0:05
Főoldal | Rénhírek

Mit értsünk „kerülendő” alatt?

Nagyon nehéz egy-egy kifejezésről megállapítani, hogy van-e olyan helyzet, amelyikben kerülik az anyanyelvi beszélők, és ha igen, pontosan milyen helyzetek azok. Megdöbbentő a nyelvvédők magabiztossága, amikor egy-egy kifejezésről kinyilatkoztatják, hogy az mondjuk a művelt budapesti köznyelvi normának nem felel meg, miközben elmulasztják ezt tapasztalati úton alaposan megvizsgálni.

Kálmán László | 2015. november 10.

Péter nevű olvasónk két kérdést tett fel egy üzenetben, mindkettő nyelvhelyességi jellegű, vagyis azt szeretné megtudni, hogy egy-egy kifejezés (egy-egy használatban) „helyes-e”. Már sokszor leírtam a nyelvészeti közhelyet: semmi alapunk nincs arra, hogy „helytelennek” nevezzünk olyan kifejezéseket (illetve olyan használatokat), amiket az anyanyelvi beszélők nyelvhasználatában megfigyelhetünk. Ennek nem az az oka, hogy a nyelvészek „liberálisok” (ezt az álláspontjukat gyakran ezzel a jelzővel minősítik), hanem a következő egyszerű tény: nincs más ismérve annak, hogy mi része a nyelvnek (ebben az esetben a magyar nyelvnek), és mi nem, mint az, hogy a nyelv használói mit használnak, és mit nem.

Az igaz, hogy a nyelvhasználatnak is (ahogy például az öltözködésnek is) vannak olyan szokásjogon alapuló normái, amelyek kínossá teszik, ha valaki egy bizonyos társadalmi helyzetben bizonyos kifejezéseket használ. Ilyenek a nyelvi udvariasság szabályai, ilyen az is, hogy emelkedettebb, ünnepélyesebb helyzetekben irodalmiasabb, néha régies formákat várnak el tőlünk, és ilyen persze az is, hogy az ilyen formális, hivatalos helyzetben használt beszédmód a közvetlen, informális helyzetekben (például kocsmában) kerülendő. Ha így nézzük, akkor léteznek „helytelenül használt” kifejezések, de csak az illető helyzetre vonatkoztatva. Például ha bemegyek az önkormányzat ügyfélszolgálatára, és sorra kerülök, akkor nyilván nem úgy fogok indítani, hogy Szeva, tesó (hacsak nem ismerem régebbről az ügyintézőt, és nem vagyok ilyen viszonyban vele). De ez nem teszi a szeva vagy a tesó szavakat úgy általában „helytelenné”. Csak annyit mondhatunk, hogy ebben a helyzetben kerülendő.

Kerülendő
Kerülendő
(Forrás: MTI / Varga György)

A legtöbb nyelvész nem szívesen foglalkozik olyan kérdésekkel, hogy egy-egy kifejezés milyen helyzetekben kerülendő, mert ezeket elsősorban stiláris és szociológiai kérdéseknek tartja. Még a szociolingvisztikához állnak ezek a legközelebb. Azoknak a számára, akik ezt a speciális területet kutatják, fontos információ, hogy a nyelvhasználók milyen helyzetekben milyen kifejezéseket kerülnek. De ők is inkább azért foglalkoznak ilyen adatokkal, hogy általánosabb, rendszerszerű jelenségeket térképezzenek fel, mert önmagában egy-egy kifejezés használata számukra sem szokott különösebben érdekes lenni.

Mindezt figyelembe véve próbálok Péter kérdésére válaszolni:

Kérem, szíveskedjenek eligazítani, melyik változat a helyes: ’ez alatt azt értem’ vagy ’ezen azt értem’. Én az utóbbit használom.

Nyelvhelyességi szempontból nem kérdéses, hogy mindkét változat helyes, hiszen mindkettőt használják magyar anyanyelvű beszélők. Hogy éppen Péter csak az egyiket használja, az nem nyelvhelyesség, hanem nyelvváltozat kérdése (egyébként az én nyelvváltozatomban is csak ez szerepel, az előbbi változatot csak passzívan ismerem, azaz másoktól hallom). És mint fent igyekeztem tisztázni, ettől független kérdés az, hogy kerülendő-e valamelyik változat valamilyen helyzetben.

Nagyon nehéz egy-egy kifejezésről megállapítani, hogy van-e olyan helyzet, amelyikben kerülik az anyanyelvi beszélők, és ha igen, pontosan milyen helyzetek azok. Engem mindig megdöbbent az úgynevezettt nyelvvédők magabiztossága, amikor egy-egy kifejezésről kinyilatkoztatják, hogy az mondjuk a művelt budapesti köznyelvi normának nem felel meg, pedig általában elmulasztják ezt tapasztalati úton alaposan megvizsgálni.

Természetesen én sem szoktam ilyen vizsgálatokat végezni, az eszközeim sem lennének meg hozzá. Ezért is bánok nagyon óvatosan az olyan megállapításokkal, hogy milyen kifejezés mikor kerülendő. Az ért <valamit> <valami alatt> esetében azonban szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ennek a „szalonképtelensége” kifejezetten a már említett nyelvvédők találmánya. Valamikor a 19. század végén vagy a 20. század elején, amikor már jó elterjedt volt, elkezdték támadni, hiszen „germanizmus”. De annak, hogy egy kifejezésnek mi az eredete (valószínűleg tényleg a német: verstehen <etwas> <unter etwas> tükörfordítása ez a kifejezés), az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy milyen körben használatos. Csak éppen a 19. századi naiv nyelvvédők idejében elterjedt volt nálunk a német nyelvi hatások elleni küzdelem, feltehetően a nemzeti függetlenségi törekvések teljesen abszurd vadhajtásaként.

A nemzeti függetlenségi törekvések teljesen abszurd vadhajtásaként
A nemzeti függetlenségi törekvések teljesen abszurd vadhajtásaként
(Forrás: MTI /Balogh Zoltán)

Még az 1960-as években megjelent hétkötetes Magyar Nyelv Értelmező Szótárában (ÉrtSz.) is csillaggal szerepel az ért <valamit> <valami alatt> kifejezés (ami a „helytelen, illetve kerülendő” jele). Ez bizonyítja, hogy a magyar nyelvvédők nem voltak képesek szakítani azzal a ma már teljesen idejétmúlt és értelmetlen felfogással, amelyik egyes szavakat és kifejezéseket az eredetük alapján diszkriminál. Sőt, ez a felfogás az iskolákba is beette magát, és a legszínvonaltalanabb nyelvvédők között még ma is dívik. Egyszóval: tudtommal az ért <valamit> <valami alatt> kifejezést senki más nem tartja kerülendőnek, csak egyes nyelvvédők, meg akik valamiért hitelt adnak nekik.

Egyébként nagyon érdekes lenne feltárni ennek a kifejezésnek a pontos történetét. Vajon hogyan alakult ki a németben? És ha ott kialakulhatott, akkor nem lehet-e, hogy a magyarban is belső változás eredménye, független a némettől? A választ nem tudjuk, csak spekulálni tudunk. A verstehen <etwas> <unter etwas> kifejezésben az unter használatának három olyan forrását tudom elképzelni, amelyik valamilyen képen alapul (vagyis metaforikus). Ezek közül az első kettő a magyar nyelvre is alkalmazható, tehát akár a magyar alatt használatát is magyarázhatja.

  1. Amikor egy bizonyos tartalmat értünk egy bizonyos kifejezésen (vagy alatt), az képszerűen felfogható úgy, hogy a kifejezés a felszín, amely mögött vagy alatt a tartalom meghúzódik. Erre a képre utalnak az olyan kifejezések, mint hogy mit veszel (bányászol) ki ebből; mi van amögött, amit mond, és így tovább. Sőt, a mit értesz ezen kifejezés is ezen a képen alapulhat, hiszen az -on/-en/-ön használata itt az olyan érzékelést jelentő igék vonzatkeretéből származhat, mint: érzem rajta a majonézt, hallom rajta Presser hatását stb., ahol szintén a közvetlenül érzékelhető ingert azonosítjuk a felszínnel (és az -on/-en/-ön toldalék a térbeli használatában éppen valaminek a felszínére utal).
  2. Egy másik képszerű, vagyis metaforikus magyarázati lehetőség azon alapul, hogy a szavaink, kifejezéseink nem mások, mint tömör, címkeszerű megjelölései bonyolultabb, részletesebb tartalmaknak, és ez a viszony hasonlít ahhoz, ahogy a címke vagy cím tömören megjelöl valamit, aminek a részletesebb kifejtése a cím(ke) alatt található. Ezen a képen alapul például a magyar címén névutó egyik használata: Segítség címén csak még nagyobb galibát okozott. Ez a mondat azt fejezi ki, hogy valaki a segítség nevet, címkét adta annak, amit tett, de a cselekvéseinek a valóságos tartalma az volt, hogy zűrzavart okozott.
  3. Végül, ha a német kifejezést tekintjük (és könnyen lehet, hogy ennek tükörfordítása a magyar), számításba kell vennünk, hogy a német unter őse, a feltételezhető germán alapnyelvi *under kétértelmű volt, mert ebben az alakban két indoeurópai szótő egybeesett. Az egyik az indoeurópai alapnyelvi *n̥dʰér ’alatt’ (ebből származik például a latin infra), a másik pedig az indeourópai alapnyelvi *n̥tér ’között’ (amiből viszont a latin intra ered). Emiatt az *under azt is jelentette, hogy ’alatt’, de azt is, hogy ’között’. A német nyelvben ma is van ’között’ használata az unter elöljárószónak (pl. Solidarität unter den Menschen ’az emberek közötti szolidaritás’; unter diesen Umständen ’ilyen körülmények között’). A ’között’ értelmű elöljárószó használatát esetleg indokolhatja az a kép, hogy a szöveg tartalma a szavak, kifejezések között húzódik meg, ahogy magyarul is mondjuk azt, hogy a sorok között olvasunk, amikor a szövegben elrejtett értelmet kibogozzuk.

Hangsúlyoznom kell, hogy ezt a három magyarázati lehetőséget az irodalmi munkásságom részének tekintem, mivel mindegyik puszta spekuláció. Mentségemül szolgáljon, hogy nagyon ritka eset az, amikor bizonyítani is tudjuk az ilyen megszilárdult kifejezések elterjedésének motivációját, hiszen a nyelvhasználók szinte sosem dokumentálják írásban az ilyesmit, sőt, nem is nagyon szokott tudomásuk lenni arról, hogy milyen képen alapul egy-egy metaforikus szóhasználat. Ahogy Marx mondta: „Nem tudják, de teszik.”

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (67):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
8 éve 2015. november 16. 21:39
67 Irgun Baklav

@szigetva: Oké, csak egy pillanatra már azt hittem, hogy igazat adsz neki abban, hogy "ó-angol G betű, NEM J-nek olvasandó (...) Old English geolu, geolwe (yellow)" - mert utána mondtad azt, hogy nem minden <g> [j], ami persze triviális. Mondjuk azt még el tudtam volna képzelni, hogy itt (egy adott korban) nem [j], hanem [ʝ] volt, és ezért "nem j-nek olvasandó", de ez már technikai kérdés, és nem is túl érdekes. :-)

8 éve 2015. november 16. 21:18
66 szigetva

@Irgun Baklav: De. Dehát ezt mondom már x-edszerre. Az óangolban ezerrel ment a palatalizáció, ami érintette többek közt a germán [g]-t, e/i előtt (és után). Mivel a germán [ge] az óangolban [je] lett, a germán [j] meg maradt [j] az óangolban is, voltak olyan szavak, amikben végig [j] állt, de az óangolban g betűvel írták. Ilyenekre hitte azt a soknickű kommentelőtársunk, hogy a germán [j]-ből [g] lett az óangolban. Pl. germán [jung] > óangol [jung], de ez utóbbit geong-nak írják. A mai yellow a másik eset, ott a germán [g] palatalizálódott az óangolban.

8 éve 2015. november 16. 21:04
65 Irgun Baklav

@szigetva: Hmm, de az a példa,amit ő hoz (yellow - OE: geolu/geolwe) tényleg nem j-nek olvasandó?

(Persze, más germán nyelvekben maradt g, de ettől még nem világos, hogy itt mit jelöl a ge ha nem [j]-t?)

8 éve 2015. november 16. 20:46
64 szigetva

@shanditiredum: A filológiához nagyobb figyelem kell. Nem azt mondtam, hogy minden g betű [j]-t jelöl, hanem azt, hogy a [j]-t g betű jelöli. Ezért hihetted azt, hogy a germán [j]-ből az óangolban [g] lett.

8 éve 2015. november 16. 20:27
63 shanditiredum

@szigetva: láss csodát. ó-angol G betű, NEM J-nek olvasandó:

gelo, ghele, geel, gel, gelb, gulr, gul, galben

Old English geolu, geolwe (yellow)

жълт żółty желтый žlutý žltý жут žut жовтий

.

a J / G / J -vel inkább arra utaltam h ugyanaz az szó egy időben élhetett egymás melletti nyelvekben G-vel is és J-vel is

mint ezek

light : lucere lux lucidus : leukos laukas llug loche leht leoht liacht lucht licht lioht liuhaþ : lúč луч luča

light : levis : leoht lettr lätt licht leicht leihts lihtan : lako lekki ľahký легкий

vagy ezek

voice invoke vocal : vox vocare > Italian voce, Spanish voz

és Sanskrit vakti "speaks, says," vacas- "word;" Avestan vac- "speak, say;" azaz K > Sz/Z, JSz

vagy mint ezek

G > J

frangō -fringō > fringe

Sicilian: frajari, fraiari, fragari

Old French: fraindre

en.wiktionary.org/wiki/frango#Latin

frico > fray

English: fray

French: frayer

Sardinian: friài, friare, fricare, frigare

en.wiktionary.org/wiki/frico#Latin

egyetlen példa néz ki J-ből R-re

PIE *meis- (cognates: Avestan mazja "greater," Old Irish mor "great," Welsh mawr "great," Greek -moros "great," Oscan mais "more"

Old English mara, Old Saxon mera, Old Norse meiri, Old Frisian mara, Middle Dutch mere, Old High German mero, German mehr

egy kétséges:

(? hiatus >)

gape - yawn

gawp - yelp

de van még más:

J > DZS

iaciō -iciō > abject, conjecture, dejection, ejection, ejector, inject,

G > DZS

gaudere > rejoice

gaudium > joy

és a kihagyhatatlan magyar eredet

IGA JÁROM

szl. jaram jarmo jarem иго ярмо jho jařmo

Sanskrit yugam "yoke," yunjati "binds, harnesses," yogah "union;" Hittite yugan "yoke;" Greek zygon "yoke," zeugnyanai "to join, unite;" Old Church Slavonic igo, Old Welsh iou "yoke;" Lithuanian jungas "yoke," jungiu "fastened in a yoke;" Old English geoc "yoke;"

Latin iugulum "collarbone, throat, neck,"

etymonline.com/index.php?term=jugular

8 éve 2015. november 16. 19:47
62 Irgun Baklav

@LvT: Mondjuk speciel aa (mai) szótárak a második alakot hozzák begat-nak is, nem csak got-nak, de ez a lényeg (meg a te mondanivalód) szempontjából mondjuk mindegy.

i.word.com/idictionary/beget

"be·got \-ˈgät\ also be·gat \-ˈgat\; be·got·ten \-ˈgä-tən\ or be·got"

www.oxforddictionaries.com/definition/english/beget

past begot /bɪˈɡɒt/ or archaic begat; past participle begotten /bɪˈɡɒt(ə)n/

8 éve 2015. november 16. 19:35
61 Irgun Baklav

@LvT: Köszi! Azt mondjuk eleve sejtettem, hogy a [j] > [g] itt nem szerves hangfejlődés eredménye, de ezek szerint ez is kb. olyan, mint a <give>.

8 éve 2015. november 16. 12:59
60 LvT

@Irgun Baklav: >> a beget (OE: begietan) nem olyan, ahol gʰ > ... > j > g változás volt? <<

A /j/-ig elment a hangfejlődés, hiszen a középangol korban <g> helyett írták <ȝ> („yogh”) betűvel is. A Danelaw alatt azonban sok szó esetén az óészaki (ódán) forma kiszorította az angolszász megfelelőt, vagy ennek hatására a szász változat vált a közös angolszász alakká, nem az angol.

A mai angol <get> ’kap stb.’ szó ódán kölcsönzés (miként kölcsönzés a 2. és 3. alakja is). Vagy ez a neologizmus hatolt be analógiával aztán az igekötős <be-gietan>, <for-gietan> formákba, vagy a /g/ → /j/ változást nem mutató ószász <bi-getan>, <far-getan> alakok nyertek a belső angolszász rivalizálásban*. Mert nem feledendő, hogy az angol és a szász két eltérő germán nyelvágból származik, és csak a Brit-szigeten való hosszas együttélés során csiszolódtak össze egy nyelvvé. Ennek során először úgy tűnt, a vezető szerep a szászé lesz, és csak később lett domináns az angol.

* Mégis úgy tűnik, hogy az ódánból átvett <get> hatolt be az igekötős alakokba. Az ószász (mint a vele rokon mai holland) formákban ui. a 3. alak tőmagánhangzója az 1. alakéval volt azonos, az északiban (l. mai izlandi) pedig a 2. alakkal. Ma ez utóbbit mutatja az angol mind a <get>, mind a <beget>, mind a <forget> igékben. Vö. izlandi: <geta, gat, gátum>, holland <vergeten, vergat, vergeten>, angol <(be-, for-) get, (be-, for-) got, (be-, for-) gotten>. — Összehasonlításul a „lecserélt” óangolszász: <begietan, begeat, begeaton>, a <begietan> mellett adatolt óangolszász alakok még: <begitan begetan, begytan, begeotan>.

8 éve 2015. november 16. 12:32
59 szigetva

@shanditiredum: Az a helyzet, hogy kevésnek tűnik a tudásod, ahhoz képest, amilyen kijelentéseket teszel. A gyerekeim nem értem, hogy jönnek ide, egyrészt te nem vagy a gyerekem (az ember a saját gyerekétől még a tiédnél is nagyobb pofátlanságokat is elvisel), másrészt, gondolom, nem is vagy gyerek (tehát nem hisztizhetsz úgy eligazításért, mint egy gyerek).

Tettél egy kijelentést arról, hogy a germán [j] az óangolban [g] lett, majd utána megint [j]. Erre mondtam, hogy rászedett az óangol helyesírás, ami g betűvel jelölte a [j]-t (épp azért mert a germán [g]-k egy része az óangolban [j] lett (pl. német [gelb]~angol [jeləw]). Az óangolban a germán [jung]-ot nem azért írták geong-nak, mert [g]-vel ejtették, hanem mert így jelölték azt, hogy [jong] (vagy [jung], de ez most mindegy).

8 éve 2015. november 16. 12:17
58 shanditiredum

@szigetva: a üres szólamokon kívül (ezredszerre már) mondhatnál is valamit.

a gyerekedet remélem nem így fogod nevelni.

8 éve 2015. november 16. 11:39
57 szigetva

@shanditiredum: „kezdetnek azt legalább elismerhetnéd, h a 'g > j' az valós” Ezen nekem nincs mit elismernem, hiszen sose vontam kétségbe: www.nyest.hu/hirek/most-majd-elvalik A te [j]>[g] állításod ellen volt kifogásom.

„aztán majd utánanézek” Jobb volna, ha az előtt néznél utána, hogy kijelented.

„egyébként azt honnan lehet megállapítani, h az óangol leírást hogyan ejtették?” Erre jól kidolgozott módszerek vannak, érdemes velük megismerkedni, mielőtt az embernek nagyívű nyelvtörténeti víziói támadnak.

8 éve 2015. november 16. 11:26
56 shanditiredum

@szigetva: kezdetnek azt legalább elismerhetnéd, h a 'g > j' az valós.

aztán majd utánanézek.

egyébként azt honnan lehet megállapítani, h az óangol leírást hogyan ejtették? h a " [j]-nek ejtett hangot g-vel írták "?

8 éve 2015. november 14. 15:03
55 Irgun Baklav

@Irgun Baklav: Mondjuk ez persze arra se példa, hogy germán j lett volna benne. :-)

8 éve 2015. november 14. 15:00
54 Irgun Baklav

@szigetva: hmm, jó, hát nem egészen óangol, de mondjuk a beget (OE: begietan) nem olyan, ahol gʰ > ... > j > g változás volt?

Nyelvtörténetben nem vagyok otthon, így lehet, hogy hülyeség. :-)

8 éve 2015. november 14. 13:32
53 szigetva

@shanditiredum: Kérlek, mondj egy olyan óangol szót, amiben a germán [j]-ből [g] lett.