0:05
Főoldal | Rénhírek
Strasbourg: miért mondott „hülyeséget” Kósa?

A köznyelv és az ő diadala

Olvasónk nyertnek érzi ügyét, melyben rögtön bíróként is fellép, valamiért mégis hozzánk fordul. Magasabb fokon módosítjuk az ítéletet. Kósa Lajosnak valószínűleg ez sem fog tetszeni.

Fejes László | 2014. január 14.

György nevű olvasónk (akitől cikkünk címe is származik) a következőket írja:

Kedves rendszeres és alkalmi olvasóim ti vagytok a tanú rá, hogy sok-sok éve igen komoly vitában vagyok a nyelv hivatalos őreivel. Rendszeresen próbálom védelmezni tőlük – erős déjà vu érzésem van, mert hasonló küzdelmet kellett folytatnom a szakszervezetekkel a munkatársaim érdekében =)) – a magyar nyelvet, az elemi logikára és az árnyalt megfogalmazások sokszínűsége érdekeire hivatkozva. Mindhiába! Rendszeresen ki vagyok oktatva, hogy ne legyek dogmatikus az élő nyelv szabad. Sohasem rejtettem véka alá – s nem egy esetben okadatoltam is -, hogy az a meglátásom, hogy szó sincs a köznyelv szabadságáról egyszerűen tudatlan és arrogáns celebek erőszakos butasága mozgatja a rugókat. A 444.hu újságírója, Herczeg Márk „Miután hülyeséget mondott, Kósa Lajos azzal húzta ki magát a pácból, hogy hülyeséget mondott” című írásában egyértelmű bizonyítékát tárta elő ennek. A debreceni polgármester keményen gyalázta az MTI-nek a Kúriát, amiért az ’párját ritkító módon’ Strasbourg előzetes véleményét kérte a devizahitelekről. Pedig nem is Strasbourg (azaz az Európai Emberi Jogi Bíróság), hanem Luxemburg (azaz az Európai Unió Bírósága) véleményét kérték” – írja, majd hozzáteszi, hogy: „Kósa Lajost a mandiner.hu szembesítette a fogalmatlanságával, amire a frappáns válaszok nagymestere így vágta ki magát a csávából: Mindegyik európai bíróságot strasbourginak hívják a köznyelvben az egyszerűség kedvéért.

György feltehetően igen heves lelkiállapotba került az örömtől, ezért talán nehéz követni, mit is kíván mondani. Megpróbáljuk pontokba szedni.

  1. György szereti mások nyelvhasználatát kritizálni: legalábbis nem hagyja szó nélkül, ha valaki egy-egy szót, kifejezést más jelentésben használ, mint ahogy az szerinte megfelelő. (Olyasmikre gondolhatunk, mint amikor valaki betont mond aszfalt helyett, vagy bakelitnek mondja a vinillemezt).
  2. György kifogásai ellen azt szokták felhozni, hogy „a köznyelv szabad”.
  3. György most talált egy esetet, amikor valaki azzal védekezik, hogy a köznyelvben egy kifejezést milyen jelentésben használnak.
  4. György szerint ez a védekezés végképp tarthatatlan.
  5. György most bizonyára úgy érzi, hogy ha ebben az esetben a köznyelvre való hivatkozás téves, akkor ez visszamenőlegesen megcáfolja az összes korábbi hivatkozást a köznyelvre, és ezáltal igazolja, hogy az ő összes kifogása jogos volt. (Ezt ugyan nem írja le, de örömét, illetve azt, hogy ilyen jelentőséget tulajdonít az esetnek, így értelmezhetjük.)

Egy dolog egészen biztos: bármekkora butaságot mondhatott Kósa Lajos, az utólag nem igazolja, hogy Györgynek más esetekben igaza volt. ha valaki téved, az nem jelenti, hogy az illető mindig téved; hasonlóképpen: ha valaki tévesen hivatkozik valamire, akkor az nem jelenti, hogy mindenki téved, aki arra a dologra hivatkozik.

Nem tudhatjuk, hogy György értette-e félre, amit a köznyelvről mondtak neki, vagy aki kifogásait hárította, az érvelt tévesen, de nem arról van szó, hogy a köznyelvnek valamiféle „szabadsága” lenne. A nyelvhasználatnak eleve szabadsága van, méghozzá több értelemben is: abba, hogy egy egyén vagy egy közösség milyen nyelvi formákat használ, és milyen jelentéseket társít hozzá, senkinek nincs beleszólása. Természetesen a nyelvhasználatban való eltérésnek lehetnek negatív következményei, például félreértések fordulhatnak elő, de akkor, amikor valaki kijavítja a másikat (például mert egy légyre azt mondja, hogy bogár), nyilván nem félreértésről van szó.  Ez a fajta szabadság azonban független attól, hogy köznyelvről, irodalmi nyelvről, szaknyelvről vagy a nyelv más rétegéről van-e szó. Különbség legfeljebb annyi van, hogy mennyi esélyünk van saját nyelvhasználatunkat elfogadtatni (mondanivalónkat megértetni, esetleg másokat is hasonló használatra rávenni): a szűk családi vagy baráti körben nyilván könnyebb a dolgunk, mint az irodalmi nyelvben.

A köznyelvre azért lehet hivatkozni, mert más, mint az irodalmi nyelv. Ha egy szót köznyelvi jelentésben használunk, akkor nem szegünk meg semmilyen szabályt (tudniillik a köznyelv „szabályai szerint” járunk el – „szabály” alatt értve itt most a bevett jelentést is), ezért nincs értelme az ilyen nyelvhasználatot „kijavítani”. Szabályt legfeljebb azzal szeghetünk, hogy a köznyelvet használjuk olyan szituációban, amikor azt nem illene – például a szaknyelv helyett.

Elzász fővárosa, Strasbourg – itt nem döntenek a devizahitelekről
Elzász fővárosa, Strasbourg – itt nem döntenek a devizahitelekről
(Forrás: Wikimedia Commons / Alfredovic / CC BY-SA 3.0)

Erről van szó Kósa Lajos esetében. Azt ugyan nem tudjuk, igaz-e, hogy a köznyelv minden európai bíróságot strasbourginak hív-e, de nem zárhatjuk ki. Elképzelhető, hogy legalábbis Kósa Lajos környezetében ez így van. Kósa azonban ott követte el a hibát, hogy a bíróságot egy hivatalos sajtótájékoztatón nevezte strasbourginak, ráadásul éppen akkor, amikor az volt a vita tárgya, hogy ki hozzon döntést a devizahitelek ügyében. Ebben az esetben pedig elvárható lett volna, hogy ne a pontatlan köznyelvi kifejezést használja, hanem a bíróság hivatalos elnevezését. Védekezése tehát nem azért „hülyeség”, mert a köznyelv ne térhetne el más nyelvi rétegektől, sem azért, mert a strasbourgi a köznyelvben ne jelenthetne ’európai (uniós)’-t, hanem azért, mert az adott helyzetben nem használhatta volna a pontatlan köznyelvi fogalmat.

Az üggyel kapcsolatos cikkek

Devizahitelek - Kósa: a Kúria ne várjon Strasbourgra, döntsön!
(csak regisztrációval tekinthető meg)

Kósa: Ne Strasbourg döntsön, hanem a Kúria!

Miután hülyeséget mondott, Kósa Lajos azzal húzta ki magát a pácból, hogy hülyeséget mondott

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!