Mit csinál a levegő, amikor nem leveg?
Házi szakértőnk ismét olvasói kérdésre válaszol: nem a levegőbe beszél, hanem a levegőről – pontosabban arról, hogy honnan ered a magyar „levegő” szó. Kiderül az is, mely más szavakkal áll kapcsolatban.
Dániel nevű olvasónk a levegő szó eredetéről érdeklődik:
Azt már olvastam nálatok, hogy a lég szó a levegő és ég szavak összevonásával keletkezett a nyelvújításkor... Viszont mi a helyzet magával a levegővel?
Nekem legalábbis nagyon gyanús, olyan „nyelvújításkori” hangzása van. Képzett szónak néz ki, de tényleg az? Szokott a levegő levegni? És a levegés -eg szótagja gyakorítóképző? Van a levegésnek köze a lebegéshez, lobogáshoz?
Eleve, mióta használják Magyarországon a levegő szót, és mindig ugyanezt jelentette? Illetve mit jelentett eredetileg?
Igen, a lég szó Kazinczy alkotása, a levegő ég összevonása. A levegő ég nagyon gyakori kifejezés volt abban az időben, első nyomtatott előfordulása a 17. század elején Pázmánynál szerepel. Eredetileg úgy kellett értelmezni, hogy ’rezgő levegő’, esetleg ’szellő’, de olyan állandósult (hogy ne mondjam: elcsépelt) szókapcsolattá vált, mint mondjuk ’széles e világ’ vagy ’földkerekség’, ezek sem jelentenek ma többet vagy mást, mint ’világ’ és ’Föld’.
Ebből is látható, hogy a levegő szó használata eredetileg ’rezgő, mozgó’ volt, az ég pedig azt jelentette, hogy ’levegő’. Az ég ősi finnugor szó, három rokon nyelvből tudunk származékairól, amelyek összefügghetnek a ’levegő’ jelentéssel.
(Forrás: Wikimedia Commons / M. Tawsif Salam / GNU-FDL 1.2)
Dánielnek gyanús, hogy a levegő nem nyelvújításkori alkotás-e. Nem, ez a gyanúja nem megalapozott, de abban igaza van, hogy a -g képzővel képzett szó, és valóban létezett leveg ige. Hogy „gyakorítónak” nevezzük-e ezt a képzőt, azon lehet vitatkozni, mindenesetre annyi bizonyos, hogy gyakran hangutánzó szótövekhez járul, például: morog, dünnyög, recseg. De nem csak ilyenekhez, pl. forog, tekereg, sunnyog.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (a TESz.) esküszik arra (ahogy mondani szokás), hogy a levegő töve is „hangutánzó-hangfestő” eredetű. Ősi finnugor szótőről van szó, és néhány rokonának más finnugor nyelvekben is ’repül, lebeg’ az értelmezése, de hogy mire alapozza a TESz a „hangutánzó-hangfestő” eredetet, az nekem egyáltalán nem világos. Mindenesetre lev-, leb-, lob- alakú tőváltozatai is léteztek; első előfordulásában (1458-ból) a lev- változat szerepel. A sok-sok változat létezése azonban szerintem még nem bizonyítja, hogy „hangutánzó-hangfestő” tőről van szó. Jól sejti Dániel, hogy ennek a tőnek a változataiból származik a lebeg és a lobog (meg persze a lobban), sőt a lefeg és a lifeg is.
Hajós népek voltunk valaha, de nem utaztunk egy hajóban.
A szél, és a vitorla fogalmak összefüggnek.
Az angol SAIL 'vitorla' ugyanaz, mint a magyar SZÉL.
A mi VITORLA szavunk pedig az ugyancsak 'szél' jelentésű szláv VITROval rokon.
Most sem közösködünk, hanem megköveteljük az eleinknek járó tiszteletet.
Ahha! Ha mederinek szabad, akkor nekem is.
Az euro-szlávok egyszerűen azonosak voltak a kárpát-medencében őshonos magyarokkal, vagyis sokezer évvel ezelőtt még közös kárpátnyelven beszéltek.
A B/V meg egyszerűen változó hang Eurázsiában. Vagy lehet, hogy az ausztrál bennszülötteknél is? - azt nem tudom.
A változó hangok a nyelveken BELÜL is változnak, nyelvek között is változnak, tehát sem szomszédolásra, jövevényszavakra, sem pedig nyelvrokonságra nem lehet következtetni belőlük:-))).
A héber loa = kráter - LŐ, laba = láva (LÉ, LEVE),
libá = lobbant (LEBEG, LIBEG, LOBOG - flektálás!)
laván = fehér (a kráter, vagy bármilyen tűz fölött libegő-LEVEGŐ). Na, megvan a fele a finn-magyar rokonságnak és még hátravan 900 oldal a könyvemből.
Ja, azt még nem is mondtam: már a szlovák magyarok is olvassák a Gyöknyevészetet.
A hajók mozgó levegőben (szélben) lebegő ("levegős") vitorlája jut eszembe a "lebegő/ levegő" szavakról egyrészt, másrészt a "vagyogat"-ot mondjuk úgy is, hogy "leveget" (a lenni igéből)..
Mivel az országban jelentős volt a szláv származásúak aránya,
egyszerűen arra gondolok, hogy "felcserélésre késztethetett valakit/ valakiket", hogy a szláv "v"-hangot magyar (latin) "b"-vel írjuk.
Ha egy szláv származású ember rendszeresen "lecserélte" olvasáskor a "b"-t és "v"-vé "alakította", akkor a "lebegős vitorlát" "levegős vitorlának" mondhatta.
Ez viccesnek tűnik, de ha belegondolok, hogy a "libeg" azt jelenti, hogy egy vagy több ponton rögzített lágy valamit (pl. vitorlát) fúj a szél, a "lebeg" azt jelenti, hogy a szél/ szellő felkapta a lágy valamit, és a levegőben "vagyogat" vagy "leveget" ("lebeget" ha a v=b írásban) a lobog pedig a tűzre vonatkozik, szinte ingerlő lehet a "b-v", "v-b" csere..
Létező "szóbokrunk:
a "libeg /lebeg/ lobog"
szerintem arra utalhat, hogy a "lebeg(ő)" meggyökeresedett, régi kifejezés.
A "lebegő levegő" kifejezés abban az esetben, ha a lebegő "valamit" (levegőt) az új (szlávos) kifejezéssel jelölöm, akár meg is gyökeresedhetett, és "lecserélhette" a korábbi elnevezést mikor divatba jött.
Felmerült bennem a kérdés, hogy akkor mi lehetett a levegő korábbi neve?
Megint csak a vitorlás hajó példája jutott eszembe.
"MIkor viharos szél fúj, azt mondják, "EReszd le a vitorlát!" Mikor nem fúj a szél eléggé azt mondják, "ERnyednek a vitorlák." Mikor fújni kezd a szél, "ÉLednek" a vitorlák, ELőre halad a hajó, ERőre kap, és időre beÉR a kikötőbe."
Ebben a szövegben fellelhető egy másik "szóbokor": ER/ ÉR// -EL-/ ÉL.
Az "ER" önállóan nem, de toldalékokban "embER, medER, kendER stb." vagy késztetéspárokban "EReszt/ ERed(t)", "ERnyeszt/ ERnyed(t)" és pl. az ERdő (ahonnét a levegő ered()) szóban megtalálható.
A mozgó levegő "szél", ha pusztító, akkor azt mondjuk "ERős" vihar van.
Ha egy hegy tetején jó friss a levegő, azt mondjuk," ERős itt a levegő"..
Gyakran érezzük, hogy a mozgó levegő "hozzánk ÉR"..
Arra gondolok, ahogyan a latinban (aero = levegő), a magyarban is hasonló, "ER" volt a levegő neve, melyből a magyarra jellemző toldalékolással létrejöttek az "erő", "erős" kifejezések.
A szlávos "levegő" változat divatossá válhatott és kiszoríthatta a korábbi, rövid "ER" szót.
A "levegő"-nek nincs egyértelműen szóbokra, csak ha megengedjük a b=v cserét, ezért gondolom újkeletű szavunknak.