0:05
Főoldal | Rénhírek
Kis magyar stigmatár 3.

Mindenki szálljon le a bicigliről!

Vannak, akik magas lóról nézik le azokat, akik biciglin járnak. Ideje azonban mind a magas lóról, mind a bicigliről leszállni.

Fejes László | 2015. május 27.

Nemrégiben egy érdekes kísérletről számoltunk be, és a cikkben többször használtuk a bicigli szót. Függetlenül attól, hogy erről a szóról már írtunk, a kommentelők a cikk alatt és a Facebookon is megdöbbenésüket fejezték ki, sőt gúnyolódtak.

Nem szeretnék kötekedni, de a bicikli k-val írandó és nem g-vel... ha már Nyelv és Tudomány!

ha már ti se tudtok helyesen írni ...

Alig hajtya pár métert, mingyár garambolozik a biciglivel a faluba. Ha már nem számítanak az ózsdi konvenciók (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)

ha vgi náthás, aggor nehezen ejti gi a g-át

Sebaly, elmegy csúzdázni biciglizés hejjet

Láthatjuk, hogy egyik hozzászólónak sem az a problémája, hogy még nem találkozott a bicigli alakkal. Nagyoin is jól ismerik, csak éppen „tudják”, hogy „nem helyes”. A bicigli vörös posztó, amire támadni kell. Nem véletlenül írja az egyik kommentelő:

Ne sértsük meg a cikkírót (Isten ments, hogy megvessünk valakit azért, mert bicigliként tanulta meg azt, amit mi biciklinek hívunk... kivéve, ha direkt az indulatok szítása volt a szándék :D )

Bizonyára kommentelőnk sem tartja normális dolognak, ha valaki pusztán anyanyelve használatával indulatokat válthat ki. Nagyon jól tudja viszont, hogy a bicigli mégis olyan szó, mellyel lehetséges az „indulatok szítása” – a bicigli ugyanis megbélyegzett, szakszóval stigmatizált forma: az egyik legszemléletesebb példa a stigmatizációra. Éppen ezért indokolt, ha korábban elkezdett stigmatár sorozatunkat vele folytatjuk.

Honnan jön a bicigli?

Mielőtt a bicigli stigmatizáltságára rátérnénk, érdemes kitérnünk a szó eredetére: ez ugyanis nagy szerepet játszik a stigma kialakulásában. A szó az angol bicycle [bajszikl] szóból ered, a magyarba a német nyelvjárási bizykel [bicikl] forma került. A szóvégi i azért került be, hogy az eredetileg a szó végén álló [l] ejthető legyen, azaz önálló szótagba kerüljön: hasonlóan a a sámli, hokedli, nokedli vagy a zokni, sufni szavakhoz.

Természetesen a három-/négykerekű kerékpár / bicikli / bicigli / stb. hibáztatása is teljesen értelmetlen.

Maga a bicycle a latin bi- ’2’ előtagból ered, a cycle ’körforgás, ciklus’ pedig (latin közvetítéssel) a görög κύκλος [küklosz] ’kör, gyűrű, kerék, körmozgás; gömb; tömeg; piac’ szóból. Utóbbi egyébként azonos eredetű a magyarban is használt ciklussal, és ugyanabból az indoeurópai szóból származik, mint az angol wheel ’kerék, kormánykerék’, illetve a több szláv nyelven is meglevő kolo ’kerék’ (de csehül, szlovénül stb. ’kerékpár’ is; szerbhorvátul többes számban ’kocsi, szekér, vagon’ is), mely a magyarba és az angolba egy délszláv körtánc neveként került be.

A magyar nyelv etimológiai szótára az Új magyar tájszótár alapján a bicikli mellett az alábbi alakváltozatokat sorolja fel: bicegli, bicëgli, biczeglő, bicekli, bicigli, biciklej, bificli, cibikli, ficikli, picikli, vicigli, vicikli. Ezek közül néhány alak kialakulásához nyilván hozzájárulhatott a népetimológia is: például a biceg vagy a pici belejátszása egyértelműen megfigyelhető – a picikli, leginkább bizonyára tréfás szándékkal, a neten is többször felbukkan (néhányszor picigli formában is). Egy további formája, a viszikli pedig teherszállító kerékpárok márkaneveként él – ebben nyilván a visz ige játszik bele.

A változatosság gyönyörködtet
A változatosság gyönyörködtet
(Forrás: Wikimedia Commons / Brockhaus and Efron Encyclopedic Dictionary)

Láthatjuk, hogy eredetileg [kl] mássalhagzókapcsolat van a szóban, de több alakváltozatban is [gl]-t találunk. Itt nem másról van szó, mint zöngésségi hasonulásról. A magyarban zöngésségi hasonulást olyan mássalhangzók váltanak ki, melyeknek van zöngésség szerinti párjuk: hat-ból [hadból] (a [b] zöngétlen párja a [p]), négy-től [nétytől] (a [t] zöngés párja a [d] stb.) Az [l]-nek azonban nincs zöngétlen párja, így általában  hasonulást sem vált ki: a lát-lak nem lesz *[ládlak], és a ciklust sem mondjuk soha ci[g]lusnak (a neten sincs természetes előfordulása). Alkalmanként azonban előfordul: egyik kommentelőnk a hőmérséglet alakot említi. Vegyük észre, hogy a változás itt is olyan helyen következik be, ahol a szó nem kapcsolható össze olyan szóval, melyben egyértelműen k van: ahogy a bicikli és a ciklus kapcsolata sem egyértelmű, a hőmérséklet és a mérsékel kapcsolata sem az – már csak azért sem, mert *mérséklet egyáltalán nincs, és a hőmérsékleten csak hajtyaa vérmérséklet és az önmérséklet fordul elő, ezek pedig nem sok jelentésbeli kapcsolatot mutatnak egymással. Ezt a folyamatot tehát az összetett szavak elhomályosulásához (pl. jóember > jámbor) hasonlíthatjuk: a szóelemek egymáshoz simulnak, tagolhatóságuk elveszik.

Érdemes még azt is észrevennünk, hogy a bicikli : bicigli (vagy a hőmérséklet : hőmérséglet) hangzásában is minimális a különbség, a helység és a helyiség, az áru és az árú vagy az irat és az írat, az egyelőre és az egyenlőre esetéhez hasonlóan mindig csak arra hallunk panaszt, hogy rosszul írják őket, de arról nem, hogy rosszul is ejtik. Valójában tehát nem is nyelvi, hanem helyesírási kérdésről van szó.

Hol itt a defekt?

Ha az olvasó a fent felsorolt alakváltozatok valamelyikével találkozik, mondjuk a biceglő vagy a ficikli változatokkal, akkor valószínűleg elintézi magában azzal, hogy nyelvjárási alakról van szó – legfeljebb amiatt morog, hogy a szövegalkotó miért nem közismert szót használ. A bicigli azonban nem ez az eset: ezt minden bizonnyal ismeri, és ha közvetlen környezetében nem találkozott vele, akkor is említették az iskolában – elrettentő példaként.

Elrettentő?
Elrettentő?
(Forrás: Wikimedia Commons / Luis Miguel Bugallo Sánchez (Lmbuga) / CC BY-SA 3.0)

De mi az, ami a bicigliben annyira elrettentő? Cikkünkben használtuk a bringa és a bicaj szót is, de ezekkel egy kommentelőnek sem volt baja – holott ezek is a bicikli alakra mennek vissza, csak még távolabbra kerültek tőle. Annyira, hogy a kapcsolatukat már fel sem lehet ismerni. Ha tényleg baj lenne az, ha egy szó alakja megváltozik, akkor a biciglit még mindig sokkal jobbnak kellene tartanunk, mint a bringát vagy a bicajt. Ha pedig a szólakot teljesen eltorzító változások nem jelentenek bajt, akkor az apró változások miért jelentenének?

Valaki mondhatná azt is, hogy bicigli egyszerűen nem normatív: nemhogy a helyesírási szabályzat szótári részében nem szerepel, de a Helyesírási kéziszótárban sem. Csakhogy ugyanez elmondható a bicaj és a bringa szavakról is. Ezek az Osiris Helyesírásában már szerepelnek, de az nem szabályozza a helyesírást: ráadásul a bringa írásmódja nem is problémás, a bicaj j-je meg – az eredetén kívül – következhet abból is, hogy az -aj végű szóból sok van, az -aly végűek (bivaly, guzsaly, karvaly padmaly, tavaly) meg kivételesek (ráadásul az ötből kettő igen ritka, egy pedig nem is főnév). Ráadásul hozzátehetjük, hogy a bicikli sem mondható normatívnak, hiszen a hivatalosan használt elnevezés a kerékpár – a bicikli már azzal kiválthatja nyelvművelőink ellenszenvét, hogy idegen eredetű. Óvatosan megkockáztathatjuk azt a feltételezést is, hogy a bicikli be sem került volna helyesírási szótárainkba, ha nincs bicigli: felvétele nem szolgál mást, mint hogy hibássá minősítse a bicigli alakot.

Ez a másik dolog, amire valaki elvben hivatkozhatna: a bicigli azért helytelen, mert ott van a szótárban, hogy a szót biciklinek kell írni. Csakhogy ez is hibás érvelés. A bicikli írásmódú szót nem ejtenénk [bicigli]-nek, ahogyan a ciklust sem ejtjük [ciglus]-nak. Ez a szónak egy másik alakja, amit csak úgy írhatunk le, ha a kiejtést követjük, azaz g-vel. Az, hogy ez az alak nincs benne a szótárba, nem jelent semmit: a ser sincs benne, a sör viszont igen, ebből viszont nem következik automatikusan, hogy a ser helytelen. Tulajdonképpen az sem biztos, hogy következik bármiből, hogy a bicigli helyesírási szempontból helytelen (azt már láttuk, hogy nyelvileg nem az).

Serékpár (Beercycle)
Serékpár (Beercycle)
(Forrás: Wikimedia Commons / Gary A Baratta / CC BY-SA 3.0 )

Hogy ezt belássuk, érdemes összevetni a bicigli problémáját a gúnyolódó kommentekben használt más alakok eseteivel. A hajtya vagy a csúzda például egyértelműen nem felel meg a szabályoknak, hiszen ebben – legalábbis a szabályzat elemzését követve a hajt- tövet és a -ja toldalékot (illetve a csúsz- tövet és a -da toldalékot) ismerhetjük fel, az ilyen alakokat pedig nem kiejtés, hanem a szóelemzés elve szerint írjuk. A bicigli ennek megfelelően akkor lenne helytelen, ha a bicik- tőből és a -li toldalkéból állna. Szintén rossz párhuzam a sebaly vagy a hej hely helyett: a magyarban a [j] hangot a j és a ly is jelölheti. Hasonló eset az ózsdi is: a [zsd] kapcsolatot jelölheti sd és zsd is. A [gl] kapcsolatra viszont nem igaz, hogy a kl és a gl is jelölheti, csak meg kell tanulni, mikor melyik: a kl sosem jelöl [gl]-t. A faluba ’faluban’ nyelvi hátteréről már eleget írtunk, itt csak azt jegyeznénk meg, hogy egy dologban erősen hasonlít a biciglire: erősen stigmatizált formáról van szó (csak itt nem a tő, hanem a toldalék stigmatizált).

Találó párhuzam azonban a garambol. Ennek irodalmi, illetve korábbi változata karambol. Ebben ugyanúgy zöngésségi hasonulás megy végbe, mint a bicigli esetében, ráadásul szintén rendkívüli helyzetben: itt a szóbelseji mássalhangzók hatnak a szó elejire. Ha ritka, ez sem példátlan a magyar történetében: ilyen folyamat ment végbe pl. a dob ige vagy a domb főnév esetében. Nyelvileg tehát nincs ok hibáztatni, azért pedig megint kár hibásnak tekinteni, mert egy alakváltozata szerepel a helyesírási szótárakban. (Ráadásul a karambol is idegen szó, melyet már csak ezért is hibáztathatnánk.)

Mi a baj van a biciglivel? Ez nekem magas...
Mi a baj van a biciglivel? Ez nekem magas...
(Forrás: Wikimedia Commons / Aspersions)

Csak a láncainkat veszthetjük

Végső soron tehát megállapíthatjuk, hogy a biciglivel (és a garambollal) nincsen semmi baj: nincs olyan dolog, amivel komolyan vádolhatnánk, amiért hibáztathatnánk. Még az is megkérdőjelezhető, hogy helyesírási hibának tekinthető-e: ha viszont annak tekintjük, akkor ez leginkább a helyesírás hibája.

Az egyetlen dolog, amire a bicigli stigmatizációja „jó”, azaz az, hogy stigmatizálhatjuk vele azokat az embereket, akik használják. Azonban erre is egyre kevésbé alkalmas: éppen állandó felhánytorgatása miatt egyre kevesebben vannak azok, akik „tudatlanságból” (azaz mert nincsenek tisztában, na nem hibásságával, hanem megbélyegzettségével) használják. Ugyanakkor egyre inkább nő azok száma, akik szándékosan választják ezt az alakot. Nem azért, hogy „indulatokat szítsanak”, hanem azért, mert elegük van abból, hogy mások korlátozzák őket anyanyelvük használatában. Éppen ezért a bicigli használata egyre inkább azokra lesz jellemző, akik amellett, hogy anyanyelvváltozatukban ezt használják, tudatában vannak annak is, hogy ezzel a formával nincs semmi baj: azaz nyelvészeti kérdésekben éppen hogy nem tájékozatlanabbak, hanem tájékozottabbak másoknál.

Nem vagyunk egyformák
Nem vagyunk egyformák
(Forrás: Wikimedia Commons / Niklas Tyrefors / CC BY-SA 3.0)

Persze nem kell megijedniük azoknak sem, akik otthon a bicikli alakot használják. Ettől még a bicikli nem lesz helytelenebb, használhatják nyugodtan továbbra is. De okosabban teszik, ha a bicigliről leszállnak.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (43):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
4 éve 2015. június 4. 11:26
43 szigetva

@Krizsa: De most nem a finnről, hanem a magyarról beszélünk.

4 éve 2015. június 4. 11:07
42 Krizsa

@szigetva: A finnekhez az újkori, zöngés G sem érkezett fel. Ezért a körös, íves, görbe dolgokat muszáj nekik az ősi, zöngétlen K-val mondani: keüre, kűrü = görbe, kári = körív, kiertee = köröz, keerie = be-göngyöl, stb.

4 éve 2015. június 4. 10:42
41 szigetva

@Janika: A TESz szerint a görbének „a "kör"-rel való összekapcsolása téves.”

4 éve 2015. június 4. 09:07
40 huncsambocsange

@geo: akkor a szobás a házasság.

így már pontos?

4 éve 2015. június 4. 08:01
39 Sultanus Constantinus

@Fejes László (nyest.hu): Köszi, ez érdekes. Nem tudom, honnan valósi az illető, de ezeken kívül nem nagyon hallottam olyasmit, amit másképp ejtene, mint a pesti köznyelvben.

4 éve 2015. június 3. 21:20
38 Fejes László (nyest.hu)

@Sultanus Constantinus: „Vannak viszont olyan magyar beszélők – éppen például Vasváron –, akik [hadvan]-t és [vazsvár]-t ejtenek. A szívtipró és az évszak náluk is [szíftipró] és [éfszak]. Az ő nyelvjárásukban tehát a [v] „teljes jogú” zörejhang: hasonít is, nem csak hasonul.” www.nyest.hu/hirek/kuloncok

4 éve 2015. június 3. 20:09
37 Sultanus Constantinus

Épp most hallgatok egy előadást: [illedve], [alabvetően]... :)

4 éve 2015. május 31. 19:50
36 Krizsa

@korhely: Megvan! Az a fajta nyelv-karbantartás, amit én indokoltnak tartok, az ÍRÁS (csak az írás) egységesítését célozza. Ez a példád nagyon jó lesz ide. (A Novilar sztélé ajánlása is nagyon jó volt, már belefogtam:-)))

Beszéljen az illető, ahogy akar, de írni így kelli: MÉR-ITS-*K-ÉL. Ahol a TS = Cs. Miért így kell és nem másképp?

1. Mert a mérés fogalmát az MR vázzal kifejezve, más gyöknyelvek is visszaigazolják (a finn és a héber).

2. A mér-ít fogalomnak (ugyanilyen alapon) köze van a "merít" igéhez. A "merítő" olyan valaki, aki meghatározott mennyiséget akar kivenni.

3. A mérítes*k = mérics*k: többször, vagy folyamatosan megismételt merítés. 4. És végül a MÉRICSK- ÉL. Az -xL a legáltalánosabb kozmopolita (=minden nyelvben működő) igeképző.

Összefoglalás: A méricsk-élő olyan cselekvő, aki többször egymás után is merít*s-*k-él.

Ilyen elemzésre azonban csak az összehasonlító gyöknyelvészet - szakma - képes. Tehát a magyar (vagy bármely természetes nyelv) helyesÍRÁSÁT csak gyöknyelvész volna képes "rendben tartani". S mivel a hivatalos nyelvészet van "érvényben", ami erre nem képes, valóban az a helyes, hogy egyáltalán nem szól bele, mert akkor legalább nem árt.

A természetes nyelvek nyelv beszélő közösségének agyában be van "huzalozva" az anyanyelve (az anyanyelv fínomszerkezete). Minden eredeti (gyök-)szavának, és minden egy-mássalhangzós toldalékának jelentése is kódolva van az agyában. Tehát ÉRTI is a nyelvét. Ezért sokkal jobb ráhagyni, mint zavart okozni benne.

4 éve 2015. május 31. 16:59
35 korhely

A méricskél, méricsgél, méridzsgél változatokat mi indokolja?

4 éve 2015. május 31. 00:48
34 geo

@huncsambocsange:

A sobáš-t két személy köti, svadba-ra mennek a meghívottak mulatni.

4 éve 2015. május 30. 17:26
33 Untermensch4

@lcsaszar: Triciklit is hallottam már g-vel ejteni. Az hogy "ez a nevük" jól hangzok de ha megnézed pl a 6/1990. KÖHÉM rendeletet, a benne foglaltak alapján a "háromkerekű motorkerékpár" és a "motoros tricikli" két külön dolog. Nem, nem oldalkocsis, az egy harmadik.

Eredetileg úgy tudtam hogy a tricikli "hátulja egy fél kerékpár ami elé egy kordé-szerű dolog van építve. A "háromkerekű bicigli" meg hátul két- (ezekből legalább egy meghajtott), elöl egy (kormányzott) kerekű.

4 éve 2015. május 30. 16:56
32 huncsambocsange

@nudniq: és a lakzi mi szlovákul?

szobás.

4 éve 2015. május 30. 02:20
31 Krizsa

Bocs, a H/K is zöngétlen pár.

4 éve 2015. május 30. 02:14
30 Krizsa

@Janika: A fiatal, még az ókorban is sok nyelvben ismeretlen zöngés G a zöngétlen, ősi K HANGVÁLTOZÁSA. Vannak még ilyenek: V/B, T/D, T/Z, K/Ch. H/K. Ezek - egy kivételével (P/F) - mind zöngétlenből zöngéssé váló hangpárosok. Az emberiség, de legalábbis Eurázsia ősnyelvei zöngétlenek voltak. E párosok, ha már a fiatalabb hang is megjelent abban a nyelvben, mindenhol ugyanúgy viselkednek, mint K/G, vagyis felválthatják egymást.

A hangváltozásokról sem ártana legalább tíz mondatot tanítani a magyar iskolákban. Ezt csak azért nem teszik meg, mert akkor kiderülne, hogy ez egyáltalán nem csak a finnugor nyelvekre jellemző, hanem minden nyelvre az egész világon:-).

4 éve 2015. május 29. 20:50
29 Janika

@nudniq: szerintem simán megférhet egymás mellett kétféle szó és kétféle írásmód.

lehet rossza a példa, de nekem a gör- és kör- szótő ilyennek tűnik.

mindkettő megfér egymés mellett kialakítva a saját jelentéskörüket.

körbe, görbe, gördül, körül, stb. Látszólag teljesen véletlenszerűen használjuk hol a g-s és a hol a k-s változatot.