0:05
Főoldal | Rénhírek
De ebből nem csinálunk rendszert!

Mi a helyzet a szertelennel?

A szer jelentéseinek és származékainak se szeri, se száma. Olvasónk kérdésére válaszolva szertelenkedünk, de közben azért azért próbálunk követni valamilyen rendszert.

Fejes László | 2013. július 4.

Nemrégiben a szerte szó furcsa viselkedéséről írtunk, itt tette fel kommentelőnk a következő kérdést:

Mi a helyzet a szertelennel?

Olvasónk kérdését valószínűleg viccnek szánta, hiszen feltehetően számára is világos, hogy a szertelen nem a szerte származéka, hanem a szeré: a szertelen azt jelenti, hogy ’szer nélküli’. A szerből származik a szerte is: a -t- ugyanaz a néhai helyrag, mely még a Győrött, Kolozsvárt, Kaposvárt, Pécsett stb. alakokban, vagy az alatt, felett, helyett stb. névutókban bukkan fel, az -e pedig történetileg a - raggal azonos, és eredetileg szintén helyet jelölt: ez van meg a hova ~ hová? kérdőszó végén, de az alá, felé, fölé névutókban, a haza, ide, oda határozószókban is. A két elem összekapcsolódását figyelhetjük meg a gyakorta vagy a szinte szóban is.

Lógunk a szeren

Ezzel azonban még nem mondtunk el semmit, hiszen hátra van a legérdekesebb kérdés: mi az a szer, és hogyan alakul ki ebből a szertelen, illetve a szerte mai jelentése? A szer legalább olyan érdekes viselkedésű, mint a szerte: használhatjuk önállóan, de ilyenkor – a szövegkörnyezettől függően – mindig valami olyan dolgot jelent, amelyet -szer utótagú összetétellel jelölhetünk (gyógyszer, vegyszer, kábítószer, tornaszer, fűszer, hangszer, lőszer stb.), önálló jelentését azonban nehéz meghatározni. A Semmilyen szer nem hatott mondatot érthetjük úgy, hogy ’Semmilyen gyógy-/vegy-/tisztító-/mosószer nem hatott’, de nem érthetjük úgy, hogy ’Sem gyógyszer, sem vegyszer, sem tisztítószer, sem mosószer stb. nem hatott’.

Lógás a (torna)szeren
Lógás a (torna)szeren
(Forrás: Wikimedia Commons / Manfred Dressel, Bundesarchive, Bild 183-88762-0001 / CC BY-SA 3.0)

Természetesen emellett a szernek létezik még egy, ma már ritkán használt jelentése: ’(kocsi)szín, fészer’. De honnan származik a szer szó, és hol találkozhatunk még vele?

Más vélemények szerint a ’határrész, falurész’ jelentésű szer történetét tekintve nem tartozik ide, hanem török jövevényszó. A szerte valószínűleg ebből jött létre, eredeti jelentése kb. ’az egész falurészbe(n)’ lehetett.

A szer a különböző nyelvemlékekben a Magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a következő jelentésekben fordul elő: ’rend, elrendezés’, ’határrész, falurész’, ’fajta’, ’mód, eljárás’, ’időbeli sor, egymásutániság’, ’csoport, csapat, közösség’, ’sor, réteg’, ’mérték, mértéktartás’, ’felszerelés, holmi, eszköz’, ’feltétel, kikötés’, ’írásmű, könyv szerkezete’, ’hatékony anyag’, ’összetevő, valaminek a része’, ’szolgálatban sorra kerülő személy’, ’szertartás’, ’vallás’, ’teremtés, fajzat, személy’, ’geometriai arány’, ’szerződés, szövetség’, ’fészer’, ’nagyzoló, szájhősködő’, ’helyesen végrehajtott’, ’rétegű, szálú’, ’ügyeskedő, szemfüles’, ’ügyes, képes’, ’nagyon’. Természetesen ezek a jelentések nem egyszerre és mindenhol éltek.

A szer uráli eredetű, megfelelőinek jelentése is igen szerteágazó: a manysiban ’mód, állapot, minőség’, ’faj, fajta’, ’szokás’; a hantiban ezeken kívül ’mint, -féle’, a mariban ’természet, jellem’, ’mód, szokás’, ’szerkezet’, a komiban ’természet, jellem’, ’mód, szokás’, ’képesség, tudás’, az északi szamojéd nyelvekben ’dolog, anyag’ jelentésben fordul elő. Mindezek alapján azt feltételezik, hogy az eredeti jelentése ’sor, rend’ lehetett. Fentebb láthattuk, hogy ilyen jelentése a magyarból is adatolt: ebből a jelentésből keletkezett a szertelen is: eredeti jelentése tehát ’rendetlen, a dolgok sorrendjére nem ügyelő’.

A szer maga nagyon sok képzésben és összetételben szerepel: a TESz.-ben szereplő jelentések között is felfedezhetünk olyan szavakat, melyek a szerből keletkeztek: felszerelés, szerkezet, szertartás, szerződés. A mód és ’mód’ jelentésű szer összetételével keletkezett a módszer,  a rend és a ’rend, sor’ jelentésű szer összetételével a rendszer, de szer végű összetételek között említhetünk még olyanokat is, mint az ékszer, élelmiszer, kényszer, kötszer, középszer, műszer stb. Előtagként ritkább: szerszám ’sor’ + ’mennyiség’ eredetileg ’felszerelés, több dologból álló egész’, lásd még se szeri, se száma.

Ékszerek
Ékszerek
(Forrás: Wikimedia Commons / Petitx)

Utótagként képzővel ellátva a -szerű ’vmihez hasonló’ fordul elő gyakran, de ez bukkan fel a célszerű, egyszerű, kisszerű, nagyszerű, népszerű stb. szavakban is. Képzővel vagy megszilárdult toldalékokkal bukkan fel az olyan szavakban is, mint az ószeres (nincs, és tudtunkkal sosem volt *ószer), szépszerével (*szépszerről sem tudunk).

Képzett szavak töveként is több helyen találkozunk a szerrel: szerel (nyelvújításkori szóalkotás a ’valamihez tartozó holmi’ jelentésből, eredetileg ’vmit vmivel ellát, felszerel’), szerelem és szeret (hasonló jelentésből, a kötődésre, valakihez tartozásra utalva), szerény (Kazinczy nyelvújításkori alkotása a ’mód, mértéktartás’ jelentésből az erény, fölény, idény, nyitány, regény stb. mintájára: a latin modestus ’szerény’ tükörfordítása – modus ’mód’), szerep (Bartzafalvi Szabó Dávid alkotása, a ’megfelelő mód’ jelentésből, az alap, telep, terep szavakhoz hasonló módon), szerez (eredetileg a ’rend, sor’ jelentésből, mint zenét szerez ’zenét állít össze’, ill. ’apránként (össze)gyűjt’), szerint (eredetileg ’módján, módjára’, pl. Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint), szerkezet (a szerezhez hasonlóan), szerv (a ’sor’ jelentésből az élv, érv, terv szavakhoz hasonlóan), szerzet (a szerez igéből, eredetileg ’szerzetesrend’, ’előírás, elrendelés’, ’vallás’, ’állapot’ stb, jelentésekben is: ezek mind a ’(sor)rend’ jelentésre mennek vissza).

De még ezeknél is érdekesebb a szoroz: a szer ugyanis először toldalékká vált, méghozzá a ’sor, réteg’ jelentésében: ebből született a -szOr ’alkalommal’ toldalék, melynek -szor alakváltozatából képezték a szoroz igét. Az is lehet, hogy maga a sor szó is a szer alakváltozata, a nagyfokú alaki és jelentésbeli hasonlóság mindenesetre ezt sugallja – ebben az esetben viszont meglehetősen szabálytalan hangtani változásokról lehet szó.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
6 éve 2013. július 6. 18:53
3 mederi

@Krizsa:

Az észtben nem vált szét. Az észtek mindent "s"-t "sz"-el mondanak, és egyébként is mintha selypítenének. Oroszul így kérnek egy kávét "pázáusztá, cornoje kofí", úgyhogy a "zs" és "cs" sem az erősségük..

6 éve 2013. július 5. 20:18
2 Krizsa

"Az is lehet, hogy maga a sor szó is a szer alakváltozata... – ebben az esetben viszont meglehetősen szabálytalan hangtani változásokról lehet szó."

Hát az bizony lehet, hogy a sor és a szőr... ugyanaz volt, mint ősi fogalom.

Szabálytalan hangtani változás azonban nem volt. vagyishát SEMMILYEN nem volt.

Pont a fiinből kellene látni egy nyelvésznek (s persze a héberből is, én miért látom?), hogy az S és az Sz kezdetben nem vált szét két hangra... S a finnben azóta sem:-))).

6 éve 2013. július 5. 19:25
1 Pesta

Azt még meg lehet említeni, hogy településnevek is őrzik, hogy eleink „szerét ejtették" a dolgoknak, a népmesékben meg folyton szert tesznek valamire. :)