Amblokk
Egy idegen szó eredetét gyakran nem kell külön kutatnunk, elég, ha megnézzük, hogy kell írni.
Olvasónk a következő kérdéssel keresett meg minket:
Már egy ideje gondolkozom az „ámblokk/amblokk” kifejezés eredével kapcsolatban, és végül úgy gondoltam, írok nektek, hátha ti tudnátok segíteni. Keresgéltem fórumokon, és a két szerintem legvalószínűbb lehetőségként a francia „en bloc”, és a német „am Block” jött szóba. Ti mit gondoltok, melyik? Vagy talán a hasonló hangzás miatt az eredet homályba vész?
Nos, egészen szokatlan módon a válaszhoz még A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárát sem kell levenni a polcról, elég a mindig kéznél levő Magyar helyesírási szótárba belekukkantani: ebben nem találjuk meg sem az amblokk, sem az ámblokk, sem az am Block írásmódot – ellenben az en bloc szerepel. Ezek szerint – legalábbis a helyesírás szabályzói szerint – a szó még nem gyökeresedett meg a magyarban, ezért meg kell őrizni az átadó nyelvre jellemző írásmódot: ez pedig a francia.
Persze el lehetne képzelni, hogy a helyesírás szabályzói tévedtek, és valójában a német am Block áll a kifejezés mögött. Csakhogy ez inkább az ellenkező irányban lenne elképzelhető: a valóban francia eredetű szót inkább német eredetűnek vélhetnék tévesen, hiszen a németből jóval több jövevényszó került a magyarba, mint a franciából – ráadásul a végső soron francia eredetű szavak is gyakran a németen keresztül jutottak a magyarba; a német eleve ismertebb nyelv Magyarországon, mint a francia. (Valójában) A döntő érv azonban az, hogy am Block kifejezés a németben nem létezik, és a magyaréhoz hasonló kifejezést a németben is franciásan írják (ugyanez igaz az angolra is).
A francia en bloc [am blok] eredetileg azt jelenti, hogy ’(egy) darabban’, ebből fejlődött a nemzetközileg ismert ’együtt, mindenestül, teljes egészében’ jelentése.
Azért írjuk így, mert mint nemzetközi kifejezés, ő is "örök idegen". :)
Ahogy például a latin közmondások. Az ember pl. nem ír le olyat, hogy "lúpusz in fábula" vagy "et tú, Brúte"...