Gyoma, a baskír város?
Jó, jó, hogy hasonlít, de egy baskír szót miért eloroszosodott alakjában vettek volna át a magyarok?
Attila nevű olvasónk kérdésére, azt hiszem, viszonylag egyszerű a válasz:
Olvastam a Nyelv és tudományban a következő cikket: Baskírok és magyarok – a nyelvi kapcsolat A kérdésem az: Lakóhelyem Gyomaendrőd. Baskíria egyik folyója kiejtve szintén Gyoma(http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyoma_(folyó) . Mivel a magyar helynév eredete ismeretlen, lehet-e köze egymáshoz a két földrajzi névnek? Annyira egyértelmű az egyezés, mégis a tagadás szintjén sem kötötték őket egymáshoz! Vajon mit jelenthet a Wikipédia által említett baskír Дим folyónév és mi az orosz Дёма átirat jelentése.
A Gyoma név eredete valóban ismeretlen, de annyit lehet tudni róla, hogy személynév volt. Nagyon gyakori, hogy településekben személyneveket fedezhetünk fel: általában a terület valamelyik birtokosáról vagy bérlőjéről kapták ezek a nevüket. Mivel ismeretlen az eredete, nem zárhatjuk ki, hogy valamilyen türk nyelvből ered, de tartok tőle, hogy ha ez igazolható lenne, akkor se lehetne megállapítani, hogy melyikből. A Rénhírek-cikk, amelyet Attila idéz, a többi állítólagos baskír jövevényszóról is nagyjából ugyanezt mondja.
A baskíriai folyónévvel való összefüggésnek tehát van egy óriási jelentéstani nehézsége, tudniillik folyónevek viszont egyáltalán nem szoktak egyben személynevek is lenni. Ennél még súlyosabb a hangtani nehézség. Mint Attila is írja, a folyó baskír neve Dim, amiből sehogy se tudna Gyoma kikerekedni. A dim szó a törökség több területén is használatos folyók elnevezésére, például Törökország területén is van ilyen nevű folyó. Jelentése ’örvény, folyó mélyebb része’. A [djoma] kiejtésű név ennek az oroszosított alakja: ez egy [e]-s változatból (*dem) lenne magyarázható, ugyanis az oroszon belül az [e]-ből lett [o], ha előtte lágy, utána pedig kemény mássalhangzó állt. Az orosz a folyók nevét gyakran nőneműként veszik át (innen a [djoma] végén az [a]), a [rjeka] ’folyó’ mintájára.
(Forrás: Wikimedia Commons / Vechkasov / CC BY-SA 3.0)
A Gyoma – [djoma] egyeztetésben a legnagyobb nehézséget abban látom, hogy semmiféle sztorit nem tudnék kitalálni arra, hogy a magyarok miért a folyó nevének oroszos alakját vették volna át, hogy hol és mikor történhetett volna ez meg.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (36):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@mederi: "-A "jön" régi alakjai valószínűleg többféle jelentéssel bírtak, mint ma, pl. jelenthették azt is, hogy
"a zsenge hajtás kijön (=ki-gyömöszölődik) a földből".. :)"
Nem az erre alapított levezetés érvényének alátámasztásaként, de a növények friss hajtásainak elnevezésére néhol máig használatos a "jövés". A kőszegi Szőlő Jövésnek Könyve a szellemi kulturális örökség nemzeti listájára is felkerült.
www.koszegimuzeumok.hu/aktualis-tarlatai...ek-konyve?vakbarat=1
vaol.hu/hirek/oroksegunk-nemzeti-jegyzek...es-unnepe-is-1566092
@mederi:
Egy másik lehetőség is lehet a "Gyoma" szó eredetére, ha szláv a szótő..
A dóm= ház-->"Dóma" --->"Otthon" jelentéssel,
ill. magyar toldalékkal "dóm+(j)a" (="ház+(j)a"), majd a "d" átalakul "gy"-vé..
Hasonló falunév pl. Kiskun-lac-HÁZ(j)A..:)
Talán magának a tulajdonosnak a neve a "háza" ill. "d(j)óma" elől idővel lekopott Gyoma esetében..:)
@okeyo: Az 1550. évi Váradi Regestrumban egymás után követő években eltérően van írva ugyanaz a személynév, amelyet egyöntetűen a <Gyoma> településnév forrásául vélnek, 1215/1550: <Gyoma>, 1216/1550: <Gyama>. Az <o> ~ <a> eltérés tehát lehet puszta helyesírási artefaktum is. A korai <g> betűnek pedig szokásos hangértéke a /gy/ is, így van <Győr> első magyar említésekor (1210 körül: <Geur>), <Gyula> (1332-7: <Gula>) és <Gyón> (1264/1466. <Guum>) stb. esetén is.
Azt itt megerősíteném, ami már a cikkben is szerepelt. a <Gyoma> településnév eredete egyáltalán nem lérdéses: egy <Gyoma> (<Gyama>) nevű személy által alapított, birtokolt településről van szó. A XIII. sz. előtt ilyen esetben a telepítő / birtokos neve minden további nélkül a telep neve lett, ha magyarok vagy törökök voltak a névadók.
A személynév etimológiája tisztázatlan. Visszatérve erre, és az /a/ ~ /o/ problémára, a mai <gyom> ’értéktelen növény’ szónak is volt /a/-s alakváltozata, 1664. <gyamot>. Ez jelzi, hogy az /o/ → /a/ nyíltabbá válási folyamat megrekedhetett és vissza is fordulhatott.
A <gyom> szót nem véletlenül hoztam fel: ennek <–a> kicsinyítő képzős származéka szintén teoretikusan lehet a kérdéses régi <Gyoma> (<Gyama>) személynév alapja.
Sok érdekes dolgot tudtam meg, úgy a cikkből, mint a hozzászólásokból (köszönet, LvT).
Ezt leszögezve úgy vélem, hogy Gyoma településnév eredetét kutatva nem ártana figyelembe venni annak legkorábbi névalakjait is, pl. 1332: Gama. Ha minden igaz, ez változott Gyomává...
@Galván Tivadar: >> Van egyébként példa a magyarban a d -> gy hangváltásra? <<
A déli és a középső palóc nyelvjárásokban rendszerszerűen fellép a /d/ → /gy/ lágyulás /i/, ritkábban /ü/ előtt: pl. <szedi> helyett /szëgyi/. Egyebekben csak esetlegesen jelentkezik, pl. bulgár <mežda> → 1430: <mesde> ~ 1578: <mesgye> ~ mai <mezsgye>, német <fried(e)> → <frigy>. A XIII. sz.-ban az <rt> hangcsoport magánhangzó előtt <rty>-vé lett: ez nyelvjárásokban az <rd> esetén is megjelenhet, pl. <térgyel> ’térdel’. — Nem számolom ide a <dj> → /ggy/ változást, mert az teljes hasonulás.
A szórványos /d/ → /gy/ változással szemben ugyanilyen mértékű /gy/ → /d/ változás is fellép, pl. török <ǰïsnaγ> → 1055: <gisnav> ~ mai <disznó>, török <ǰïγaγ> → 1264: <Gyofa> ~ mai <dió> ~ nyelvjárási <gyió>, latin <Eugenius> → régi <Ögyën> ~ mai <Ödön>, <fegyelem> ~ <fedd> stb.
@LvT: Csak vicceltem, de komolyan köszönöm, hogy komolyan válaszoltál!
Van egyébként példa a magyarban a d -> gy hangváltásra?
@menasagh:
Még egy ide illő mondat, ami talán alátámaszhatja, hogy a szavak érteleme és "megjelenése" ha változik is, talán nem mindig vezet azok "eltünéséhez"..
"A kígyózó (=kanyargó) folyó (gyomra-->*gyomma--->) Gyoma gyakran kiárad és (f)elemészt mindent maga körül."
Kulcsszavak: kígyó, gyomor, emészt.. :)
-A J-GY kapcsolata szerintem nyelvjárásokhoz is köthető:
jön= gyön = gyün.
-Az "n" valamikor "m" volt...
*jöm---> jön,
*gyüm (mint pl. gyüm-ölcs)---> gyün,
*gyöm (mint pl. gyöm-öszöl)---> gyön.
-A "*gyöm" szlávosan "gyom" (mielőtt még az "m" "n"-é vált volna!), ami friss, zsenge vövény, amit könnyű elfogyasztani, "gyomorba gyömöszölni".. :)
-A "jön" régi alakjai valószínűleg többféle jelentéssel bírtak, mint ma, pl. jelenthették azt is, hogy
"a zsenge hajtás kijön (=ki-gyömöszölődik) a földből".. :)
(Persze ez az eredeztetés már bőven az "adatolható" írásbeliség előtti időkre nyúlik vissza.. :))
@Galván Tivadar: Ez egyrészt önmagában is népetimológia, amelyet az tesz lehetővé, hogy az összetételben egy másik személynév előzi meg. Ha nem ilyen környezetbe kerül a név, akkor ez a gyakori a 'személynév' + 'földrajzi köznév' + 'birtokos személyjel' minta nem hat, így nem változik a <Damján> név <dombja> alakúvá.
Másrészt én nem is magáról a <Damján> személynévről beszéltem, hanem már annak keleti szláv <Дёма> (Gyoma) származékáról. A korai magyar nyelvhasználók szempontjából ez egy motiválatlan személyneve valakinek, aki ott létesített faluhelyet, és nem érzik mögötte a <Damján> személynevet (azt max. a telepítő érezheti). Az megfigyelhető, hogy a korai időkben a templom titulusáról vett településnevekben jelenik meg csak a teljes személynévi forma, míg az alapító stb. személynevéről vett falunevekben annak köznapi (csonkolt-becézett) alakja jelenik meg.
@LvT: Igen ám, csakhogy a Damján az nem Gyomá-ra magyarosodik, hanem .dombjá-ra (Szentkozmadombja).
Egyébként, ha már orosz <Дёма> (Gyoma), akkor ez sokkal jellemzőbben a <Демьян> (Gyemjan) ’Damján’ egyházi személynév köznapi alakja. Ezt sokkal inkább várhatnók a magyar forrásokban a XIII. sz.-ban felbukkanó <Gyoma> személy- majd településnév forrásaként.
Annál is inkább, mivel a folyónév az orosz alakját csak a Moszkvai Nagyfejedelemség XVI. sz. második felében bekövetkező expanziója során nyerte (korábban az Arany Horda és utódállamai területére esett), nem csekély mértékben a <Дёма> (Gyoma) személynév népetimológiás hatása alatt.
Ui. Az C’eC > C’oC elhasonulás egyébként nemcsak az oroszra, de a többi keleti szláv nyelvre, sőt a nyugati szláv nyelvek északi csoportjára (szorb, kasub, lengyel) is jellemző. Korai lengyel források alapján biztos, hogy ez nagyon korai folyamat, már a X. sz.-ban vannak biztos adatai.
Közvetve talán ide illő még egyrészt, hogy az "(el)pusztítani" ige egyik régies szinonimája a
"(f)el-emészteni" (ami alap értelemben a gyomor működésére vonatkozik):
pl.
"A falut hol tűzvész, hol áradás emésztette (f)el.",
másrészt a legelő állatok gyomrának tartalma emésztés előtti formában gyom (utalás az állati gyomor és a gyom kapcsolatára)...
@mederi:
Bocsi:
"A" nélkül "néha".. :)
@menasagh:
Szerintem is feltehetően ismerték, vagy hasonló folyót ismertek..
A saccolással kapcsolatban nagyon érdekesnek gondolom, hogy pl. a mai szleng kifejezések közül sok spontán a "lényegre tapint". Talán az elnevezések körül is lehet valami hasonló "tudatalatti", ami a néha "gyökerekig" hatol..
A közös pont úgy tűnik, hogy az adott esetben az ótörök nyelvi kapcsolat lehet...
@Krizsa:
A cikk szerint:
"..folyónevek viszont egyáltalán nem szoktak egyben személynevek is lenni.", ami bizonyosan így van.. :)
@mederi:
Akkor amikor ezeket a neveket adták szerintem nem voltak ilyen nyelvboncnokok. A hasonlóság csak abból adódhat ha ismerték a másik hasonló helyet vagyis közük van az előző helyhez, névhez.
Az is bizonyos lehet, hogy az elnevezéstől kiejtési változásokon esett keresztül tehát az ilyen esetekben még megközelítőleg sem lehet saccolni az eredeti kifejezésre.