Oroszlán és Oroszlány

Vajon Oroszlány nevének az orosz lányokhoz vagy az oroszlánokhoz van-e köze? És utóbbi esetben hogyan és miért lett a szóvégi „n”-ből „ny”? Egy olvasói kérdésre próbálunk meg választ adni.

József nevű olvasónk nehéz kérdéssel fordult hozzánk:

Gyakori szóvicc az "oroszlán" - "orosz lány" párossal való poénkodás. Azon gondolkodtam el, hogy Oroszlány város neve feltehetőleg az "oroszlánból" származik, végülis oroszlán van a címeren. Ez azt jelenti, hogy egy régebbi nyelvállapotban ny-nyel mondták az oroszlánt? Ez már csak azért is furcsa, mert a forrásul szolgáló törökben tudtommal n-nel mondják ("aszlán").

Oroszlány címere
(Forrás: Wikimedia Commons / Dencey)

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy József helyesen gondolja: az oroszlán szó valóban török eredetű, és Oroszlány neve is ebből származik. A mai törökben ugyan valóban aslan [aszlan] az oroszlán neve, de ez egy korábbi *arslan [arszlan] alakra megy vissza, csak egyszerűsödött benne a mássalhangzó-kapcsolat. A torlódást más török nyelvek magánhangzó-betoldással oldották fel, pl. tatár арыслан [ar^öszlan]. (Persze a címert nem tekinthetjük bizonyítéknak, hiszen ezt utólagos értelmezés alapján is alkothatták. A települést eredetileg Oroszlánkőnek hívták – a kő itt sziklára épült várra utal –, de természetesen nem azért, mert oroszlánok éltek itt. Az Oroszlán ebben az esetben személynév.)

József kérdése arra vonatkozik, hogy miért lesz a szó végi n-ből ny.  A válasz könnyebbik része, ha rámutatunk, hogy ez a magyarban egyáltalán nem ritka jelenség. Korábbi cikkeinkben több hasonló példa is volt, legutóbb a boszorkány esetében, nem sokkal korábban a járgány kapcsán, régebben a karácsony eredetével kapcsolatban tapasztalhattunk hasonló változást.

A szó végi n : ny megfelelést megfigyelhetjük a nyelvjárásokban is. Főleg a Dunántúl nyugati részén, illetve Erdélyben fordul elő, hogy a szó végén a köznyelvi n helyén ny-t találunk: szappany, rokony, fony, eleveny, tehény, vászony, csalány stb. Igaz, a Dunántúlon ennek az ellenkezőjére is akad példa: legin ’legény’, asszon. Vannak nyelvjárások, ahol magánhangzó előtt is gyakran válik az n ny-nyé: teknyő, keszkenyő, hónyal ’hónalj’, nyőll ’nő’.

Oroszlány
(Forrás: Wikimedia Commons / Szeder László / GNU-FDL 1.2)

Vannak olyan nyelvjárások is, ahol szó végén és t előtt csak n, magánhangzó előtt csak ny állhat. E nyelvjárásokban a ragozásban váltakozást figyelhetünk meg: rokon : rokonyok, szappan : szappanyoz, lepín ’lepény’ : lepínyen stb. Abban azonban a szakirodalom ellentmond, hogy ez hol fordul elő: egyes források szerint keleten, mások szerint a Nyugat-Dunántúlon. Mindenesetre az ilyen nyelvjárások is kiválthatnak változásokat olyanokban, amelyek nem ismerik ezt a váltakozást: a váltakozás nélküli beszélők tévesen azonosíthatják a tövet a váltakozással beszélők beszédében.

A kérdést tehát elintézhetnénk annyival, hogy az ilyen változások gyakoriak, nincs bennük semmi meglepő. Ha azonban arra szeretnénk választ adni, hogy egyáltalán miért fordulnak elő ilyen változások, már nehezebb helyzetben vagyunk. A hangváltozások ugyanis nem ok nélküliek. Tipikus ok lehet a hangkörnyezet hatása. Például a palóc nyelvjárásban az n i előtt válik ny-nyé. Ennek az az oka, hogy az [i] képzésekor a nyelv háta nagyon közel kerül a szájpadláshoz, körülbelül ott van a legközelebb, ahol az [ny] (ill. [ty] és [gy]) képzésekor a nyelvhát a szájpadláshoz ér. A változást tehát úgy lehet magyarázni, hogy a beszélő túl erősen „rákészül” az [i] ejtésére, ezért a nyelvét nem az [n] képzésének megfelelő helyen érinti a szájpadláshoz, ezért ejt [ny]-t. (Természetesen ez nem a mai palóc beszélőkre vonatkozik, hanem azokra, akiknél a változás végbement. A maiak azért ejtenek [ny]-t, mert az ő nyelvükben már az van.)

Oroszlánok
(Forrás: Wikimedia Commons / Julie Ramsey / GNU-FDL 1.2)

A szó végi n > ny változást azonban nem lehet a környezettel magyarázni. Az egyetlen magyarázat, melyet óvatosan megkockáztathatunk, az az, hogy a szó végi (illetve mássalhangzó előtti) helyzetben az n és az ny nehezen különböztethető meg, mivel elsősorban nem ezek ejtését halljuk meg, hanem azt, hogy már az előző magánhangzó képzésekor az orrüregen át távozik a levegő (vagy egy része). Ezt egyszerű odafigyeléssel aligha vehetjük észre, de műszeres mérések alapján tudjuk. Az [n]-t és az [ny]-t megelőző magánhangzó jelentősen különbözik a nem orrhangú mássalhangzókat megelőzőtől, de a kettő között nincs jelentős különbség. Talán ez az oka annak, hogy a két hang ilyen helyzetben hajlamos felcserélődni.

Orosz lányok
(Forrás: Wikimedia Commons / Veni Markovski / CC BY 2.0)

Források

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára

Szabó Géza: A magyar nyelvjárások

Kálmán Béla: Nyelvjárásaink

Kiss Jenő szerk.: Magyar dialektológia

Kapcsolódó tartalmak:

• Basznak-e a boszorkányok?
• Őrzők, vigyázzatok a strázsán!
• Miért éppen karácsony?
• Lyuk, luk, lik
• A nagy orosz kemény–lágy összeesküvés
• Orosz nevek magyar szövegben

Hasonló tartalmak:

• Ej, mi a Sénkőaszó?
• Honnan jön a sólyom?
• Ismét a keresztről
  és a kereszténységről
• Keresztény vagy keresztyén?
• Ki az a Pötsch?

Hozzászólások (19):