A nyelvtanhoz nem kell tudatosság
Amerikai neurológusok és pszicholingvisták arra a következtetésre jutottak, hogy az agyunk akkor is észleli a nyelvtani hibákat, amikor tudatosítani nem vagyunk képesek azokat. Kísérletük az első komoly bizonyítéka annak, hogy a szintaxis tudatosság nélkül is működik.
Nyelvhasználat közben az agyunk nagyon gyakran „robotpilóta” üzemmódban működik. Ez azt jelenti, hogy a nyelvhasználat bizonyos része egyáltalán nem tudatos folyamat. Ezt az elméletet jó néhány nyelvész és neurológus vallja már évek óta. Most az Oregon Egyetem agykutatói egy kísérletben azt bizonyították, hogy az emberek észreveszik a nyelvtani hibákat anélkül, hogy tudatosítanák ezt a tevékenységüket – számol be a kutatásról a Science Daily tudományos hírportál.
A kísérletben 18 és 30 év közötti angol anyanyelvi beszélők vettek részt. Agyi aktivitásukat EEG-vel (elektroenkefalográffal) rögzítették; a kutatók ennek is egy bizonyos részére, az úgynevezett eseményhez kötött potenciálra (ERP, event-related potential) fókuszáltak. Ez az eljárás nem invazív módon teszi lehetővé az agy elektromos aktivitásának rögzítését valamilyen esemény közben.
(Forrás: Wikimedia Commons / Petter Kallioinen / CC BY-SA 3.0)
Ebben a kísérletben az inger egy-egy rövid mondat volt, amelyet a résztvevők szavanként olvashattak el egy képernyőről. A tesztalanyok 280 mondatot kaptak; ezeknek egy része nyelvtanilag helyes (grammatikus), más része nyelvtanilag hibás (agrammatikus) volt. A mondatok közben pedig egy 50 milliszekundumos figyelemelterelő hang (úgynevezett disztraktor) is hallatszott – vagy a mondatokban levő grammatikai hibák előtt, vagy utánuk. Ez a figyelemzavaró hang a nyelvtanilag helyes mondatok közben is hallatszott. A résztvevőknek a mondatok közben hallott hangra kellett a lehető leggyorsabban reagálniuk – annak megjelölésével, hogy magas, középmagas vagy mély volt-e a hang.
„A kísérletben arra voltunk kíváncsiak – mondta el Laura Batterink, a cikk egyik szerzője –, hogy van-e jele a tudatosságnak a nyelvtani hibák észlelése közben.” A nyelvtani hibák tehát tökéletesen láthatóak voltak a résztvevők számára, de mivel extrafeladatot is kaptak a hang detektálásával, nem mindig voltak képesek tudatosítani a nyelvtani hibákat. A résztvevők tehát elolvasták a mondatokat, majd megítélték, hogy helyes volt-e az adott mondat vagy sem. Ha a disztraktor hang közvetlenül a hibás mondatrészlet előtt hallatszott, akkor nagyobb valószínűséggel ítélték helyesnek a helytelen mondatot is. Viszont ha a hibás mondatrészlet után hallatszott a hang, akkor az alanyok jól észlelték a hibák 89 százalékát. Azokban az esetekben, amikor az alanyok helyesen ítélték meg a hibákat, hasonló EEG-mintázatot kaptak a hiba észlelésekor.
Amikor a hibás mondatszakasz előtt hallatszott a hang, a hibáknak csak az 51 százalékát észlelték az alanyok. Tehát a hiba előtti hang egy pillanatra megzavarta az alanyok figyelmét. „A tudatosságot az jól mutatja az, hogy egy adott hibát egy alany képes-e azonosítani vagy sem. A figyelemelterelő hang pedig ezt akadályozta” – mondta el Helen J. Neville, a kutatás egyik vezetője. Azonban annak ellenére, hogy az alanyok hibáztak a grammatikalitási ítéletekben, az EEG-képeiken az látszott, hogy agyuk még azokban az esetekben is reagált a hibákra, amikor rosszul ítélték meg a mondatot. A fel nem ismert hibák egyébként az alanyok reakcióidejét is lassították.
Tehát az emberi agy még akkor is reagál a nyelvtani hibákra, amikor nem tudjuk helyesen megítélni, hogy volt-e hiba egy adott mondatban. Az agyunk tehát reagál ezekre a hibákra, észleljük őket – még akkor is, ha ennek egyáltalán nem vagyunk tudatában. A szintaktikai, nyelvtani információkat az agyunk implicite, tudatosság nélkül dolgozza fel – vonják le a következtetést a kutatók. Ez a kísérlet adta az első bizonyítékát annak, hogy a fonológián és a szemantikán kívül a szintaxis is öntudatlanul, impliciten működik. Ez a felismerés segíthet megérteni az anyanyelv elsajátításának, illetve az idegen nyelvek megtanulásának folyamatait is.
Forrás
Grammar Errors? The Brain Detects Them Even When You Are Unaware
@El Vaquero: EGYETÉRTÜNK
abban, hogy a nyelv használatához - és emiatt az idegen nyelvek tanulásához - sem kell a "nyelvtan tudatossága". Abban is, hogy ez a beszélő közösségek kialakulásának és puszta létének tényéből is magától értetődő kell legyen, és abban is, hogy az ennek ellenére a nyelvtan rendszerei köré építkező, intézményes nyelvpedagógia TÉVELYEG. A grammatikai ismeretek által nem - keveseknek is inkább csak ezeknek az ismereteknek ellenére - lehet használható nyelvtudásra szert tenni.
Ám abban, hogy mit kellene, mit kell adni helyette, NEM ÉRTÜNK MÁR EGYET.
Jobb híján javaslatod szerinti sok-sok élő, hangzó és írott szöveget is lehetne adni. Javaslatod szerint a nyelvtanulók "a célnyelven hallgatnának hangfelvételeket...", - OK., bár ezt jobbára ma is teszik -"...néznének filmeket..." - Azt inkább ne tegyék! A filmbeli beszédre nem jut elegendő figyelem, megértésére nincs elismétlési lehetőség és nincs elegendő idő.) , ..."vagy anyanyelviek által összeválogatott szövegeket, párbeszédeket olvasnának fel" - Ne olvassák fel! Legfeljebb magukban olvassanak ilyeneket. A blattoló felolvasás ugyanis még anyanyelvű profiknak is nehezen megy - "... Persze még ez sem lenne az igazi, de a mostani ökörködésnél sokkal többet érne."
Hm.
A mostani, a többség által korszerűnek tartott, divatos "ökörködésben - a kommunikatívnak elkeresztelt módszerben például - szerintem az a lényeg, hogy a hagyományos, nyelvtani szempontból "monokultúrás" kis tanszövegecskéket először sokféleképpen feldolgozzák, hogy végül ennek elemeinek produkcióját a nyelvtanulók a tanórán begyakorolják, azonnal "készség szinten" használják is. Ehhez a monológokat és dialógokat az egymással való beszélgetés-imitációikban gyakoroltatnak be.
Ez szerintem attól "ökörködés", hogy miközben a nyelvtanulók a célnyelvi beszéd megértésében még sehol sem tartanak, máris a saját beszédprodukció elemeit rögzítik - és ezt egymástól és tanáraiktól eltanult - többnyire szükségszerűen rossz - kiejtéssel. Általában egy hibás prozódiájú, rossz hangsúlyú, rossz ritmusú tanfolyami beszédkészség alakul ki, - már akinél ez kialakul -, és velejár egy torz belső beszéd életre szóló beidegződése. (Ez a nyelvoktatás "gyermekágyi láza", melybe sokak nyelvtudása belepusztul, vagy csak életképtelenné válisk.)
A továbbiakra ugyanis ez a hibás belső beszédalakzat sokak számára ellehetetleníti a helyes prozódiájú, - értsd: anyanyelvi - beszéd megértését. A hallott, jó kiejtésű beszédet ugyanis saját belső tanfolyami nyelvének megfelelő beszédalakzatokra kell(ene) a megértéshez átfordítani, s erre se idő, se képesség.
Ha változtatni szeretnénk a kommunikatív, és a sok, megelőző, vagy párhuzamosan létező, más idegennyelv-tanítási "ökörködésen", akkor a megértés szándékával érdemes közelíteni a jelenséghez, és megértetés szándékával képviselőihez.
Ebben segíthet, ha az intézményes nyelvpedagógiáknak a nyelvtan mibenlétét és szerepét illető FÉLREÉRTÉSÉRE rávilágítunk. Az élő nyelvhasználati folyamatokban - a beszéd- ill. szöveg-megértés és a gondolataink megfogalmazási folyamataiban - az un. NYELVTAN azért nem játszik semmi szerepet, merthogy a nyelvtan a statikus szöveg egységeinek - mondataiknak, szavainak - statikus jellegzetességeivel foglalkozik. Ezeknek pedig e jellegükből fakadóan semmi szerepe nem lehet a beszéddel kapcsolatos cselekvések dinamikus jellegű folyamatai lefolyásában. Ott a beszélés és beszédmegértés aktuális, gyors, időbeli folyamatai során az értelem alakító/módosító ELJÁRÁSOK felismerései és alkalmazásai játszanak szerepet. Ezeknek szisztematikus kialakításához pedig a - szerintem egyedül helyes - sorrend: mindenek előtt BESZÉDMEGÉRTÉS és kialakításához a helyes artikuláció repetíciós begyakoroltatása, a megnyilatkozások kontrasztív jelentésű módosításainak variálása, az írás másolásos, diktálásos, és korábbról ismert mondatoknak nyelvre fordításos gyakorlása. Van feladat bőven, csak az ezekből fakadó készségekkel remélhető a sikeres kommunikáció, BESZÉDPRODUKCIÓ. - (lásd pl.: relaxa.hu/html/gondolatok.htm )
Talán az ismertetett vizsgálódás megítélésében NEM ÉRTENÉNK EGYET, ha a kommentár túlzó elemeket tartalmazó "fürdővizével" magát a vizsgálatot és annak eredetiségét is kiöntenénk. Számomra a belső figyelemnek és a figyelemelterelésnek együttes vizsgálatát illetően mutat a vizsgálat figyelmemre méltó eredetiséget.
Ebben csak az a hír, hogy most nem brit tudósok találták fel a kereket, hanem jenkik. Ezt a nem kell a nyelvtanhoz tudatosság dolgot már eddig is mindenki tudta. Abszolút nem ez a kísérlet az első bizonyíték. Az első bizonyíték az a sok milliárdnyi anyanyelvi beszélő már évezredek óta, akiből csak ösztönösen dől a nyelvtani hibáktól mentes szó, anélkül, hogy filóznának rajta hogy helyes-e. Sőt, meg sem tudja a legtöbb anyanyelvi beszélő fogalmazni, hogy mi mitől/miért helyes, annyira nem tudatos az egész. Ez az egész nyelvtan és tudatosság a mesterséges és elmaradt szemléletű, áltudományos nyelvtanítás hülyesége. Már nagyon rég bebizonyosodott, hogy ezzel az írás alapú, nyelvtanozós, akadémiai módszerrel nem lehet úgy megtanulni egy nyelvet, hogy az ember rendesen, használhatóan beszélje is. Jobban járnának a nyelvtanulók, ha a sok hülyeség és nyelvtanozás helyett inkább a célnyelven hallgatnának hangfelvételeket, néznének filmeket, vagy anyanyelviek által összeválogatott szövegeket, párbeszédeket olvasnának fel. Persze még ez sem lenne az igazi, de a mostani ökörködésnél sokkal többet érne.