Akkorát kapsz, hogy attól koldulsz!
Cikkünkből kiderül, hogy etimológiai kérdésekben nem szabad elhamarkodottan ítélni: mai tudásunk alapján nem biztos, hogy pusztán logikával kitalálhatjuk a szólások eredetét. Kiderül az is, hogy az igen hasonló hangzású és jelentésű szavak is lehetnek egészen különböző eredetűek, és persze az is, hogy honnan származik a szólás.
Pál nevű olvasónk írja:
Kedvenceim a szólások-közmondások. Jelesül például az : „Akkorát kapsz, hogy arról koldulsz” - tehát lebénulsz, és már csak koldulni leszel képes? Vagy honnan az eredete? :)
Már egy szó eredetének a megállapításához is rengeteg nyelv- és kultúrtörtébneti ismeretet kell megmozgatni, fokozottan igaz ez a szólások, közmondások esetében. Nos, ilyenkor egy nyelvész sem tehet mást, mint hogy utánajár a szakirodalomban. Ha a kérdést még nem oldotta meg senki, akkor nagyon kimerítő, alapos filológiai utánjárást igénylő a szükséges adatok felderítése, és egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel járunk.
A magyar szólások eredetével kapcsolatban a legfontosabb szakirodalom O. Nagy Gábor Mi fán terem? című műve. Ez alkalommal szerencsénk van, mert a kötet tárgyalja ezt a szólást!
Leszögezhetjük, hogy a megfelelő nyelvtörténeti adatok nélkül, mai fejjel hiába okoskodtunk volna, nem fejthettük volna meg a szólás erdetét! Az eredeti alakja ugyanis olyat kapsz, hogy arról koldulsz – és a koldul ige ebben nem a ma ismert jelentésben szerepel, hanem az jelenti, hogy 'koldulás céljából énekel, kántál'. Azaz a szólás eredeti jelentése: 'olyat kapsz, hogy (megnyomorodsz, és koldus korodban is) arról fogsz kántálni'. O. Nagy idézi Aranyt, aki még időhatározó-szóval használta a kifejezést, ami ma már nem szokás:
De úgy vágta Mokrát Csucsuj a homokra,
Hogy azóta mindig arról kódul Mokra.
Azóta azonban a koldulnak eltűnt az ilyen jelentése (valószínűleg azért, mert az énekes koldusok is eltűntek), és a szerkezet értelmetlenné vált. A nyelvhasználók megpróbálták újraértelmezni, és így született meg az attól koldul szerkezet, amely mögött pontosan az a megfontolás rejlik, amit Pál is említ. De adatolt az abból koldul változat is, mely mögött talán az a megfontolás rejlik, hogy az illető nyomorékká válik és koldusként abból él meg.
Ha a guglit kérdezzük, kiderül, hogy az arról koldul 200-szor, az attól koldul 2130-szor, az abból koldul viszont csak 71-szer fordul elő. És ha már a netnél tartunk: egy blogbejegyzésből az is kiderül, hogy Lázár Ervin még pontosan „érezte” szólás eredetét. Igaz, ő a koledálás szóval hozza összefüggésbe a koldulást, ám ebben téved: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a koldul töve a kalandozik, kórász 'fürkész, vizsgál, keresgél', kóricál 'kóborol, kószál, csavarog' szavakkal kapcsolható össze (a tövük egy „a görbülést, tekeredést, elhajlást stb. jelentő, valószínűleg hangutánzó-hangfestő eredetű szótő”), míg a koleda szláv eredetű jövevényszó.
Gyöknyelvi szófejtés: KOLDUL.
A héberben nincs hasonló, vagyis KLD származék. Ha nincs, akkor a T/D hangváltozásról lehet szó, ahol a D hang az újabb, de nem "déli", hanem európai fejlemény – így a héberben a KLT szavakat keresünk.
Kolet = el-, befogad, felfog (rádió vétel is), kilkel = ellát, KELET = kosár, a befogadó (hm... napkelet, Ázsia, mint befogadó kelet felé, stb.) A kolduló - elfogad.
A KR gyök a magyarban egyértelműen a KÖR alapértelmet jelenti – tehát a koldul szó megfejtéséhez nem járul hozzá.
Helyesnek tartom a magyar koldul-nak a szláv koleda szóval való rokonítását, persze nem abban az értelemben, hogy a magyar vette volna át a szlávból, hanem hogy mindkét nyelv a kárpátnyelvből ered.
A cikk elején levő kijelentés igazságtartalma azonban: "az igen hasonló hangzású és jelentésű szavak is lehetnek egészen különböző eredetűek" - a nullához konvergál.
A gyökelmélet szerint is létezTek hangváltozások (a legfiatalabbak a sokezer éves múltban),
csak azok nem areális (a nyelvek egymásra hatásából eredő) átvételek, hanem a fajspecifikus emberi nyelv fejlődésének eredménye voltak.
Ezek (az első hang a korábbi):
T-D, P-F, H-K-G, I/J, N-M, B/V, O/U/V, S-Sz, S-Zs, Sz-Z, O/Ö, U/Ü,
plusz a J-L, J-R átmenet (amely az igeképzők időbeli megjelenésének sorrendje).
A torlódó mássalhangzóknak új betűjellel való leírása
(pl.: T-Ty (=T-TI/J), DI/J-Gy,
L-Ly (=L-L/IJ), N-Ny (=N-I/J), TSz-C, TS-Cs), azonban nem a hangváltozások kérdése, hanem írástörténeti jelenség.
Egyszerre több (mint 2) mássalhangzó azonosságának, plusz a szóképződmény hasonló jelentésének, mint VÉLETLENNEK a statisztikai valószínűsége a gyökelmélet szerint sokkal kisebb, mint a lottó főnyereményé:-).
Tehát, ha két nyelvben akár csak 3-4 MINDKÉT feltételt teljesítő szót találunk, e szavak közös eredete (majdnem) biztosra vehető.
Ha pedig tömegesen találunk hasonló hangzású és jelentésű szavakat bármely két nyelvben, ez azt jelenti, hogy a két nyelv eredetileg közös nyelvből származik.
A fentiek cáfolatát az jelentené, ha egy konkrét nyelven BELÜL (pl. a magyarban) bizonyítani lehetne, hogy az
indoeurópai nyelvészet szerint folyamatosan, ma is működő hangtörvények a konkrét szavak alakját képesek megváltoztatni.
A bizonyítás eszközeként csak az egy nyelven belül megváltozott szavak jelenben is helyesen kiolvasható többféle írásemléke, illetve hangfelvétel volna alkalmas.
Aki ismer olyan magyar szavakat, amelyek mássalhangzóinak hangalakja (nem az írása) az elmúlt 1000 évben bármikor változott, kérem, hogy ismertesse őket.
A "könnyed" kiejtésváltozatok azonban nem tekinthetők bizonyítéknak, mert például a "volt" szót ma is "vót"-nak ejtjük (ejtyük). Amiatt sem bizonyíték az ilyesmi, mert ismét csak az írástörténetet és nem a beszélt nyelvet követnénk vele nyomon.
S a babanyelv "hangtörvényei"? Pl. páj a peje... (fáj a fejem), "Jacika ety badájjat, mindig bejeked". (Lacika egy vadállat, mindig verekedik.) A babanyelv hangtörvényei valódiak, pont olyanok, mint egy hangfelvétel. A babanyelv – az egész világon – az (elő)emberi múlt hanganyagának genetikus emlékét őrzi.
@Marcsika: Ez azért is érdekes, mert már O. Nagy Gábor is úgy írt róla, mint amelynek értelme már elhomályosult. Ez is szép bizonyítéka annak, mennyire másként használjuk "ugyanazt" a nyelvet, mennyire mást tudunk "ugyanarról" a nyelvről.
Én eddig még csak az "arról koldul" verziót hallottam, és értettem is hogy mit jelent...az édesanyám családjában (Nagycserkesz környékéről származtak) gyakran használták "gyereknevelési célzattal", mondjuk nem a kedves természetükből fakadóan. :(