Ha azt kérdezzük, hogy jelentheti-e ugyanazt az „eper” és az „alma”, akkor a válasz valószínűleg az lesz, hogy : „ilyen nincs!”. Pedig a helyes válasz: „Igen, ’nincs’”! Mindenre persze nincsen magyarázat...

Az ukránok cirill betűkkel írnak – ám még ha ismerjük is az orosz helyesírást, az ukrán szavak kiolvasásával csak többé-kevésbé fogunk boldogulni.

Gyerekcipőben jár-e a magyar szavak eredetének kutatása, ahogy olvasónk állítja? A válaszhoz áttekintjük, hogyan nő fel feladataihoz az etimológia tudománya, és mi a helyzet a magyar nyelvvel kapcsolatban.

A magyar helyesírás megkülönbözteti a kis- és nagykötőjelet, illetve a gondolatjelet. Kettő formájában, kettő funkcióiban hasonlít egymáshoz. Bár mindegyiknek megvan a maga szerepe, valójában az egyikre nincs igazán szükség.

Olvasónk nem csupán tudni akar a zárt ë-ről, de rá is mer kérdezni. Elmondunk minden lényegeset, amit erről a hangról és fonémáról tudni érdemes.

Házi szakértőnk fenntartásokkal kezelte a szakirodalom állításait – a lelkes kommentelők csatlakoznak hozzá, és záporoznak az ötletek. A tények azonban kijózanítóak.

A moszkvai olimpia dala persze oroszul szólt, de nem orosz énekes énekelte. Akkor még nem lehetett sejteni, hogy az énekes egy évtizeden belül hazája szovjet megszállása ellen emeli fel a hangját.

A közeli rokon nyelvek közötti hangmegfeleléseket viszonylag egyszerű megtalálni – gondolhatnánk. A nyelvészeti diákolimpia selejtezőjének első feladata azonban bárkit megizzaszthat. De hogyan fogjunk egyáltalán hozzá egy ilyen feladat megoldásához?

Az afrikai természetfilmeken találkozhattunk már a maszájokkal, igaz, ezekre az ünnepélyes alkalmakra ritkán kerülhet sor. Ezért lehet, hogy a helyesírási szótárak nem segítenek abban, hogyan is írjuk le a nép nevét – a helyenként jelentkező javaslat...

Értelmetlen-e a nyelvi politikai korrektség csak azért, mert a nyelvvel nem befolyásolhatjuk világunkat? Szó sincs róla!

Úgy érzi, keveset tud az arabról és a héberről? Szívesen olvasna a Közel-Kelet ókori nyelveiről? Az etióp kereszténység története érdekli, vagy inkább az ószövetségi történetek háttere? Akkor van egy kötet, melyet érdemes lesz a kezébe vennie.

A magyar sportszakszókincs több eleméről gondolhatnánk, hogy egyedülálló – sok ilyen esetben tévedünk. Az azonban általában nem a véletlenen múlik, ha több nyelvben ugyanaz a megoldás is felbukkan.

Olvasónk nyertnek érzi ügyét, melyben rögtön bíróként is fellép, valamiért mégis hozzánk fordul. Magasabb fokon módosítjuk az ítéletet. Kósa Lajosnak valószínűleg ez sem fog tetszeni.

Kísértet járja be Európát, a hamis etimológiák és a dilettáns nyelvészkedés kísértete. Na de kiket kell ilyenkor hívni?

Egy országhoz tartozni nem csupán a nemzeti kultúra ápolásának lehetőségét jelentheti – egy város elvesztheti saját kultúráját azáltal, hogy egy nemzetállamhoz kerül. Hát még, ha kettőhöz.

A székely írás modernizált változatai között nincs olyan nagy különbség: ha az egyiket megtanuljuk, a másikkal is el fogunk boldogulni. És miért ne tanulnánk meg, ha játszva megtehetjük? A nyest utánajárt, hogy mivel lehet elütni a karácsonyi szünet ...

Egy kommentelő – szerencsére nem a mienk – a „lelő” és a „meglő” közötti különbséget kéri számon a magyar médián. Végül kiderül, hogy meg vagyunk lőve. Nem akarjuk előre lelőni a poént, de a végén meggratulálunk minden nyelvművelőt!

Ha két szakterminus hasonlít egymásra, akkor még az azt ritkábban használó szakemberek is hajlamosak összekeverni. Tiszta vizet öntünk a pohárba, elválasztjuk a búzát az ocsútól. Az is kiderül, hogy miként kell használni a Wikipédiát.

A nemzeti dohányboltok is elindultak a nemzetközivé válás felé – egyre több helyen jelennek meg az idegen nyelvű feliratok. Van, ahol már valódi soknyelvűségre törekszenek – van, ahol az eredményeket, van, ahol legalább a szándékot dicsérhetjük.