0:05
Főoldal | Rénhírek

A nyelvtanulás is olyan, mint a kerékpározás

Saját magán végzett kísérletet a vlogger – ennek eredményeképpen elfelejtett biciglizni!

nyest.hu | 2015. május 21.

Destin, a Napról napra okosabb vloggere már gyerekkorában megtanult kerékpározni. Azonban barátja, Barney meglepte egy olyan kerékpárral, mellyel képtelen volt közlekedni. De nemcsak ő. Akárkinek adta oda a biciglit, mindenki kudarcot vallott vele: már két-három méter megtétele is túl nehéz feladatnak bizonyult.

A kerékpár csak egy dologban különbözik a többitől: ha jobbra fordítjuk a kormányát, a kerék balra fordul, ha balra fordítjuk a kormányt, a kerék jobbra fordul. Könnyű megtanulni, hogyan lehet vele haladni: az ellenkező irányba kell fordítani a kormányt, mint ahogy a kereket szeretnénk fordítani. Ne felejtsük el azonban, hogy a kerékpár kormányát nem csak akkor forgatjuk, amikor kanyarodni akarunk, hanem egyensúlyozásra is használjuk – önkéntelenül is rengeteg apró kormánymozdulatot teszünk. Nem elég tehát ésszel felfogni, hogyan kell kormányozni az új kerékpárt – agyunkat is át kell programozni.

Idegpálya-építés
Idegpálya-építés
(Forrás: Wikimedia Commons / Nick Richards / CC BY-SA 2.0)

Denis elhatározta, ha törik, ha szakad, ő bizony megtanulni közlekedni a különleges bicajjal. Minden nap öt percen át gyakorolt a járművével. Nyolc hónap után egyszer csak egyik napról a másikra megtanult vele haladni. Szinte érezte, ahogy egy új idegpálya nyílik meg az agyában – ám amint valami apróság elvonta a figyelmét, az agya visszaugrott a régi pályára, és ő elesett.

Ezután saját kisfiát vette rá, hogy tegyen kísérletet egy hasonló bringával. A fia már három éve kerékpározott akkor. A srác két hét alatt elérte azt az eredményt, ami az apjának csupán nyolc hónap alatt sikerült. 

De mi köze ennek a nyelvtanuláshoz? Nagyon is sok! Amikor egy nyelvet beszélünk, akkor sem tudatosan alkalmazunk szabályokat, hanem bejáratott idegpályákat aktiválunk. Gyerekkorban az ilyen idegpályák sokkal könnyebben épülnek ki, mint felnőttkorban. 

Ugyanezért van, hogy hiába magolunk be nyelvtani szabályokat, hiába bújjuk a szótárat, attól még nem fogunk egy nyelvet jól beszélni. Az egyedüli lehetőség, ha minél többet használjuk a nyelvet – méghozzá lehetőleg aktívan, azaz minél többet írunk és beszélünk. Ha pedig eljutottunk egy bizonyos szintre, akkor ahhoz hasonlóan, ahogy nem tudjuk elmagyarázni, hogyan egyensúlyozunk a kerékpáron, azt sem tudjuk megmondani, hogy miért pont úgy használunk egyes alakokat, szerkezeteket, ahogyan – még ha korábban meg is tanultuk a nyelvtani szabályt, a begyakorlás után már nem azokra támaszkodunk.

Denis kísérletének van még egy érdekes aspektusa. Miközben megtanult különleges járművel kerékpározni, „elfelejtette”, hogyan kell közlekedni egy közönséges kerékpárral. Ám húsz perc gyakorlás után az agya egyszer csak visszaállt a régi kerékvágásba, és olyan magabiztosan kerékpározott, hogy a jelenlevők nem akarták elhinni, hogy korábban nem csak megjátszotta magát.

Hasonló élményünk nekünk is lehet, ha egy nyelvben eljutunk egy bizonyos szintig, majd hosszú ideig nem használjuk. Amikor aztán újból azon a nyelven kell megszólalnunk, először igen nehéz lesz, érezzük, mennyi mindent elfelejtettünk – ám egyszer csak eszünkbe ötlenek olyan kifejezések, melyeket fél órával korábban nem tudtunk volna felidézni. Még hasonlóbb élményt élhetünk át, ha egy nyelv után annak közeli rokon nyelvét tanuljuk meg: úgy érezhetjük, hogy a korábban megtanult nyelvet teljesen felülírtuk, ám idővel az is visszahozható.

Egy életre bevésődik, de karban kell tartani
Egy életre bevésődik, de karban kell tartani
(Forrás: Wikimedia Commons / Safety First / CC BY 2.0)

Érdemes lenne a kísérletet folytatni: mi lenne akkor, ha Denis felváltva használná a kétféle biciglit? Feltehetően egyre könnyebben tudna váltani a kétféle kormányzási technika között. Nem lennénk azonban meglepve, ha mindkettő meglehetősen jól menne neki, de soha nem tudna tökéletes, pláne azonos biztonsággal közlekedni a kétféle kerékpáron – sőt, talán fia sem. Annak kitalálását, hogy ez miféle nyelvi jelenségekkel mutat párhuzamot, olvasóinkra bízzuk.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (13):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
4 éve 2015. június 1. 11:09
13 El Vaquero

@Fejes László (nyest.hu): ezek szerint akkor csak a kl hangkapcsolatoknál fordul elő, így pontos.

4 éve 2015. június 1. 10:09
12 Szaladó

A Szigeten volt egy mutatványos fordított biciklivel (dafke!). Ötszáz forintért lehetett próbálkozni menni öt métert, ha sikerült, ötezret adott.

Jól keresett.

4 éve 2015. május 28. 15:07
11 Fejes László (nyest.hu)

@Vicu: Köszönöm, csak azt nem értem, miért kéne megvetni a cikkírót, ha ilyenekkel kísérletezik...

@El Vaquero: „Vannak néhányan, akiknél az obstruensek zöngésülnek szonoráns előtt”

Van olyan magyar beszélő,. akinél a látlak [ládlak]? Először hallok ilyesmit...

4 éve 2015. május 28. 11:39
10 El Vaquero

@deakt: az ucca régebbi helyesírási alak, itt Szekszárdon még egy csomó utca uccaként van táblázva, és nem azért, mert tanulatlan valaki írogatta ki őket, egyszerűen ilyen régi táblákról van szó.

 

Vannak néhányan, akiknél az obstruensek zöngésülnek szonoráns előtt, és nekik a hőmérsé"g"let emelkedik miközben bicigliznek, de pl. az ihlet h-ja nem viselkedik náluk így. Bár inkább csak L előtt fordul elő, más példa nem jut eszembe.

4 éve 2015. május 28. 11:25
9 Vicu

@Fejes László (nyest.hu): Csak azért feltételeztem az "indulatok szítását", mert akár kísérleti jelleggel is íródhatott a cikk, mondván: Lássuk, mit szólnak az olvasók, ha nem a szokványos alakot használom.

Teljes mértékben egyetértek a válaszával, és a magyarázatként íródott cikkel. A változatosság gyönyörködtet. Nekem is mondja apukám azt (tanult ember létére), hogy tehetük, ehetük- tehetjük, ehetjük helyett, hiszen falun élünk, lehetetlen, hogy ne csússzon ki, ha mindennap halljuk.

Szeretem hallani, hogy minden szó végére odakerül az "-e", ki tudja, miért, vagy a gyakori passzív szerkezetet- "megoldódik, felmosódik, kivivődik".

Borzalmas dolog ez a stigmatizálás, elszégyellem magam, ha rászólok valakire a -suk,-sük, vagy a nem-e forma miatt. (Azonban nem fogom a gyerekeimnek ezeket tanítani, mert én sem így tanultam.)

Ha egy esszét írok, nem fogom ezeket az alakokat használni, ha mégis, idézőjelesen. Viszont, ha van egy olyan szó, amit én "helytelenül" tanultam meg, nyilván úgy fogom leírni. (Például a nem túl kellemes 'oszt' kötőszóra csak benőtt fejjel jöttem rá, hogy az az aztán.) Olyan ez kicsit, mint gyónásnál... Ha nem tudom, hogy bűnt követek el, nem is az.

4 éve 2015. május 21. 13:11
8 lcsaszar

Magyarul igenis lehet bicigli, meg rósejbni, meg hózentróger, stb.

4 éve 2015. május 21. 13:02
7 Fejes László (nyest.hu)

@Vicu: „ha direkt az indulatok szítása volt a szándék”

Nagy baj van ott, ahol az ember indulatokat tud kiváltani azáltal, hogy az anyanyelvét használja...

4 éve 2015. május 21. 12:53
6 Vicu

Ne sértsük meg a cikkírót (Isten ments, hogy megvessünk valakit azért, mert bicigliként tanulta meg azt, amit mi biciklinek hívunk... kivéve, ha direkt az indulatok szítása volt a szándék :D )

I want to ride my bisygle

4 éve 2015. május 21. 11:57
5 SiZsu

Biztos ez is egy kísérlet része: átprogramozni az agyat a most bevett k-ről g-re ;-)

4 éve 2015. május 21. 11:23
4 Fejes László (nyest.hu)
4 éve 2015. május 21. 10:44
3 deakt

meg ucca és társai, sőt, még fokozható.

4 éve 2015. május 21. 09:44
2 Fejes László (nyest.hu)

@sebo: Egyszerű a megoldás. Ha nem akarsz nyelvtannáci (ha már leírjuk, akkor egybe...) lenni, akkor ne legyél az!

www.nyest.hu/hirek/hagy-biciglizzek-a-fridzsiderben-1

4 éve 2015. május 21. 09:24
1 sebo

Hali! Szuper cikk, nem mert nyelvtan náci szeretnék lenni, csak nem biciklizni?