Egy különlegesen szomorú szó történtete
A történet a közepén kezdődik, az előzmények ugyanis nem világosak. Minden bizonytalan, ingadozik és lebeg. Legalábbis így érezzük. Annak viszont nem mindig van jelentősége, hogy mibe mit érzünk bele.
Ebben a szomorú, nedves őszi időben egy hangulatban éppen ideillő szó történetével fogok foglalkozni. Nem tudom, hogy van vele az olvasó, nekem a lábad szó az egyik legszomorúbb a magyar nyelvben, hiszen egyetlen kifejezésben fordul csak elő: könnybe lábad a szeme. Ezért nagyon különleges szó is, hiszen alig találunk olyan igét, amelyik csak egyetlen szókapcsolatban szerepel. Származékai se nagyon vannak szegénynek, hacsak nem számítjuk a lábaszt igét, de az is épp hogy csak létezik szegény. Marianne nevű olvasónkat gondolkodóba ejtette, hogy honnan is eredhet a lábad:
Nem tudom, elemezgették-e már, de tegnap ahogy olvastam azt a szöveget, hogy valakinek könnybe lábadt a szeme, az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon mi köze a lábnak a szemhez? Honnan jön ez a szólás, ha egyáltalán annak nevezhető? Vagy ez a láb, nem az a láb?
Nos, a lábnak a szemhez tényleg nincs köze, közvetlen köze semmiképpen. És ez a láb tényleg nem az a láb, vagy legalábbis nem tudjuk biztosan.
A történet úgy kezdődött, hogy volt a magyarban egy ige, ami úgy hangzott, hogy lább. Mára valószínűleg teljesen kihalt, és olyasmit jelenthetett, hogy ’bizonytalanul jár, ingadozik, (vizen) himbálózik’. Az eredete nem teljesen világos, még az is lehet, hogy a láb főnévével azonos a töve, de a legrégebbi előfordulásai alapján valószínűbb, hogy a libeg, lobog, lebeg igék családjába tartozik: Mint a vizen lábbó hajó – ez az adat 1583-ból származik, és hasonlókat találunk szép számmal: főleg vízen való lebegéssel kapcsolatosak a régi használatai.
(Forrás: Wikimedia Commons / Javad Alizadeh / GNU-FDL 1.2)
Ebből a régi lább igéből származik a lábad is. Legrégebbi előfordulásaiból arra következtethetünk, hogy ’folyadék tetején úszik’, ’nedves lesz’ (innen a könnybe lábad), illetve ’fennmarad, talpon van’ értelemben használták. Ezek egymással elég világos jelentéstani kapcsolatot mutatnak.
A lábad származékai között nem említettem a lábadozik igét, ami talán a lábadból, talán egyenesen a lábbból van képezve. Jelentése akár a lább ige ’talpon van’ jelentéséből is eredhet, de az is lehet, hogy a lább ’ingadozik’ használatából (’bizonytalan állapotban van’ értelemben). A lábadozik igébe a beszélők már bizonyára „belelátják”, „beleérzik” a láb szót, hiszen aki lábadozik, az egyre inkább lábra áll.
Én legalábbis így érzem. De ennek, hogy mibe mit érzünk bele, igazából alig van nyelvészeti jelentősége.