A konteó szót már 2008. december 10-e előtt is lehetett olvasni szerte a weben, ám a háttérhatalom minden nyomát eltüntette. Azok, akik mégis megtalálták, és jelentkeztek a jutalomért, már nincsenek az élők sorában, sőt holttestük sem bukkant elő. D...

A „véleményes” udvariasabb, mint a „vitatható”: egy-egy vitatható lépésből, döntésből nem kell vitát, veszekedést csinálni, de mindenkinek joga van elmondani róla a véleményét. Ez a szó nemhogy nem „ronda”, hanem kifejezetten finomnak van szánva.

„Az igazság mindenekelőtt az, hogy tenéked, hégemón, fáj a fejed, annyira fáj, hogy kishitűen már a halálra gondolsz. Nincsen erőd, hogy velem beszélj, még az is nehezedre esik, hogy rám tekints. Így most akaratlanul is hóhérod vagyok, és ezt módfele...

Nagyon sok olyan vicceskedő kiszólás van, ami már első hallásra sem nagyon vicces, de ha állandóan halljuk őket, akkor már kifejezetten kellemetlen érzésünk van.

Mi a különbség a cselekvés és a történés között? Nem mindig egyértelmű. Mindenesetre ha nem cselekszünk, hozzájárulunk ahhoz, hogy mindenfélék megtörténjenek...

[zs] hang hang a latinban sem volt, sőt, eredetileg a magyarosított latin szavakban sem. Ma mégis számos latin eredetű szavunkban megtalálható. Hogy lehetséges ez?

Az érdekes jelenségeket a nyelvészetben nem lehet úgy megragadni, hogy a jelenségeket kategóriákba soroljuk. Nagy bűne az iskolának, hogy ezt a tanulók elől eltitkolja.

Ige és névszó, hogyan is érthetnék meg egymást? Hisz mindegyik mást akar! Az ige névszóvá válni, a névszó igévé. Vagy legalábbis vannak ilyenek.

Elterjedt lehetett az, hogy a gyerekeket azzal ijesztgették, hogy elviszi őket egy különös ember, a bolond, esetleg a falu bolondja.

Házi szakértőnk ezúttal nem nyelvészül mondja el, hogyan gondolkodnak a nyelvészek az -ul/-ül toldalék használatáról. Nem kell megijedni, nem búcsúzóul: a nyelvész majd még sokszor megmondja.

A nyelvhelyességet a szokások határozzák meg. Sokszor nem felel meg a nyelvszokásnak az, ami nyelvtanilag helyes. És az is előfordul, hogy a nyelvszokás olyan szerkezeteket alakít ki, melyek szigorúan véve nem helyesek: elemeiket és szerkezetüket tek...

Az, hogy a tárgyas és tárgyatlan ragozás használata a külföldieknek nehézséget okoz, érthető, de hogy még magyar újságíróknak is?! Vagy maga a ragozási rendszer kezd lassanként leépülni?

Új-Guinea legalább 40 ezer éve benépesült, és nemcsak az ott élő népek eredete, de egymással való kapcsolataik is a távoli múltba vesznek, lehetetlen rekonstruálni, hogy mi minden történt ott.

Jó, jó, hogy hasonlít, de egy baskír szót miért eloroszosodott alakjában vettek volna át a magyarok?

Az egyik -an/-en toldalékra a magyar nyelvtörténészek „nyomatékosító” toldalékként hivatkoznak, ami majdnem ugyanazt jelenti, mintha azt mondanák, hogy nem tudjuk, mi volt a funkciójuk.

Hogyan ejtjük az olasz író, Dante nevét? És hogyan a Dante nevű brazil focistáét? Lesz-e Mr. Sony Szőnyi úrból Amerikában? Szakértőnk azt a kérdést járja körül, hogy hogyan változtatnak az egyes nyelvek a nevek ejtésén a saját hangkészletük és hangta...

Egy jotta pont ugyanannyi, mint egy fikarc. Ráadásul mindkét szótőt csak -nyi toldalékos alakban használjuk, és úgy is leggyakrabban tagadott környezetben, és a „sem” szónak kell követnie őket.

A túlzásoknak éppen az a lényegük, hogy elrugaszkodnak a valóságtól. Miért szabna ennek határt az abszurditás?

A magas szőke svéd nő és a nagy, álmos, furcsa árok gondot okozhat az iskolásoknak – és a felnőtteknek is. Segítségünkre siethet egy aranyos kis fehér szamojéd kutya, függetlenül attól, hogy tudjuk-e, mi az, hogy „azonos szerepű”.

A puli a 18. században terjedt el Magyarországon, feltehetően nyugati irányból. Könnyen lehet, hogy valójában a pudli, vagyis az uszkár rokona. Mégsem kizárt, hogy a puli mégsem késői nyugati import, hanem valóban Ázsiából érkezett a honfoglaló magya...

A pénz beszél, a kutya meg ugat, míg a karaván halad. Vajon összekeveredhettek a szólások? Hiszen mindkettő azt jelenti, hogy csak a pénz és a hatalom számít. Legalábbis a kapitalista viszonyokra jellemző felfogás szerint.

A „támad” ige azt is jelentheti, hogy ’keletkezik, létrejön, megszületik’, de azt is, hogy ’valami ellen indul’. A két jelentésében viszont különbözőképpen ragozzuk.

Két szomszédos nép, így a magyar és a román között rengeteg nyelvi érintkezés van, amelynek során bármelyik irányban történhet átvétel, tehát csak kultúrtörténeti és vagy nyelvi adatok vizsgálatával lehet eldönteni, hogy pontosan milyen kölcsönzések ...

Ha létezne olyan nyelvváltozat, amiben a „régóta” azt is jelentheti, hogy ’régen’, nem csodálkoznék nagyon ezen a változáson. A „régen” amúgy is használható mindkét értelemben (például „régen elköltöztek Budapestről” és „régen/régóta Bretagne-ban éln...

A „karalábé” szó, bármilyen hihetetlen is, az olasz „cavolo rapa” (kb. ’kelretek’) szóból származik, feltehetően német közvetítéssel, hiszen régebbi német nyelvváltozatokban léteztek [kalarábe], [kel(e)rábe] hangzású alakjai.

Az ausztronéz nyelvek közötti hatalmas földrajzi távolság ellenére ezek közül sokan jobban hasonlítanak egymásra, mint például a nálunk ismertebb indoeurópai nyelvek. Ennek az a magyarázata, hogy a nyelvcsalád elterjedése viszonylag friss fejlemény.

Olvasónk a „beadja a derekát” kifejezés eredete iránt érdeklődik, házi szakértőnk pedig derekasan helytáll.

Világos, hogy miért nem értelmes a „köztem” vagy a „közted”: a „között” („közt”) jelentése miatt, hiszen az vagy több dolog által határolt területre, illetve időtartamra vonatkozik, vagy pedig több dolog valamelyikére. De akkor miért használjuk őket ...

Miért ragaszkodnak a nyelvművelők ahhoz, hogy a beszélt nyelv élesen különbözzön az írottól? Egyszerűbb lenne, ha nagylelkűen megengednék, hogy ennyi idő után a beszélt nyelvi „ami” legalább választhatóan átvegye az „amely” helyét az írott nyelvben.

Olvasónk három villámkérdéssel kereste meg házi szakértőnket. De vajon mi közöttük az összefüggés?