Epernácik Magyarországon
Hazugságban élünk, mindannyiunkat átvertek, mindenki rosszul tudja: amit epernek hiszünk, valójában szamóca. Ráadásul még akik árulják, azok sem tudják, mit árulnak.
Bizonyára mindenki került már olyan helyzetbe, hogy évődve vitatkozott ismerősével azon, hogy a születésnapján felköszöntünk vagy megköszöntünk valakit, hogy a petrezselyemgyökér nevezhető-e egyszerűen gyökérnek, vagy helyesebb a fehérrépa, jobb-e a krumplipaprikás, mint a paprikás krumpli, vagy hogy csikizzük vagy csikáljuk egymást. Normális esetben az ember jót szórakozik a nyelv változatosságán, és nem csinál a különbségből ideológiai kérdést. Ám nem is Magyarországon lennénk, ha nem akadna olyan, aki a saját nyelvváltozatát tartja kizárólagosan helyesnek, és azt sem átallja leírni, hogy bizonyos dolgokat „mindenki ismer, csak rosszul”: a napokban a Dívány újságírója, Edicsek oktatta ki arról a teljes magyar lakosságot, hogy amit eddig epernek gondolt, az bizony szamóca.
Nos, röviden szólva: nem. A magyar nyelvhasználók többségének nyelvében az eper bizony a latinul Fragaria néven nevezett növény termesztett változatát nevezi, és szamócának kizárólag a vadon növő változatokat hívja. Természetesen vannak nyelvhasználók, akik az eper szót kizárólag a faeperre (latinul Morus) értik – ezeket mások szedernek nevezik. Sőt, vannak, akik e szavakat többértelműen használják, illetve a növényeket is több néven nevezik.
Érdekes és szellemes megoldást tartalmaz a Wikipédia: az eper szócikk alatt ugyanis a köznyelvi használatnak megfelelően a Fragariát találjuk, ám nem közvetlenül, hanem úgy, hogy a szócikk átirányít minket a szamóca szócikkre (így magát a szöveget már a tudományos nyelvhasználatnak megfelelő szó alatt találjuk).
Edicsek persze megerősítve érezheti magát nyelvhasználatában annak köszönhetően, hogy a növények hivatalos magyar szaknyelvi elnevezése az ő nyelvhasználatával vág egybe. Mi ennek az oka? Természetesen nem az, hogy „tudományosan így helyes”, hanem az, hogy a szakszókincs kialakítói véletlenül ilyen nyelvváltozatot használtak. A sors hozhatta volna úgy is, hogy a Fragaria hivatalos elnevezése lesz az eper, míg a Morusé a szeder. Vagy történhetett volna úgy is, hogy a Fragaria hivatalos elnevezése a szamóca, a Morusé a szeder lesz – Edicsek ekkor magabiztosan világgá kürtölhette volna, hogy eper nevű növény nincs is.
Edicsek hiteles nyelvtörténeti forrásból, egy piaci kofától azt is megtudta, hogy „az egyszerűség miatt” kezdték a szamócát földi epernek hívni (mennyivel is egyszerűbb a két szóból álló négyszótagos forma az egy szavas három szótagosnál?), majd a földi jelzőt elhagyták. Ezzel szemben a történeti valóság az, hogy az eper szó előzményét az ugor őshazából hoztuk (ahol eperfát nem is ismerhettük) – a szó megvan a manysiban is, és – micsoda véletlen! – ’szamócá’-t jelent! A szó tehát eredetileg a szamócára vonatkozott, és csak később került át a szederre. (Ettől még persze elképzelhető, hogy van, akinek a nyelvében az ellenkező irányú folyamat is lejátszódott.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Enzyklofant / CC BY-SA 3.0)
Sajnos a cikk nem csupán kiindulópontját tekintve téves, de a szerző megragadja az alkalmat, hogy embereket alázzon meg – adott esetben a kofákat, akik – elég „megdöbbentő módon” – a magyar köznyelvet, nem pedig a biológiai szaknyelvet használják. Mindenesetre irigyeljük Edicsek saját tévedhetetlenségébe vetett hitét, és az alábbi viccel búcsúzunk:
Az autós felhajt az autópályára, pár perc múlva bejelentést hall a rádión:
– Figyelem! Közlekedjenek óvatosan! A 67. és a 73. kilométer között egy őrült a forgalommal szemben hajt a pályán.
Mire az autós felkiállt:
– Egy? Jön itt száz is!
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (39):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@kolompár: Az eper szó eredete be van linkelve, a megfelelői megtekinthetőek. Egyébként maga a szó eredete semmit nem mond a használatáról. Persze lehet, hogy valakit a szavak eredete érdekel. Azt elképzelni nem tudom, mi érdekes lehet az eredeti cikkben, de hogy mi téves, arra rámutattunk, és ez volt a cél. :)
Azért lehetett volna több is ebben a cikkben, mondjuk a szamóca és az eper szavak etimológiája, és feltételezett finnugor (és akkor a szamóca esetében nem finnugor?) eredet. Ez így tényleg csak okoskodás, az eredeti cikkel ellentétben, ami érdekes információt közölt.
Jön a tavasz, jön az eperszezon (vagy szederszezon?)! Az egres esetében hasonlóan nagy a kavarodás, és mindegyik tábor vérre menően védi az általa helyesnek vélt elnevezést: piszke, büszke, köszméte, pöszméte, ...
az eper szó eredete
jong sheer rig ᚣᚾⵍ ⵍ϶϶ⴷ ヲᘰᛐ
i.imgur.com/ibYo6w4.png
Nemrég megtörtént eset egy gyorséttteremben:
Vásárló: Ez málna?
Eladó: nem ez raspberry, málnát nem tartunk.
Az angoloknak is lehet elég bajuk amúgy a sokféle berry-vel:
blackberry, black raspberry, blueberry, cranberry, red raspberry, strawberry stb.
Megjegyezném, h a növénytanban, tudtommal, csakis a latin név a hivatalos, pont az ilyesfajta zavarok elkerülése végett.
A héber afár = föld, por, de lágy a-val ugyanaz a szó: rét.
P/F hangváltozással (mert valószínűleg a magyar nyelv az ősibb) az aPRó - földi - ePeR.
Eszembe jutott még valami az epernemzetiszocializmussal kapcsolatban.Ha epernácik akarunk lenni, legyünk jó epernácik. Tehát az eper legyen a földi eper neve. Hogy miért ne az eperfa epréé? Egyrészt az eperfa nem őshonos Magyarországon, a nagy selyemhernyóláz idején terjedt el, míg a földi eper vad változata (szamóca) őshonos, ezért mivel az eper egy ősi ugor szó, tehát az legyen egy őshonos növényé, főleg ha eddig is eprezték a nyelvben.
Mi legyen az eperfával? Bár a szederre jobban hasonlít a termése, mint az eperre, de mivel szedrünk már van, és nemcsak jó epernácik akarunk lenni, hanem jó szedernácik is, tehát az eperfára ki kell találni valamit. Legyen mondjuk selyemhernyórágófa, a termése meg selyemhernyórágófabogyó, vagy szángbájpi (sang bai pi kínaiul, és hát ott őshonos) vagy tutafa (Indiában, ahol szintén széles körben termesztik, tuta a neve), vagy lehetne kiner (kínai+eper összevonásából).
@Cpt. Flint: Nyilván nem így értettem, hanem úgy, hogy speciel egy Magyarországon addig kvázi ismeretlen növény forgalomba hozatalakor szerintem tényleg teljesen felesleges Prisztert megnézni. A releváns szakirodalmat nyiéván forgatni kell, de ez szerintem messze meghaladja a szükséges szintet.
A tőzegepres megjegyzéshez pedig: mondom, hogy felőlem legyen tőzegszeder, de mivel ez egy tökéletesen mesterséges névalkotás (magyar anyanyelvű, de legalábbis azt aktívan használó illető a büdöséletbe' nem találkozik rendszeresen ezzel a fajjal), ezért szerintem nem szerencsés. A tőzegáfonya és tőzegmoha felhozatala a szavaim kiforgatása.
A répafenyő név eredetét nem ismertem eddig, simán lehet, hogy így van, én nem erdőmérnök vagyok, hanem tájépítész, így eddig azt hittem, hogy a "borovi" simán csak a faanyagként használt erdeifenyő, pont, mint a "rózsafa" és a törökmogyoró. Mindig tanul az ember.
@nadivereb: "a faiskolások pedig (pont ugyanúgy, mint a nyelvhasználók túlnyomó többsége) nem szoktak szakirodalmat tanulmányozni tökfeleslegesen."
Na ez egy nagyon szomorú megjegyzés. Hogy egy faiskolás (vagy bárki más) a munkájához kapcsolódó szakirodalom tanulmányozását "tökfelesleges"-nek ítéli. Még ha azt hazudná, hogy nincs rá ideje... de már lelkifurdalása sincs emiatt, sőt. Most mondjam azt, hogy ezért tartunk itt?
@Roland2: értettem a viccet, de érdekességként próbáltam rávilágítani, hogy van, ahol ez nem vicc. nyilván kofától nem várom el a nevezéktan ismeretét (bár szerintem a faj- és fajtaismeretet azért el kellene), de kertészetben már muszáj (lenne). Mert ha én Juniperus communis "Bakony"-t szeretnék és nem J. communis "Hibernicá"-t, annak megvan az oka. És végképp nem szeretnék helyette mondjuk Juniperus sabinát.
@nadivereb: Én erdőmérnökként azt tanultam, hogy a répafenyő a zalai, túlságosan jó termőhelyen nőtt erdeifenyő elnevezése, mivel ott nagyon gyorsan nő, széles és laza szövetű évgyűrűket rak fel, ami aztán a faanyag minőségére nézve nagyon kedvezőtlen. Szóval olyan gyorsan nő és olyan puha, mint a répa. Van az ellentettje ugye, a "borovi"; ami szintén erdeifenyő, csak éppen a sűrű, sima szövetű, ez eredetileg a tajgai részekről érkezett. (Azon a vidéken a nyírfa is gyakorlatilag keményfának nő meg, nem úgy, mint nálunk.)
Sajnos szomorú tapasztalatom nekem is, hogy alapfajokat nemigen tartanak a kertészetek. Viszont nekem természetvédelemhez köthető belterületi parkosításhoz sokszor azok kellenének; méghozzá konténeres és nem 1-2 éves magágyi vagy iskolázott szabad gyökerű csemeték, és nem több ezer darab; tehát nem mehetek erdészeti csemetekertekbe. Így aztán kapok minden lehetőségen, amikor úgy tűnik, hogy be tudok valamit szerezni, eképp futottam lukra ezzel a webáruházzal is, ahol nyilván lövésük nem volt a tölgyek közti különbségről. Ők is cserként kapták, aztán továbbadták, ennyi (legalábbis elmondásuk szerint).
A dísznövényesek névalkotásával az a problémám, hogy meglévő, bevált neveket cserélnek le tudatlanságból, vagy éppen egyszerű (pofátlan) marketingből (új, szuper faj, kicsit drágább, de sehol máshol nem talál ilyet {persze, mivel épp az előbb találtam ki a nevét}, ez sokkal jobban bírja a mo-i klímát blablabla...) Ezt sajnos nem tiltja semmi, és a vásárlók zöme (ugyanúgy) nincs tisztában a latin nevekkel, ha egyáltalán feltüntetik valahol (nem tudom, ez előírás-e?).
Az eladók tudásával meg az a helyzet, mint a legtöbb más boltban manapság Mo-on. Lehet, hogy a főnök, aki a kertészetet alapította és viszi, még tudja, hogy mi micsoda, de az árudába két hónapja felvett kereskedelmi, vagy gimnáziumi, vagy autófényezői végzettségű eladó már baromira nem. Rám a nagynevű kecskeméti kertészetben is úgy néztek, mint borjú az új kapura, mikor latin neveket mondtam, aztán meg azért, hogy minek akarok alapfajokat. De tessék megnézni ez ügyben nyugodtan bármelyik szakboltot, ha már kérdezel valamit, akkor valószínűleg többet tudsz a témáról, mint az eladó. (Oké, vannak jó példák is, szerencsére. Oda visszamegy az ember.)
Mivel van tőzegeper, akkor már ne legyen tőzegszeder meg tőzegáfonya meg tőzegmoha sem? Ne már... Gondolja, hogy Priszter ezeket mind saját maga találta ki? Én nem hinném.
@Fejes László (nyest.hu): helyzet, igen azt látom, de attól még kavarodás, mert nem egyértelmű, milyen növényre utal...
a 'mulberry' a szótárban kétféle nemzetségből való növényre is utal:
faeper (Morus); szeder (Rubus)
Holott a mulberry-t csak a Morusra használják; a blackberry/dewberry az a Rubus (azaz szeder) megfelelője. Eredetileg nincs kavar, csak a szótárban.
strawberry:
szamóca (Fragaria); földi eper (Fragaria × ananassa; garden strawberry) -- tehát a strawberry - szamóca, az eredetileg csak eperként hívott Morus nemzetségből való növényhez ennek nincs köze a közös rendjüket leszámítva.
@Cpt. Flint: Annyit meg még hozzátennék, hogy az erdeifenyő egyik elég ismert népi neve a répafenyő, ami abból ered, hogy az idősebb példányok kérge narancsos-pirosas színű. Valószínűleg a mókusfenyő is pont ugyaninnen származik, én még sosem hallottam, de simán elképzelhetőnek tartom, hogy használják.
@Cpt. Flint: Dísznövény-árusítással is foglalkozó emberként csak azt tudom javasolni, hogy ne vásároljon olyan árudában, ahol az eladó nem tudja megkülönböztetni egymástól a csert és a kocsánytalan tölgyet (más kérdés, hogy csertölgyet gyakorlatilag soha nem tartanak árudákban, de ez most mindegy), illetve nem ismeri a készletet. :) @Cpt. Flint: Erre pedig azt válaszonám, hogy Priszter ugyan tényleg komoly szaktekintély a növénynevek terén, de a dísznövényesek igenis "saját kútfőből kipótolt, neadjisten alkotott" neveket használnak azokra a fajokra, amelyek újak a piacon, mégpedig azért, mert addig nem volt köznyelvi nevük, a faiskolások pedig (pont ugyanúgy, mint a nyelvhasználók túlnyomó többsége) nem szoktak szakirodalmat tanulmányozni tökfeleslegesen. Priszter pedig lehet, hogy tőzegszedernek nevezte el a R. chamaemorust, de ez pont ugyanannyira saját kútfőből történt és pont ugyanannyira logikátlan, mint amikor Kovács Béla (hipotetikus) somogyi kertész meg aranymálnának nevezte el, ugyanis ez a növény magyar nyelvterületen tulajdonképp teljesen ismeretlen. Ráadásul a "tőzegszeder" szó nekem túlzottan emlékeztet a tőzegeperre, ami pedig a Magyarországon is előforduló Comarum palustre ténylegesen használt neve, vagyis tudatos névalkotás esetén szerintem nem a legjobb döntés. (Persze nem hibás, ha megragad, ragadjon, csak nekem nem tetszik.)
A nyelvújító-logikakereső hevület egyébként baromi gyakori mostanában a kertészettudományban is, sok egyetemi tanárom is fárasztott minket felesleges és eltévedt nyelvműveléssel. Emiatt van az, hogy a "vadgesztenye" szót már egy ideje próbálják lecserélni arra, hogy "bokrétafa", mivel az Aesculus hippocastanum nem áll közeli rokonságban a szelídgesztenyével (Castanea sativa), ráadásul nem "vad", mert nem él nálunk vadon. Ugyanilyen az az újabb keletű őrület, hogy a "japánakác" szót le kell cserélni arra, hogy "pagodafa", mert a Sophora japonica valójában nem is akác. Persze ezek mind feleslegesek és az esetek többségében halálra vannak ítélve, de attól még alig várom, amikor kitalálnak majd új neveket a pünkösdirózsára meg a kövirózsára, mondván, hogy azok nem is rózsák, logikátlanság, hiba a nyelvben, jajveszék.