A továbbiakban...
Előfordul, hogy szerződésekben a szerződő feleket átkereszteljük – például Szerződő Feleknek nevezzük őket. Az ilyen eljárást házi szakértőnk magában továbbiakban-szerkezetnek keresztelte, olvasónk kérésére pedig megvizsgálta, milyen nyelvi jelenségek kísérik ezt a formát.
Egy névtelen olvasótól kaptuk a következő kérdést:
Kérdésem a következő: ha egy szerződésben a felek megnevezése, mint pl. vevő, eladó, szolgáltató, stb. konkrét személyt helyettesít (pl.: Kovács Ferenc, született 1950 június 4., Hársfa utca 4, Esztergom, a továbbiakban „vevő”), akkor a további szövegben ki kell-e tenni a névelőt a vevő, eladó stb. elé, vagy sem?
Nem vagyok járatos a polgári jogban, de tartok tőle, hogy a szerződésekre vonatkozó jogi előírások nem tartalmaznak eligazítást olvasónk kérdésére vonatkozóan. Ezért a helyes válasz valószínűleg az, hogy mindegy.
Mint általában a „helyes” használatra vonatkozó kérdéseknél, itt is érdemes a gyakoriságot figyelembe venni. Én sok hasonló szerződésszöveg átnézése után arra jutottam, hogy a legtöbbször nem használnak névelőt, bár arra is bőségesen van példa, hogy igen.
Az az érdekessége ennek a továbbiakban-szerkezetnek (magamban így neveztem el, mert leggyakrabban az a továbbiakban kifejezéssel vezetik be), hogy egyfajta névadást testesít meg. Vagyis ha azt írom, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája, a továbbiakban „Charta”, az annak a rövidebb változata, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartáját ezennel – ennek a szövegnek a végéig, ideiglenesen – elnevezem „Chartának”. Vagyis ez a kifejezés egy cselekedetet valósít meg, tipikus performatív megnyilatkozás, ahogy John Austin óta nevezi a modern szakirodalom. Ennek a cselekvésnek az a hatása, hogy a szöveg fennmaradó részében a két kifejezés egyenértékűnek minősül (attól függetlenül, hogy más szövegekben nem).
(Forrás: Wikimedia Commons / ClaudiaMesse)
Az olvasó kérdése persze nem erre irányult, hanem a névelő használatára. De talán érthetőbbé válik ebből az is, hogy ki mikor használ névelőt ebben az esetben. Én úgy vettem észre, hogy személyre utaló megnevezésnél kevésbé szokásos a névelő használata, mert ilyenkor személynévszerű az ideiglenesen bevezetett megjelölés. Amikor azt írjuk, hogy a továbbiakban: „Szerződő Felek”, akkor igen gyakran nagybetűs írásmódot használunk, mint az igazi személyneveknél, és nem teszünk névelőt a név elé, pedig formailag olyan, mint a szokásos köznévi kifejezések, és névelő használatát kívánná meg. Egyébként a szöveg fennmaradó részében is így szokták használni a bevezetett nevet: Szerződő Felek kijelentik, ...
Amikor nem személyre utal a rövid elnevezés, akkor sokkal gyakoribb a névelő használata, bár a nagybetűs írás ilyenkor is általánosnak mondható: az Európai Unió Alapjogi Chartája, a továbbiakban „a Charta” vagy a továbbiakban „Charta”. De tapasztalatom szerint akármelyik változatot használják is a név bevezetésekor, a szöveg fennmaradó részében mindenképpen használják a határozott névelőt, például A Charta kimondja a testi és szellemi sérthetetlenség jogát.
Undormány a jogi szöveg. Egyszerűbb lenne így írni:
Ezennel átpasszolom ivócimborámnak, Kis Gézának (Mariék kisebbik fia) a 12 éves verdámat 800 rongyért.
A biznisz helye: Bugyi, sarki krimó
Ideje: 2012, Géza nevenapja, 5 sör után kb. fél kilenckor.
eferesz: GGG-222, típus: merdzsó
Pöccre indul, az óra tutira nem tekert (ne adjon a Gizi több sört ha hazudok).
@sanz: Igen, így gondoltam.
De egyébként ez nem csak a "továbbiakban"-szerkezetekre igaz, hanem pl. a "fentiek", "jelen" szavak elé sem szoktak névelőt tenni (ami nekem ugyanolyan nyakatekerten hangzik), elég gyakoriak az olyan mondatkezdések, mint pl. "Fentiek figyelembevételével...", "Jelen levelében írtak alapján..." stb. Itt szóba sem jöhet, hogy tulajdonnevet helyettesítene a "fentiek" és a "jelen", és mint határozott névszói szerkezet, a névelő nélküli használata agrammatikus (annak ellenére, hogy a bikkfanyelvben eléggé elterjedt).
Amikor azt írod, hogy "magyartalan", akkor nyilván az a szubjektív megítélésed, hogy "eltér a hétköznapi, nem szakmai beszélt nyelvhasználattól". (Én ezekre a jelenségekre nem a "magyartalan" szót használnám, mert "kiközösítőnek" érzem ezt a kifejezést - de ez most más kérdés.) A szerződések nyelve valóban eltér a hétköznapi beszélt nyelvtől, de ezért nem kell "kiközösíteni", hiszen megvan a saját szabályrendszere, amelybe tartozik a cikkben szereplő érdekes jelenség.
Idéznék a "The Grammatical System of Legal English" c. könyvől, melyben az alábbi magyar nyelvű lábjegyzetet dr Bajcsi Péter írta: "A magyar jogi szövegekben nincs egységes gyakorlat abban, hogy a feleket vagy a meghatározásokban felsorolt dolgokat 'tulajdonnevesítsük' és névelő nélkül használjuk, vagy a névelő használata maradjon meg. Mindkettő bevett gyakorlat és csak a szerző egéni választását tükrözi a szóhasználat pl 'A Vevő köteles a vételárat 5 napon belül megfizetni.' vagy 'Megbízó megbízza Megbízottat, Megbízott pedig vállalja, hogy...'"
Hát nem tudom, de nekem, akár személyt helyettesít, akár nem, magyartalannak tűnik, ha egy határozott névszói kifejezés előtt nincs névelő. Az én érzésem szerint a két dolog egymástól függetlenül kezelendő, vagyis nem annak kellene, hogy meghatározza a névelőhasználatot, hogy személyt helyettesít-e vagy sem, hanem annak, hogy a maga kifejezés micsoda. (A jogi nyelv amúgy sem jó példa semmire, mert tele van úgymond magyartalanságokkal és agrammatikális kifejezésekkel.)
De hát ugye, mielőtt még a nyelvészektől megkapom úgyis a magamét, ez csak az én véleményem... (mindenesetre, amikor kollégáim megkérnek, hogy nézzek át egy-egy ilyen jogi jellegű szöveget, ezeket én jelezni szoktam nekik, és általában egyet is értenek velem).