Az ördögi kőr
Mit tehet egy ismeretterjesztő portál, ha egy apró figyelmetlenség nyomán felfedezi, hogy olvasóit csúnyán megvezették, és most ők is csúnyán megvezetnek másokat? Igyekszik valós ismereteket terjeszteni...
Figyelmetlenek voltunk, és leírtuk a lekőröz szót... éppenséggel megtehettük volna szándékosan is, de nem tagadjuk, ezúttal tévedésről volt szó. Szerencsés tévedésről, mert felhívta rá a figyelmet, hogy írnunk kell a kör ~ kőr szó problémájáról. E sorok írója például megtanulta az iskolában, hogy a magyarban miként jelöljük, ha egy magánhangzó rövid, ill. ha hosszú – így aztán igencsak meglepődött, amikor egy matematikadolgozatban egy tanára háromszor aláhúzta a kőr szót, és kiderült, hogy azt körnek kell írni.
A mai magyar nyelvhasználók feltehetően mindkét variációt használják. Erre utal az is, hogy a Nyelvművelő kézikönyv külön szócikket szentel a kör, körönd, köröz (a szócikken belül: körözött, köröző, körözött, köröztet) és körút szavaknak, mindegyikben az ö rövidségére hívva fel a figyelmet. Legélesebben a körút szócikkben fogalmaz:
A helytelen [kőrut] ejtés az egyik leggyakoribb hiba; igyekezzünk kerülni, ill. visszaszorítani!
Fel szokás hozni, hogy a kőr a szív alakú kártyaszín, de ez nem érv. Ilyen alapon hibáztathatnánk a kar ’kórus’ jelentésben való használatát, mondván, hogy az a végtag neve!
Az sajnos nem derül ki, hogy ez, illetve a hasonló ejtések mitől is minősülnek hibának, és mi is az, ami miatt kerülni vagy visszaszorítani kellene őket. Miben más ez, mint mondjuk a fel ~ föl valamelyik változatát hibásnak kikiáltani? Erről sajnos nem esik szó.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a kör szó a (körös-)körül, körülötte szavakból való elvonással jöhetett létre. A szótár legkorábbi, 1643-as adata szerint is már hosszú [ő]-vel fordult elő (de ha ez sajtóhiba, egy 1802-es adat is hosszú [ő]-t mutat), tehát egészen biztos, hogy régi jelenségről van szó.
A zavarhoz hozzájárulhatott az is, hogy vannak földrajzi nevek, amelyek csak e hosszúságban térnek el: a tiszántúli folyók neve Körös (ill. ebből Körösladány), a kőrisfa nevével összefüggő településnevekben viszont hosszú ő van: Köröshegy, Kiskőrös, Nagykőrös. Persze csupán „hivatalosan”, hiszen a nyelvhasználat nyilván ezek esetében is ingadozik. A kőr kialakulásában a kőris fanév is szerepet játszhatott.
Az nem egészen világos, hogy minek köszönhető a magánhangzó megnyúlása (ismereteink szerint a *kőrül formát senki nem használja). A magyarban jellemző az, hogy zárt szótagban – azaz ha a magánhangzót legalább két (vagy egy hosszú) mássalhangzó követi, vagy csupán egy mássalhangzó, de az szóvégen – a magánhangzók hajlamosak megnyúlni r előtt. Hallhatunk tehát ilyeneket:
De finom ez a s[ő]r!
Nem iszunk meg egy s[ő]rt?
Ellenben aligha hallhatjuk azt, hogy
*Menjünk már el szombaton s[ő]rözni!
Ezzel szemben a kőrözni hallható. A kőr forma tehát nem csupán akkor jellemző, amikor a magánhangzó zárt szótagba kerül, hallunk olyanokat is, hogy kőrök, bár a *kőre, *kőröm, *kőrünk formák nem (vagy ritkábban?) fordulnak elő.
Egy biztos: ez, a helyesírási szabályzatban megadottól eltérő alak hatalmas indulatokat vált ki – de valószínűleg hasonló a helyzet időnként akkor is, ha valaki a nyelvművelők által javasolttól eltérően ejti a fenti szavak, formák valamelyikét. Olvasóink kommentjeit idézzük.
Van, aki csak finoman oktat ki:
lekőrözte?? Nyesse meg azt az ő betűt, kedves nyest.hu
Van, aki egyszerűen csak javít:
lekőrözte?! lekörözte!!!
Olyan is akad, aki Cyrano szerepébe bújik:
nem lepikkezte?
A pálmát persze kétségtelenül az az olvasónk viszi el, aki csak diszkrét tömörséggel figyelmeztet, aztán találjuk ki, mire gondol:
ő
Emlékeztetnénk arra is, hogy a helyesírási szabályok követése senki számára nem kötelező, így azokat számon kérni sem lehet senkin.
Mondhatnánk, hogy így jár, aki helyesírási hibát vét. De nem erről van szó. Naponta rengeteg helyesírási hibát vétünk, melyet nem vesz észre, legalábbis nem tesz szóvá senki. Itt azonban olvasók sora érzi azt, hogy szóvá kell tennie a hibát – annak ellenére is, hogy azt mások már szóvá tették. Mintha csak azt akarnák megmutatni, hogy ők is észrevették; ők is tudják, mi a helyes; ők sem hajlandóak eltűrni az ilyet.
De mi lehet az oka ennek a reakciónak? Szerencsére erre is választ kapunk:
komolyan rühellem azokat, akik kezükben piros tollal, vigyorogva pellengérezik ki a helyesírási hibákat, de az ég szerelmére, egy nyelvészeti lap ne írjon már a címbe olyat, hogy lekŐrözte! Azt hittem, kártyázott ez a kislány, és bejött neki minden kőr.
Micsoda igénytelen barbárság már ez. (Kőrözött. Kőrút. Második általánosban a tanító néni elverte volna a kezem ezekért.)
Hát igen, a másodikos tanító néni! Az iskola! Az iskola az, ami elhiteti, hogy a kőr valami szörnyűség! De hogy kerül ez szóba az iskolában? Nyilván úgy, hogy valamelyik tanuló használta, mint anyanyelvének elemét. De aztán jött a megtorlás. Ha valaki nem szenvedte el személyesen, hát látta, ahogyan osztálytársa elszenvedi. És egy életre megtanulja, hogy ez „igénytelen barbárság”. Ahogy egy másik kommentelőnk írja:
magyarul: lekÖrözte
primitívül: lekőrözte
A magyar anyanyelvűek jó része tehát primitív – vagy nem is magyar. Az előbbi kommentben felbukkan az a gondolat is, hogy a kőrrel nyelvészetileg van valami probléma („egy nyelvészeti lap ne írjon már...” – megjegyeznénk, a nyest nem „nyelvészeti lap”, csupán a nyelvvel kiemelten foglalkozó ismeretterjesztő portál). Ez a tévhit több hozzászólásban is megjelenni látszik:
kŐŐŐŐŐŐŐr = Nyelv és Tudomány ismeretterjesztő hírportál?
Vagy:
Lekőrözte??? Hosszú ő-vel??? Nyelv és Tudomány???
Illetve:
Lekörözte - ha már nyelvi oldal.
Nos, nem, kedves olvasóink, szó sincs erről. Egyetlen egy tudományos érv nem szól amellett, hogy a kőr helytelenebb lenne, mint a kör. Ha a tanító néni ezt mondta, hát átverte Önöket, bizonyára nem rosszindulatból, hanem azért, mert őt is átverték, akik saját nyelvi ízlésüket ráerőltették másokra, és ehhez álságos módon a tudomány tekintélyére hivatkoztak. És kedves olvasóink, a nagy átverésnek Önök immár nem csupán áldozatai lettek, amikor megkapták a tanító nénitől, hogy még magyarul sem tudnak rendesen, hanem egyúttal aktív részeseivé is váltak: most önök próbálják másokkal elhitetni, hogy a kőr helytelen. A mű forog, az alkotó pihen: eljár tengelyén a Nemzeti Átverés Rendszere.
Ebben a helyzetben pedig egy nyelvi ismeretterjesztő portál erkölcsileg nem tehet mást, mint hogy valamit bedug a fogaskerekek közé, hátha megáll a gép. Hátha olvasói megállnak, elgondolkodnak, felismerik, hogy amit olyan nagy meggyőződéssel szajkóznak, azt maguk sem tudják meggyőzően indokolni. Ha felismerik, hogy janicsárgyerekekként azokat szapulják, akik közül kiragadták őket, akkor a folyamat megállítható. Hogy valóban megáll-e, az már személyes döntések sokaságán múlik. Mi annyit tehetünk, hogy elmondjuk: a nyelvhelyességi szabályoknak nincsenek tudományos alapjai.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (45):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@mederi: 44
bocsánat, javítok..
Az idézet Hunfalvy J.:Magyarország és Erdély képekben c. könyvéből van..
mek.oszk.hu/06400/06446/pdf/2resz.pdf
@Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, tulajdonos, igazgató:
"A messzire szétszórt Csucsánál, mely falu már Erdélyben van, délre nyílik egy erdős völgy, mellyet a Kőrössel egyesülő Válje-Szekujouluj csermely öntöz."
(Erdély, 1893, 200. oldal, Pallas Nagylexikon)..
Pl. én hosszú "ő"-vel mondom ma is, hogy "Kőrös", és feltehetően spontán úgy is írom.. :)
@qpisti: Fejes László egy beképzelt szerző, mert ahelyett, hogy szimplán azt mondaná: "Bocsánat, tévedtünk."
Az, hogy tévedés volt, le van írva a szövegben – a szöveg ezzel kezdődik. Azt nem látom, miért kellene elnézést kérni, hiszen nem bántottunk meg ezzel senkit. (Ill. aki ilyesmin megbántódik, magára vessen.
„akkor miért nem ír mondjuk szőlő helyett szöllőt, vér helyett vírt stb., vagy miért nem használ olyan alakokat, hogy 'majd meglássuk, mi lesz belóle ...'?” Ezért: www.nyest.hu/hirek/egy-nagyon-fontos-kerdes
Egyrészt lehetne azt mondani, hogy Fejes László ízig-vérig tudományos gondolkodó, aki még egy tévedést is elkezd tudományosan megmagyarázni.
Másrészt lehetne azt mondani, hogy Fejes László egy beképzelt szerző, mert ahelyett, hogy szimplán azt mondaná: "Bocsánat, tévedtünk.", elkezdi tudományosan megmagyarázni azt, amit nem kell.
Ha ezt az esetet lehetne így védeni, akkor miért nem ír mondjuk szőlő helyett szöllőt, vér helyett vírt stb., vagy miért nem használ olyan alakokat, hogy 'majd meglássuk, mi lesz belóle ...'?
Érdekes, hogy néha mennyire más közegben tudok mozogni, mint a szerzők. A sör szót még életemben nem hallottam hosszú ő-vel ejteni semmilyen alakjában, pedig mindig voltak sörözgető ismerőseim, és biztos kihallanám, mert nekem nagyon furán hangzik.
A kőröz, lekőröz viszont egész természetesnek hangzik a fülemnek.
@shanditiredum:38
Nyelvjárásban szokás (volt) hosszú ssz-el végigragozni a "les(s)z" igét.. (Gondolom ahol már három mássalhangzó torlódik, pl.
"lessz-tek", elkezdett halványulni a hosszú "ssz", és végül szétterjedt az egész ragozásban, kivéve az E3SZ-ben..)
@mederi: biztos?
lesz lészen
lett latta letti
leszek leszel lesz leszen lészen leszünk lesztek lesznek
egy : id
ᚬ : ᛅ ᚾ
egyetlen egyenetlen egyenruha egyén
.
a szlávok nem tudják kimondani h ö. a törököt is úgy mondják h terek. zárt e. mint a ti mentek, de ők möntek. mentű mondom. brkvica trpasz (törpe) trkvasz spendlík (tű) tirelem de azt ki nem mondják h sövény, föveny. az ő szájukból az olyan, mint egy káromkodás.
.
visszatérve rá meg hogy a hogy ahogynem az kwod-ból wüne jüve
az hod az egész más, az nem gané trágya gyaur gagyi gyogyesz híresenkörözött kőrözöttje
ⴲ
hogy ahogy nem ahogynem
hódolatos hódolat ahogy a hódok hódolnak (a hónak? nem, a holdnak)
@Sultanus Constantinus: Lehet, hogy elöl képzett magánhangzók között a [x] enyhén palatalizált, de ennek én nem tulajdonítanék jelentős szerepet.
Ez pl. aligha okozhatná a "peche van" és a "pechje van" írásbeli változatok egyidejű létezését. Amiből mainstream médiában szerintem csak az utóbbi fordul elő, de ejteni még senkit nem hallottam [xj]-vel.
Az amúgy egy másik nyest-cikkben volt benne, hogy idősebbek a pechet németesen is ejtik ( www.nyest.hu/hirek/pechunk-van-a-ch-val ), meg talán néhány régi pesti slágernél lehet ilyet hallani (esetleg itt: youtu.be/9YU8XGc2poQ , bár ebben biztos azért nem vagyok).
@Irgun Baklav: „Már csak ezért sem tartom valószínűnek, hogy stigmatizálják” A stigma nem ezen múlik. Ahhoz csak annyi kell, hogy valaki kijelentse, hogy valami helytelen. Az más kérdés, hogy ilyen nüanszokat nehezebb kommunikálni a rajongótáborral, ezért nem is érdemes.
A hosszú ő-s kőr forma is teljesen megszokott:
lásd:
Kőrösi Csoma Sándor
"Körtéfa, körtéfa, Kőrösi, kerepesi körtéfa,"
Ebben a videóban is megfigyelhető a kétféle használat
www.youtube.com/watch?v=j0188BIijDU
1:14-nél kezdődik.
ha ezt a dalszöveget hűen le szeretnénk írni, akkor szabályzat ide vagy oda így kell leírnunk: "csak kőrbe-körbe, forogj velem..."
@szigetva: @Irgun Baklav: Szerintem inkább [pɛxʲ]-et mondunk, enyhén palatalizált [x]-val, de mégsem [ç]-vel. A [pɛç] nekem is affektáltnak tűnik.
@szigetva: zöngésségi hasonulást én sem úgy gondoltam, hogy a [x] hasonul, hanem a /j/, mint a kapj szóban. Bár az igaz, hogy ezt csak mássalhangzó és szünet előtt csinálja.
Ettől függetlenül [xj]-s ejtést én még nem hallottam senkitől, de kíváncsi lennék rá, ha tényleg van ilyen.
Ami meg a szembenállást illeti, én se tudok olyan szópárról, ahol a [h]-[x] különbség jelentésmegkülönböztető szerepe lenne. Már csak ezért sem tartom valószínűnek, hogy stigmatizálják (pl. az archívum szóban @Fejes László (nyest.hu): példája szerint); de lehet, hogy egy elborult nyelvművelőtől ez is kitelik.
@Irgun Baklav: Hogy védjem „normatívékat”: sokak szerint a [h] és a [x] a magyarban nem áll szembe, ezért lehet mindkettőre h-ként hivatkozni. Zöngésségi hasonulást nem várunk a [xj]-ben (hisz se a [j] nem hasonít, se a [x] nem hasonul). A [ç] nekem nagyon affektáltnak tűnik, még itt is. De ezen ne vesszünk össze, a lényeg, hogy a peche nem [pɛhɛ], hanem [pɛxxɛ].
@edmhorv: „a nyelvhasználóból akkor bukik ki az alkalom szülte nyelvművelő, ha a félrehasznált alak egy másik értelmű szót idéz meg” Dehogy, a kőrut milyen másik szót idéz meg? Az olyasmit fikázzuk, amit megtanultunk fikázni. A suksüköt sokkal inkább fikázzák, mint a szukszüköt, pedig pont ugyanazt a különbséget függeszti fel mindakettő — amit egyébként minden nem [t]-végű igénél is felfüggesztünk, de ott mégsincs vele baj. Hogy mit stigmatizálnak a nyelvművelők (és útmutatásuk alapján minden fikázó kedvű nyelvtársunk), az teljesen következetlen és esetleges.
@edmhorv: Hihető, hogy a kőrút formát halva valakinek egy piros szívvel jelölt út jut eszébe? Hihető, hogy „Azt hittem, kártyázott ez a kislány, és bejött neki minden kőr”? Hát van olyan ige, hogy lekőröz ’kártyában kőr lapokkal nyer’?