Viccelődünk, viccelődünk?
Nagyon sok olyan vicceskedő kiszólás van, ami már első hallásra sem nagyon vicces, de ha állandóan halljuk őket, akkor már kifejezetten kellemetlen érzésünk van.
Minden nyelvben rengeteg olyan jelenség van, aminek az eredetét nem lehet kinyomozni, mert a nyelvekben az új kifejezések kevés kivétellel úgy jönnek létre, mint a viccek, kollektív alkotások, nem köthetők egyetlen „szerzőhöz”. Ilyenkor csak spekulálni tudunk, honnan is származik az ötlet. Azt hiszem, Tamás nevű olvasónk is ilyen kifejezésre figyelt fel. Legalábbis sem ő, sem én legalábbis nem találtuk meg az eredetét.
Talán érdekes lehet feldolgozni, ma találkoztam először a "Hogy vagy mindig?" kérdéssel, ami valami olyasmit jelent, hogy hogy vagy? (esetleg hogy vagy mostanság/épp most?) Legtöbb ismerősöm már hallotta, és rövid google search alapján úgy tűnik, hogy egyáltalán nem új fejlemény, Jankovich Ferencet, Karinthyt (Micimackó) dob fel. Érdekes lenne az eredete is, gondoltam, hogy francia, német interferencia lehet, de nem jutottam semmire.
Lehet, hogy meg fogom lepni Tamást, de nekem erős a gyanúm, hogy a Hogy vagy mindig? kérdés nem más nyelvből vett ötleten alapul, hanem a magyarban alakult ki, mégpedig eredetileg tréfából. Nem tudom ezt bizonyítani, csak valószínűsítem.
Azt hiszem, hogy Tamás zárójeles megjegyzéséből érdemes kiindulni: azzal függhet össze ez a változat, hogy Hogy vagy mostanság? Ennek „tréfás” eltorzítása lehet a Hogy vagy mindig, az időhatározót egy másikkal helyettesítették, annak érzékeltetésére, hogy igazából nemcsak arra vagyunk kíváncsiak, hogy éppen most hogy van a megszólított. Azért tettem idézőjelbe, hogy tréfás, mert persze nem szakadunk meg a nevetéstől, még akkor sem, amikor először halljuk, de többedszerre már biztosan nem. Nagyon sok olyan vicceskedő kiszólás van, ami már első hallásra sem nagyon vicces, de ha állandóan halljuk őket, akkor már kifejezetten kellemetlen érzésünk van. Csak néhány olyan telitalálat van, mint például az, amit az egyik fiam az iskolai menzáról beszámolva mondott: Hagyott némi kihánynivalót maga után. De sokadikra már ezen sem kacag senki.
(Forrás: Wikimedia Commons / Flóra Soós / CC BY 2.0)
Az, hogy az időhatározót helyettesítették egy másikkal, egyáltalán nem szokatlan módja az ilyesfajta tréfálkozásnak. Az állandósult kifejezéseknek általában úgy változtatjuk meg egy részét, hogy nyelvtanilag hasonlóval helyettesítjük, úgy, hogy még felismerhető legyen az eredeti, meglepetést okozzon a változtatás, de ugyanakkor érthető, motivált legyen a változtatás célja is, a szokatlan elem jelenléte. Például: Amit ma megehetsz... A torzítás sokszor úgy történik, hogy a szokatlan elemet egy másik állandósult kifejezésből vesszük (és az is felismerhető). Ezt a módszert tudományos szóval kontaminációnak, ötvözésnek nevezzük. Például ilyen a ha jól tévedek (= Ha jól tudom + Ha nem tévedek): azt fejezi ki, hogy a beszélő a tud ige használatát eleve túlzásnak érzi, illetve eleve elrejti a kifejezésében a tévedés lehetőségét.
(Forrás: Wikimedia Commons / Pytheas T / GNU-FDL 1.2)
A tréfás eltorzítást valószínűsíti az, hogy a torzítás különös előszeretettel csap le azokra az állandósult kifejezésekre, amelyek rituális jellegűek, vagyis azokra, amelyek bizonyos helyzetekben igen nagy valószínűséggel hangzanak el. Ilyenek elsősorban az üdvözlések és egyéb udvariassági formulák: Hogy ityeg a fityeg? Pálinkás jó napot! Bocsánatot kívánok. Hogy miért ezeket ferdítik el a leggyakrabban? Azért, mert a gyakoriságuk, mechanikusságuk miatt ezek mintegy „unalmassá” válnak, és az emberek próbálnak eredetieskedni, kicsit másképp fogalmazni, mint mások. Sajnos a dolog természeténél fogva ezek az eredetileg tréfásnak szánt torzítások is beidegződnek, és ugyanolyan rituálissá, ha nem még nevetségesebbé válnak, mint az eredetiek.
A hogy megvagy eredete pedig pofonegyszerű:
a hogy vagy kérdésre általában az a válasz, hogy jól, de sokszor a semlegesebb "megvagyok", "elvagyogatok" rá a válasz.
A "hogy megvagy?" kérdéssel megelőzzük, hogy a másik azt válaszolhassa, hogy "megvagyok", arra kényszerítjük, hogy határozottabban mondja meg, hogy jól van vagy nincs. Persze valaki ezt kérdezheti így azért is, mert jól hangzik, tetszik neki, változatosabb szeretne lenni.
A németben azért jó régóta hallani: " Wie geht es Dir immer ?..." Ami szó szerint megegyezik az említett magyar formulával...
3 igen, 2 biztosan nem. Talán még a Hacsek-Sajó jelenetekból is származhat, bár konkrét példát nem tudnék említeni.
Nekem még olyan tippem is lenne, hogy a "Hogy vagy?" kérdésre szokásból adott "Mint mindig." válasz lett tréfából beépítve a kérdésbe.
(Én egyébként arra tippelnék így látatlanban, hogy ez a "Hogy meg-/még vagy?" a román "Ce mai faci?" [cse máj fács], szó szerint 'Mit még csinálsz?' hatása.)
Én a "Hogy vagy mindig?"-et illetően inkább az idegen hatásra hajlanék, pont azért, mert egyáltalán nem vicces. A romániai magyarok (legalább akikkel én eddig beszéltem/leveleztem) pl. azt kérdezik, hogy "Hogy megvagy? ~ Hogy még vagy?" (??) -- igazából mivel egyiknek sincs értelme számomra, így azt sem tudtam megállapítani, hogy a kettő közül melyik.
A "ha jól tévedek" tényleg vicces, én ezt egy főiskolai tanáromtól hallottam először.
Érdekes adalékként, a mexikói spanyolban azt kérdezik, hogy "Cómo has estado?", vagyis kb. 'Hogy voltál mostanáig?' (=Hogy vagy?).