogy a bemondókat és a riportereket erre a mesterkélt hanghordozásra tanítják. És hiába mondja El Vaquero, hogy ez csak a Retekklubbbra jellemző, már minden csatornán, rádióban stb. ugyanezt hallani.)
@szigetva: Ahogy én a bemondókat ismerem, éppen a megtévesztő módon hangsúlyoznák! :) Hány ilyet hallok nap mint nap... egyszer fel is fogok venni valami hírműsort, és szentelek a dolognak egy cikket...
@Wenszky Nóra: Hát igen, viszont számomra a b) (szigetva) = a). :)