Kálizok Magyarországon
A család- és településnevek néha egészen messzire vezetnek. Olvasói kérdés nyomán házi szakértőnk is egy családnév nyomába eredt, és egészen Közép-Ázsiáig jutott.
Béla nevű olvasónk a Kálózy (Kálóczy) vezetéknév eredetére kíváncsi. Persze kézenfekvő a válasz, hogy Káloz Fejér megyei község nevéből származik. Azt nem tudom, hogy a Kálóczy változat ugyanebből a névből származik-e, vagy a Zala megyei Kálócfa nevéből (aminek régi neve szintén Kálózfa volt).
Ilyen esetekben érdemes Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára című művéhez (FNESz.) fordulni. Ebből kiderül, hogy mind Káloz, mind Kálócfa neve a káliz népnévből származik. (És valószínűleg ugyanebből a szóból származik a Buda-környéki Budakalász és a Szilágy megyei Kárásztelek neve is.) De kik is voltak azok a kálizok?
A kálizok arról a híres területről származnak, amelyet magyarul Hvárezmnek szoktak nevezni. A Horezm az orosz elnevezésének magyar átírása, de például a bizánci görögben kh(o)valisz-nak mondták, talán ebből a változatból eredhet a magyar káliz. A területnek, amely az Aral-tó és a Karakum-sivatag közötti hatalmas oázis, hányatott sorsa volt, különböző részein különböző birodalmak osztoztak.
Miután a cári Oroszország meghódította (kivéve a legdélibb részét, ami ma is Iránhoz tartozik), a Szovjetunióban rövid ideig önálló köztársaság volt, majd Üzbegisztán, Türkmenisztán és Kazahsztán osztozott rajta. A kálizok iráni népcsoport volt, egy kelet-iráni nyelvjárást beszéltek. A honfoglaláskor a magyarokkal érkeztek a Kárpát-medencébe.
A honfoglalás idején a kálizok egy része muzulmán, másik részük pedig karaita zsidó vallású volt. Katonáskodáson kívül kereskedéssel foglalkoztak: „ők voltak a királyi vámosok, adószedők, pénzváltók, sókamarai tisztviselők stb.” (FNESz.). Ezért nem lenne furcsa, ha éppen a vám szó káliz eredetű lenne a magyarban (vö. perzsa wām ’tartozás, adósság’).