0:05
Főoldal | Rénhírek
Cet obscur objet du verbe

Beéri

Egyes igéinket bizonyos jelentéseikben tárgyasan ragozzuk, pedig ezekben a jelentéseikben sosem kaphatnak tárgyat. Olvasónk egy ilyen kifejezés eredetére kérdez rá, szakértőnk pedig legjobb tudása szerint igyekszik válaszolni. Nincs könnyű dolga: a szótárak hallgatnak.

Kálmán László | 2011. július 8.

Előre megmondom, B. László kérdésére nem tudok pontos választ adni, inkább csak spekulálni tudok.

Magyarul tanuló ismerőseim hívták fel a figyelmemet a következő mondatra. Péter nem tart igényt jutalomra, dicsérettel is beéri. Az volt a kérdésük, hogy „mit ér be Péter”. Miért használunk tárgyas alakot, mikor nem is tudjuk megmondani, hogy mi a tárgya ennek az igének? Azt gyanítom, hogy ez az ér ige nem azonos az elér, beleér, ráér igékkel, hiszen ennek a három igekötős igének az alapszava sem azonos.
Mi van az elérhető szakirodalomban?
Mi van az elérhető szakirodalomban?
(Forrás: iStockPhoto)

A szakirodalom szerint a három idézett igekötős igének azonos eredetű az „alapszava” (töve). Sőt, állítólag mindegyik ér hangzású magyar igének ugyanaz az eredete, még annak is, amit úgy használunk, hogy ’valamekkora értéke van’, meg az érik igének is. A tő végső eredete vitatott, mert ótörök és uráli nyelvekben is van ’érint, hozzáér’ jelentésű igető, amiből levezethető lenne. Az a használat, hogy ’elnyúlik, eljut valameddig’ úgy jöhetett létre, hogy a korábbi ’érint’ használat helyett (mellett) ’meg tudja érinteni, elég nagy ahhoz, hogy megérintse’ értelemben kezdték használni az ér ősét. Az, ’valamekkora értéke van’ és ’eljut a fejlődése végéhez’ használatok ebből a használatból később alakulhattak ki.

De a kérdés lényege nem is ez, hanem az, hogy mi lehet a tárgy? Sajnos a legrégebbi szövegekben is, amelyeket meg tudtam nézni, a mai használatában szerepel a beéri (valamivel) kifejezés. A hétkötetes Magyar nyelv értelmező szótára (az ún. ÉrtSz) azonban ismeri a beér igének egy olyan használatát, hogy ’anyag elegendő nagy valaminek a borítására, ill. ruhadarab elkészítésére’. Például: Ennyi posztó beéri az asztalt ’ennyivel le lehet fedni’, illetve Ennyi vászonnal beérem az uramat ’ennyiből kijön az inge’. Nekem elfogadhatónak tűnik az a magyarázat, hogy ebből a használatból általánosodással keletkezhetett az ’elegendő’ használat, és ezzel egyidejűleg elmaradt a tárgy.

Van még néhány olyan kifejezés a magyarban, amely formailag tárgyas ragozású igét tartalmaz, de tárgyesetű szerkezetet nem tartalmaz. Például ilyen a futja (valamiből valami), ami a beéri-hez nagyon hasonlóan keletkezhetett, vagy a húzza (valameddig), a járja (pl. szokás), a viszi (valamennyire). Sajnos a történeti szótárak a kifejezések eredetéről alig beszélnek, ezért ezek kialakulásáról semmi információt nem találtam.

Mennyire futja? Meddig húzza?
Mennyire futja? Meddig húzza?
(Forrás: iStockPhoto)

De ha az olvasó magyarul tanuló ismerősei tudnak angolul, talán segít nekik, hogy ezek a furcsa kifejezések éppen olyanok, mint például az angol make it ’sikerül neki’, illetve make it somewhere ’sikerül eljutnia valahova’ kifejezések. Formailag ezek is olyanok, mintha egy kimondatlan tárgyra utalnának, de bennük az it névmás semmilyen tartalmasabb tárggyal sem helyettesíthető.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (32):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
6 éve 2012. december 14. 03:12
32 zelig

eszembe jutott még egy példa.

- Mindegyiknek ilyen a bojtja?

- Nem. Sapkája válogatja.

Itt lehet tárgy? És ha nem, akkor mi volt?

Az X-e válogatja persze egy meglehetősen rigid konstrukció.

Nem tudom mennyire jók alternatív igealakok:

?*fajtája válogatta/fogja válogatni/válogatja

?*fajtái válogatják

de produktiv a minta.

Ebben a szerkezetben persze az is perverz, hogy ugyan a főnév szabadon cserélhető, az mindig e/3 birtokos személyragos.

Ez azért érdekes mert a birtokos szerkezet a főnévi csoport "belügye" és elvileg az ige lokális vonzata a főnévi csoport amenynek ilyen strukturális belügyeibe nem szólhat bele. Az ilyen félig nyitott és lokalitási anomáliát mutató szerkezetek jó példákat szolgáltatnak az ún. konstrukciós nyelvtan alapeszméi mellett és a szigorú fejközpontú összetevős szerkezeti levezetésekkel szemben.

7 éve 2011. december 21. 13:30
31 Fejes László (nyest.hu)

@Roland2: Esetleg tedd fel a kérdést szakértőnknek.

7 éve 2011. december 21. 12:58
30 Roland2

Kicsit visszatérve:hasonlóan érdekes dolog,és részben talán idetartozik, a "kikér/kikéri magának" kifejezés:ezt akkor mondja valaki,ha vmilyen sértést,gúnyolódást vagy kritikát kap,amivel nem ért egyet.A "kikérés" fogalmával kapcsolatban olyan helyzetekre asszociálok,mint pl. "kikérem az orvostól a kartonomat","kikérem az iratot a hivataltól",vagy mondjuk kinnt vagyok az udvarban,és beszólok a házba az apámnak,hogy adja ki az ollót,stb.

Viszont amit már megkaptunk {a sértést},azt miért kérjük ki ? Vagy akkor egyáltalán mit is kérünk ki ?

8 éve 2011. július 13. 09:04
29 El Mexicano

@Fejes László (nyest.hu): Én szerintem meg alanya nincs a mondatnak, a megvenni pedig tárgy. :) Mert: megéri megvenni = 'megéri a vételt'. Na és, mi éri meg a vélelt? Az alany rejtett vagy nincs. Na de mindegy, nem vagyok nyelvész...

8 éve 2011. július 13. 08:57
28 Fejes László (nyest.hu)

@gull 1: "Tehát hogy rugalmasabban kellene kezelni a 'tárgyas ragozás' terminust?" Nem rugalmasabban kellene kezelni, hanem meg kellene érteni, hogy ezek az elnevezések csupán címkék, amiket valamilyen tipikus szerepük miatt kapnak a jelenségek. Az hogy tárgyas ragozás, egy ragozási típust jelent, ami arról kapta a nevét, hogy tipikusan tárggyal használatos.

Vannak, akik határozott és határozatlan ragozásról beszélnek, mondván, hogy a tárgyas ragozás nem jó terminus, mert tárgy mellett nem mindig használjuk (elveszek egy sütit), csak ha a tárgy határozott (elveszem a sütit). Csakhogy ekkor meg az "veszik el", hogy a tárgynak kell határozottnak lennie (a rendőr fut, *a rendőr futja).

Vagy pl. alanyesetben nem csak a mondat alanya állhat, az eset egy tipikus funkciójáról kapta a nevét stb.

Az ilyen neveket nem kell komolyan venni.

8 éve 2011. július 13. 08:50
27 Fejes László (nyest.hu)

@El Mexicano: "A "megéri megvenni"-ben a "megvenni" bizony tárgy, tehát ott is van tárgy. :) Egyszerűen visszaellenőrizhető: Mit ér meg? Megvenni." Egyfelől csalsz, mert alanyi ragozásban használod a tárgyas igét, amiről már megállapítottuk, hogy csak tárgyas ragozása van. Ha a "Mit éri meg?" kérdést tennéd fel, azonnal látnád, hogy nem működik.

Egyébként ez is az iskolai nyelvtan nagy szemfényvesztése. A "Mit ér meg?"-re a természetes válasz az, hogy egy garast, egy százast, egy országot. A megvenni, az eladni, az elutazni stb. arra természetes válasz, hogy "Mi éri meg?" -- azaz ebben az esetben a főnévi igenév (infinitivus) a mondat alanya.

Már ha mindenképpen ebben a terminológiában szeretnénk mozogni.

8 éve 2011. július 13. 08:16
26 El Mexicano

@gull 1: A "megéri megvenni"-ben a "megvenni" bizony tárgy, tehát ott is van tárgy. :) Egyszerűen visszaellenőrizhető: Mit ér meg? Megvenni. Itt csak arról van szó, hogy mivel a főnévi igenév nem kaphat tárgyragot, ezért nem érzed, hogy az tárgy, pedig az.

Az atributóra visszatérve pedig, olyan irányból is megközelíthető a kérdés, hogy a "jelző" nem a pontos magyar fordítás (hiszen épp itt volt arról szó egy cikkben, hogy a szavak jelentései igazából a használatukból következnek, nem pedig abszolúte adottak). :)

8 éve 2011. július 13. 02:37
25 gull 1

El Mexicano mellett szólna az, ha valaki mondana olyat, hogy 'viszi vki vmire az életét'. Csak én még ilyet sose hallottam. A csapda az, hogy pl. a 'megéri' az szerepelhet tárggyal is (megéri azt a pénzt), és tárgy nélkül is (megéri megvenni). A 'beéri', 'járja', futja' stb. azonban máshogy él. Sosincs tárgyuk. És nem is lehet odaképzelni, odamagyarázni. Ami azt illeti, feltűnt, hogy mind vmi mozást kifejező ige...

8 éve 2011. július 13. 02:14
24 gull 1

@kalman: "Az "atributo" egy kicsit másképpen használatos, mint nálunk a "jelző" (mert a "hagyományos" iskolán belül is különböző hagyományok vannak). Az "atributo" egy logiko-szemantiko-szintaktiko-morfológiai katyvasz-kifejezés, ami olyasmit jelent, hogy funkcionálisan olyasmi, amit valamiről állítani lehet, de nem kötelezi el magát a szintaktikai disztribúciója mellett (pl. hogy mindig lehet jelzői vagy állítmánykiegészítői helyzetben), hanem ezt csak úgy érezni kell! "

És vajon nem lehetséges, hogy a magyarban is ehhez hasonló terminológiai probléma van? Tehát hogy rugalmasabban kellene kezelni a 'tárgyas ragozás' terminust?

8 éve 2011. július 11. 19:16
23 El Mexicano

@kalman: Igen, kezdem kapisgálni, hogy itt valami nagy zűrzavar lehet a terminológiákban. Köszönöm a sok hasznos infót, ezekből a vitákból mindig sokat tanulok én is!

8 éve 2011. július 11. 17:43
22 kalman

@El Mexicano: A spanyol leíró nyelvtan ugyanabban a szellemben készült, mint a magyar iskolai nyelvtan, mindkettő az ún. "hagyományos" nyelvtan (én inkább "iskolainak" nevezném), ami onnan kapta a "hagyományos" nevet, hogy az ókori görög grammatikák alapeszméit próbálja életben tartani (tudomást sem véve az azóta eltelt néhány ezer évről, vagy csak egy-egy terminust átvéve a későbbiekből). (Erről részletesen lehet olvasni pl. a "Bevezetés a nyelvtudományba" c. könyvben, amit Trón Viktorral írtunk.) Szóval kár vitába szállni velük vagy bogozni, hogy mire gondolhattak, mert nagyjából semmire. Az "atributo" egy kicsit másképpen használatos, mint nálunk a "jelző" (mert a "hagyományos" iskolán belül is különböző hagyományok vannak). Az "atributo" egy logiko-szemantiko-szintaktiko-morfológiai katyvasz-kifejezés, ami olyasmit jelent, hogy funkcionálisan olyasmi, amit valamiről állítani lehet, de nem kötelezi el magát a szintaktikai disztribúciója mellett (pl. hogy mindig lehet jelzői vagy állítmánykiegészítői helyzetben), hanem ezt csak úgy érezni kell! (Ehhez képest a magyar "jelző", amiről Fejes László is beszél, egy viszonylag tisztán mondattani kategória, furcsa módon, mert ennek az ókori hagyományban nincs gyökere. De ez már egy másik, hosszú történet.)

8 éve 2011. július 11. 15:41
21 El Mexicano

@Fejes László (nyest.hu): A kérdés jogos, és valóban, helyettesítheti az állítmányban az igei bővítményt (?) is:

Dicen que es la democracia, pero no lo es.

'Azt mondják, hogy ez a demokrácia, de nem az.'

Viszont erre meg azt mondja a DRAE, hogy egyes grammatikusok szerint az igei–névszói állítmány névszó része is jelző. Na most akkor? :)

8 éve 2011. július 11. 15:10
20 Fejes László (nyest.hu)

@El Mexicano: "A spanyol szakirodalom szerint "atributo", ami 'jelző'." Ja, és ha megkérdeztem volna, hogy mit nevezel lónak, akkor azt írod, hogy azt, amit a spanyolok caballo-nak neveznek? Mire megyek ezzel?

"Lásd a példát:

Ángela es una muchacha muy amable. – Sí, lo es.

'Angéla [van] egy nagyon kedves lány. Igen, az (=olyan) [van].'

Itt a "lo" a mondat jelzőjét (muy amable 'nagyon kedves') helyettesíti."

Hahahaha. Honnan tudni, hogy nem a " una muchacha muy amable"-t helyettesíti? Vagy éppen az Angélát! (Nembeli egyeztetés ugye egyik esetben sincs...)

Mellesleg azt sem értem, mi az, hogy a mondat jelzője. Amikor iskolába jártam, azt tanultam, hogy jelzője egy-egy szónak van. Jó, azóta ezt kicsit másképp mondanám, de az biztos, hogy amit esetleg jelzőnek neveznék, abból több is lehet a mondatban. Pl. A nagy kutya megharapta a lusta postást. (Az olyan mondatokban, mint az Ő egy nagyon kedves lány, a magyar nyelvtan szerint nincs is jelző, mert a "nagyon kedves lány" az így egyben a névszói állítmány. Ez nekem sem tetszik, de tényleg ezt mondják.)

Aztán: mi van akkor, ha a mondat azt mondja, hogy Az a csinos asszony egy híres táncosnő? Itt ugye a csinos és a híres is jelző kénytelen lenni (vagy nem?), akkor hogy mondhatjuk, hogy a lo "a jelzőt" helyettesíti? (Itt a hagyományos/iskolai magyar nyelvtan azon szeret rugózni, h melyik az alany, melyik az állítmány. Úgy kell neki.)

8 éve 2011. július 11. 14:26
19 El Mexicano

@Fejes László (nyest.hu): A spanyol szakirodalom szerint "atributo", ami 'jelző'.

Lásd a példát:

Ángela es una muchacha muy amable. – Sí, lo es.

'Angéla [van] egy nagyon kedves lány. Igen, az (=olyan) [van].'

Itt a "lo" a mondat jelzőjét (muy amable 'nagyon kedves') helyettesíti.

8 éve 2011. július 11. 14:16
18 Fejes László (nyest.hu)

@El Mexicano: "a "lo es"-ben a "lo" valóban semlegesnemű tárgyesetű névmás, amely ebben az esetben jelzői funkciót tölt be"

Komolyan kíváncsivá teszel: nálad mi az, h "jelző"?