Csinos és csintalan
A „számos” és a „számtalan” ugyanazt jelenti – a „csinos” és a „csintalan” kapcsolatát ugyan sejthetjük, de egészen más tulajdonságokra vonatkoznak. De vajon mi lehet az a csin, és előfordul-e más kifejezésekben is?
Orsolya nevű olvasónk kérdezi:
Sokat gondolkodtam a csinos és a csintalan szavak kapcsolatán. Bár az egyik a külsőre, a másik a viselkedésre vonatkozik, de olyan, mintha ugyanabból a szóból lennének. De mi az a csin?
Nos, Orsolya jól gondolja, a csinos és a csintalan is ugyanabból a szóból képződött, méghozzá a csínból. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a régiségben ’rend; mód; fortély; csinosság, ízléses külső; csend, nyugalom’ jelentésben fordult elő.
A csín valamely szláv nyelvből kerülhetett a magyarba, eredeti jelentése ’rend; sor; rang, méltóság; szabály, mód’ lehetett. (Egyes szláv nyelvekben ’tett, cselekedet’ jelentése is van, a belőle képzett ige átvételének eredménye a magyar csinál.) A magyarba ’mód, rend’ jelentésben kerülhetett be. A szó már a nyelvújítás korában elavulóban volt, mesterségesen elevenítették fel.
A csinos és a csintalan nem csupán túlélték a csínt, de korábbról is adatoltak: A csintalan 1273-ban, a csinos 1604-ben bukkan fel először, míg a képzőtlen tőszó csak 1621-ben. A két szó kétféle jelentését akkor érthejük meg, ha a mai rendes–rendetlen párral vetjük össze őket: mindkettő használható külső és viselkedés jellemzésére egyaránt. Így lehetett esz a csinos és a csintalan esetében is, ám később a használatban a csinos a külső, a csintalan a viselkedés jellemzésére szorult vissza. Ebben szerepe lehetett annak is, hogy az alapszó teljesen kiszorult a használatból, így kapcsolatuk a nyelvhasználók számára nem volt nyilvánvaló.
(Forrás: Wikimedia Commons / Henry Gerbault)
Arról megoszlanak a vélemények, hogy a csinból miként lett csíny: lehet szó spontán változásról, de a birtokos személyragos alakokból (csínja, csínjuk) való elvonással is létrejöhetett.
Él és virul viszont a csín egyik alakváltozata, a csíny ’pajkos cselekedet’, melynek jelentése a ’fortély’ jelentésből származik. A csín és a csíny sokáig szabad variánsok voltak: a már említett 1621-es előfordulás is ny-es alak, míg a mai csíny jelentésében n-es alakban fordul elő először (1594-ben). Paradox módon tehát éppen az a csintalan, aki csín(y)eket követ el.
A csín tövet találjuk a csínja-bínja kifejezésben: ennek előtagja szintén a ’fortély’ jelentésű csín, utótagja pedig ikerítéssel keletkezett (vö. csigabiga, cserebere stb.) Ugyanezt a tövet találjuk a csínján bánik valakivel vagy valamivel kifejezésben: itt a szó jelentése kb. ’módjával’.
A csinál és társai "üldözése" olyasmi, mint a hátrakötött kézzel játszott foci, meg a zsákbanfutás. Elsődleges funkciója, egy kézenfekvő megoldás elvétele által a nyelvi találékonyság, gazdagság serkentése, valóban üdvözlendő...
Azonban kizárólag akkor, ha ezekhez a tesiórai játékokhoz hasonlóan, JÁTÉKNAK tekintjük, nem pedig szabálynak. A csinál ugyanolyan fontos, értékes magyar szó mint az összes többi.
Kicsit "túl" hasznos, ezért azt játszani, hogy nem használjuk, kétségkívül jótékony hatással lesz a nyelvérzékre. De ez játék, gyakorlat. Azok a tanárok, akik maguk is elhiszik, hogy a csinál "rossz" szó, olyanok, mintha a tesitanár zsákbanfutva közlekedne az utcán.
Gyermek koromban a "csinál" szó üldözendő volt ("Amit a gyerek a bilibe csinál, az csinálmány!" mondta a tanárunk.), mert "fregoli szóként" használják sokan, ami igaz is. A tesz, készít, alkot, kimódol, stb. szavak helyett használja az, akinek szegényes a szókincse (igaz, mások a szóismétlések elkerülésére).
Összességében a "Csí*" jó és rossz vonatkozásait is fel lehet sorakoztatni mint ellentéteket, és akkor a taoizmus jó és rossz, világot mozgató egységéhez jutunk.
Ha megvilágítják "csinos", de ha a fényt megvonják tőle, vagy sötétbe keveredik/ burkolózik, rendszerint "csintalan"-ná válik..
A "csínbe került" talán "kisebbségbe került"-et jelenthetett, vagyis "fényes sajátjai" közül a "sötét ellenség" soraiba sodródott. Tipikus "Csí" változás..:)
Ja, és a cikkben: "A „számos” és a „számtalan” ugyanazt jelenti" állítás nem helyes:
A "számos": elég sok, mindenesetre több, mint néhány,
de a "számtalan": nagyon sok. Annyi, hogy nem érdemes, vagy nem is lehet megszámolni.
Idézek a cikkből: "A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a régiségben ’rend; mód; fortély; csinosság, ízléses külső; csend, nyugalom’ jelentésben fordult elő."
Magyar CN gyökszavak: cin-cin (egérhang), cín (ón): cin(tányér),
bővített szavak: cincog, cincér, cinege, cingár, cinkos.
Az eddigiekből a CN gyök elvont értelme: rejtőzködő, de meglepő, "szúró" hangot adhat.
Magyar CsN/Ny gyökszavak:
Csen, csín, csíny(csín-i), csúnya. A közös értelem ismét megfelel a CN héber gyöknek (ahol nincs Cs és Ny betű, de a hangzás létezik): szerény (kicsi, vékony), rejteni való (pl. csúnya), vagy rejtett dolgot művelő.
Bővített szavak: csend (most éppen!), csengő, csángó (vándorol a nyájjal, s az állatok nyakán csengő van), csángál (csenget), csinnbumm. A csínja, csinos, csín-talan (nem szerényke) szavakban is megvan a rejtettség értelem, de valamivel mégis felhívja magára a figyelmet.
Részben eltérő a köv., már bővített magyar szavak értelme: csánk, csönkő (sonka), csonk, csonka, csont, csüng, csanak (ivóedény), csónak, csinál.
A közös értelem itt: azon csúszik, ereszkedik alá, ügyesen megtámasztott, vagy megoldott dolog. A "csinál" szavunk tehát valamiféle ügyes munkálkodásra utal.
Most nem soroltam fel a hasonló hangzású és értelmű héber szavakat a magyar szavak mellé... de mindegyikhez megtalálhatóak.
Emlékeztető: a C (=TSz) és a Cs (=TS) a magyarban is újabb betűk, de nem új hangok.
@Fejes László (nyest.hu):
Ezt a csínbe került kifejezést én sem igazán értem, ez volt az első hely, ahol találkoztam vele. A szöveg alapján valami olyan lehet a jelentése, hogy két rossz közé került, csapdába esett. A neten egy helyen azt írják "az ellenség közé kerül". De ennél többet nem találtam.
@lhi: Ez nem szerepel a TESz.-ben, de feltehetően ez is nyelvújításkori alkotás.
@Wenszky Nóra: A TESz. is tárgyalja a csínnak néhány további jelentését, de ezek etimológiailag nem tartoznak ide.
Őszintén szólva én nem is értem, mit jelent ez a „csínbe került”, így aztán az eredetét sem merném firtatni.
A 7 kötetes értelmező szótárban ezek a jelentések vannak a csín szóhoz:
1. A szemnek tetsző megjelenési forma, fejlett ízlésre valló elrendezés, tisztaság, kellem. Írásművészetben gondos művészi kidolgozás.
2. (ritka) Vminek a csínja - fortély, ügyes fogás, vminek a nyitja, csínja-bínja
3. (ipar) Hordó v. más faedény dongáján a fenék beerősítésére való párkány és mélyedés
A Tájszótárban még mások is vannak, szinte kizárólag szerszámok alkatrészei:
1. = fenti 3.
2. a vetőfa alsó és felső részén kiálló 2-3 fafog, ill. a vetőfára kötözött léc 2-3 fafoggal, melyeken a fonál megfordul
3. kasza része
4. a szekérágas és a tengely neve együtt
5. apró kis része, íze vminek
6. <térbeli távolság megjelölésére> - sing
A Néprajzi Lexikon szerint még saroglya is:
sargolya, csin - szekér, kocsi, talyiga része mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1142.html
Ezen kívül Sándor Klára Nyelvrokonság és hunhagyomány c. kötetének ismertetőjében a "csínbe kerül" kifejezést olvashatjuk:
És ezért is írtam ezt a könyvet, mert nem szeretem, hogy csínbe került a mi szarvasunk: az ország egyik fele áhítattal kitömött bálvánnyá merevíti, a másik nevet rajta - mindkét viselkedés képes halálos sebet ejteni a halhatatlannak hitt agancsoson.
balladium.blogspot.hu/2012/06/csinbe-kerult-szarvasom.html
Gondolom, ez a "csínbe kerül" kifejezés valamelyik szerszámos jelentésből alakulhatott ki, mondjuk, hogy a fonál beszorult azok közé a fogak közé. De ennek nem sikerült a nyomára bukkannom.
Aztán ott van még a "külcsín" (és a belbecs).
@Földönkívüli: „Amikor meg egyszer én ilyet mertem feltételezni, ki lettem röhögve.” Kérdés, hogy hol, miért feltételezted.
Magad válaszolsz a kérdésedre: nyelvjárásokban van ilyen váltakozás, de nem csak i után: l. www.nyest.hu/hirek/oroszlan-es-oroszlany (és az onnan linkelt cikkek)
"Arról megoszlanak a vélemények, hogy a csinból miként lett csíny: lehet szó _spontán változásról_" :D
Na tessék. Amikor meg egyszer én ilyet mertem feltételezni, ki lettem röhögve. Egyébként nem lehet pl. palatalizáció az [i] környezetében? (Nyelvjárásokban egyébként is gyakori az [n]~[ny] váltakozás szó végén.)