A mumus azt mondja, hogy „hamm”?
Elterjedt lehetett az, hogy a gyerekeket azzal ijesztgették, hogy elviszi őket egy különös ember, a bolond, esetleg a falu bolondja.
Névtelenségét megőrző olvasónk tette fel a következő kérdést:
Azt szeretném megtudni, hogy honnan eredhet – és ha volt eredeti, ismert jelentése, mit jelenthetett – a „mumma” (vagy muma) szó? (Azt olvastam, hogy a Barkóságban farsangi alakoskodásnál a felvonulás egyik szereplője volt, az idősebbek pedig arról meséltek – ugyanezen néprajzi csoportnál –, hogy disznóvágáskor beöltöztek a gyerekek, és pl. versmondásért cserébe kaphattak pl. húst, és ezen beöltözött gyerekeket is így nevezték.)
Azt hiszem, erre a kérdésre csak néprajzosok tudnának részletes választ adni. Én csak a mumma eredetére, illetve rokonságára vonatkozó információkkal szolgálhatok, elsősorban A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) alapján.
Eszerint a mumma szó már 18. századbeli nyomtatott (néprajzi természetű) szövegekben előfordul (muma változatban is). Afféle bohócot, esetleg falu bolondját jelentett. A szócsaládot a mai köznyelvben egy másik szó képviseli, a mumus. Érdekes módon más nyelvekben (így a németben is, ami közvetlenül is hathatott a magyarra) szintén megszokott, hogy azonos szó jelöli a bolondot és az ijesztő figurát, főleg, ha gyerekek ijesztgetéséről van szó. Ezek szerint elterjedt lehetett az, hogy a gyerekeket azzal ijesztgették, hogy elviszi őket egy különös ember, a bolond, esetleg a falu bolondja.
(Forrás: bontonfilm.cz)
Még érdekesebb, hogy sok más nyelvben (így a németben is) hasonló hangalakú szóval jelölik az ilyen különös figurákat (például németül Mummanz, Mummel, Mummelmann). A szótár ezt azzal magyarázza, hogy a mumu régen a gyerekek ijesztgetésére szolgáló ún. dajkanyelvi szó volt, olyasmi, mint amit ma úgy mondunk, hogy hu. A dajkanyelv szavai sokszor hasonlítanak egymásra a világ nyelveiben, például a falat bekapására utaló hamm-nak megfelelő szavak sokfelé hangzanak hasonlóan (persze nem teljesen ugyanígy, hanem például mam, hap alakban). Persze ez utóbbi szavak alakja jól érthető: közvetlenül utalnak arra, amire utalnak (vagyis ikonikusak), hiszen a kimondásukkor éppen azt tesszük, hogy nagyra nyitjuk, majd becsukjuk a szánkat. Kevésbé világos, hogy a hu(hu) vagy a mu(mu) alakoknak mi közük az ijesztgetéshez, de elképzelhető, hogy az ijedségünkben spontán kiadott hangokhoz hasonlít. Talán olvasóink tudják a választ.
Az MM váz. Magyarban még a bővített alakokkal együtt is kevés szava van: máma, mama, mamlasz, mímel, mumus, mámor, mimóza, (idegen szó a) múmia.
Héber, csak az MM váz szavai: mémi = vizes, vizenyős, má/j/im = víz-vizek, hu-mám = elkábította, megrökönyítette, (a hu- csak igei előrag), muám = elhomályosított, mum = fogyatékosság, ebből a múmia, m'um = valami csekélység.
Finn, csak az MM váz szavai: mamma, mimmi = nő, mummo = öregasszony - a mömmö = kábítószer és a a múmio valszeg újkori szavak. A váz nem ősrégi, mert az N-et felváltó M hang sem az.
Állítólag a latinban létezett egy Momus szó, amely a görög Μῶμος átvétele, aki a "gúny istene". Sajnos egyik neten elérhető szótárban sem találtam meg, a spanyolban viszont létezik "momo" szó 'grimasz' jelentéssel, amely ebből származik a DRAE szerint (lema.rae.es/drae/?val=momo). Azt, hogy mennyire használják, viszont nem tudom, mert az online spanyol szótárakban ez sincs benne. (Egyébként náluk a "coco" szó jelenti a 'mumus'-t, ami azt hiszem, szintén latin < görög eredetű.)