0:05
Főoldal | Rénhírek

Idegen szavak: károsak?

Fanyalogni sok mindenen lehet, de sokkal egyszerűbb, ha elfogadjuk a másik nyelvhasználatát, illetve azt, hogy nincs helyes és helytelen: nyelvszokás van. Igaz, néha eltart egy darabig, amíg kialakul. Kárt azonban nem a szavak, a szerkezetek okozhatnak, hanem valami egészen más.

Fejes László | 2011. január 27.

Olvasónk szerint a jövevényszavak használatát nem lehet kifogásolni, de az idegen szavakét igen. Szerinte az idegen szavakat azok használják, akik fel akarnak vágni.

Igen, a nyelvészetben valóban meg szokták különböztetni az idegen szót a jövevényszótól. Csakhogy: minden jövevényszó idegen szó volt valaha. Azoknak köszönhetően lettek ezek jövevényszavak, akik idegen szóként is használták őket. Valaki azt mondta, hogy búza, mert nem szólt rá senki, hogy az magosfűként lenne szép, vagy ha rá is szólt, hát az illető nem foglalkozott vele.

Egyébként meg sem lehet meghúzni annak a határát, hogy mettől jövevényszó valami, és meddig idegen. Sokszor, sokféle definícióval próbálkoztak már. Az egyik definíció szerint akkor lehet jövevényszóról, azaz a nyelvbe beépült szóról beszélni, ha annak alakja vagy jelentése már kissé megváltozott. Az alakbeli változás elsősorban a nyelv hangrendszeréhez való igazodást jelenti: ez azonban – részben – óhatatlanul megtörténik már akkor, amikor idegen nyelven, akcentussal beszélünk. Más szavakról úgy érezhetjük, hogy már „beépültek” a nyelvbe, de formailag mégis kilógnak a tipikus magyar szavak közül (pl. pszichológia, sofőr stb.) Máskor viszont ha valakik az eredetitől eltérő hangalakban vagy jelentésben használják ezeket a szavakat, azzal vádolják őket, hogy „hibásan” beszélnek, „olyan szót használnak, amelyet nem is ismernek”, „azt se tudják, mit jelent” stb.

Az, hogy „azért használja, hogy felvágjon vele”, a frusztráltak szövege: ők sajnálják, hogy nem vághatnak fel. Nyilván azok kezdtek magyarul sztájlisztozni, akik először megismerkedtek a fogalommal idegen környezetben, és akik nem is ismertek rá más szót. Számukra természetes volt, hogy a dolgot így hívják, így kell nevezni. Csak ezután jönnek azok, akik nem abban a környezetben mozognak, ahol a szó természetes közegében fordul elő, nekik tényleg „idegen”, és elkezdenek utálkozni, hogy miért nem nevezik a dolgot másképp, elkezdenek kitalálni olyan formákat, amelyek hozzájuk közelebb állnak (pl. legalább az elemeit ismerik, vagy más jelentésben ismerik az adott formát), és azt követelik, hogy azok is azt használják, akik az adott dologgal foglalkoznak. Akik pedig nem az ő elképzeléseiket követik, azok rögtön „menőznek”. Ez pedig megbélyegzés.

Olvasónk kifogásolja a stylist szó használatát, és helyette a stilisztát vagy a stílustervezőt ajánlja. A stiliszta a magyarban már használatos más jelentésekben: 'irodalmi művek stílusával foglalkozó kutató', ill. 'kifinomult stílusérzékkel rendelkező egyén'. Persze lehetne új jelentésben is használni, de akkor meg mások fanyalognának, hogy de a szó nem is azt jelenti, és azok „nem tudnak magyarul”, akik nem az eredeti jelentésben használják. A stílustervező kifejezést meg azzal lehetne gúnyolni, hogy az illető nem íróvesszőket tervez. De azon is lehetne fanyalogni, hogy a sztájliszt nem tervez stílust, hanem megkeresi valakinek, hogy milyen stílus illik hozzá. Bármin lehet fanyalogni, legalább akkora joggal, mint azon, hogy a sztájliszt „fúj, idegen”.

Az idegen szavak elleni fanyalgás kb. annyira indokolt, mint a gyros ellen fanyalogni csupán azért, mert idegen étel. Bezzeg a lecsó, az magyar! Ja, hogy az sem az volt? De legalább nem idegen, az jövevényétel! Van ennek értelme?

Ha most előkerülnének néhány száz éves iratok, ahol valaki azon háborogna, hogy egyesek a kórus szót használják, pedig ott van a szép magyar kar, ami történetét tekintve ugyanaz, csak már beilleszkedett a magyar nyelvbe – hát bizonyára mindannyian megmosolyognánk. Ám ha ma mond valaki más szavakkal kapcsolatban ilyeneket, akkor sokan hajlamosak bólogatni, jön a „tényleg mindennek van határa”, sőt, a „bemocskolják a nyelvünket”, „már nem is tudnak magyarul” – sőt, egyesek magukat szakértőnek álcázva hirdetik, hogy „idegen szavakkal mennyi kárt lehet okozni” stb. Kárt azonban azok okoznak, akik másokban a nyelvhasználattal kapcsolatos félelmeket keltenek.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (16):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
6 éve 2013. augusztus 10. 23:23
16 Diczkó

"...nincs helyes és helytelen..."

- Beszédünk a kölcsönös megértést szolgálja. Vannak ezzel ellentétes irányú késztetéseink is, de ezek nyelvi szempontból nem nevezhetők helyesnek. Az argósodás mindenkor egy szűkebb csoport érdeke, a nyelv egészére nézve káros jelenség.

6 éve 2013. augusztus 10. 14:16
15 GBR

Ez a cikk szinten rendkivul tolerans es befogado:

"Az, hogy „azért használja, hogy felvágjon vele”, a frusztráltak szövege: ők sajnálják, hogy nem vághatnak fel. Nyilván azok kezdtek magyarul sztájlisztozni, akik először megismerkedtek a fogalommal idegen környezetben, és akik nem is ismertek rá más szót. Számukra természetes volt, hogy a dolgot így hívják, így kell nevezni. Csak ezután jönnek azok, akik nem abban a környezetben mozognak, ahol a szó természetes közegében fordul elő, nekik tényleg „idegen”, és elkezdenek utálkozni, hogy miért nem nevezik a dolgot másképp, elkezdenek kitalálni olyan formákat, amelyek hozzájuk közelebb állnak (pl. legalább az elemeit ismerik, vagy más jelentésben ismerik az adott formát), és azt követelik, hogy azok is azt használják, akik az adott dologgal foglalkoznak. Akik pedig nem az ő elképzeléseiket követik, azok rögtön „menőznek”. "

Aki kifogasol kifejezeseket az kirekeszto, megbelyegez, stb. A szerzo ezt serelmezi, visszautasitja, karosnak tatrja, majd ugyanezt elkoveti, csak raadasul sokkal alantasabb modon. Ugye, "a fusztraltak, meg sajnaljak, hogy nem vaghatnak fel, meg utalkoznak, meg irigykednek"..... Ez nem kirekeszto, megbelyegzo ugye? ugyanaz, csak ket szempontbol meg rosszabb.

1. Nyilvanvalo, hogy nem is igaz a megbelyes feltetelezett alapjaul szolgalo jelenseg. Ki az, aki akarna ugyan hasznalni e kifejezest, de teteheti(nem vaghat fel vele)? Aki a kifejezest nem ismeri, nem is ervel ellene, aki viszont fanyalog miatta, nyilvan tudna hasznalni is ha akarna.

2. "Az, hogy „azért használja, hogy felvágjon vele”, a frusztráltak szövege: ők sajnálják, hogy nem vághatnak fel. Nyilván azok kezdtek magyarul sztájlisztozni, akik először megismerkedtek a fogalommal idegen környezetben, és akik nem is ismertek rá más szót. Számukra természetes volt, hogy a dolgot így hívják, így kell nevezni. Csak ezután jönnek azok, akik nem abban a környezetben mozognak, ahol a szó természetes közegében fordul elő, nekik tényleg „idegen”, "

Ha ezt valaki elolvassa, es nem tudja, hogy mely szorol van szo, akkor valami rendkivuli szelemi teljesitmenyt feltetelezo dologra, esetleg valami rendkivuli tarsadalmi presztizst jelento dologra gondolna, de nem, ez a szo a SZTAJLISZT!!! A szerzo szamara e szo hasznalata a intellektus, muveltseg, estetleg a presztizs (olvasattol fuggoen, egy ezek kozul, estleg mind)fokmeroje! Ez szanalmas.

Csak nem gondolja valaki, hogy letezhet az orszagban egy ember is, aki szeretne ugyan hasznalni e szot, de nem kepes ra(muveletlensege, unitelligens mivolta, stb) miatt!

Az averzionak az idegen eredet mellett az is lehet az oka, hogy napjaink "sztajlisztjainak" nagy resze nem sztajliszt a szo eredeti jelenteseben, hanem a munkanelkuli helyettesitesere hasznaljak.

En hasznalom a kifejezest (vagy mivel nem tul sok kontextus van ahol megjelenne, inkabb azt mondom, semmikepp nem keresgelek helyettesito magyaros szot), nem is ezert irtam a kommentet, csak ez az allando kirekesztes, megbelyegzes nagyon zavar, kulonosen elitelendo pedig, ha elkovetoik mindig epp a megkulonboztetes elleni harc onjelolt elharcosai.

"Szerinte az idegen szavakat azok használják, akik fel akarnak vágni."

"Ez pedig megbélyegzés."

Nem ertem, hogy miert nem akarjak elkerulni meg a latszatat sem a kettos mercenek, a kepmutatasnak. A szerzot nem ismerem szemelyesen, eletkorat sem tudom, ezert nem konkretan ot emlitem, de tole is kerdeznem. O es elvtarsai (semmikepp nem a kommunista elvtarsak ertelem hasznalom, semlegesen, csak abban az ertelemben, hogy nagyjabol egy vilagnezetet tartanak sajatjuknak!) pl mar azert kirekesztest, megbelyegzest, fajelmeletet, nacizmust kialtanak, mert valaki pl helyteleniti egy szo hasznalatat

. Ugyanezen emberek, akik kozul tobben itt a nyesten is rendszeresen irnak cikket, nyilatkoznak (ismetlem, mivel e cikk szerzojenek eletkorat nem tudom, ot nem ertem bele ezen szemelyek korebe) mar 90 elott is ontudatos felnottek, sot nyelveszek voltak. Ennek ellenere, bar koztudott volt a ciganysag intezmenyesitett megkulonboztetese (az aktakon pl C megjelolessel, vagy az akta sarkanak levagasaval), nem olvastam sehol altaluk jegyzett irast annakidejerol, hogy e, sokkal sulyosabb, es allamilag hivatalosan tamogatott megkulonboztetesnek a veget koveteljek!

Vagy pl, a homoszexualis fizikai kapcsolatok hatranyos megkulonboztetese egeszen a 90-es evek kozepeig torvenyesen kodifikalva volt. A kulonbozo nemuek kozotti szexualis kapcsolatokat 14 eves kortol gyakorolhattak torvenyesen, a homoszexualis penetrativ kapcsolatot viszont csak 20 eves kortol. Ez sokkal sulyosabb megkulonboztes, mintha valakinek ma nem tetszik a melegfelvonulas peldaul, hiszen nem egyeni velemenyrol van szo, hanem az allam torvenyesitett modon beleavatkozott a szemelyek intim dolgaiba, raadasul tette ezt a bunteto torvenykony hasznalataval! Megis ma, a melegfelvonulas ellen tiltakozok ellen tiltakoznak, meg a meleg"hazassag" bevezeteseert, de pl a 80-as evekben miert nem emeltek fel szavukat e rendkivul durva megkulonboztetes ellen, hiszen sulyos evekkel fenyegettek akkoriban az "elkovetoket"! Termeszetesen meg 100 peldat emlithetnek.

A kirekesztes mindig visszautasitando, kulonosen pedig a tolerancia onjelolt tanitoitol, ha ekozben a legdurvabb es legaltestibb modon eppen ok kovetik ezt el nap mint nap.

6 éve 2013. január 21. 20:00
14 Krizsa

Nem a magyar nyelvvel van probléma, amely egy prímán megtartott gyöknyelv - (ez most hogy jön ide? - mindjárt)

...hanem az ú.n. indoeuópai nyelveknek van bajuk, amelyek, mivel egyelőre mind "lingva francia" (az ős európaiakra rátelepedett, félig értett keverék nyelvek, amelyek - a gyöknyelvekkel ellentétben - folyton változnak

és egyelőre változni fognak.

NEM A GYÖKNYELVEK VÁLTOZNAK, hanem csak a keveréknyelvek.

Hogyan változnak? Nem úgy, mint a magyar, ami felszed párszáz idegen szót a meglevő millióhoz - s még azokat is szépen beidomítja a saját gyöknyelvébe -

az indoeurópai keveréknyelvek úgy változnak, hogy önkéntelenül "visszakeresik" a gyöknyelvi (a genetikaialag beírt) állapotot. S addig nem is fognak "megnyugodni", amíg ezzel újra egyensúlyba nem jutnak.

Hagyjuk őket a sorsukra... párszáz éven belül helyre fognak jönni.

MI, magyarok, NYUGODTAN vegyük fel a közhasználatú "idegen" szavakat. Nekünk, gyöknyelvűeknek, ezek sem okoznak semmi zavart. Ha befogadjuk őket, akkor valamely valódi gyökszóra találtunk rá az "idegen" szavaikban, és ez okés. Ha nem, az idegen szavak nem fognak megragadi nálunk, tehát ki lesznek hajítva.

7 éve 2012. február 22. 18:23
13 arafuraferi

Rendszeres téma ez a nyesten, általában ugyanazon a nevetséges példákat kiragadva, igyekszik rátukmálni a szerkesztőség mindenkire az idegen szavak töménytelen használatát. Mert erről szól ez a kampány. Nem arról, hogy ne szóljunk le másokat.

Ugyanis érvelhetünk bármilyen indokkal a "magyaros" szavak mellett, itt meg fognak szólni minket.

A stílustervezővel is kár rendszeresen példálózni, sokkal alkalmasabb, mint a stylist, amellett, hogy ezeken a - csak bizonyos korokban használatos (tehát idővel kikopó) - szavakon kár túlzottan lovagolni.

Hogy miért nincs baja senkinek a kórussal? Azért, mert száz éves? Nem, nem azért, hanem azért, mert tökéletesen belesimult a magyar nyelvbe. Miért nincs baja senkinek a szláv jövevényszavakkal (miért nem volt akkoriban baja a szláv idegen szavakkal)? Mert elferdítették a magyar nyelvnek megfelelően. Azaz magyarossá tették. A latin jövevényszavak továbbá azért sem hatnak idegenül, mert igazi "latin" szavak voltak. Nem műlatin képzések, amiből a mostani borzasztóan idegen hangzás adódik. Teljesen egyértelmű, hogy a tudományos élet megköveteli ezen műlatin szavak töménytelen alkalmazását. Az is egyértelmű, hogy ezek jó részét ki lehetne küszöbölni már meglévő magyar szavakkal anélkül, hogy bármiféle jelentésbeli különbség adódna. Lehet szépíteni, de a tudósok akkor is (akár önhibájukon kívül, mert ezt erőltették rájuk) szükségtelen mértékben alkalmazzák azokat a szavakat, amiket az átlagember az idegen szavak szótárának fellapozása nélkül nem ért. És a magyar tudomány a magyar embereket kell szolgálja, közérthetőnek kell lennie, amennyire csak a tudomány maga megengedi.

A nyelvújítás egy sikeres törekvés volt, kiküszöbölte a magyarba be nem illeszkedett, jövevényszavakká nem váló idegen szavakat, régi magyar szavakat támasztott fel, magyar nyelvjárásokból emelt át szavakat a köznyelvbe. Túlzásokba is esett, ekkor jöttek az ortológusok (nyelvvédők - ugye hogy ez is megfelelő szó?), és kifigurázták őket (Mondolat), na ezek meg visszavágtak (Felelet a Mondolatra). Azért csak sikerült kiegyezni, és egy egészséges mértékű magyarítást kapott a nyelvünk, olyat, ami nélkül (errefelé kimondani is szörnyű) sokkal szegényebb lenne most a magyar nyelv.

A nyelvészek ezzel a nyelvfolyamat-védő tevékenységgel ugyanúgy beavatkoznak a nyelv változásába, mint a nyelvművelők, tehát maguk is azokká válnak. Hiszen dokumentált, hogy minden időben beavatkoztak a nyelvbe, tehát időtlen idők óta emberi beavatkozással megtámogatva változik. Túlzottan eltávolítják a nyelvet az embertől, akik mindenbe beleavatkozik, amióta csak ember. Tehát háziállatokat "gyárt" (azaz tenyészt ki, hogy minél nagyobb hústömeget termeljen), földet művel (azaz forgatja, trágyázza, különben ennyi embert nem lehetne eltartani), és nyelvet művel (azaz nyelvjárásoktól független, mindenki számára érthető nyelvet hoz létre. Hogy miért csinálja? Azért, mert igény van rá, mert igénylik az emberek, igénylik a határon túliak, igényli a művelt értelmiség, azaz a nyelvészeken kívül mindenki igényli, hogy legyen egy egységes magyar köznyelv. Tehát alapvetően nem a megszólásról szól a dolog (az valóban nem helyes), tehát a "normális" nyelvművelésnek helye van. A nyelvész analóg a biológussal, aki az élővilágot írja le, a nyelvművelő analóg a földművessel, aki a biológiát alkalmazza, a nyelvvédő pedig analóg a természetvédővel, aki a nyelvet, a nyelv folyamatait védi. De nem ez van, itt a nyelvész hol nyelvvédőt játszik, hol nyelvfolyamatvédőt, amellett hogy azért nyelvészkedik is persze. Ráadásul milyen nyelvbe nem akarja, hogy beleavatkozzon senki? Egy olyan köznyelvbe, ami mesterséges. Azt akarja, hogy ez újra nyelvváltozatokra bomoljon, mert neki ez a jó. A cél akkor lenne nemes, ha a nyelvjárásokat védené így. Tehát az lenne a helyénvaló, ha mindenki kétféle magyar nyelvet beszélne: egy köznyelvet és a saját helyi nyelvét.

Szóval kövezzetek meg, ha akartok, de ez a véleményem.

7 éve 2012. február 22. 16:32
12 Sigmoid

@Szalakóta: A szaknyelv és a köznyelv nem választható el egymástól. Az egyes szaknyelvek a köznyelv komponensei, regiszterei. Amikor valakivel szoftvermérnökként beszélgetek egy rendszer felépítéséről, akkor a magyar köznyelvet használom - csak épp kiemelten élek a számítástechnika, illetve a szoftvertervezés szaknyelvi szókincsével.

Ha egy vegyipari cégnek terveznék szoftvert, akkor a megrendelővel való beszélgetéshez nem kell számítástechnika-vegyipar tolmácsot alkalmazni, mert magyarul beszélünk, csak épp ugye a vegyipari és a szoftveres szaknyelv kifejezései is gyakran elő fognak fordulni.

Amit mondani szoktak példának a szaknyelv és a köznyelv elkülönülésére, hogy pl. a "tömeg" az a fizikai szaknyelven az, ami köznyelvben a "súly", míg köznyelvben meg "sok ember egy helyen", de ez nem "különböző nyelvváltozatokat" takar, hanem egy szó több jelentését, amelyek közül némelyek speciálisak, és a beszélő személye, illetve a szövegkörnyezet segít eldönteni, hogy épp melyiket kell válasszuk.

Pl. "A hídpillérek tömegét meg kellett növeljük, mert az eredeti terv szerint azok nem bírták volna el az augusztus 20.-i tömeget."

Jó jó hülye mondat, de érted...

7 éve 2012. február 22. 14:41
11 Szalakóta

Azt mondják, vagy inkább írják, hogy az idegen szavaknak igenis helyük van a szaknyelvben, de a köznyelvben nem. Ezzel a módszerrel a szaknyelveket is idegen nyelveknek kell tekinteni, különben onnan csurognak be a nyelv fonotaktikájához nem eléggé illeszkedő, feltűnően idegen hangzású szavak. Persze a fonotaktika sem örök, de addig is sokak szemét fogják szúrni a nem alkalmazkodó bevándorlók. Bár az is igaz, hogy nem szabad általánosítani, mert van, ami azonban beilleszkedik, azt nem kell bántani.

8 éve 2011. február 23. 12:22
10 morsi

Az idegen szavakkal kapcsolatban a fő kérdés, hogy egyáltalán mik tartoznak ide. Vicces, hogy ma már például az adoma szót is keresgéljük a szótárban, mert idegennek érezzük, holott azt a nyelvújítók hozták létre mesterséges szóalkotással.

A másik, amit a szerző is említett a cikkben a stylist szó kapcsán, hogy bizonyos esetekben egy idegen szóval egyértelműbben ki lehet fejezni az adott fogalmat, mint egy olyan magyar megfelelővel, aminek ez a sokadik aljelentése közül az egyik. A kommunikáció célja pedig többnyire a kölcsönös megértés lenne, így egy magyar megfelelő az idegen szó helyett akár félre is viheti az értelmezést.

8 éve 2011. január 28. 16:44
9 Epau

Ha valaki magyarul tudományosan, választékosan szeretne beszélni, gyakran megesik, hogy előszeretettel használ főleg latin eredetű szavakat, melyeken még érezzük, hogy idegen szavakról van szó (pl. terminus, fikció, parafrázis). Az olaszok viszont, mivel nekik ezek a szavak nem hatnak idegennek, hajlamosak arra, hogy ilyen esetben angol szavakat használjanak (pl. "code switching" "commutazione di codice" helyett).

8 éve 2011. január 27. 15:43
8 Fejes László (nyest.hu)

@iphonedev: A magyartanítás nem arról szól, hogy megtanítsuk a gyereket beszélni. A gyerekek, amikor az iskolába kerülnek, már jól tudnak magyarul, lehet velük beszélgetni. Azt, hogy miről, egyéb ismereteik korlátozzák, nem nyelvi ismereteik. A gyerekeknek nem a nyelvet kell megtanítani, bár kétségtelen, hogy nyelvi készségeik fejleszthetők, és fejlesztendők is. Az iskola feladata pl. agyerek nyelvi horizontjának a tágítása, ami egyben azt is jelenti, hogy megismerkedik olyan szavakkal, kifejezésekkel, formákkal is, melyet a közvetlen környezete nem használ. De ennek nem "helyettesítő"-nek, hanem "hozzáadó"-nak kell lennie.

Elvárható továbbá, hogy a gyerek tanuljon meg irodalmi norma szerint fogalmazni. Amikor azonban felnő, döntsön maga, h ezt akarja-e követni, vagy sem. És döntéséért ne gúnyolja senki. (Sőt, ha nem képes valamilyen normát követni, azért sem. Éppen elég büntetést kapott érte az iskolában.)

Normális esetben a gyerek nem azért fog "karó"-t kapni, mert más formákat használ, mint a tanító néni szeretné (pláne nem azért, mert idegen szavakat használ). Ha ez előfordulna, nyugodtan fel lehet jelenteni a felügyeleti szerveknél.

Mint a cikkemben írtam, nincs kritérium, ami alapján egyértelműen eldönthetnénk, hogy egy szó idegen vagy jövevényszó-e.

8 éve 2011. január 27. 15:23
7 iphonedev

A cikket még nem olastam végig, de majd sort kerítek arra is. Megakadtam ugyanis rögtön az elején. Azt írod László, hogy "de sokkal egyszerűbb, ha elfogadjuk a másik nyelvhasználatát, illetve azt, hogy nincs helyes és helytelen: nyelvszokás van." E mondatodnak két tanulsága van:

1. minek oktatunk magyar szakos tanárokat?

2. ha legközelebb a gyerek karót hoz nyelvtanból, akkor bemegyek reklamálni, hogy ugyan kérem, nincs itt semmi gond. Igaz, hogy a gyereknek egy kicsit másak a "nyelvszokás"-ai (mi ez?), de neki ilyen a nyelvhasználata. Ez van, a tanár néni meg tanuljon meg ezzel együtt élni. Punktum. (Idegen szó vagy jövevény?) :)

8 éve 2011. január 27. 12:09
6 El Mexicano

@Olman: Igen, én is többnyire ilyen szövegkörnyezetekben találkoztam vele. (Hozzáteszem, a spanyolban ezt kifejezetten a jó kapcsolatokra szokták érteni, olyannal még nem találkoztam, hogy "mala química".)

8 éve 2011. január 27. 11:14
5 Olman

@El Mexicano: én filmforgatásos témában (vagyis munkakapcsolati vonatkozásban) hallottam, hogy egy-egy színészváltás oka az volt, hogy nem működött bizonyos színészek közt a kémia.

8 éve 2011. január 27. 11:10
4 Olman

Bizonyos mértékben nem baj, ha ismerjük a külföldi kifejezéseket, szavakat, mert hatékonyabbá teheti az idegen nyelvi társalgást. De ha mondjuk egy cégnél a vezetőségtől (avagy a menedzsmenttől) azt ígéri, hogy "érkezik a kommunikáció", akkor az már bántja a fülünket. Szerintem a lényeg az, hogy tudjuk mit fejeznek ki a szavak, kifejezések, ne ész nélkül pakoljuk egymás mellé a mondandónk részeit.

8 éve 2011. január 27. 11:09
3 El Mexicano

@Fejes László (nyest.hu): Na igen, a spanyolban viszont éppen nem a párkapcsolatokra, hanem a munkakapcsolatokra használják, legalábbis az eddigi szövegekben így volt, melyekkel találkoztam.

8 éve 2011. január 27. 11:01
2 Fejes László (nyest.hu)

Én ezzel már nagyon sokszor találkoztam, főleg párkapcsolatokkal kapcsolatban: "nem működött a kémia" vagy éppen "beindult a kémia" (ti. egymásra katatntak).