A nyelvi változásoknak gyakran az az okuk, hogy az egyik szerkezetre hat egy másik. A konzervatívabb ízlésű nyelvhasználók ennek persze nem örülnek, ellentétben azokkal, akik szeretik, ha a nyelv „logikus”.

Tárgyas ragozásúak csak azok az igék lehetnek, amelyeknek a mondatban van tárgyuk – legalábbis elvben. A valóság azonban rácáfol elméleti elképzeléseinkre.

A különböző tudományterületek gyakran megihletik egymást. Jogos tehát olvasónk kérdése: kimutathatóak-e egy pszichológiai elmélet párhuzamai a nyelvben is? Házi szakértőnk igyekszik helyreállítani az egyensúlyt.

A szavakat gyakran egészen különböző értelemben használjuk a hétköznapi és a jogi nyelvben. Házi szakértőnk ezúttal jogi szövegek tanulmányozására kényszerült. Ennek köszönhetően azt is megtudhatjuk, mi a csuda az az áteresz.

Olvasónk a ch betűkapcsolatról és az azzal jelölt hangról érdeklődik. A problémakör azonban jóval összetettebb, mint az első pillanatban gondolnánk.

Olvasóink, úgy tűnik, néha olyasmiket kérdeznek szakértőnktől, melyre nyilván maguk is tudják a választ. Vagy csak ügyetlenül teszik fel a kérdést? Igyekszünk objektívak lenni.

Házi szakértőnk olvasónk kifogásainak engedve elismeri: a „legoptimálisabb” lehet helytelen. Fenntartja viszont véleményét a nyelvvel kapcsolatban.

Reméljük, házi szakértőnk olyan, mint a régi reklám szerint a tejföl, hiszen már ő is amiatt aggódik, hogy unalmassá válik. De úgy látszik, vannak dolgok, melyeket nem lehet elégszer elmondani.

Olvasónk kérdése nyomán házi szakértőnk a „kaja” szó nyomába ered, de folyamatosan elveszti a szálat. A történet mégis tanulságos, hiszen megtudhatjuk, milyen sokféle problémával kell szembenézni a szótörténeti fejtegetések során.

Az ideogrammák olyan jelek, melyek az írásban nem a szavak hangalakjára, hanem a jelentésére utalnak – jellemző ez, ha nem is kizárólagosan, például a kínai írásra. Talán meglepő, hogy vannak ilyenek a magyar helyesírásban is – házi szakértőnk azon e...

Olvasónk kérdésére szakértőnk könnyen válaszol, ám közben terminológiai hiányosságokat fedez fel. Kiderül, mi mindenre jó a kutya, a fa, az istálló vagy a pitvar, és mi a közös a nyálban, a feleségben és a répában.

Bevehetetlen erőd – igen, ez a magyar helyesírás, mely szabályozni szeretne bizonyos kérdéseket, ám ezt olyan módon teszi, hogy a nyelvhasználó kénytelen visszavonulót fújni: a szabályok úgy vannak megfogalmazva, hogy a gyakorlatban követhetetlenek.

Olvasónk a szokottnál is eljebb csodálkozott egy kifejezés hallatán, így aztán szakértőnkhöz fordult. De mi teszi lehetővé, hogy fokozzuk az el igekötőt?

A rokon értelmű szavak sokszor felcserélhetőek, de nem mindig. Azt azonban külön kutatás nélkül, egyszerű nyelvhasználóként már nehezebb megmondanunk, mikor igen, mikor nem. Olvasónk is ezért fordult szakértőnkhöz.

Olvasónk foglalkozása megköveteli, hogy jól ismerje a helyesírást, de még ő sem tudja eldönteni, hogy a „biobor” vagy a „bio bor” írásmód-e a helyes. Szakértőnk olyan helyesírást javasol, mely nem mérgezi meg az életünket...

Reméljük, olvasónk nem cukkolni akarta szakértőnket, amikor olyan szó eredete iránt érdeklődött, amely még A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában sincs benne...

Házi szakértőnk ezúttal kénytelen elismerni, hogy nem járatos a cirkuszi nyelvben – annál jobban ismeri azonban a nyelvvédők, a mások nyelvhasználatát folyamatosan kritizálók okoskodásait.

Bármilyen meglepő, de van összefüggés a szavak hossza és gyakorisága között. A gyakori szavak rövidülnek – méghozzá sokkal gyorsabban, mint képzelnénk.

Házi szakértőnk olyan témával kapcsolatos kérdésre válaszol, melyről már többször esett szó. A mai nap különlegességének köszönhetően azonban ismét visszatérünk a problémakörre.

Önök sem szeretik, ha kérdeznek valamit, és azt a választ kapják, hogy „attól függ, hogy érted”? Sajnos vannak olyan kérdések, melyekre csak így lehet válaszolni. Erre kényszerül most házi szakértőnk is.

Olvasónk az iránt érdeklődik, hogy lehetséges-e az, ami egyébként nem lehetséges. Szakértőnk válaszából az is kiderül, hogy a hasonló nyelvi elemek nyelvtörténetileg nem feltétlenül úgy függnek össze, ahogy első pillantásra gondolhatnánk.

A család- és településnevek néha egészen messzire vezetnek. Olvasói kérdés nyomán házi szakértőnk is egy családnév nyomába eredt, és egészen Közép-Ázsiáig jutott.

A világ nyelvei mind az emberi nyelv megvalósulásai – fogadjunk tehát kétséggel minden olyan állítást, amely bármely nyelvről azt állítja, hogy „az egyetlen, amelyikben”... Házi szakértőnk ismét ilyen ügyben kénytelen kiábrándítani olvasónkat.

A nyelv elemeinek jelentését azon szerkezetek alapján általánosítjuk, amelyekben előfordulnak. Helyes eredményre persze csak akkor juthatunk, ha megfelelően válogatjuk a mintáinkat. Egy olvasói kérdés kapcsán erre hívja fel a figyelmet szakértőnk is.

A szótörténeti kutatások nyelvi adatokon alapulnak. Adatok híján a szakértők sem boldogulnak. Olvasónk kérdez, házi szakértőnknek pedig ki kell mondania a két bűvös szót...

A több nyelven írt azonos tartalmú szövegek nem csupán az ismeretlen írások és nyelvek megfejtésben, de a modern nyelvtechnológiában is nagy szerepet játszhatnánk. Ezt sejti meg olvasónk, és szakértőnk megmutatja, miként.

Olvasónk az iránt érdeklődik, hogy mi a különbség tartalmilag két mondat között. A válaszhoz szakértőnknek előbb azt kell tisztáznia, mit is jelent az, hogy „tartalmilag”. Írásából az is kiderül, hogy Arisztotelész nem azt nevezte alanynak és állítmá...

Mi van akkor ha egy szerkezetet helyesnek érzünk, pedig nyelvtani ismereteink alapján helytelen? Vagy éppen fordítva! Az egyes nyelvi formák közötti választást sokféle tényező befolyásolhatja, és ezek időnként igen szeszélyesen hatnak egymásra. Olvas...

Az iskolában azt tanuljuk, hogy a képző az az elem, amelyet ha egy szótőhöz hozzáteszünk, egy másik szót kapunk. A valóságban a helyzet nem ilyen egyszerű, hiszen a tő és a képző határa nem világos, ahogy gyakran azt sem, mit is keres a képző az adot...