Macedónia és Makedónia
Van-e különbség Macedónia és Makedónia között? Honnan ered a két, hasonló alakú és hasonló – ha nem azonos – jelentésű szó? Ha különbözik a jelentésük, miért pont azt jelentik, amit, és nem fordítva? És a magyarokon kívül kiknek jelent ez problémát?
A magyar Wikipédia szerint Macedónia nem tévesztendő össze Makedóniával – és viszont. Makedónia egy ókori állam, illetve Görögország (északi) része, mely három régióból áll. Macedónia viszont a mai Macedón Köztársaság, illetve előzménye, a valamikori hasonló nevű jugoszláv tagköztársaság. Ennek ellenére a Wikipédia Macedónia történetét már az ókortól tárgyalja. Az időbeli határ kérdését az is bonyolítja, hogy a mai Macedónia az ókori Makedóniának csupán északi peremterülete. Ha különbség van a kettő között. felmerül a kérdés: mikor vált Makedónia Macedóniává?
A képet bonyolítja, hogy Macedónia szócikken belül a szigorú „nem tévesztendő össze” enyhül:
Macedónia nevének kiejtése magyarul „c”-vel és „k”-val egyaránt helyes. Görögösen k-val, latinosan c-vel mondják.
A megfogalmazás némi kétségeket ébreszt: a mai állam nevét csak c-vel írhatjuk, de kiejteni [c]-vel és [k]-val egyaránt helyes? Aligha erről van szó, feltehető, hogy csupán a megfogalmazás téves, és arra utal, hogy a mai államot Macedóniának és Makedóniának is nevezhetjük. Ennek viszont ellentmond, hogy a Makedónia egyértelműsítő lapja nem tartalmaz utalást a Macedónia szócikkre. További érdekesség, hogy a Makedónia szócikkben nincs utalás arra, hogy az ókori államot is lehetne Macedóniának nevezni.
De honnan származik ez a két hasonló elnevezés, és hogyan alakult ki különböző jelentésük – vagy különbözik-e egyáltalán?
Egy kis nyelvtörténet
Mint a fenti Wikipédia-idézet is megjegyzi, a [k]-s ejtés „görögös”, a [c]-s „latinos”. Ez a megállapítás tulajdonképpen helytálló, de pontosítsuk egy kicsit! A görögben a szót valóban [k]-val ejtették, és így került be a latinba. Később azonban a latinban a [k] [cs]-vé vált [e] (és [i]) előtt: a [cs] aztán a különböző újlatin nyelvekben, illetve az egyes területek latin ejtésében [sz]-szé vagy [c]-vá is válhatott. A német és a magyar nyelvterületen [c]-vé vált. A [c]-s ejtés tehát nem a klasszikus latin jellemzője, hanem a középkori és az újkori latiné, azé is csak Közép-Európa területén.
Ha a mai európai nyelveket vizsgáljuk meg, akkor azt találjuk, hogy a keleti területeken csak a [k]-s alakokat használják mind az ókori, mind a modern állam, illetve területük megnevezésére: ez jellemzőkeleti szláv és délszláv nyelvekre (közöttük a makedónra/macedónra) és a csehre, továbbá a finnre, az észtre, a litvánra, a skandináv nyelvekre, a törökre és a görögre – habár köztudott, hogy a görögök vitatják, nevezhető-e egyáltalán így az állam és a nép. Ide sorolható még a lett is, melyben ķ [ty] van, de ez a [k] közvetlen folytatója.
(Forrás: Wikimedia Commons / Vanjagenije / GNU-FDL 1.2)
Ezzel szemben [cs]-t, [sz]-t, [c]-t, ritkábban esetleg más hasonló hangot találunk az újlatin és a kelta nyelvekben, a baszkban, az angolban, a hollandban, a lengyelben és a szlovákban – az ókori államról szóló szlovák szócikk azonban megjegyzi, hogy létezett a [k]-s alak is, de már elavult.
A magyar wikipédiához hasonlóan foglal állást a német, ahol szintén két alakváltozat használatos: a mai állam neve lehet Mazedonien [macedónien] és Makedonien [makedónien] egyaránt, az ókori államról szólva viszont kizárólag az utóbbi változatot említi.
Na és a magyarban?
A nyelvek nevének helyesírásában általában útmutatónak számító A világ nyelvei szerint a szláv nyelv neve macedón, de ritkán használják a makedon megnevezést is (így, rövid o-val). Az ókor (a görögtől különböző, de azzal feltehetően viszonylag közeli rokonságban álló) nyelv neve makedon, de régebben használatos volt a macedón elnevezés is.
A Helyesírási kéziszótár (melynek második, 1991-es kiadását vizsgáltuk) csak a Macedónia, macedóniai, macedón alakokat ismeri, k-s alakokat nem. Az Osiris Kiadó Helyesírás című kötetének szótári része viszont egyértelműen úgy foglal állást, hogy Macedónia ország, míg Makedónia „görögországi körzet”.
(Forrás: Wikimedia Commons / Alan Grant / CC BY-SA 3.0)
Az 1990-es Akadémiai kislexikon szerint Macedónia egy jugoszláv tagköztársaság (történetét 395-től tárgyalja: a terület ekkortól tartozott a Bizánci Birodalomhoz), Makedónia viszont ókori királyság (történetét i. e. 148-cal zárja: ekkor vált római provinciává. A Révai Nagy Lexikona viszont nem tesz különbséget: a Macedonia címszó (13. kötet, 79. o.) a Makedonia címszóhoz irányít, ahol a terület történetét tárgyalja a megjelenés idejéig (azaz kb. 1914–1916-ig). Az 1998-as Britannica Hungarica világenciklopédia viszont kizárólag a Makedónia alakváltozatot használja mind a mai, mind az ókori állam, mind Görögország részének neveként.
Az Akadémiai Kiadó kétnyelvű, különböző időszakokból származó szótárait ellenőrizve azt tapasztaltuk, hogy az idegen–magyar szótárak magyar megfelelőként csak a macedón alakot tartalmazzák, míg a magyar–idegen szótárakban a makedón alak vagy a macedón szócikkre utal, vagy ugyanazt az idegen nyelvű megfelelőt adja meg, utalás nélkül bármiféle jelentéskülönbségre.
Tehát akkor?
Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a magyar nyelvhasználatban nincs nyoma annak, hogy a makedón és a macedón, illetve a Macedónia és Makedónia között különbség lenne: mind a c-s, mind a k-s változat utalhat mind az ókori, mind a mai népre, nyelvre, területre, államra stb. Ugyanakkor tény, hogy tetten érhető a törekvés a két alakváltozat használatának a szabályozására: eszerint a [c]-s alaknak a mai, míg a [k]-s alaknak az ókori államot és népet jelöli (illetve az utóbbi utal a mai Görögország területének egy részére is). Akik ezt a törekvést hűen követik, azok nyelvében valóban megvan a kettősség, de ugyanez nem mondható el a magyar nyelvhasználók összességéről.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pietro Crincoli / CC BY-SA 2.0)
A következőkben két kérdést kell tisztáznunk. Az egyik az, hogy célszerű-e megkülönböztetést tennünk. Első pillantásra a válasz igen, hiszen így nem kell a szövegkörnyezet segítségével tisztázni, hogy adott esetben melyik országról, népről, nyelvről beszélünk. Ugyanakkor az is könnyen belátható, hogy ilyen megkülönböztetésre a valóságban nincs szükség. Ha britekről szólunk, akkor sem jövünk zavarba, nincs szükség arra, hogy megkülönböztessük az ókori kelta népet a mai Nagy-Britannia polgáraitól. Ráadásul egyáltalán nem egyértelmű, hogy a terület 5., 10. vagy 15. századáról szólva az ókori vagy az újkori elnevezést célszerűbb-e használni. A megkülönböztetés egyetlen valódi motiválója az, hogy a németben is hasonlóan van: csakhogy a k-s alak használatát a németben is megengedik a modern viszonyokra vonatkozóan, azaz a megkülönböztetés teljes mértékben amúgy sem érvényesül.
A másik kérdés pontosan erre vonatkozik: van-e értelme annak, hogy a megkülönböztetés aszimmetrikus legyen? Az világos, hogy a c-s változat leginkább a mai népre stb. használatos, ugyanakkor ők magukat k-val nevezik meg, tehát a k-s formát rájuk vonatkoztatni aligha lehet hibás. De mi a helyzet a c-s formával? Alkalmazható-e az az ókori népre? Nos, ez ellen sem szól semmi. Sőt, egészen biztos, hogy ez a forma úgy élte át a századokat, hogy nem a még nem létező modern Macedónia államra, és nem is a még önálló etnikummá nem vált modern macedón népre nem vonatkozott. A c-s alak is az ókori államot és népet, illetve annak területét jelölte.
(Forrás: Wikimedia Commons / Giorgos Rot)
Felvethetné még valaki, hogy a megkülönböztetés mégiscsak hasznos lehet. Nos, lehetne, ha kialakult volna. Jelenleg viszont sokkal alkalmasabb arra, hogy műveletlennek, tájékozatlannak bélyegezzük azokat, akik nem a normalizációs törekvéseknek megfelelően használják. Ilyen értelemben viszont sokkal inkább káros, mint hasznos.
@petercs: Valszeg a görögök attól tartanak,h. a macedónok esetleg megpróbálják kisajátítani Nagy Sándor alakját ( vö. több méteres szobor felállítása ),vagy olyan elméleteket kezdenek el macedón nacionalisták terjeszteni,h. ők az ókori makedónok elszlávosodott utódai.
Nem értem, a görögök miért hepciáskodnak Македонија/Μακεδονία ügyében, az északi rész Macedónia és a déli görögországi Makedónia országrész mai lakóinak ugyanúgy semmi közük az ógörögökkel rokon makedónokhoz: többszörös lakosságcsere volt az ókori Makedónia megszűnte után, Makedónia így földrajzi fogalommá vált. Ugyanúgy joguk van az északon levő szláv államnak a Македонија névhez, mint az északgörögországi országrész Μακεδονία elnevezéshez, ráadásul Észak-Görögország mai lakossága elgörögösödött szláv. A görögök csökönyösségükkel csak köznevetség tárgyává válnak: www.youtube.com/watch?v=gOURA_qUKgw
@scasc: Az, hogy „magyar nyelvterületen”, azt jelenti, hogy az ott használt latinban. Annyit tehát talán lehetne pontosítani, hogy valószínűleg a változás nem ezen a területen történt meg, inkább azt kellene mondani, hogy magyar nyelvterületen a latinnak az a változata terjedt el... Azt kiolvasni belőle, hogy a változás a magyarban (ill. a németben) ment végbe, aligha lehet, különösen a szövegelőzmény (és -utózmány) figyelembe vételével.
@Fejes László (nyest.hu): Kedves Laci,
"Nem írjuk, hogy a magyarban vált [c]-vé, csupán azt, hogy a magyar nyelvterületen [c] a folytatója."
Most ez Schmitt–Gyurcsány-szatíra?
Nem véletlenül idéztem kommentemben a cikket közvetlenül, de ide tehetem megint, "A német és a magyar nyelvterületen [c]-vé vált." (Forrás: "Az egy kis nyelvtörténet" c. fejezet első bekezdéséből).
Lehet, hogy én voltam jó hiszemű, de én olyasmi reakcióra vártam, mint Pesta hibajelzésére.
@Pesta: Köszi!
Hibajelzés:
Makedonine
hogy a a megkülönböztetés
A cikkért köszönet!
Én mindig c-vel használom magyarul.
@scasc: Nem írjuk, hogy a magyarban vált [c]-vé, csupán azt, hogy a magyar nyelvterületen [c] a folytatója.
@doncsecz: …„Jó, hogy a magyar nyelvben meg van ez a különbségtétel, amellyel az ókori Makedóniát, amelyet göröggel rokon nép lakott el lehet a mai szláv Macedóniától vonatkoztatni, mert az összes többi nyelv a mai szláv államot is Makedóniának nevezi. ”
1. A cikk éppen arra mutat rá, hogy a magyarban sincs meg ez a különbségtétel.
2. A cikk azt is megmutatja, hogy messze nem mindenhol a [k]-s változatot használják, a [k]-s és a [cs]/[c]/[sz]-es változat megoszlása kb. kiegyenlített.
„egy Nagy Sándorról szóló régi dokumentumfilm magyar szinkronja Sándort is és népét is macedónnak nevezi” Újabb bizonyítéka, hogy nincs különbségtétel, köszönöm.
"Később azonban a latinban a [k] [cs]-vé vált [e] (és [i]) előtt: a [cs] aztán a különböző újlatin nyelvekben, illetve az egyes területek latin ejtésében [sz]-szé vagy [c]-vá is válhatott. A német és a magyar nyelvterületen [c]-vé vált. A [c]-s ejtés tehát nem a klasszikus latin jellemzője, hanem a középkori és az újkori latiné, azé is csak Közép-Európa területén."
Ez így nem túl pontos:
1. A latin palatális [k] először [ty]-vé vált, majd két irányban fejlődött tovább: a mai olasz és román nyelvterületeken [cs]-vé, nyugaton (és nem csak Közép-Európában) pedig [c]-vé (az óspanyolban is [c]-nek ejtették).
2. Az ibero- és galloromán nyelvekben az [sz] már a [c] további fejleménye, és nem a [cs]-ből lett.
" a [cs] aztán a különböző újlatin nyelvekben, illetve az egyes területek latin ejtésében [sz]-szé vagy [c]-vá is válhatott. A német és a magyar nyelvterületen [c]-vé vált."
Nna, ez legalább is a magyarra pontatlan, ugyanis nem a magyarban vált c-vé, a (latin k+ palat. mgh.-ból származó) cs, hanem mi már c-vel vettük át azon latin szavakat...
Jó, hogy a magyar nyelvben meg van ez a különbségtétel, amellyel az ókori Makedóniát, amelyet göröggel rokon nép lakott el lehet a mai szláv Macedóniától vonatkoztatni, mert az összes többi nyelv a mai szláv államot is Makedóniának nevezi. Viszont a magyarok is hajlamosak effajta keverésre, mert egy Nagy Sándorról szóló régi dokumentumfilm magyar szinkronja Sándort is és népét is macedónnak nevezi, de akkoriban a szlávok még messze voltak és nem ők nyomultak be Indiába.