0:05
Főoldal | Rénhírek
utóbbi idő

Nem rajtunk múlik, hogy a nyelv változik

Az utóbbi időben olvasóink egyre furább dolgokra figyelnek fel. Péternek egy olyan jelentésváltozás szúrt szemet, mely lényegében már a 19. században lezárult.

Kálmán László | 2015. november 12.

Legutóbb Péter nevű olvasónk két kérdése közül az egyikre válaszoltam, az ért <valamit> <valami alatt> vonzatkerettel kapcsolatosra. A nyelvhelyesség és a „kerülendőség” dolgában az előző válaszomban már elmondtam a lényeget, ezért most rövidre foghatom a választ.

Az utóbbi időben nagyon elterjedt a függ rovására a ’múlik’ használata. Pl. ’A válasza azon múlik, hogyan tesszük fel a kérdést.’ Én a múlikot negatív értelemben (vmi meghiúsult) szoktam használni, pl. ’A világcsúcsa azon múlott, hogy az utolsó métereket már nem bírta szusszal.’ Divatról vagy tudomásul veendő jelentésmódosulásról van szó?

Való igaz, hogy a múlik <valamin> szerkezetet a legkorábbi előfordulásaiban úgy használták, hogy ’meghiúsul, elhalasztódik <valami miatt>’. A 17. században még bizonyosan ez volt az értelmezése. Ebben az értelemben a szerkezet alanyának arra kell utalnia, ami meghiúsul. Még a 19. században is találunk olyan példákat, amelyeket akár így is lehet értelmezni, például:

„A bízodalom hiánya rendesen gyönge hitre mutat; ezen múlik nagygyakran az imádság foganatossága.” (Nogáll János: Boldogasszony követése. 1887.)

Ezt a mondatot kétségtelenül lehet úgy értelmezni, hogy ’az imádság foganatossága (sikere) gyakran a gyönge hit miatt hiúsul meg’. De úgy is lehet értelmezni, hogy ’az, hogy az imádság sikeres-e, attól függ, hogy gyönge-e valakinek a hite, vagy erős’. Mivel a kétféle értelmezés igen közel áll egymáshoz (ha nem éppen pontosan ugyanaz), máskor is könnyen vette fel a múlik <valamin> kifejezés a ’függ valamitől’ értelmezést.

Min múlhat az imádság foganatossága?
Min múlhat az imádság foganatossága?
(Forrás: Wikimedia Commons / Gianfrenco Negri / CC BY-SA 4.0)

A 19. századi és későbbi előfordulások között a fenti mondaton kívül nem is találtam olyat, amelyben az alany (akár névszói szerkezet, akár alanyi szerepű tagmondat fejezi ki) egyértelműen a meghiúsult dolgot jelölné. Íme néhány jellegzetes példa:

„De, az egekre, nekem soha sem lehet-e reménységem, hogy még egyszer Péczelen együtt ábrándozhassunk? Te e czikkelyre sohasem válaszolsz, s az nékem fáj. Osztán tudom, hogy a feljöhetésre elég alkalmatosságod és módod van; csak akaratodon múlik minden.” (Szemere Pál: Kölcsey Ferenchez. 1825.)

„Jó kivánatokban nem lesz hiány – tudom, Semmise múlik a kedves násznagy uron”. (Bátorfi Lajos: Az én lakadalmamra. 1867.)

„bizonyosan anyagi akadályokon, nem pedig a belátás hiányán múlik ha a bajnak orvoslásával nem sietnek.” (Greguss Gyula: Félrepillantások a tanterv és a tanárok ügyére. 1868.)

„midőn a hajó már süllyedni fog, csak rajtad múlik, hogy ismét kinevezd magad bíráskodó mandarinnak.” (Mikszáth Kálmán: Egy közönséges kínai történet. 1877.)

„A művészi szemlélet intenzív szemlélet. Minden a művész szemlélő erején múlik.” (Juhász Gyula: A dráma lelke. 1906.)

„Igazi nagy színészek ezek, s csak az olasz fatalitásokon múlik, hogy a többi híres világjáró olasz komédiás helyett nem őróluk beszél a világ.” (Ady Endre: A nizzai Politeamában. 1904.)

„Hogy ez a parasztság még nem áll mindenütt nyílt harcban [...] a latifundium és a vele testvér osztálytársadalom ellen, az éppen azon múlik, hogy nem támadtak Áchim Andrásai.” (Barta Lajos: Parasztvezérek. 1911.)

„borzasztó elgondolni, hogy micsoda apró véletleneken múlik az ember élete!” (Kaffka Margit: Színek és évek. 1912.)

„Nem minden huszonkét éves ilyen okos, ne hidd, és tán nem is azon múlik, hogy évekig voltál otthon házilány.” (Kaffka Margit: Hangyaboly. 1917.)

„nem rajtam múlik, hogy csak száraz szavakkal érvelhetek” (Kodály Zoltán: A népdal feltámadása. 1918.)

„Ez a kiállítás ígéret, amelynek beváltása egyaránt múlik a művészeken és a közönségen” (Juhász Gyula: A művészekről a közönségnek. 1919.)

Ezeknek a példáknak a nagy részében már egyáltalán nem lehet a múlik <valamin> szerkezetet a meghiúsul <valami miatt> szerkezettel helyettesíteni. Úgy látszik, hogy a magyar nyelvben legkésőbb a 19.–20. századra ennek a szerkezetnek a használata teljesen egyenértékűvé vált a függ <valamitől> szerkezettel, és ez egyáltalán nem „az utóbbi időben terjedt el”, ahogy Péter vélelmezi. Inkább az a furcsa, ha ő még mindig a 17. században szokásos értelmében használja.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (10):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
8 éve 2015. november 12. 20:36
10 Krizsa

A cikk utolsó sora: "Inkább az a furcsa, ha ő még mindig a 17. században szokásos értelmében használja."

Én is pontosan így. Példa: AZON MÚLIK (azon bukik, vagy nem), hogy rend lesz-e itt végre, hogy megrendszabályozzák a cikk mondanivalójával össze nem egyeztethető hozzászólásokat. Mert ehhez a honlapnak joga van.

Ez pedig ATTÓL FÜGG, hogy 1. a szerkesztőség irányelveket állapítson meg, hogy mi minden tartozik a cikkek témakörébe és mi nem. 2. Másrészt attól is függ, hogy a hozzászóló is felismerje, hogy akinek tudna ugyan válaszolni, az már eltért-e a cikk témájától? Mert akkor az a feladata, hogy ne válaszoljon semmit.

Mindezek a cikk utolsó mondatáról jutottak eszembe. Csak nem "nyelvművelés" féle akar lenni, hogy előbb tájékozódjunk, mikortól meddig számít mai nyelvállapotnak az, amit bárki a mai nyelvállapotnak vél?

8 éve 2015. november 12. 18:03
9 nudniq

@nadivereb: ez teljes összhangban van azzal,h a XVII. században még kifejezetten ezt jelentette. :)

A rögzült kifejezésekről úgy érzem,h valahogy "befagyasztják" a nyelv egy korábbi állapotát. (Nem vagyok nyelvész, ezért lehet,h nagyot tévedek, de szerintem ilyesmi korábbi nyelvállapotot tükröző maradvány lehet a magyar névutók ragozásának tő+helyrag+személyrag ("finnes") sorrendje szemben a mai magyar főnevek ("törökös") tő+személyjel+helyrag sorrendjével. Ez persze off, de ha esetleg olvassa egy nyelvész, és érdemesnek tartja rá válaszolni, akárcsak helyretenni, mint félrement okoskodást, az nem lenne baj. :) )

8 éve 2015. november 12. 16:15
8 nadivereb

@nudniq: Az "elért"-re pont ugyanígy csodálkoztam rá én is. :)

Amúgy gondolkodtam rajta, és vannak olyan zögzült kifejezések, amikben viszont egyértelműen "meghiúsul" a jelentése a "múlik"-nak.

"kevésen múlt"

"nem sokon múlt"

"egy hajszálon múlt"

stb.

8 éve 2015. november 12. 15:53
7 nudniq

@nadivereb: jó tudni,h esély van arra,h félreértem ezt a kifejezést, ha más használja (és arra is,h egyesek félreértik, ha én használom).

(Már megtanultam,h az "elért" az bizonyos nyelvváltozatokban nem a "félreért" szinonimája, hanem éppenséggel pont a "megért"-é. Ebbe a jegyzékbe akkor fel kell vennem a "múlik vkin" kifejezést is.)

8 éve 2015. november 12. 15:44
6 Fejes László (nyest.hu)

@Savior: „tényleg, mióta írjuk a századokat arab betűkkel?”

Hát, az 1984-ben megjelent helyesírási szabályzat már ezt is helyesnek mondja: „Egyébként egyaránt helyes: 3. kötet v. III. kötet; 16. század v. XVI. század; stb.”

helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh11#292

Úgy látszik, ez az időutazásos fíling lecsorog a kommentekbe is...

8 éve 2015. november 12. 15:38
5 nadivereb

@nudniq: Érdekes, nekem a "Józsin múlt a továbbjutás" egyértelműen azt jelenti, hogy nem sikerült, és ezért elsősorban Józsi a hibás.

8 éve 2015. november 12. 15:27
4 nudniq

@nadivereb: de a "Józsin múlt a továbbjutás" számomra nem implikálja,h egyúttal meg is hiúsult a továbbjutás.

Ezt a mondatot akkor is használnám, ha Józsi lőtte volna a győztes gólt.

Sőt. A "Józsin múlt a továbbjutás" inkább a sikeres továbbjutást jelenti számomra. És a meghiúsulást a "Józsin múlt, hogy nem jutottunk tovább" mondattal fejezném ki.

8 éve 2015. november 12. 15:21
3 nadivereb

Szerintem még mindig használatban van "meghiúsul" értelemben, de leginkább személyhez kapcsolva, tehát úgy, hogy "valakin múlik".

"Józsin múlt a továbbjutás" (Józsi miatt hiúsult meg a továbbjutás)

vö.

"Józsitól függött a továbbjutás" (Józsi volt a kulcsfigura, de nem derül ki, hogy sikerült-e)

Irodalmi példa, egész friss:

"rajtam is múlt

rajtam múlt

tegnap kezdő-

dött a múlt

elkezdődött

vége van

borzalom és

béke van"

(Erdős Virág: Van egy ország. 2013.)

8 éve 2015. november 12. 14:50
2 shanditiredum

múlik (függ) - múlt (már nem függ, hanem függött).

jelen idő - múlt idő.

8 éve 2015. november 12. 11:16
1 Savior

Azért a XIX-XX. századi példák (tényleg, mióta írjuk a századokat arab betűkkel?) legalább fele negatív konnotációjú. Lehet, hogy nem szó szerint a meghiúsul igét helyettesíti, de kb. ekvivalens transzformációkkal átalakíthatók (pl. meghiúsul (vmi) = nem sikerül (a világhírnevet elérniük) = nem őróluk beszél a világ).

Sohasem gondoltam bele eddig, de tényleg lehet valami olyan többletjelentése a „függ"-höz képest, hogy amin/akin „múlik", az valamilyen szinten hibás. Pl. a Kodály idézet szó szerint átírva („nem tőlem függ, hogy csak száraz szavakkal érvelhetek”) nekem kicsit sántít, ellentétben a semlegesebb „nem tőlem függ, hogy milyen szavakkal érvelhetek”-kel.

Persze jobb lenne ezt valami korpuszon megnézni.