Nem rajtunk múlik, hogy a nyelv változik
Az utóbbi időben olvasóink egyre furább dolgokra figyelnek fel. Péternek egy olyan jelentésváltozás szúrt szemet, mely lényegében már a 19. században lezárult.
Legutóbb Péter nevű olvasónk két kérdése közül az egyikre válaszoltam, az ért <valamit> <valami alatt> vonzatkerettel kapcsolatosra. A nyelvhelyesség és a „kerülendőség” dolgában az előző válaszomban már elmondtam a lényeget, ezért most rövidre foghatom a választ.
Az utóbbi időben nagyon elterjedt a függ rovására a ’múlik’ használata. Pl. ’A válasza azon múlik, hogyan tesszük fel a kérdést.’ Én a múlikot negatív értelemben (vmi meghiúsult) szoktam használni, pl. ’A világcsúcsa azon múlott, hogy az utolsó métereket már nem bírta szusszal.’ Divatról vagy tudomásul veendő jelentésmódosulásról van szó?
Való igaz, hogy a múlik <valamin> szerkezetet a legkorábbi előfordulásaiban úgy használták, hogy ’meghiúsul, elhalasztódik <valami miatt>’. A 17. században még bizonyosan ez volt az értelmezése. Ebben az értelemben a szerkezet alanyának arra kell utalnia, ami meghiúsul. Még a 19. században is találunk olyan példákat, amelyeket akár így is lehet értelmezni, például:
„A bízodalom hiánya rendesen gyönge hitre mutat; ezen múlik nagygyakran az imádság foganatossága.” (Nogáll János: Boldogasszony követése. 1887.)
Ezt a mondatot kétségtelenül lehet úgy értelmezni, hogy ’az imádság foganatossága (sikere) gyakran a gyönge hit miatt hiúsul meg’. De úgy is lehet értelmezni, hogy ’az, hogy az imádság sikeres-e, attól függ, hogy gyönge-e valakinek a hite, vagy erős’. Mivel a kétféle értelmezés igen közel áll egymáshoz (ha nem éppen pontosan ugyanaz), máskor is könnyen vette fel a múlik <valamin> kifejezés a ’függ valamitől’ értelmezést.
A 19. századi és későbbi előfordulások között a fenti mondaton kívül nem is találtam olyat, amelyben az alany (akár névszói szerkezet, akár alanyi szerepű tagmondat fejezi ki) egyértelműen a meghiúsult dolgot jelölné. Íme néhány jellegzetes példa:
„De, az egekre, nekem soha sem lehet-e reménységem, hogy még egyszer Péczelen együtt ábrándozhassunk? Te e czikkelyre sohasem válaszolsz, s az nékem fáj. Osztán tudom, hogy a feljöhetésre elég alkalmatosságod és módod van; csak akaratodon múlik minden.” (Szemere Pál: Kölcsey Ferenchez. 1825.)
„Jó kivánatokban nem lesz hiány – tudom, Semmise múlik a kedves násznagy uron”. (Bátorfi Lajos: Az én lakadalmamra. 1867.)
„bizonyosan anyagi akadályokon, nem pedig a belátás hiányán múlik ha a bajnak orvoslásával nem sietnek.” (Greguss Gyula: Félrepillantások a tanterv és a tanárok ügyére. 1868.)
„midőn a hajó már süllyedni fog, csak rajtad múlik, hogy ismét kinevezd magad bíráskodó mandarinnak.” (Mikszáth Kálmán: Egy közönséges kínai történet. 1877.)
„A művészi szemlélet intenzív szemlélet. Minden a művész szemlélő erején múlik.” (Juhász Gyula: A dráma lelke. 1906.)
„Igazi nagy színészek ezek, s csak az olasz fatalitásokon múlik, hogy a többi híres világjáró olasz komédiás helyett nem őróluk beszél a világ.” (Ady Endre: A nizzai Politeamában. 1904.)
„Hogy ez a parasztság még nem áll mindenütt nyílt harcban [...] a latifundium és a vele testvér osztálytársadalom ellen, az éppen azon múlik, hogy nem támadtak Áchim Andrásai.” (Barta Lajos: Parasztvezérek. 1911.)
„borzasztó elgondolni, hogy micsoda apró véletleneken múlik az ember élete!” (Kaffka Margit: Színek és évek. 1912.)
„Nem minden huszonkét éves ilyen okos, ne hidd, és tán nem is azon múlik, hogy évekig voltál otthon házilány.” (Kaffka Margit: Hangyaboly. 1917.)
„nem rajtam múlik, hogy csak száraz szavakkal érvelhetek” (Kodály Zoltán: A népdal feltámadása. 1918.)
„Ez a kiállítás ígéret, amelynek beváltása egyaránt múlik a művészeken és a közönségen” (Juhász Gyula: A művészekről a közönségnek. 1919.)
Ezeknek a példáknak a nagy részében már egyáltalán nem lehet a múlik <valamin> szerkezetet a meghiúsul <valami miatt> szerkezettel helyettesíteni. Úgy látszik, hogy a magyar nyelvben legkésőbb a 19.–20. századra ennek a szerkezetnek a használata teljesen egyenértékűvé vált a függ <valamitől> szerkezettel, és ez egyáltalán nem „az utóbbi időben terjedt el”, ahogy Péter vélelmezi. Inkább az a furcsa, ha ő még mindig a 17. században szokásos értelmében használja.
A cikk utolsó sora: "Inkább az a furcsa, ha ő még mindig a 17. században szokásos értelmében használja."
Én is pontosan így. Példa: AZON MÚLIK (azon bukik, vagy nem), hogy rend lesz-e itt végre, hogy megrendszabályozzák a cikk mondanivalójával össze nem egyeztethető hozzászólásokat. Mert ehhez a honlapnak joga van.
Ez pedig ATTÓL FÜGG, hogy 1. a szerkesztőség irányelveket állapítson meg, hogy mi minden tartozik a cikkek témakörébe és mi nem. 2. Másrészt attól is függ, hogy a hozzászóló is felismerje, hogy akinek tudna ugyan válaszolni, az már eltért-e a cikk témájától? Mert akkor az a feladata, hogy ne válaszoljon semmit.
Mindezek a cikk utolsó mondatáról jutottak eszembe. Csak nem "nyelvművelés" féle akar lenni, hogy előbb tájékozódjunk, mikortól meddig számít mai nyelvállapotnak az, amit bárki a mai nyelvállapotnak vél?
@nadivereb: ez teljes összhangban van azzal,h a XVII. században még kifejezetten ezt jelentette. :)
A rögzült kifejezésekről úgy érzem,h valahogy "befagyasztják" a nyelv egy korábbi állapotát. (Nem vagyok nyelvész, ezért lehet,h nagyot tévedek, de szerintem ilyesmi korábbi nyelvállapotot tükröző maradvány lehet a magyar névutók ragozásának tő+helyrag+személyrag ("finnes") sorrendje szemben a mai magyar főnevek ("törökös") tő+személyjel+helyrag sorrendjével. Ez persze off, de ha esetleg olvassa egy nyelvész, és érdemesnek tartja rá válaszolni, akárcsak helyretenni, mint félrement okoskodást, az nem lenne baj. :) )
@nudniq: Az "elért"-re pont ugyanígy csodálkoztam rá én is. :)
Amúgy gondolkodtam rajta, és vannak olyan zögzült kifejezések, amikben viszont egyértelműen "meghiúsul" a jelentése a "múlik"-nak.
"kevésen múlt"
"nem sokon múlt"
"egy hajszálon múlt"
stb.
@nadivereb: jó tudni,h esély van arra,h félreértem ezt a kifejezést, ha más használja (és arra is,h egyesek félreértik, ha én használom).
(Már megtanultam,h az "elért" az bizonyos nyelvváltozatokban nem a "félreért" szinonimája, hanem éppenséggel pont a "megért"-é. Ebbe a jegyzékbe akkor fel kell vennem a "múlik vkin" kifejezést is.)
@Savior: „tényleg, mióta írjuk a századokat arab betűkkel?”
Hát, az 1984-ben megjelent helyesírási szabályzat már ezt is helyesnek mondja: „Egyébként egyaránt helyes: 3. kötet v. III. kötet; 16. század v. XVI. század; stb.”
helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh11#292
Úgy látszik, ez az időutazásos fíling lecsorog a kommentekbe is...
@nudniq: Érdekes, nekem a "Józsin múlt a továbbjutás" egyértelműen azt jelenti, hogy nem sikerült, és ezért elsősorban Józsi a hibás.
@nadivereb: de a "Józsin múlt a továbbjutás" számomra nem implikálja,h egyúttal meg is hiúsult a továbbjutás.
Ezt a mondatot akkor is használnám, ha Józsi lőtte volna a győztes gólt.
Sőt. A "Józsin múlt a továbbjutás" inkább a sikeres továbbjutást jelenti számomra. És a meghiúsulást a "Józsin múlt, hogy nem jutottunk tovább" mondattal fejezném ki.
Szerintem még mindig használatban van "meghiúsul" értelemben, de leginkább személyhez kapcsolva, tehát úgy, hogy "valakin múlik".
"Józsin múlt a továbbjutás" (Józsi miatt hiúsult meg a továbbjutás)
vö.
"Józsitól függött a továbbjutás" (Józsi volt a kulcsfigura, de nem derül ki, hogy sikerült-e)
Irodalmi példa, egész friss:
"rajtam is múlt
rajtam múlt
tegnap kezdő-
dött a múlt
elkezdődött
vége van
borzalom és
béke van"
(Erdős Virág: Van egy ország. 2013.)
múlik (függ) - múlt (már nem függ, hanem függött).
jelen idő - múlt idő.
Azért a XIX-XX. századi példák (tényleg, mióta írjuk a századokat arab betűkkel?) legalább fele negatív konnotációjú. Lehet, hogy nem szó szerint a meghiúsul igét helyettesíti, de kb. ekvivalens transzformációkkal átalakíthatók (pl. meghiúsul (vmi) = nem sikerül (a világhírnevet elérniük) = nem őróluk beszél a világ).
Sohasem gondoltam bele eddig, de tényleg lehet valami olyan többletjelentése a „függ"-höz képest, hogy amin/akin „múlik", az valamilyen szinten hibás. Pl. a Kodály idézet szó szerint átírva („nem tőlem függ, hogy csak száraz szavakkal érvelhetek”) nekem kicsit sántít, ellentétben a semlegesebb „nem tőlem függ, hogy milyen szavakkal érvelhetek”-kel.
Persze jobb lenne ezt valami korpuszon megnézni.