Hangmegfelelések a grúz és a megrel között

A közeli rokon nyelvek közötti hangmegfeleléseket viszonylag egyszerű megtalálni – gondolhatnánk. A nyelvészeti diákolimpia selejtezőjének első feladata azonban bárkit megizzaszthat. De hogyan fogjunk egyáltalán hozzá egy ilyen feladat megoldásához?

Korábban többször beszámoltunk a nyelvészeti diákolimpián elért magyar sikerekről, és arról is, hogy 2014-ben újraindul a verseny. Több olyan visszajelzést is kaptunk, melyek szerint többen szívesen megpróbálkoznának a feladatok megoldásával, de ezek annyira szokatlanok, hogy azt sem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Éppen ezért elhatároztuk, hogy megmutatjuk néhány ilyen feladat megoldását. Azt ugyan nem ígérhetjük, hogy minden feladathoz részletes megoldást mellékelünk, de igyekezni fogunk minél több feladat minél részletesebb megoldását közölni.

Először az idei első forduló első feladatának megoldását közöljük. (Senki ne kezdjen reménykedni, az első forduló megoldásainak beküldési határideje január negyedike volt.) A feladat a következő.

Grúz és megrel

	grúz	megrel	jelentés		grúz	megrel	jelentés
1.	me	ma	’én ’	11.	ḳbili	ḳibiri	’fog’
2.	p̣uri	p̣uǯi	’kenyér’	12.	katami	kotomi	’tyúk’
3.	asi	oši	’száz’	13.	erti	arti	’egy’
4.	suli	šuri	’lélek ’	14.	xari	xoǯi	’bika’
5.	ḳaci	ḳoči	’férfi’	15.	tapli	topuri	’méz’
6.	cxra	čxoro	’kilenc ’	16.	cremli	čilamuri	’könny’
7.	p̣iri	p̣iǯi	’száj’	17.	dɣe	dɣa	’nap’
8.	ʒma	ǯima	’fivér ’	18.	sma	šuma	’inni’
9.	ʒaɣli	ǯoɣori	’kutya’	19.	tma	toma	’haj’
10.	ḳlde	ḳirda	’szikla’	20.	dac̣er-	doč̣ar-	’megír’

Kérdés

Milyen hangmegfeleléseket állapíthatunk meg a két nyelv között a fenti szavak alapján?

Ide most teszünk egy ajánlót, hogy akik szeretnének először maguk megpróbálkozni a megoldással, azok véletlenül se kukkanthassanak bele a megfejtésbe. Továbbgörgetni akkor érdemes, ha egyáltalán nem tudjuk, hogy induljunk el, ha elakadtunk, vagy ha ellenőrizni szeretnénk saját megoldásunkat.

A feladat első pillantásra rémisztő lehet. Kezdjük azzal, hogy mi az a megrel? A grúzról bizonyára mindenki hallott – a megrel a grúzzal közeli rokonságban álló nyelv. Ezért is viszonylag könnyű közte és a grúz között hangmegfeleléseket találni. A másik rémisztő dolog az, hogy a nyelvi adatban jó pár olyan jel szerepel, amelyet nem ismerünk: fogalmunk sincs, milyen hangot jelölhetnek. Csakhogy a feladat megoldásához ezt nem is kell tudni: csak azt kell figyelnünk, milyen betűk milyen betűknek felelnek meg. A betűk helyett állhatnának szmájlik, színek, számok vagy zenei hangok is, teljesen mindegy – a feladat megoldásának szempontjából mindez az esetek többségében lényegtelen (bár találunk majd olyan esetet is, ahol a megoldás pontosítása érdekében fonetikai ismereteinket is megmozgatjuk – ehhez pedig a betűk körülbelüli hangértékét is ismerni kell).

Rémisztő lehet az is, hogy első pillantásra rendkívül sok és bonyolult megfelelés van, és nem tudjuk, honnan kezdjük a megfejtésüket. Mi most egy nagyon egyszerű megoldást javaslunk: szópárról szópárra haladjunk; minden szópárnál állapítsuk meg, milyen különbséget látunk; a megállapított különbséget keressük meg más szópárokban is, és finomítsuk a megállapításokat. A végén próbáljuk meg összefoglalni a megállapításokat: ekkor újabb összefüggéseket fedezhetünk fel.

Az első szópárban azt látjuk, hogy a grúz e-nek a megrelben a felel meg. Ugyanezt a megfelelést megtalálhatjuk a 10., 13., 17. és 20. szópárban – sőt, ha első pillantásra nem is feltűnő, de ugyanez megvan a 16. szópárban is. A 8., 18. és 19. szópár azonban arra figyelmeztet minket, hogy az összefüggés nem fordítható meg: a megrel a-nak nem mindig e a megfelelője a grúzban, megfelelhet a is.

Egyébként elárulhatjuk, hogy a ǯ a [dzs] jele.

A második szópárban azt látjuk, hogy a grúz r-nek a megrelben ǯ felel meg. Ezt látjuk a 7. és 14. példában is. Találunk azonban ellenpéldákat is: a 6. és a 13., továbbá a 20. is azt mutatja, hogy az r-nek r is megfelelhet – sőt, a 16. példa arra utal, hogy a grúz r-nek l is megfelelhet a megrelben. Mivel a 2., a 7. és 14. példában mindig i követi az r-t, a többi helyzetben viszont különböző hangok, azt kell gondolnunk, hogy az előbbi a különleges eset: azt kell mondanunk tehát, hogy a grúz r-nek a megrelben ǯ felel meg, ha utána i áll. (Egyelőre úgy tűnik, az i-nek mindig i felel meg oda-vissza, így ezt a feltételt nem kell pontosítanunk.)

Feltehetően minden olvasónk kitalálta, hogy az s az [sz], az š az [s] jele.

A harmadik szópárban két különbséget látunk: egyrészt kiderül, hogy a grúz a-nak megrel o felel meg, másfelől a grúz s-nek megrel š felel meg. Az előbbit megerősíti az 5., 6., 9., 12., 14 és 16. szópár is, de ellentmondani látszik neki a 8., 18. és 19. szópár. Az utóbbiak esetében a grúz a mindig a szó végén áll, amiből levonhatnánk azt a következtetést, hogy a szó végi grúz a-nak a megrelben a felel meg, más esetekben viszont o. Ráadásul akárcsak az előbbi esetekben, a grúzban itt esik ki az első szótagi magánhangzó (ezt a jelenséget kicsit lejjebb vizsgáljuk). Ilyen kevés példa alapján nehéz megállapítanunk, miért más a 6. szópár: jobb híján fenn kell tartanunk eredeti megállapításunkat, kiegészítve azzal, hogy kivételek lehetnek. Egyszerűbb dolgunk van az grúz s : megrél š megfeleléssel: ezt a 4. és a18. szópár is alátámasztja, kivételt pedig nem találunk.

A 4. szópár a fenti megfelelés mellett egy újdonsággal is szolgál: a grúz l-nek a megrelben r felel meg. Ezt a 9. 10., 11., 15. és 16. szópár is megerősíti. Fellélegezhetünk: ellenpélda nincs. (Azt azonban korábban már láttuk, hogy a megrel r-nek a grúzban r is megfelelhet, azt azonban nehéz megállapítani, hogy mikor.)

A č a [cs] jele. A betűk alatti pont azt jelöli, hogy a hang képzését a hangszalagok felpattanása kíséri. A grúzban szavakat különböztethet meg az, hogy egyes mássalhangzók képzésével párhuzamosan felpattannak-e a hangszalagok.

Az 5. szópárban egy új jelenséget találunk: a grúz c-nek a megrelben č felel meg. Ezt rögtön megerősíti a következő, 6. példa, de a 16. is. Valami hasonlót mutat a 20. példa is, de itt pontokat látunk a c, illetve č alatt.

A 6. szópár ezen kívül azt is mutatja, hogy az első szótagi megrel o-nak a grúzban semmi nem felel meg. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a 8., 10., 11., 15. 16. 18. és 19. példában – igaz, az egyes példákban más-más magánhangzót találunk, és mindig más környezetben. Ráadásul úgy tűnik, hogy a grúzból nem mindig „hiányzik” a magánhangzó: a 2., 3., 4., 5., 7., 12., vagy a 14. példában ugyanúgy hiányozhatna. Ez azt a gyanúnkat erősítheti meg, hogy ezek a hangok nem a grúzból estek ki, hanem a megrelbe toldódtak be. Meg kellene tudnunk azonban mondani, hogy a megrel szavakba – bizonyos mássalhangzó-kapcsolatokba –  mikor és milyen hangok kerültek. Erre azonban nem könnyű a válasz, sőt, ahhoz, hogy megkíséreljük, ismernünk kell, hogy milyen hangokat jelölnek a jelek. Éppen ezért erre csak a cikk végén térünk ki.

A ʒ a [dz] jele.

A 7. szópárban nem találunk olyan megfelelést, melyről még ne esett volna szó, a 8.-ban azonban igen: a grúz ʒ-nek a megrel ǯ felel meg. Ezt támasztja alá a 9. szópár is, melyben új jelenséget már nem figyelhetünk meg.

A 10. szópárban azt látjuk, hogy a grúz ḳ-nak megrel k felel meg. Mivel ezt a megfelelést egyetlen más szópár sem erősíti meg, sőt, egyetlen olyan megfelelés sincs, ahol pontos betűnek pont nélküli felelne meg, feltételezzük, hogy csupán sajtóhibáról van szó. (Ha ilyesmire bukkanunk, mindig követeljünk pluszpontot a felfedezését! Az általunk közölt táblázatban a pontot pótoltuk!)

A második oszlopban már nem találunk új megfelelést (a c̣ ~ č̣ megfelelést a c ~ č megfelelésnél már említettük). Abban reménykedve, hogy pontot ér, próbáljuk meg összefoglalni a megfigyelt megfeleléseket!

Összefoglalás

A magánhangzó-megfeleléseket a következőképpen írhatjuk le:

grúz	megrel	környezet
a	a	szó végén?
a	o
e	a
i	i
u	u

Az adatok alapján úgy tűnik, hogy az eredeti i-t és az u-t nem érték változások a grúz és a megrel elválása óta. A fentiek alapján legkézenfekvőbbnek az a feltételezés tűnik, hogy e két magánhangzón kívül még három volt a közös ősben: a, e és o. A grúzban az a és az e maradt meg, az o a-vá vált; a megrelben az a és az o maradt meg, az e vált a-vá. Ebben az esetben az a ~ a és a ~ o megfelelések között nem helyzeti különbség van: az utóbbi ott jelenik meg, ahol a közös alapnyelvben o volt, az utóbbi ott, ahol a.

Mivel a mássalhangzók többen vannak, ezek közül csak azokat érdemes számba venni, amelyek különböznek. Ezeket is célszerű csoportba rendezni. Megfigyeltük, hogy egyes esetek csak abban különböznek, hogy a grúzban a betűn nincs hácsek (kis v alakú jel), míg a megrelben van:

grúz	megrel
c	č
c̣	č̣
ʒ	ǯ
s	š

Látható, hogy a megfelelés környezettől függetlenül érvényesül. (Az egyetlen kivétel, ami nem szerepel a táblázatban, hogy a megrel ǯ-nek a grúzban r is megfelelhet. Erről nem feledkezünk meg.) Itt nincs támpontunk arra nézve, hogy melyik lehetett az eredeti állapot. Sejthető, hogy a két mássalhangzórendszer között csak egy nem igazán lényegi különbség van: míg a grúz a fogmederben képzi ezeket a hangokat, a megrel hátrébb, a lágy és a kemény szájpadlás határán. (Szakszóval azt mondanánk, hogy inkább fonetikai, mint fonológiai különbségről van szó.)

Bonyolultabb megfelelést találunk az r és az l viszonyában:

grúz	megrel	környezet
r	ǯ	i előtt
r	r	máshol
r	l	cremli : čilamuri
l	r

A táblázat itt is segít a történeti magyarázat megtalálásában. Feltehető, hogy az eredeti állapotot a grúz őrzi. A megrelben az eredeti l r-ré vált, és egybeesett az eredeti r-rel. E sorok írója csak véletlenül tudja, hogy ilyen elhasonulások jellemzőek a grúzra, feltehetően a megrelre is. Az elhasonulás lehetősége azonban akkor is fennállna, ha szabályos előfordulása nem lenne jellemző. Ott azonban, ahol a szóban már volt r, elhasonulás történt: az eredeti l r-lé vált. Az eredeti r-ből i előtt azonban még az l > r változás előtt lett ǯ. Ezt a 15. tapli ~ topuri szópárnak köszönhetően tudjuk: ha ugyanis az l > r változás zajlott volna le előbb, akkor a topli alakból *topri, majd ebből topǯi vált volna, ebből pedig topuǯi lett volna a végeredmény. (Azt persze, hogy az  o > a változás, az u betoldása, illetve az l > r változás egymáshoz képest milyen sorrendben történhetett, arra vonatkozóan nincs támpontunk.

Természetesen a változások irányának és időrendjének megállapítását a feladatkiírás nem kéri, de ha ilyen észrevételünk van, érdemes megtenni, hátha kicsikarhatunk néhány bónuszpontot. Most pedig lássuk a rejtélyes magánhangzó ~ semmi megfelelések lehetséges megoldását – az adatok szűkössége miatt természetesen sötétben tapogatózunk.

Bonus track

A nagy kérdés az, hogy mitől függ, milyen magánhangzó szúródik be a mássalhangzó-kapcsolatba a megrelben.

sorszám	grúz	megrel	beszúrt magánhangzó
6.	cxra	čxoro	o
8.	ʒma	ǯima	i
9.	ʒaɣli	ǯoɣori	o
10.	ḳlde	ḳirda	i
11.	ḳbili	ḳibiri	i
16.	cremli	čilamuri	i, u
18.	sma	šuma	u
19.	tma	toma	o

A 6., 9. és 11. példa azt sugallja, hogy olyan, amilyen a következő szótagban állt – a többi eset azonban ennek ellentmond. A 8., 10. és 16. esetben i toldódik be, holott a következő szótagban a áll, a 15. és 16. esetben u jelenik meg, habár a következő szótagban i van. Sajnos a kevés számú példa ismét nehézzé teszi a pontos szabály felállítását. Fonetikai ismereteink alapján a következő szabályosságot kockáztatnánk meg: A x a torokban képzett [h]-szerű hang (kb. mint a ch Bach nevében), a ɣ ennek zöngés változata. ha a betoldódó magánhangzó előtt ajakkal képzett mássalhangzó áll, akkor a magánhangzó ajakkerekítéses u lesz; ha a betoldódó magánhangzó előtt egészen hátul képzett mássalhangzó után áll, akkor a magánhangzó o lesz – minden más esetben i.

Vizsgálnunk illene azt is, hogy milyen esetekben, mely mássalhangzók közé toldódtak be a magánhangzók – ez azonban olyan fonetikai háttérismereteket igényelne, melyek messze meghaladják e cikk kereteit.

Ez a megoldás azt feltételezi, hogy a x és a ɣ hátrébb képződik, mint a k. Ráadásul kivételesnek tűnik a 18. szópár: az u betoldását itt csak az magyarázhatná, ha a grúz s és a megrel š egy harmadik – ajakkal képzett – hangból származna, és az u betoldás azelőtt ment volna végbe, hogy ez a hang š-sé változott (az pedig, hogy a grúzban ebből a hangból s lett, ettől független változás).

Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy rengeteg lehetőség van még: a cikkben leírtak, különösen a történeti találgatások nem a grúz és megrel nyelvtörténeti változásokat írják le, csupán az adatok szűk köre alapján igyekeznek felvázolni a lehetséges összefüggéseket. Komoly vizsgálathoz azonban sokkal több adatra lenne szükség – ez azonban csak egy játék.

A feladat forrása

I. forduló első feladat: grúz és megrel

Kapcsolódó tartalmak:

• Sztálintól az avarokig
• A családfamodell és következményei
• Családfa helyett hullám
• Az alapnyelvek megalapozása
• A nyelvészet hőskora: elültetik a családfát
• Nyelvi forradalom Grúziában
• Heves georgiai támadás Grúzia ellen
• Nem Grúzia, hanem Georgia

Hasonló tartalmak:

• Miért gondoljuk,
  hogy a magyar nyelv finnugor?
• Miért nem fina?
• Nem újak, csak ifjak
• Rejtélyek a latin nyelv történetéből
• 170 éve halt meg Kőrösi Csoma Sándor

Hozzászólások:

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)