Ahol nincs, ott ne keress!
A nyelv elemeinek jelentését azon szerkezetek alapján általánosítjuk, amelyekben előfordulnak. Helyes eredményre persze csak akkor juthatunk, ha megfelelően válogatjuk a mintáinkat. Egy olvasói kérdés kapcsán erre hívja fel a figyelmet szakértőnk is.
Kristóf nevű olvasónk írja:
Egyetemi tanulmányaim során van szerencsém sok nyelvvel kapcsolatos – főképp leíró nyelvtani – órát látogatni, ezek során szóbakerült az ún. reduplikáció, amely egy morfológiai változás, a szótő vagy gyök egy része vagy egésze azonos formában vagy némileg módosulva megjelenik ismét a gyök/tő előtt, pl.: szanszkrit diś- ’mutat’ gyök, reduplikálva dideśa, vagy hindi rang-birang (a rang perzsa szó jelentése ’szín’, reduplikáva a jelentése: ’tarka’), latin currō ’futok’ és cucurrī ’futottam’.
A problémám az, hogy a re- előtag használatát nem érzem indokoltnak a terminusnál, mivel a duplikáció ’kettőzés’ szerintem önmagában – a re- prefixum nélkül is – elegendő volna. Én tévedek, vagy egy már meghonosodott kifejezésről van szó, amelyet már rég használnak a nyelvészetben, és egyszerűen nem módosítják már, esetleg valami másról van szó?
Nagyon örülök, hogy Kristóf elmagyarázta, mit is jelent a reduplikáció, mert én is ezzel kezdtem volna a választ. Még szép példákat is hoz. Én még hozzátettem volna, hogy a világ legkülönbözőbb, egymással rokonságban nem álló nyelveiben használatos ez a módszer (az ő példái mind indoeurópai nyelvekből származnak), például nagyon sok ausztronéz nyelvben, de Észak- és Közép-Amerika bennszülött népeinek nyelveiben is megtaláljuk. Sőt, még a magyarban is van ehhez hasonló jelenség, pl. be-benézek hozzá, fel-feldobott kő. A reduplikáció leggyakoribb funkciói a többes szám és az intenzitás kifejezése, vagy – mint a magyarban is – az ismétlődésé.
(Forrás: Wikimedia Commons / M. Haspelmath, M. S. Dryer, D. Gil, B. Comrie (2005): WALSin, The World Atlas of Languages Structure)
Kristófot igaziból a jelenségnek az elnevezése érdekli. Miért nem elég a duplikáció ’kettőzés’, miért kell elé az általában ’újra (meg újra), vissza’ értelmű re- igekötő? Nagyon jó kérdés, logikátlannak tűnik a re- használata ebben az esetben. Nagyon egyszerű lenne a megfigyelését azzal visszautasítani, hogy nem szabad minden kifejezésen számon kérni a logikát. Erre tanítanak a nagy nyelvészek, például Simonyi már a 19. században többször leírta ezt, igaz, más példákkal kapcsolatban. Végső soron ez az én válaszom lényege is, de néhány megjegyzést azért hozzáfűznék.
Az állandósult kifejezések elemeinek nem mindig lehet jól általánosítható, minden használatukban kimutatható, egységes funkciót tulajdonítani. Például a legtöbb magyar igekötőnek is nagyon sokféle használatuk van. A le- igekötőnek olyasmi funkciója van, hogy a cselekvés, esemény teljesen lezajló, valamire teljes egészében kiterjedő voltára utal (pl. lemos, lefed), amit elvileg akár más igekötő is kifejezhetne (pl. megmos), vagy akár nem is lenne szükség igekötőre (pl. fed). De úgy tűnik, a nyelvhasználóknak nem ez az egyetlen szempontjuk: nem törekszenek a teljes egységességre és a maximális takarékosságra.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jess Sawrey / CC BY 2.0)
A re- igekötőnek már a klasszikus latinban sem volt minden esetben olyan funkciója, amiben az ’újra (meg újra)’ vagy ’vissza’ mozzanatot megtalálhatnánk. Például a requirō igének (quaerō ’keres, kérdez’) a ’(meg)követel’ használatában nem fedezhetjük fel ezt a mozzanatot (bár más használataiban, pl. ’kérdezősködik’, igen). A resistō ’ellenáll, szembeszegül’ (sistō ’állít, emel’) igének meg semmilyen használatában nem ismerhető fel ilyesmi.A latin belső változása során egyre több ilyen re- igekötős ige jött létre, ezek között van a reduplicō is, ami előfordul már például Boethius (480–524/5) Arisztotelész-fordításában is. Ebből származik például a francia redoubler, ami nem azt jelenti, hogy ’újra megkettőz’, hanem csak azt, hogy ’megkettőz’. A nyelvészetben a kifejezés feltehetően az angolból terjedt el, az angolban pedig legkésőbb a 16. századtól használatban volt.
Kristófnak tehát megalapozott volt az a gyanúja, hogy a nyelvészetben régóta meghonosodott ez a kifejezés, de hozzá kell tenni, hogy a latin, francia stb. megfelelői már korábban is használatosak voltak.
@Krizsa:
Köszönöm kedves Krizsa az eredeztetéseket, nagyon érdekesek.
Talán mégis jó a 4-es tipped..
"Vadul/ barbárul", intenzíven (ahogyan a cikk is utal a reduplikáció funkciójára) mérgező lehet a rebarbara levele..? Gondolom igen.. :)
@mederi: Príma ez a valljon-vajon:-).! A BR-BR váz maga is kettőzött, de most még nem mennék vissza a BR-ig (brrr!).
Berber és barbár - s a héber barbur = hattyú (vad és fehér). A Barbara női név görög eredeztetésének (=idegen nő) már annyi előzménye volt, hogy ezt elhagyhatjuk...
1. A berberek is (közel) fehérbőrűek. meg hát "vadak" is voltak - az ókori eu. populáció szemében: barbárok.
2. A Borbála szakállas nőt is jelent - csak most nem ugrik be, hogy miért.
3 A hasonló hangzású borbolya = ártanit (ártó, mérgező) héberül. S a rebarbara levele is mérgező (habár a krumplié is...) Hát a levelét nem, csak a vaskos piros szárát eszik meg.
4. Arra tippelek, hogy a re-barbara ilyesmit jelent: "vad", vagyis mérgező - de mégse.
@mederi:
Valljon a "rebarbara" is reduplikáció::)
"reduplikáció, amely egy morfológiai változás, a szótő vagy gyök egy része vagy egésze azonos formában vagy némileg módosulva megjelenik ismét"
Nekem a "reszt/ red(t)" joggal feltételezett késztetés-eredmény pár jut eszembe ezzel kapcsolatban. A magyarban "rest(el), reszt(el), ress (pl. a pirosra sült hús)// rett(eg) "dt=tt" formában maradt fenn.
Célszerűen arra gondolok, ha a megfelelő kifejezés pl. a perzsa példánál a "tarka" szó rendszeresen nem jut valakinek eszébe (pl. nem perzsa anyanyelvű az illető), helyette megismétli a tő szót, esetleg kicsit más formában. Ha ez divattá válik, állandósulhat önálló szóként (pl. befolyásos, vagy közkedvelt a személy aki alkalmazta először).
A "re-" a duplikációval kapcsolatosan talán (folytonos ismételgetésből eredő, divattá vált) az előbbi feltételezett példa szerinti "állandósulás"-ra utaló előtag.
@Krizsa: Komolyan olyanokat írsz, hogy full laikusként is fogom a fejem.
"mert minden 8 éves meg tudja különböztetni első hallásra, mi magyar szó és mi nem."
No, akkor teszteljük a szavak magyarságát 8 éves gyerekekkel. Bemegyünk egy ált. suliba, elővesszük a szótárt, és elkezdjük felolvasni a szavakat egy osztálynak. Vajon minden szónál egyformán érzik majd magyarnak a szót? Ha ellentmondanak egymásnak, akkor melyik 8 évesnek van igaza?
Egyébként kb 90 %-nak tartom, hogy a városi gyerekek a "sügér, bodobács, márna, csoroszlya, pimpó" szavak közül legalább 2-t nem magyarnak jelölnének hangzásra is, a jelentését pedig talán ha 1-2-nek tudnák ezek közül.
"A standard kiejtését, ami régen lett befogadva, újabban torzították el. Legalább 100 éves használat után direkt tozították el a NYELVÉSZEK - s nem a nyelvhasználó - a mekegő sztederdre."
Egyrészt te épp azt hirdeted, hogy a magánhangzó nem is számít, így nem tudom mi bajod az "e" használatával az "a" helyett. Neked mindegy kéne legyen,... A helyzet pedig az, hogy nem a nyelvészek torzították el, hanem azok, akik ezt a szót angol nyelvi környezetből újraimportálták az ott érvényes kiejtés szerint.
"Azt persze azért nem tudjuk biztosan, mert a történelem hamisítás már 1200 évvel ezelőtt elkezdődött - MI CÉLBÓL? A Római Birodalom, majd a Nyugatrómai Birodalom világbirodami törekvései érdekében."
Ilyen történelmi ismeretekkel én nem osztanám az észt ilyen magabiztossággal. 1200 évvel ezelőtt (ha akkor kezdődött a történelem hamisítás) a Római birodalom már rég szétesett, a Nyugatrómai fele már elbukott, így ezt emlegetni anakronizmus.
Épp a Nagy Károly uralta Frank birodalomhoz tartozott az egykori NyR birodalom területeinek jó része (de nem sokkal később a Frank birodalmat 3 részre osztják fel, amelyek persze egymás ellen fordulnak...)
Az épp összedőlő Kárpát-Medencei Avar birodalom Pannóniai részét a frankok, nagyobb részét viszont Krum bolgárja hódítják meg.
"A "tudomány" azóta is, ma is szabotálja a magyarság kutatását. Konkrétan azt, hogy a nyilvánvalóan AVAR magyarelőd népet, a feltehetően HUN, kaukázusi, stb. őseinket, s azok nyelvét beazonosítsa."
Amíg nem kerülnek elő új, írásos leletek, addig elég nehéz dolguk van... Szerinted miből lehetne ezeket azonosítani? Honnan lehetne tudni, hogy egy adott magyar szót a kárpát medencei avarok használtak-e?
"A kommentál azonban KMM váz, amihez hasonló magyar szó nincs."
Dehogy nincs: "kummant". :) Bár egész mást jelent.
Meg a kommunistában is ott a KMM.
No meg persze a "kommentel" ami - számomra legalább is - megkülönböztethető jelentéskülönbséget hordoz. Míg a kommentál jelenése simán annyi, hogy véleményt nyilvánít (mond/ír) valamiről, a kommentel nekem azt jelenti, hogy netes felületen ír hozzászólást.
@Krizsa: Az áltudós legtipikusabb ismertetőjele, hogy ha elméleteinek ellentmond a valóság, akkor bizonygatni kezdi hogy a valóság téved.
Ez is csak azt mutatja, hogy a fejedben létező "magyar gyöknyelv", és a magyar emberek (mint például Extraterrestre) által beszélt valódi, magyarországi magyar nyelv köszönőviszonyban sincs egymással.
A magyarországi magyarban ugyanis a kommentál azt jelenti, hogy "megjegyzést fűz hozzá", és latin jövevényszó.
A komendáns KMN katonai szakszó, de már régi. Mivel a magyarban van Kemeneshát (Vas megye) és komondor is, s a kumán = kun népből való - mégha nem is magyar a komendáns, mindenesetre jól beleillett a nyelvbe.
A kommentál azonban KMM váz, amihez hasonló magyar szó nincs.
A magyarban ugyanis nem funkció nélküliek a mássalhangzó kettőződések, hanem újabb gyök felvételére utalnak.
(Kivételek a kifejezetten hangutánzó szavak: pl. potty, reccs).
A héber komem = fellázít, újjáépít. Pontosan ezt is jelenti, de már átvitt értelemben. Kommentál: vagy tiltakozik, vagy továbbépíti a gondolatmenetet.
@Krizsa: Már hogyne volna "kommentál"? Ezt nem is kommentálom. :)
Olyan viszont van, hogy kom(m)endáns. (Nem tudom pontosan, mit jelent, valami vezetőféleség.)
A RE- prefixumról, s a magyar / héber RX gyökről:
Héber raá (az "á" lágy magánhangzó) = nézte, látta, r'e! = nézzed!, ree = rivalgás - -RA, -RE, RÍ (sír).
raá (az "á" torokhang) = rossz, raúa = megrongált - RÁ-, RÓ
ree, reá = (az "e, á" torokhangok) = ismerős, barát.
A "valamire RÁ-" értelmek a magyarban: rag, rág, rög, rúg, stb.
ISMÉTLÉS értelmek: redő, raj, rak, ráma, rím, ráng, rész, stb.
Kiáltás értelem: riad, riadó
Rossz értelmek: rideg, radír, reped, rút, ráz, roskad, ropog, stb.
Ismerős, barát értelmek: rokon, retye-rutya, Réka (ő az "alap"), Rita (aki megsajnál).
*************
Ilyenek a gyöknyelvek: a szóbokraik százával utalnak ugyanazokra az értelmekre.
A nem-gyöknyelvek: vándorlásaik során a nyelvi érettség legkülönbözőbb fokán álló nyelvekből szedegettek fel különálló szavakat és a fene se tudja (a nyelvészek aszerint), hogy azok eredetileg mit jelentettek.
Azok a nyelvek, amelyek nem tartalmaznak SOKSZÁZAS összefüggő értelmű szóbokrokat - keveréknyelvek. Folyton és a legkülönbözőbb korokban vándoroltak, gyakran és több hullámban a saját ősibb népeikre RÁ.
Hogyan lehetne ilyen a magyar nyelv? A magyar nyelv alapja, TÖMBJE egy körzetben (Közép-Európától a Kaukázusig), fejlődött ki. Behatárolható kronológiával (i.e. 7000- i.e. 1000). Akkor, amikor a szlávokkal még kvázi-azonos nyelvtömb volt,
a törökök még nem voltak sehol (de a nyelvük eredete hasonló, csak későbbi),
a nem-magyar finnugorok viszont mindezt alaposan, egy jégkorszakkal megelőzték
(de a balti nyelvek története más, mert már bekeveredtek a "közép-mezőnybe).
A latinok meg azt hiszem az Ibér félszigetről származnak (tengeri népek). Akkor, amikor az Özönvíz utáni 3000 éves felszáradás korszaka volt (i.e. 8-5000). Akkor, amikor a Földközi-tenger nyugati és középső vidéke nem pusztult ugyan el az Özönvíztől, de alaposan el volt szakadva a középeurópai-balkáni-kaukázusi nyelvi fejlődéstől.
Tehát a latinok nyelv-őse semmiféle Indiából nem jött. Az az érzésem, hogy még Anatóliából sem. Hanem valszeg az Ibér félszigetről - ahonnan-ahova, oda-vissza mentek + még Itáliából származik, ahol a latin-ősök mindigis ott VOLTAK.
Összefoglalás: a magyar és a héber gyöknyelvek RX gyökének értelme: RÁ.
@bm: Magyarul persze nincs olyan szó, hogy "kommentál" ami ilyen formában került be, mint latin jövevényszó),
mert minden 8 éves meg tudja különböztetni első hallásra, mi magyar szó és mi nem. Még akkor is, ha nem is érti, hogy mit jelent: sügér, bodobács, márna, csoroszlya, pimpó.
Tehát a komment - nem magyar szó. Igenám, de mégis használjuk.
Akkor minek nevezzük, latin szónak? A helyes megnevezése: idegen eredetű szó.
A standard kiejtését, ami régen lett befogadva, újabban torzították el. Legalább 100 éves használat után direkt tozították el a NYELVÉSZEK - s nem a nyelvhasználó - a mekegő sztederdre.
Idegen szavakat persze én is használok, nem is keveset. Nem ez árt, önmagában, a magyar nyelvnek, hanem a szándékos magyartalanítás. Már be van fogadva a szó, éspedig a magyar nyelvérzéknek megfelelő hangzással (értsd: "hozzánk illő" magánhangzókkal, és mássalhangzó használattal) - juszt se legyen magyarosan hangzó. Mi célból? Szokjon ahhoz a magyar, hogy be sem illesztheti az idegen szavakat a legjobb hangzással. Vegye tudomásul, hogy a nyelv bármilyen, nem magyaros hangzásra is "folyton változik".
Hiábavaló igyekezet. Hiszen 1000 év alatt sem lehetett ellatinosítani, elnémetesíteni a magyart.
A valódi jövevényszavaknál minden magyar érzi, hogy idegenből érkeztek.
Ezért kellett a legújabb korban - s meggyőződésem, hogy szándékosan - sokezer magyar szót szláv és török eredetűnek titulálni. Így már el lehet hitetni valahogy, az általános iskolától kezdve, kemény besúlykolással, hamisan értelmező szótárakkal, stb. hogy magyar nyelv tuajdonképpen ALIG IS létezett. S ez mire jó? Történelem hamísításra. Még akkor is erre jó, ha TÉNYLEG nem tudjuk biztosan, hogyan is alakult 1200 évvel ezelőtt a magyar történelem.
Azt persze azért nem tudjuk biztosan, mert a történelem hamisítás már 1200 évvel ezelőtt elkezdődött - MI CÉLBÓL? A Római Birodalom, majd a Nyugatrómai Birodalom világbirodami törekvései érdekében. S ez a törekvés azóta sem lanyhul.
A "tudomány" azóta is, ma is szabotálja a magyarság kutatását. Konkrétan azt, hogy a nyilvánvalóan AVAR magyarelőd népet, a feltehetően HUN, kaukázusi, stb. őseinket, s azok nyelvét beazonosítsa. Szibéria jó távol van, apró kis nyelveit úgysem ismeri senki - részben már ki is haltak - ez a megfelelő módszer, hogy a magyarokról végképp leszakítsák a múltjukat.
@bm: Igen, a "recommend" is olyan, a középkori latinból van átvéve (vagy a francián keresztül, vagy közvetlenül, ezt most nem tudom), mindenesetre azt szokták mondani, hogy a középkori latinban már volt a "re"-nek egy ismétléstől stb. független "intenzifikáló" használata, és ez található a "recommendō"-ban is. (A "commendō" jelentése az volt, hogy 'rábíz vkire vmit'.)
Talán az angol recommend is az utóbbi példákhoz sorolható, ugye? (biztos alapvetően latinból, de magyarul is van olyan szó, hogy kommendál)
Vagy például a spanyolban a re- prefixum megerősítést, nyomatékosítást is jelenthet (kb. 'igazán', 'nagyon'), s ezt még lehet fokozni a -te- ill. -quete- belragokkal: pl. bien 'jól', rebién 'nagyon jól, remekül', retebién 'igazán nagyon jól', requetebién 'nagyon-nagyon remekül'. (Azt hiszem járulhat igéhez is, de most ilyen nem jut eszembe.)