Mindenki szálljon le a bicigliről!
Vannak, akik magas lóról nézik le azokat, akik biciglin járnak. Ideje azonban mind a magas lóról, mind a bicigliről leszállni.
Nemrégiben egy érdekes kísérletről számoltunk be, és a cikkben többször használtuk a bicigli szót. Függetlenül attól, hogy erről a szóról már írtunk, a kommentelők a cikk alatt és a Facebookon is megdöbbenésüket fejezték ki, sőt gúnyolódtak.
Nem szeretnék kötekedni, de a bicikli k-val írandó és nem g-vel... ha már Nyelv és Tudomány!
ha már ti se tudtok helyesen írni ...
Alig hajtya pár métert, mingyár garambolozik a biciglivel a faluba. Ha már nem számítanak az ózsdi konvenciók (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára)
ha vgi náthás, aggor nehezen ejti gi a g-át
Sebaly, elmegy csúzdázni biciglizés hejjet
Láthatjuk, hogy egyik hozzászólónak sem az a problémája, hogy még nem találkozott a bicigli alakkal. Nagyoin is jól ismerik, csak éppen „tudják”, hogy „nem helyes”. A bicigli vörös posztó, amire támadni kell. Nem véletlenül írja az egyik kommentelő:
Ne sértsük meg a cikkírót (Isten ments, hogy megvessünk valakit azért, mert bicigliként tanulta meg azt, amit mi biciklinek hívunk... kivéve, ha direkt az indulatok szítása volt a szándék :D )
Bizonyára kommentelőnk sem tartja normális dolognak, ha valaki pusztán anyanyelve használatával indulatokat válthat ki. Nagyon jól tudja viszont, hogy a bicigli mégis olyan szó, mellyel lehetséges az „indulatok szítása” – a bicigli ugyanis megbélyegzett, szakszóval stigmatizált forma: az egyik legszemléletesebb példa a stigmatizációra. Éppen ezért indokolt, ha korábban elkezdett stigmatár sorozatunkat vele folytatjuk.
Honnan jön a bicigli?
Mielőtt a bicigli stigmatizáltságára rátérnénk, érdemes kitérnünk a szó eredetére: ez ugyanis nagy szerepet játszik a stigma kialakulásában. A szó az angol bicycle [bajszikl] szóból ered, a magyarba a német nyelvjárási bizykel [bicikl] forma került. A szóvégi i azért került be, hogy az eredetileg a szó végén álló [l] ejthető legyen, azaz önálló szótagba kerüljön: hasonlóan a a sámli, hokedli, nokedli vagy a zokni, sufni szavakhoz.
Természetesen a három-/négykerekű kerékpár / bicikli / bicigli / stb. hibáztatása is teljesen értelmetlen.
Maga a bicycle a latin bi- ’2’ előtagból ered, a cycle ’körforgás, ciklus’ pedig (latin közvetítéssel) a görög κύκλος [küklosz] ’kör, gyűrű, kerék, körmozgás; gömb; tömeg; piac’ szóból. Utóbbi egyébként azonos eredetű a magyarban is használt ciklussal, és ugyanabból az indoeurópai szóból származik, mint az angol wheel ’kerék, kormánykerék’, illetve a több szláv nyelven is meglevő kolo ’kerék’ (de csehül, szlovénül stb. ’kerékpár’ is; szerbhorvátul többes számban ’kocsi, szekér, vagon’ is), mely a magyarba és az angolba egy délszláv körtánc neveként került be.
A magyar nyelv etimológiai szótára az Új magyar tájszótár alapján a bicikli mellett az alábbi alakváltozatokat sorolja fel: bicegli, bicëgli, biczeglő, bicekli, bicigli, biciklej, bificli, cibikli, ficikli, picikli, vicigli, vicikli. Ezek közül néhány alak kialakulásához nyilván hozzájárulhatott a népetimológia is: például a biceg vagy a pici belejátszása egyértelműen megfigyelhető – a picikli, leginkább bizonyára tréfás szándékkal, a neten is többször felbukkan (néhányszor picigli formában is). Egy további formája, a viszikli pedig teherszállító kerékpárok márkaneveként él – ebben nyilván a visz ige játszik bele.
(Forrás: Wikimedia Commons / Brockhaus and Efron Encyclopedic Dictionary)
Láthatjuk, hogy eredetileg [kl] mássalhagzókapcsolat van a szóban, de több alakváltozatban is [gl]-t találunk. Itt nem másról van szó, mint zöngésségi hasonulásról. A magyarban zöngésségi hasonulást olyan mássalhangzók váltanak ki, melyeknek van zöngésség szerinti párjuk: hat-ból [hadból] (a [b] zöngétlen párja a [p]), négy-től [nétytől] (a [t] zöngés párja a [d] stb.) Az [l]-nek azonban nincs zöngétlen párja, így általában hasonulást sem vált ki: a lát-lak nem lesz *[ládlak], és a ciklust sem mondjuk soha ci[g]lusnak (a neten sincs természetes előfordulása). Alkalmanként azonban előfordul: egyik kommentelőnk a hőmérséglet alakot említi. Vegyük észre, hogy a változás itt is olyan helyen következik be, ahol a szó nem kapcsolható össze olyan szóval, melyben egyértelműen k van: ahogy a bicikli és a ciklus kapcsolata sem egyértelmű, a hőmérséklet és a mérsékel kapcsolata sem az – már csak azért sem, mert *mérséklet egyáltalán nincs, és a hőmérsékleten csak hajtyaa vérmérséklet és az önmérséklet fordul elő, ezek pedig nem sok jelentésbeli kapcsolatot mutatnak egymással. Ezt a folyamatot tehát az összetett szavak elhomályosulásához (pl. jóember > jámbor) hasonlíthatjuk: a szóelemek egymáshoz simulnak, tagolhatóságuk elveszik.
Érdemes még azt is észrevennünk, hogy a bicikli : bicigli (vagy a hőmérséklet : hőmérséglet) hangzásában is minimális a különbség, a helység és a helyiség, az áru és az árú vagy az irat és az írat, az egyelőre és az egyenlőre esetéhez hasonlóan mindig csak arra hallunk panaszt, hogy rosszul írják őket, de arról nem, hogy rosszul is ejtik. Valójában tehát nem is nyelvi, hanem helyesírási kérdésről van szó.
Hol itt a defekt?
Ha az olvasó a fent felsorolt alakváltozatok valamelyikével találkozik, mondjuk a biceglő vagy a ficikli változatokkal, akkor valószínűleg elintézi magában azzal, hogy nyelvjárási alakról van szó – legfeljebb amiatt morog, hogy a szövegalkotó miért nem közismert szót használ. A bicigli azonban nem ez az eset: ezt minden bizonnyal ismeri, és ha közvetlen környezetében nem találkozott vele, akkor is említették az iskolában – elrettentő példaként.
(Forrás: Wikimedia Commons / Luis Miguel Bugallo Sánchez (Lmbuga) / CC BY-SA 3.0)
De mi az, ami a bicigliben annyira elrettentő? Cikkünkben használtuk a bringa és a bicaj szót is, de ezekkel egy kommentelőnek sem volt baja – holott ezek is a bicikli alakra mennek vissza, csak még távolabbra kerültek tőle. Annyira, hogy a kapcsolatukat már fel sem lehet ismerni. Ha tényleg baj lenne az, ha egy szó alakja megváltozik, akkor a biciglit még mindig sokkal jobbnak kellene tartanunk, mint a bringát vagy a bicajt. Ha pedig a szólakot teljesen eltorzító változások nem jelentenek bajt, akkor az apró változások miért jelentenének?
Valaki mondhatná azt is, hogy bicigli egyszerűen nem normatív: nemhogy a helyesírási szabályzat szótári részében nem szerepel, de a Helyesírási kéziszótárban sem. Csakhogy ugyanez elmondható a bicaj és a bringa szavakról is. Ezek az Osiris Helyesírásában már szerepelnek, de az nem szabályozza a helyesírást: ráadásul a bringa írásmódja nem is problémás, a bicaj j-je meg – az eredetén kívül – következhet abból is, hogy az -aj végű szóból sok van, az -aly végűek (bivaly, guzsaly, karvaly padmaly, tavaly) meg kivételesek (ráadásul az ötből kettő igen ritka, egy pedig nem is főnév). Ráadásul hozzátehetjük, hogy a bicikli sem mondható normatívnak, hiszen a hivatalosan használt elnevezés a kerékpár – a bicikli már azzal kiválthatja nyelvművelőink ellenszenvét, hogy idegen eredetű. Óvatosan megkockáztathatjuk azt a feltételezést is, hogy a bicikli be sem került volna helyesírási szótárainkba, ha nincs bicigli: felvétele nem szolgál mást, mint hogy hibássá minősítse a bicigli alakot.
Ez a másik dolog, amire valaki elvben hivatkozhatna: a bicigli azért helytelen, mert ott van a szótárban, hogy a szót biciklinek kell írni. Csakhogy ez is hibás érvelés. A bicikli írásmódú szót nem ejtenénk [bicigli]-nek, ahogyan a ciklust sem ejtjük [ciglus]-nak. Ez a szónak egy másik alakja, amit csak úgy írhatunk le, ha a kiejtést követjük, azaz g-vel. Az, hogy ez az alak nincs benne a szótárba, nem jelent semmit: a ser sincs benne, a sör viszont igen, ebből viszont nem következik automatikusan, hogy a ser helytelen. Tulajdonképpen az sem biztos, hogy következik bármiből, hogy a bicigli helyesírási szempontból helytelen (azt már láttuk, hogy nyelvileg nem az).
(Forrás: Wikimedia Commons / Gary A Baratta / CC BY-SA 3.0 )
Hogy ezt belássuk, érdemes összevetni a bicigli problémáját a gúnyolódó kommentekben használt más alakok eseteivel. A hajtya vagy a csúzda például egyértelműen nem felel meg a szabályoknak, hiszen ebben – legalábbis a szabályzat elemzését követve a hajt- tövet és a -ja toldalékot (illetve a csúsz- tövet és a -da toldalékot) ismerhetjük fel, az ilyen alakokat pedig nem kiejtés, hanem a szóelemzés elve szerint írjuk. A bicigli ennek megfelelően akkor lenne helytelen, ha a bicik- tőből és a -li toldalkéból állna. Szintén rossz párhuzam a sebaly vagy a hej hely helyett: a magyarban a [j] hangot a j és a ly is jelölheti. Hasonló eset az ózsdi is: a [zsd] kapcsolatot jelölheti sd és zsd is. A [gl] kapcsolatra viszont nem igaz, hogy a kl és a gl is jelölheti, csak meg kell tanulni, mikor melyik: a kl sosem jelöl [gl]-t. A faluba ’faluban’ nyelvi hátteréről már eleget írtunk, itt csak azt jegyeznénk meg, hogy egy dologban erősen hasonlít a biciglire: erősen stigmatizált formáról van szó (csak itt nem a tő, hanem a toldalék stigmatizált).
Találó párhuzam azonban a garambol. Ennek irodalmi, illetve korábbi változata karambol. Ebben ugyanúgy zöngésségi hasonulás megy végbe, mint a bicigli esetében, ráadásul szintén rendkívüli helyzetben: itt a szóbelseji mássalhangzók hatnak a szó elejire. Ha ritka, ez sem példátlan a magyar történetében: ilyen folyamat ment végbe pl. a dob ige vagy a domb főnév esetében. Nyelvileg tehát nincs ok hibáztatni, azért pedig megint kár hibásnak tekinteni, mert egy alakváltozata szerepel a helyesírási szótárakban. (Ráadásul a karambol is idegen szó, melyet már csak ezért is hibáztathatnánk.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Aspersions)
Csak a láncainkat veszthetjük
Végső soron tehát megállapíthatjuk, hogy a biciglivel (és a garambollal) nincsen semmi baj: nincs olyan dolog, amivel komolyan vádolhatnánk, amiért hibáztathatnánk. Még az is megkérdőjelezhető, hogy helyesírási hibának tekinthető-e: ha viszont annak tekintjük, akkor ez leginkább a helyesírás hibája.
Az egyetlen dolog, amire a bicigli stigmatizációja „jó”, azaz az, hogy stigmatizálhatjuk vele azokat az embereket, akik használják. Azonban erre is egyre kevésbé alkalmas: éppen állandó felhánytorgatása miatt egyre kevesebben vannak azok, akik „tudatlanságból” (azaz mert nincsenek tisztában, na nem hibásságával, hanem megbélyegzettségével) használják. Ugyanakkor egyre inkább nő azok száma, akik szándékosan választják ezt az alakot. Nem azért, hogy „indulatokat szítsanak”, hanem azért, mert elegük van abból, hogy mások korlátozzák őket anyanyelvük használatában. Éppen ezért a bicigli használata egyre inkább azokra lesz jellemző, akik amellett, hogy anyanyelvváltozatukban ezt használják, tudatában vannak annak is, hogy ezzel a formával nincs semmi baj: azaz nyelvészeti kérdésekben éppen hogy nem tájékozatlanabbak, hanem tájékozottabbak másoknál.
(Forrás: Wikimedia Commons / Niklas Tyrefors / CC BY-SA 3.0)
Persze nem kell megijedniük azoknak sem, akik otthon a bicikli alakot használják. Ettől még a bicikli nem lesz helytelenebb, használhatják nyugodtan továbbra is. De okosabban teszik, ha a bicigliről leszállnak.
"Természetesen a három-/négykerekű kerékpár / bicikli / bicigli / stb. hibáztatása is teljesen értelmetlen."
A "háromkerekű kerékpár" nekem önellentmondásosnak hangzik mint a kétkerekű tricikli/tricigli.
Ilyen alapon lehetne szekfű is a szegfű. Egyébkén a ha németből jött a bi-cikl(i), abban a korban, mikor a német közhasználatú volt, akkor érthetően váltott ki ellenérzést a bi-cigl(i), már csak a ziege/ziehen hasonlóság miatt. Ha valakinek rááll a füle a németre, akkor a "cigl" borzalmasan zavaró, míg a canga és társai már elég távoliak ahhoz, hogy ne legyenek értelemzavarók.
@Aurevol: „Ilyen alapon lehetne szekfű is a szegfű” Dehát az is, mert a [f] előtt nem állhat [g], csak [k] (fogfájás, ejtsd [fokfájás]). A helyesírás az etimológiát mutatja, ami egy magyar anyanyelvűnek akár nyilvánvaló is lehet. A [l] előtt viszont lehet [k] is (Klári), meg [g] is (Glória), ráadásul egy magyar anyanyelvűnek nem világos az etimológiája sem.
Ez az ára annak, hogy a magyarban meg lett tiltva a flektált mássalhangzó vázak (a gyökszavak) kutatása és iskolai oktatása.
Mert pl. a szeG-fű (be-szeg-ett, elkerített virágcsomag, ami szag-os) - egy összetett szó. S ez NEM szeK-fű (nem száraz tövis-fű, nem szik-fű).
Az, hogy az egymás mellett álló mássalhangzók mindig befolyásolhatják egymást, nem az egyes nyelvek sajátossága. Az mindig csak a hang-környezettől függő (értelmetlen) jelenség.
Tehát a kiejtésnek nincs mélyebb értelme. Ez csak egy bármely nyelvben, bármikor megjelenő "ostoba" jelenség. Ha így rakod össze, ragozod, akkor: K, ha úgy rakod össze, ragozod, akkor G.
A hivatalos nyelvészet ma már nem is leplezett célja az európában mág fennmaradt kevés, nem latinizált (természetes) nyelvek tönkretétele.
Ennek most az a módszere, hogy előbb az írást tegyék zavarossá, azzal a mesével, hogy egy nyelvben "mindent lehet mondani". Mondani, KIEJTENI persze, hogy lehet és nem is lehet másképp. Csak természetes módon, ahogy jön!
S mivel a kiejtés, bármely nyelvben, valamennyire mindig eltér az írástól, most azt hazudják a magyaroknak, hogy az írásképnek nincs semmi jelentősége. Hátha beveszik a cumit.
(Pl. az ismételt javaslatok az Ly eltörlésére, pedig az összes Ly-os szó valójában L-et tartalmaz és nem J-t).
Az írás és a kiejtés azonban semelyik nyelvben nem PONTOSAN ugyanaz. Nem is szabad, hogy teljesen ugyanaz legyen. Mert akkor nem lehet többé felismerni a szavak belső, értelmes komponenseit. Ezt akarja elérni a hivatalos (az "európai") nyelvészet. Miközben nekik maguknak persze eszük ágában sincs felsismerhetetlenné tenni a saját nyelveik eredetét, történelmét. Az angolban, franciában, stb. szó sincs arról, hogy ezentúl a kiejtés szerint lkellene átírni (összezagyválni) a szavaikat.
Az „Orvosi SZÉKFŰ-t (a székelést elősegítő kamillát) is szégfűnek ejtjük? Hát persze! A szak-szavakat is szagszavaknak? Igen. „Az erős szagtól (szaktól) egészen elment az étvágyam.” Akkor ezentúl írhatjuk is talán szak-nak a szagot? Világos, hogy nem, mert nem szak-ot érzünk, hanem szag-ot. Igaz, hogy a cikkben is az van, hogy az ilyesmit csak a kiejtésben szokták kifogásolni a „nyelvvédők”. Csakhogy ez KI VAN ZÁRVA, mert a biciklit ki se lehet máskép kiejteni, csak biciglinek. Vagy, ha mégis erőltetni akarjuk a K-t, akkor egy kis szünetet kell tartani a szó közepén, így: bicik’li.
Összefoglalom: az egymás mellé kerülő hangok egymásra hatása a kiejtésében oda-vissza változtathatja őket, de ez csak pillanatnyi, az éppen abban a szituációban való kiejtés. Aminek semmi köze nincs a csupasz szó, vagy a rag / képző valódi mássalhangzójához. A szavak valódi (gyök-) váza annak értelmével együtt van kódolva az agyunkban – a halálunkig. Még „álmunkban” is tudjuk őket. Ehhez nem kell se nyelvészet, se „etimológia” – még műveltség sem. Az egymás mellé kerülő mássalhangzók a legkülönbözőbb módon képesek hatni egymásra. Néha úgy, hogy az egyik ki is dobja a másikat. Pl. egy magyar anyanyelvű sose fogja azt gondolni, hogy a ragozott „ab-ból” szó – a ragja nélkül „ab” és nem „az” volna. A kellemetlen helyzetbe került (a ragokkal már nehezen kiejthető) Z egyszerűen kiesik (attól, arról, annál), de a fejünkben akkor is Z marad!
A magyar nyelvet kell tanítani. Alapszavait és az egy-mássalhangzós ragokat / képzőket mind külön és mindet a valódi jelentésükkel együtt. A KIEJTÉS, az már más kérdés. Az nagyon gyakran nem is tükröződhet az írásban. Mert ha igen, akkor teljesen összezavarjuk a nyelvet.
@Untermensch4: Ha tipizálni kellene a nyelvi tévhiteket, akkor ez tipikus példája lehetne annak, amikor egy elnevezés motivációját keverik a jelentésével. A vicces (vagy szomorú) az, hogy ez is megbélyegzéses rendszerben működik: pl. a szemüveget nem szokták hibáztatni akkor, ha műanyag lencse van a keretben. Ezzel szemben a „háromkerekű bicikli” vagy „CD lemez” stigmatizált, mert valamelyik hülye egyszer elkezdett rajtuk lovagolni.
Egyébként meg: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szekf%C5%B1_Gyula
@Fejes László (nyest.hu): A tartózkodó, mértékletes véleménnyilvánítás szándékával próbáltam hangsúlyozni hogy számomra ellentmondásos a hangzása. További ellentmondás hogy a bicigli/bicikli nekem magát a szerkezeti működést sugallja (pedál által kerekénél meghajtottság), míg a kerékpár "modoros", hivataloskodó elnevezésnek tűnik. Így aztán a "háromkerekű bicigli" nekem "helyesnek" tűnik, a "háromkerekű kerékpár" viszont az indulataimat szítja. :)
Vegyük bele az egykerekűt is (monocigli?,egykerekű kerékpár?,kerékpáratlan?), mert a szemüveghez a monoklit hasonlítanám inkább. Félrevezető lehet ha az alapanyagot mint motivációt összemossuk a funkcióval. Az átlátszóság mint funkcionális tulajdonság, megkülönböztethetetlenné teszi az üvegből és az átlátszó műanyagból készült lencsét. Az egy-, két- és háromkerekű járgányok eltérő stabilitása, mint a helyváltoztatási funkcióhoz kapcsolódó tulajdonság ugyanakkor jelentős különbség, ahogyan a monokli és a szemüveg viselése sem a monokli javára kényelmesebb (pedig logikus lenne hiszen súlyra könnyebb)..
A velocipéd meg nem használatos ugyan de ezt is szerkezeti elnevezésként kezelem (első kerékkel egybeépített pedál) és a bicigli/bicikli mintájára a valahánykerekűséget sem fájlalom.
Valami rémlik a "CD lemez/CD-lemez" körüli trollkodásból de a "helyesnek" kínált elnevezések sokkal rosszabbnak tűntek, így nem is foglalkoztam velük. Most meg hogy kihalóban is van, a "pendrájv" pártján állok.
@Untermensch4: „ Így aztán a "háromkerekű bicigli" nekem "helyesnek" tűnik, a "háromkerekű kerékpár" viszont az indulataimat szítja.” Pedig ugyanarról van szó. És mutatis mutandis az egykerekű kerékpárral sincs baj.
A velocipéddel sincs baj, ahogy triciklivel (triciglivel) vagy a mondociklivel (monociglivel) sem. A baj a háromkerekű kerékpár stb. hibáztatásával van.
a kétkerekű szükségszerűen biceg.
@Untermensch4: Másféltagú házaspár... na és?
@Krizsa: Ali és a két felesége házaspár?
@Fejes László (nyest.hu): Félreérthetően fogalmaztam, a " "helyes" " esetemben a "tetszik" szinonímája.
@huncsambocsange: ha az elindulás utáni imbolygásra gondolsz akkor ez a "klasszikus" sebességváltó nélküli bicigli esetében jól hangzik de egyéb nézőpontból eléggé erőltetett.
Jól van, most látom, hogy lett külön témája is. Ezek szerint a nyest reformmozgalmat hirdet, de ennek úgy lenne értelme, ha készítene saját szabályzatot és azt minden cikkben következetesen használnák.
Ütnek a beidézett faszbukos kommentek. Én mondjuk úgy írtam volna, hogy Alik hajtya pár métert, minygyár garambolózik a biciglivel a faluba. Ha már nem számítanak az ózsdi komvencijók.
@Untermensch4: Talán inkább Rózsika és két Pisti.
@El Vaquero: „ennek úgy lenne értelme, ha készítene saját szabályzatot és azt minden cikkben következetesen használnák”
Ez elég nagy következetlenség lenne, hiszen szerintünk (de legalábbis az én személyes álláspontom szerint) semmilyen szabályzatra nincs szükség.
@Krizsa: "Mert pl. a szeG-fű (be-szeg-ett, elkerített virágcsomag, ami szag-os) - egy összetett szó."
Ezek szerint a nem csokorba kötött (és mellesleg nem különösebben illatos) szegfű az nem is szegfű?
Már megint jobb lett volna, ha nem okoskodsz...
" „Orvosi SZÉKFŰ-t (a székelést elősegítő kamillát) is szégfűnek ejtjük? Hát persze! "
Hát nem.
"A szak-szavakat is szagszavaknak? Igen."
Nem. (És a szakszofont se szagszofonnak.)
"mert a biciklit ki se lehet máskép kiejteni, csak biciglinek"
Dehogynem.
@Untermensch4: "Valami rémlik a "CD lemez/CD-lemez" körüli trollkodásból "
Compact Disc, azaz a CD-ben már benne van, hogy lemez, ezen szoktak trollkodni.
@El Vaquero: szerintem "hajcsa" és "minnyár" ;)
"Az, hogy ez az alak nincs benne a szótárba..." Megint egy teszt?
@Avatar: őőő, géreg Zengedéjt McHunyászkodni. Egyébként kunyhóból is van gunyhó, ez megint egy másik esetkör, jut eszembe.
@lcsaszar: ikken, tessztelték, hogy rése' vagy-é.
@Avatar: A "beszegett, elkerített virágcsomag = csokor volna? A gyöknyelvészet a régmúlt történelem nyelvészete. Nem valószínű, hogy virágboltban vásárolt szegfűcsokorra gondoljak - hanem a nagyon sokféle vadszegfűre.
@Untermensch4: az egykerekű bicigli hivataloskodó és kellően modoros megnevezése a "félkerékpár" lehetne. :)
A "bicigli" és a "hivataloskodó" szavakat amúgy pirossal aláhúzza a böngészőm elgépelésőre (mert túlzás lenne helyesírás-ellenőrzőnek nevezni merészelni), míg a "félkerékpár" szó szerinte teljesen rendben van... lehet,h szándékom ellenére beletrafáltam, és tényleg benne van a helyesírási nagyszótárban? :)
Hmmm... az "elgépelésőr" is kóser szerinte. :)
@nudniq: Ez igazán zseniális. Félkerékpár, kerékpár, másfélkerékpár... minden gondunk megoldódni látszik... :) nekem aláhúzta a másfélkerékpárt.
@Krizsa: A szereplők számossága érdekes nekem. Tehát a poligám házasságban élő három akármilyen s akármilyen nevű személy az házaspár? Mindhárman együtt? A férj(ek) és feleség(ek) különféle kombinációi, teljes létszámban vagy kevesebben?
A K-G csere úgy tűnik elég gyakori,
Pl 'megdonáldszt' mondunk, de röviden: 'meki'
Vagy ott van a korábbi Líbiai vezető:
Angolull leírva: Gaddafi, magyarul meg: Kadhafi.
A véletlennek köszönhető, hogy mikor veszünk át K-val és mikor G-vel egy szót?
@Janika: Pl 'megdonáldszt' mondunk, de röviden: 'meki'
Itt a magyarban általános regresszív zöngésségi hasonulásról van szó (msh kapcsolatokban az elöl álló msh zöngéssége hasonul az utána állóéhoz).
"Angolull leírva: Gaddafi, magyarul meg: Kadhafi."
Ez egy egészen más eset, itt a különböző arab nyelvváltozatok eltérése jelenik meg, attól függően ki melyikből vette át a nevet. A klasszikus és modern irodalmi arabban ق-val jelölt, illetve beszélt változatában [q]-val ejtett hang megfelelői sok mai arab nyelvváltozatban [g]-vel hangzanak, többek között Líbiában is (máshol meg máshogy).
@Untermensch4: "Ali és a két felesége házaspár?"
A 'pár' szó - hasonlóan több más nyelvhez - nemcsak kettőt jelöl, hanem néhányat, akár négyet-ötöt (Egy pár napot töltöttem itt.) Így Ali és a kettő-max. négy felesége is házaspár, "házasnéhány" értelemben.
Szabadságharcos cikkírónk ismét stigmatizálásnak bélyegez egy olyan álláspontot, amely rámutat arra, hogy egyes szóváltozatok meghatározott csoporthoz kötődnek. Makacsul ismétli, hogy amit az emberek használnak az nem lehet hibás. Igenám, de hol? mikor?
Ha az álláspontja igaz lenne, az egész mondattant kidobhatnánk, mert az ún. korlátozott kódot használó beszélők - és ők vannak többségben! - egyáltalán nem tartják be a szabályait. Erre az a szokásos érve, hogy ez nem a nyelvész, hanem a nyelvszociológus területe. Akkor viszont ne szóljon bele!
A ’bicigli’ helyénvaló lehet, de csak meghatározott körben, mert erősen tájjellege van (a nagyapám is így mondta). Írásban csak akkor kell követni az ejtését, ha ezt a tájjelleget ki akarjuk domborítani. A Szerző helyesen idézi, hogy a 'bicigli' több más társával szerepel a tájnyelvi szótárban, helytelenül érvel azzal, hogy a szótár nem számít, mert pl. a 'ser' nincs benne: a tájszótárban az is benne van!
Másfelől – akár tetszik a nyelvésznek, akár nem – az ember nemcsak hallás után, hanem olvasással is tanulja a nyelvét, minél többet olvas, annál inkább. Én pl. mindig ’bicikli’-t mondtam, mert egyrészt ezt hallottam körülöttem a többségtől, másrészt ezt erősítette meg az írásmódja.
@Szaladó: A bicigli formát széles körben mondják, nincs egy konkrét olyan tájegység amire inkább jellemző lenne. Ezért tájnyelvinek semmiképpen nem nevezném.
Inkább arról lehet szó, hogy két szavunk van, az egyiket g-vel, a másikat k-val ejtik. (Mint a seper-söpör). Te írtad, hogy k-val ejted, én viszont g-vel. Nincs ebben semmi kivetnivaló.
Ha helyesírási szabályzatban viszont benne van hogy az írás alapvetően a kiejtést követi. Ezért nekem az a véleményem, hogy az a szót, amit k-val ejtenek k-val is írjuk, amit meg g-vel ejtenek azt g-vel írjuk.
Talán ideillik ez a példa: mindenki tudja, hogy a lakodalom szót k-val írjuk, de ha úgy mondjuk rövidítve hogy lagzi, akkor szerintem még te is g-vel írod le és nem k-val. Pedig a bicikli mintájára ezt is lakzinak kellene írnunk.
Félkerékpár = monocikli
Háromkerekű "kerékpár" = tricikli
Nem én találtam ki, ez a nevük. Ezeket nem ejtik g-vel.
@Janika: lakzi :D
Sőt. Ezt nem is a bicikli mintájára kellene k-val írnunk, hanem a "szóelemzés elve" alapján tényleg ez lenne a helyes írásmód. Hiszen a "lakodalom" szóban megbújó "lak" szótő egészül ki a "zi" végződéssel. ;)
@nudniq: és valószínűleg ez volt a régi "lélekzet" írásmód indoka is.
Tényleg. A "lélegzet" esetében a helyesírási szabályzat lekövette a "gésülést"... talán egyszer a "bicigli" esetén is le fogja követni (és az ifjabb generációk majd jól meg fogják bélyegezni a "műveletlen", hiperkorrektor "biciklizőket"... mert az ugye irreális elvárás lenne,h mindkét alakot helyesnek tekinthessük).
@nudniq: szerintem simán megférhet egymás mellett kétféle szó és kétféle írásmód.
lehet rossza a példa, de nekem a gör- és kör- szótő ilyennek tűnik.
mindkettő megfér egymés mellett kialakítva a saját jelentéskörüket.
körbe, görbe, gördül, körül, stb. Látszólag teljesen véletlenszerűen használjuk hol a g-s és a hol a k-s változatot.
@Janika: A fiatal, még az ókorban is sok nyelvben ismeretlen zöngés G a zöngétlen, ősi K HANGVÁLTOZÁSA. Vannak még ilyenek: V/B, T/D, T/Z, K/Ch. H/K. Ezek - egy kivételével (P/F) - mind zöngétlenből zöngéssé váló hangpárosok. Az emberiség, de legalábbis Eurázsia ősnyelvei zöngétlenek voltak. E párosok, ha már a fiatalabb hang is megjelent abban a nyelvben, mindenhol ugyanúgy viselkednek, mint K/G, vagyis felválthatják egymást.
A hangváltozásokról sem ártana legalább tíz mondatot tanítani a magyar iskolákban. Ezt csak azért nem teszik meg, mert akkor kiderülne, hogy ez egyáltalán nem csak a finnugor nyelvekre jellemző, hanem minden nyelvre az egész világon:-).
Bocs, a H/K is zöngétlen pár.
@nudniq: és a lakzi mi szlovákul?
szobás.
@lcsaszar: Triciklit is hallottam már g-vel ejteni. Az hogy "ez a nevük" jól hangzok de ha megnézed pl a 6/1990. KÖHÉM rendeletet, a benne foglaltak alapján a "háromkerekű motorkerékpár" és a "motoros tricikli" két külön dolog. Nem, nem oldalkocsis, az egy harmadik.
Eredetileg úgy tudtam hogy a tricikli "hátulja egy fél kerékpár ami elé egy kordé-szerű dolog van építve. A "háromkerekű bicigli" meg hátul két- (ezekből legalább egy meghajtott), elöl egy (kormányzott) kerekű.
@huncsambocsange:
A sobáš-t két személy köti, svadba-ra mennek a meghívottak mulatni.
A méricskél, méricsgél, méridzsgél változatokat mi indokolja?
@korhely: Megvan! Az a fajta nyelv-karbantartás, amit én indokoltnak tartok, az ÍRÁS (csak az írás) egységesítését célozza. Ez a példád nagyon jó lesz ide. (A Novilar sztélé ajánlása is nagyon jó volt, már belefogtam:-)))
Beszéljen az illető, ahogy akar, de írni így kelli: MÉR-ITS-*K-ÉL. Ahol a TS = Cs. Miért így kell és nem másképp?
1. Mert a mérés fogalmát az MR vázzal kifejezve, más gyöknyelvek is visszaigazolják (a finn és a héber).
2. A mér-ít fogalomnak (ugyanilyen alapon) köze van a "merít" igéhez. A "merítő" olyan valaki, aki meghatározott mennyiséget akar kivenni.
3. A mérítes*k = mérics*k: többször, vagy folyamatosan megismételt merítés. 4. És végül a MÉRICSK- ÉL. Az -xL a legáltalánosabb kozmopolita (=minden nyelvben működő) igeképző.
Összefoglalás: A méricsk-élő olyan cselekvő, aki többször egymás után is merít*s-*k-él.
Ilyen elemzésre azonban csak az összehasonlító gyöknyelvészet - szakma - képes. Tehát a magyar (vagy bármely természetes nyelv) helyesÍRÁSÁT csak gyöknyelvész volna képes "rendben tartani". S mivel a hivatalos nyelvészet van "érvényben", ami erre nem képes, valóban az a helyes, hogy egyáltalán nem szól bele, mert akkor legalább nem árt.
A természetes nyelvek nyelv beszélő közösségének agyában be van "huzalozva" az anyanyelve (az anyanyelv fínomszerkezete). Minden eredeti (gyök-)szavának, és minden egy-mássalhangzós toldalékának jelentése is kódolva van az agyában. Tehát ÉRTI is a nyelvét. Ezért sokkal jobb ráhagyni, mint zavart okozni benne.
Épp most hallgatok egy előadást: [illedve], [alabvetően]... :)
@Sultanus Constantinus: „Vannak viszont olyan magyar beszélők – éppen például Vasváron –, akik [hadvan]-t és [vazsvár]-t ejtenek. A szívtipró és az évszak náluk is [szíftipró] és [éfszak]. Az ő nyelvjárásukban tehát a [v] „teljes jogú” zörejhang: hasonít is, nem csak hasonul.” www.nyest.hu/hirek/kuloncok
@Fejes László (nyest.hu): Köszi, ez érdekes. Nem tudom, honnan valósi az illető, de ezeken kívül nem nagyon hallottam olyasmit, amit másképp ejtene, mint a pesti köznyelvben.
@geo: akkor a szobás a házasság.
így már pontos?
@Janika: A TESz szerint a görbének „a "kör"-rel való összekapcsolása téves.”
@szigetva: A finnekhez az újkori, zöngés G sem érkezett fel. Ezért a körös, íves, görbe dolgokat muszáj nekik az ősi, zöngétlen K-val mondani: keüre, kűrü = görbe, kári = körív, kiertee = köröz, keerie = be-göngyöl, stb.
@Krizsa: De most nem a finnről, hanem a magyarról beszélünk.